Haszprus überblog

Haszprus überblog

Rossz úton jár, aki álmokból épít várat, és közben elfelejt élni......

Amikor egy ajtó bezárul, kinyílik egy másik. De sokszor olyan sokáig bámuljuk sajnálattal a zárt ajtót, hogy nem vesszük észre azt, amelyik nyitva van.

Watch what people do, not what they say. Behavior is a much better indicator than feedback forms.

Nem érdekel, hány éves vagy. Azt akarom tudni, megkockáztatod-e, hogy őrültnek tűnj szerelmedért, álmaidért, és azért a kalandért, hogy életben vagy.

Azt akarom tudni, hogy tudsz-e örülni nekem és önmagadnak, hogy tudsz-e vadul táncolni az extázistól megrészegülve anélkül, hogy figyelmeztetnél bennünket, legyünk óvatosak, reálisak és emlékezzünk emberi mivoltunk korlátaira.

A szerelem olyan, mint a kábítószer. Először eufóriába esel, és teljesen átadod magad az érzésnek. Aztán másnap többet akarsz. Még nem váltál függővé, de annyira jólesett az az érzés, hogy azt hiszed, ura tudsz maradni a helyzetnek. Ha két percre eszedbe jut a szeretett lény, hát három órára elfelejted. De aztán szép lassan rászoksz, és teljesen függővé válsz. Ekkor már három óráig gondolsz Rá, és csak két percre tudod elfelejteni. Ha nincs a közeledben, ugyanolyan rosszul érzed magad, mint a drogos, aki nem kapta meg az adagját. És ahogy a drogos képes lopni és megalázni magát, hogy megkapja, amire szüksége van, Te is bármit hajlandó volnál megtenni a szerelmedért.

Oké tehát tegnap este amikor hazamentem, nem bootolt a gépem, és egyéb furcsaságok vannak, ezért az elektronikus elérhetőségem jelentős mértékben sérült. A hiba elhárításán az elkövetkezendő napokban fogok dolgozni nagy erőkkel.

Szolgálati közleményünket olvashatták.

Update 13:26: visszakaptam a 20-as számomat, a 70-est hanyagoljátok, köszi.

Update 19:52: van netem jeah! mondjuk valszeg elveszett az összes dokumentumom

Update 22:05:

IRCQuote fight! In the ring:

	van egy kibaszott vicces hírem a backup vinyó is elszállt
	volt egy 80g-s vinyóm full backuppal
	ez nekem tényleg vicces
	hát nekem is, mármint, itt vigyorgok rajta

De így tényleg, most már kezdek jó lenni ezekben a dolgokban, először kilépett az életemből valaki ((ő lépett ki?) vagy valami ilyesmi ), utána a mobilomnak elvesztettem a pinjét és a pukját, aztán hazajöttem hogy egyeztessek valakivel egy talit és amikor leírtam hogy ma tutira találkozunk, abban a pillanatban áramszünet lett az egész környéken, fejből meg nem kentem a számát, aztán újra lett áram és a Windows login képernyője után megint áramszünet lett, mondom ilyen nincs, és végül még a gépem is szarrámegy, szóval értitek, ez nem egy szerencsés sorozat, de a frizura mégis tart, mert valamitől érdekes módon egyszerűen jó kedvem van és pl. a gép szarrámenése sem igazán tudott felbaszni, meg most az se hogy még a fél éve kimentett backupjaimat is cseszhetem.

Az igazság az, hogy van egy csomó jó dolog is, de azokról most nem.

Volt csütörtökön egy teapartinak induló… dolog

Normál körülmények között megkímélném a szemeteket ezektől a fotóktól, valamiért most mégsem.

Volt egy ilyen bringázós, összeülős, dumálgatós nap Tibivel.

Meg még sok ilyen dumálgatós összeülős/kiülős/átmenős/átjövős dolog volt mostanság egész nyáron, amikről nem írtam és nem raktam ki fotókat. Jók voltak (Rita, Mainframe, Anett, Orca, GuNN, Balage, dankoi és persze Judit).

Egy darabig csak a 70-es számomon vagyok elérhető mer az új 20-asnak elfelejtettem a pinjét a pukja meg meg sincs, vagy mittom, na lépek el, szevasztok.

Aki nem tudja a számomat annak nyilván tökmindegy.

Update szep. 24. 13:45: megint a 20-as él.

Haszprus után én is eljutottam Párizsba, igaz 4 év késéssel, de addig is jártam egy csomó más izgalmas helyen. Idén is a barátnőmmel vágtam neki a nagy utazásnak, szokásunkhoz híven egy nagy autóval és egy (később két) sátorral. Hogy miért döntöttünk az autó mellett, és miért nem mentünk repülővel? Erre nagyon egyszerű válaszolni. Egyrészt szeretünk utazgatni, nézelődni útközben, megállni, meg az egésznek van egy feelingje. Másrészt, ha nem is volt olcsóbb az út, de mindvégig oda mentünk autóval ahová csak akartunk, nem kellett bérelni. Harmadszor annyi cuccot vihettünk amennyi csak jól esik. S végül a negyedik érv, ami mellette szól, 1 hét után átmentünk az 500km-re fekvő Amszterdamba még egy hetet lazítani, és megnéztük azt amire tavaly nem jutott idő. Így összesen 3800km-ert utaztunk és 210 liter gázolajat égettünk el az út során, közben pedig láttuk fél Európát, abszolút megérte.

Ha valaki kedvet kapna az autós utazáshoz, itt van némi információ, amit jól jöhet: Párizs Budapesttől pontosan 1500km-re van, az út nagyjából 15 óra alatt megjárható teljesen kényelmes tempóban, sok pihenéssel. Autópályadíjat csak itthon, Ausztriában és Franciaországban kellett fizetni, igaz az utóbbiban majd 20 eurót (csak oda).

Párizs nagyszerű város, rengeteg látni való van, több mint bárhol máshol ahol eddig jártam. London és Róma kutyafüle volt ehhez képest. 5 nap minimum szükséges, hogy alaposan szemügyre vegyük, annyi látnivaló van. Párizs megismerésében a legnagyobb segítség, hogy hatalmas metróhálózata van, 14 különböző vonalon járnak a szerelvények és azok is sok helyen kettéválnak. Továbbá van még a 3 R.E.R. vonal, ami magyarul emeletes HÉV-et jelent, de nem olyanra kell gondolni ami itthon van, hanem egy kétszer hosszabb vonatra, ami hasonlóan, mint a metró átszeli Párizst a föld alatt, így ha kedvünk van, akár a Diadalívtől is eljuthatunk Disneylandbe átszállás nélkül. Mellesleg a jegyünk addig érvényes, amíg a föld alatt vagyunk, így egy jeggyel elmehetünk akárhová, sőt, ha feljöttünk a felszínre, akkor még további egy órát utazhatunk vele a buszon. Az utóbbi szolgáltatásait azonban egyszer sem vettük igénybe, mert tényleg mindenhová el lehet jutni a föld alatt. Gondolom ott nem 40 évig tart egy metró project, mint nálunk. S ha már kicsit eltereltem az irányt a tömegközlekedésre, szeretnék pár szót szólni az ellenőrökről. Nincs belőlük túl sok, viszont ha egyszer megjelennek valahol, akkor azt minimum 10-en teszik. A jegyellenőrzést nem úgy kell elképzelni, mint itthon, hogy az alul iskolázott oda lép hozzád és elkezdeni mondani a szokásos mondandóját, végül vagy kineveted, vagy oda adod a jegyet. Nem-nem, itt halálosan komolyan kell venni őket, mert az alapfelszerelésük, most tessék figyelni: a kezeslábas, bakancs, bilincs, pisztoly, gumibot és kutya! Egy szóval tiszteletet parancsolóak és persze ők is megadják a tiszteletet az utasnak, nem úgy, mint itthon. Ha elkapnak nincs menekülési lehetőség , mert diszkréten körbe állják azt az 5-6 embert aki bliccelni mert, minden menekülési utat elzárva, közben pedig az egyik ott vár a kutyával.

Nem húzom tovább a számat, jöjjenek a képek és némi tudnivaló hozzájuk:

Champs-Élysées és a Concorde tér: Az előbbi a világ egyik legszebb és leghíresebb sugárútja, ahol minden valamirevaló márka képviselteti magát. Itt tartják a Tour de France befutóját, július 14-én itt tartják a katonai dísszemlét, és még sok minden mást is, amire a franciák büszkék. A Concorde tér pedig Párizs egyik legnagyobb tere, középen egy obeliszkkel, amit egyenesen Egyiptomból szállítottak ide.

Arc de Triomphe: I. Napóleon és a mindenkori francia hadsereg dicsőségét hirdeti a Champs-Élysées végpontján, a Charles de Gaulle téren.

Eiffel-torony és környéke: A torny csúcsára két féle módon lehet feljutni. Az egyik lehetőség, hogy a földszintről a második emeletig lifttel visznek fel minket, ahol Párizs egyik legdrágább étterme is található. Vagy gyalog fel a második emeletre, igaz ez sokkal fárasztóbb, de így a jegy csak fele annyiba kerül. Onnan viszont csak lifttel lehet tovább menni a csúcsra. Sajnos sokszor kell sorba állni, így a látogatás kb. 3 órát vesz igénybe.

Louvre: Egyszerűen hatalmas, sokkal nagyobb és szerintem több több dolog is van itt, mint a British Museumban. Mi csak 3-4 órát tölthettünk ott, rengeteg híres festményt és szobrot láttunk, de mikor kijöttünk azt hittem meghalok a sok sétától. Pedig alig a harmadát járhattuk be.

A Pere-Lachaise Franciaország és a világ egyik leghíresebb temetője, Párizs XX. kerületében található. Sokak szerint ez a világ legtöbbet látogatott temetője. Többek között itt van eltemetve Jim Morrison, Moliere, Lafontaine, Chopin, Oscar Wilde és még sok-sok ismert ember.

Bastille: A híres börtön helyét mára már csak egy oszlop örzi, illetve a járdán jelölik az egykori várfal vonalát.

Remélem tetszett a beszámoló és sikerült kedvet csinálnom a város meglátogatásához. Majd a késöbbiekben lesz még pár fotó ömlesztve, mert nem fért bele minden.

Mióta az oktogonon napi szinten megfordulok (december óta), azóta dolgozik ott két csaj a mekiben. Az egyik fiatal, nálam fiatalabb, és relatíve tehetséges is. Elég sokat van ott, mert szinte mindig látom. How is that possible?

• The Development Process - 2008.08.23.
• Referenciaépítés a karrier felé vezető úton - 2007.09.17.