Haszprus überblog

Veszprém [részlet

Fotós arcok a buszon sem hazudtolják meg magukat

A szem a lélek tükre, de mit rejt a tükörkép?

(censored) (censored)
Bantumi nevű game power

(censored)
VOILA! (insider poén)

Eképpen néz ki a három arc miközben Balatonalmádiból átgyalogolnak napközben Alsóörsre, ahova azért mennek, Â…

Â… mert ott található a Dexion nevű remek szórakozóhely, és le óhajtották csekkolni a helyet nappal, mivel Haszprus urunk kellőképpen aggódott, hogy vajon nem lesz-e ratyigagyi, és nem kéne-e alsóörs helyett Balatonfüredre menni, ahol van valami hét diszkó és/vagy szórakozóhely. Végső soron füredet teljesen ejtettük, részben a lustaság, részben a rossz időjárási körülmények miatt. Viszont a Dexion remek volt. Funkyt nyomnak egyébként.

Előtétlencse alternatív felhasználási módja spotként

Gábor büszke a talpára.
"Megkapóód, ha előbb Gábor talpát megnyalóód!" (lsd. még: Belga - Kalauz: Bérletemet kéred? Megkapod, ha előbb a f#szomat megnyalod!)

Döglés az üres váróteremben

Csövezés a teli váróteremben

A Talp

Az Arc

_{Biliárd & csocsó.}
Biliárd & csocsó.

Minimálsátor, de ez legalább nem ázott be

Nórától elkértem Dexionból hazafelé jövet a pulcsiját, mert ő amúgy is több réteget hozott, én meg fáztam jól, és megtetszett a pulcsi úgyhogy megörökítettem magam benne Egyetlen probléma hogy a hátam közepéig ért

Itt még úgy terveztem, hogy kiállítok majd valamit én is, de Gábor fényképezője nem tudta rendesen beolvasni a kártyámat és ezek a képek pl. nem jöttek át laptopra.

Kata, és az exbarát
Kata egyébként pénteken jött le (a tábor vasárnaptól köv. vasárnapig tartott), és Gáborral most vannak együtt 1 éve.

Kata, az exbarát, új barát, persze csak poénból. Gábornak itt van utoljára mosoly az arcán, most még röhögÂ…

Ezen a képen Gábor már rajta sincs

Csak hogy lássátok milyen helyen táboroztunk

Gyurinak kölcsönadott a tábor egy sátrat valami sufniból, arra az egy éjszakára, amíg túl sokan lettek volna Gábor sátrában No ez a kölcsönsátor olyan volt hogy így foszlott szanaszét, hozzáértél és kilyukadt, mondtuk Gyurinak hogy reggel ha nyújtózkodik, ki fogja lyukasztani a sátrat

Sátorkészítés

Kész a szivárványsátor Í

Partiarcok

Sweeeeeeet

Meglátom a McDonald's-os számlátÂ… (Összehasonlítás végett Bp-en 2 sajtburger 330 Ft, Balatonalmádiban 580 volt, és akkor ez csak egy része a végösszegnek)

Bantumi powerbe beavatjuk Katát

Velük nem voltunk jóban Igaz rosszban sem, csak állandóan idegesítettük őket Pl. kiültünk Gáborral direkt őket stírölni, még fényképezőt is hoztam, erre írtak sms-t a haverjaiknak, hogy üljenek be elénk, lol, nem ám odébbmentek volna vagy beszóltak volna vagy akármiÂ… Végülis kreatív megoldás de azt hiszem nem a legolcsóbb vagy legegyszerűbb

Partiarcok. Gyurit kikísértük szombat délután az állomásra, mert inkább elment SzigetelniÂ…

Volt egy csaj almádiban, akiről már rögtön az első nap megmondták nekem, hogy szórólapot osztogat, és mindig kérünk tőle, ha arrafelé járunk (és ez azért kb. naponta megtörtént). Most is így tettünk, de valahogy jött egy olyan hirtelen ötletem, hogy az aluljáróban én is odanyújtottam valakinek a saját szórólap példányomat, mert nem volt kuka, szemetelni meg nem szemetelek, és a legnagyobb poén, hogy elsőre nem sikerült elvegye a csaj akinek nyújtottam, elhaladtunk egymás mellett, de visszafordult és megrohamozott a szórólapért, hogy adjam, adjam, valamit németül mondott, danke, bitte, etc Ezen úgy felbuzdultam [a fenti képeken éppen magyarázom az esetet], hogy végül oda lyukadtunk ki, hogy Gábor, Kata, meg én visszafelé kértünk egy csomó szórólapot a csajtól, és versenyeztünk hogy ki tudja előbb szétosztani.

Partiarcok, kánkán

Na ő itt bal oldalt a szórólapos csaj, megkértem hogy csinálhassunk vele egy közös fotót

Itt éppen egy tuningolt trabantos társaságnak osztogatok szórólapot, nagyon szívesen fogadták Azt hiszem, nem megszokott, hogy ezekkel a szórólapokkal odafutnak hozzád, és így elég könnyű odaadni bárkinek Sőt, poén is.

Osztogatás utáni öröm-öröm, bódottág

Kánkán band

Csirkék csatája

A hárem

Ez egyszerűen csak jól néz ki

Azt játszottuk ebédnél állandóan, meg talán vacsoránál, hogy a kapott vizet úgy töltöttük ki, mint ahogy bizonyos piákat szoktak több pohárba a bárpultnál, azaz nem emeltük fel a palackot, ami mellé ment, az mellé ment. Namost gondoskodtam róla hogy ez napról napra több legyen, végül szombatra rájöttek az éttermesek, hogy jobban járnak, ha az abroszra tesznek egy műanyag alátét réteget is