Haszprus überblog

Haszprus überblog

Észleltem egy olyan személyes levélnek álcázott típusú spamet ami valahogy átjutott a szűrőn, és mindjárt keresetlen válaszra is méltattam (naivan bízva abban hogy nem spambot csinálja, és ezúttal be is igazolódott a gyanúm), majd továbbküldtem a Homárnak. Igaz, nem az én bejelentésem alapján, de lehozták a dolgot. A spammerem azonban gyorsabb volt, és válaszolt. (Ami azért nem mindennapos, ezért is gondoltam hogy megírom ilyen backstage-finomság gyanánt a levelezésemet vele.)

• 03.00 Elalvás
• 04.00 Ébredés, elalvás
• 06.00 Kelés
• 07.00 Fodrász
• 10.00 Thai masszázs
• 11.45 Meki
• 12.00 Meló
• 14.00 Meló rosszhír
• 15.00 Telefonok, taliszervezés (Judit, GuNN, Rita, Mf)
• 16.00 Mf tali @ MÁV (gecijót dumáltunk)
• 20.00 Mf @ Blaha, MMS Juditnak (egy csaj megnéz a megállóban)
• 20.30 Mf @ Blaha Burger King (két jócsaj távolról megnéz a Burger Kingben, később rájövünk hogy rondák voltak. kibaszott pech. )
• 21.00 Judit tali (+ Mf) @ Keleti
• 21.50 Westend tetőterasz
• 24.00 Judit goodbye
• 04.30 Back to bed
• xx.xx slp

• 07.30 Kelés

Endless power.

A munka alkoholista személy általában rossz önértékeléssel, perfekcionizmussal, állandó megfelelési kényszerrel és szorongásokkal küzd, a munka terén sikerekre éhes, és ezért mindent beáldoz.

munka-alkoholizmus (workaholic) komoly betegség, ami szakszerű kezelést igényel. A munkamánia olyan függőség, amelyben a munka drogként funkcionál, háttérbe szorítja az egyén magánéletét, társas kapcsolatait; az élet értelmévé, a legfontosabb tevékenységgé válik - mondja Tari Annamária.

Eleinte persze csak az tűnik fel a betegnek, hogy állandóan fáradt. Illetve ez sem feltétlenül tűnik fel neki, hiszen egy idő után, ezt is az élet természetes velejárójaként kezeli.

A figyelmeztető jelek közé tartozik az is, hogy az illető kezdi elhanyagolni az emberi kapcsolatait.

Van, akinek csak néhány nap elteltével jut eszébe, hogy nem hívta vissza barátját, noha elhatározta, még aznap este megteszi. Ő az a karakter, aki nem engedi meg magának azt a luxust, hogy munkaidőben, magánügyben beszélgessen, mert sokkal fontosabb dolgokat kell megoldania, miközben a visszahíváslista egy idő után nyomasztó feladatként jelenik már meg.

Ez lehet egy szívrohamszerű pánik, állandósuló gyomorfájás.

Persze, egy igazi munkafüggő nem képes hosszabb időn keresztül betegeskedni, ő az, aki ha kell, saját felelősségére kijön a kórházból; akinek ha a háziorvos azt mondta, hogy ezen a héten pihennie kéne, akkor azért másnap már bemegy a munkahelyére; aki a saját teste jelzéseit is képes maga alá gyűrni, mert ő nem lehet beteg.

Mindegyik csúsztatás mögött az a tudattalan félelem áll, hogy akkor, ha ez a támasz nem lesz, szétmorzsolódik az élet, nincs mibe kapaszkodni.

dec. 20. 02:41 kinyomva trustedből pablikba.

Szokták emlegetni, hogy diplomás munkanélküliség. Szerintetek van ilyen?

Engem biztosan nem érint, és kissé értetlenül is állok a kifejezés előtt. Az elmúlt hónapokban arra lyukadtam ki, hogy egy diplomás vagy kapásból elhelyezkedik valami korrektül fizető állásban szakterületi konkrét gyakorlati ismeretek birtokában (mert mondjuk komolyan foglalkozott valamilyen területtel már a diplomás éveiben is), vagy talál egy olyan céget, amely rövidebb, vagy hosszabb kiképzés után megfelelő tudással ruházza fel, és alkalmazza. Ilyenből több hirdetéssel is találkoztam mostanság (cégek részéről), illetve láttam egy simonyi szakkollégiumos videót, ahol kb. ugyanezt elmondták olyan cégek vezetői, mint pl. Microsoft stb.

Nyilván nem arról beszélek, hogy a diplomás ember azért nem lesz munkanélküli, mert legrosszabb esetben a mekiben fog dolgozni, hanem egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy valaki a szakmai végzettségének megfelelő állást ne tudjon találni.

Egyébként informatikáról beszélek, de egyéb irányú tapasztalatok, vagy vélemények is érdekelnek.

Haszprus évértékeléséhez hasonlóan, csak én emlékezetből...

Szakmailag...

• Már látom a fényt az alagút (PhD képzés) végén... mondjuk ideje volt, mert az utolsó államilag finanszírozott évemet kezdtem szeptemberben.
• Lett két konferenciacikkem, az év végére sikerült keresztülnyomnom a bírálókon egy elsőszerzős cikket is a Physical Review E-be, bár nem volt egyszerű menet, és persze az elfogadás után kristályosodott ki egy csomó dolog, amit még bele lehetett volna írni.
• Konzultáltam megint önlabot és digit 1-et, ahogy eddig is.
• Konferenciák ürügyén sikerült eljutnom Norvégiába (ismét), Marokkóba (kulturális sokk befigyelt, hát ahogy kiléptem az agadiri reptér bejáratán és közel-távol csak pusztaság meg pálmafák, és sehol egy ember vagy egy taxi, na az nem volt semmi...) és New York-ba (utóbbi a BME hathatós támogatásával, amiért nem győzök elég hálás lenni, mert talán az eddigi leghasznosabb szakmai tapasztalat volt az ottani konferencia). A norvégiai kiruccanás igazából nem is konferencia volt, hanem egy két hetes study institute, sok síeléssel (ez nem jelenti azt, hogy tudok is síelni, de arra már rájöttem, hogy a cross-country az én világom, nem a downhill), szaunázással, és a szocializációs skilljeim is sokat fejlődtek. Kaptam a végén a záróvacsorán egy Eric Clapton & Jimi Hendrix Guitar Playing Award-ot, mert majdnem minden este lenn a bárban játszottunk a hivatalos zenekar helyett James-szel (aki egy nigériai születésű ír állampolgár és roppant mókásan nézett ki néger létére sífelszerelésben). Azóta is kinn lóg a falamon az intézetben. Mármint az award, nem James.

Magánéletileg...

• Februárban beköltöztem életem első (saját pénzen vett) lakásába, az ezzel járó hercehurcát, rohangászást, idegeskedést, beköltözés utáni lakásfelújítást pedig még a legrosszabb ellenségemnek sem kívánom...
• Májusban vettem egy GPS-es PDA-t, és ennek köszönhetően a go mellé felvettem további obskurus hobbiként a geocaching-et is (szia ssophie ). Most nyolcvanegynehány megtalálásnál járunk Ágival, ahogy elnézem, nem egyhamar fogjuk abbahagyni a keresgélést. Voltunk geocaching-versenyen is az ősszel, sikeresen megkaparintva a negyvenedik helyet Ági unokatesójának csapatában (mivel csak nála volt rendes kézi GPS, az én PDA-m aksija nem bírta volna végig a versenyt önállóan tracklog-felvétellel együtt)... igaz, az utolsó másfél órában akkora sprintet vágtunk ki a célba beérkezés érdekében, hogy utána napokig fájt a térdem.
• Írtam egy-két-három dalt, amikből egyszer talán majd lesz CD-s verzió is (ha összejön annyi anyag), de a legvalószínűbb az, hogy egy jobb minőségű újrakeverés után felrakom mindet netre valahova letölthető formában, mint ahogy pl egyik régi kedvenc zenekarom, a Stonehenge szintise is csinálta a Dream is Destiny projektjével.
• Szeptemberben pedig eljegyeztük egymást életem legjobb választásával, Ágival Esküvő jövő júliusban, aztán pedig irány megint Anglia, ha minden jól megy. Szóval azt hiszem, elmondhatom, hogy 2007-ben nagyot fordult velem a világ, de 2008-ban talán még nagyobbat fog...