ausztria - Haszprus überblog

Emarsys orientációs tréning @ Bécs

0

Épp itt toljuk az ipart három napig.

Mit gondolsz?

Snowboardozás Ramsauban

3

Snowboardoztunk péntek reggeltől vasárnap estig Ramsauban Erikával, a céggel (thx ), meg egy saját sí- és snowboard-oktatóval, összesen 11-en. Kurvajó volt, péntek reggel indultunk Péterrel (ügyvez) és Balázzsal (haverja), délutánra megérkeztünk, kaja, pihi, másnap reggel indultunk a pályára, tanulórész, csakhamar bedurrantak az izmaim és elég keményen szívás is állandóan fel le csatolgatni a deszkára a bakancsot. Úgyhogy a napsütésnek köszönhetően kidőltünk a hóba egy kis pihire, a magam részéről úgy éreztem mintha tengerparton nyaralnánk, még a sülő bőr kellemes illata sem hiányzott. Mondjuk ez látszik is a képeken, elég keményen leégtem estére. Páran elmentünk még egy éjszakai szánkózásra, ahova ugyan alig találtunk oda, de végül a kb. félórás majdnem nonstop csúszás (értsd: iszonyat hosszú, kivilágított szerpentines szánkópálya a hegyoldalban, amin még versenyeztünk is) azt hiszem abszolút felejthetetlen élménnyel szolgált. Főleg a végén amikor belecsapódtunk egy hófalba. Erről sajnos nincsenek képek, amúgy videó kéne, mert iszonyat jó móka volt, meg sebességérzet néhol elég keményen, főleg ahol a pálya hullámai a levegőbe dobtak minket.

Vasárnapra már elég keményen fájt mindenünk a folyamatos esésektől, de azért pár jót is sikerült csúszni, főleg Erikának már elég jól ment. A magam részéről meg úgy gondolom, hogy ha még egy napot maradtunk volna, akkor én is egész jól belerázódtam volna. Talán legközelebb.

_{Péterék jellegzetes vezetési stílusa, a kép mindent elmond, figyeljük meg ahogy éppen felborulóban vagyunk}

3 hozzászólás

Továbbképzés - Linz/Hagenberg

4

Úgy alakult, hogy külföldről be kellett szerezzünk valamit a fejlesztéseinkhez, és egybeköthettem ezt egy kis továbbképzéssel. Természetesen számomra utóbbi volt a lényeg.

Igazából nincs jelentős vezetési rutinom, ezer éve nem kommunikáltam angolul, külföldön sosem voltam egyedül, pláne nem autóval kombinálva. Úgyhogy kihívásnak ígérkezett a dolog, és megragadtam az alkalmat. Nagyon helyesen tettem.

23-kor érkezés a hotelbe, Linzben (Ausztria). Tervezetten 436 km, ennél valszeg kicsit többre sikerült, és egyéb problémák is akadtak. A hotel elég szép volt, közvetlen kilátás a Dunára, panoráma-függőfolyosó, HD TV (lekötött vagy 10 mp-re), kihasználatlan francia ágy. Elalvás paplanon, ruhában. Reggel tali a cég embereivel, akiket követtem Hagenbergbe, a Software Parkba, ami ugyanolyan mint az itthoni BME I épület és környékére ráhúzódó Infopark, azzal a különbséggel, hogy az embernek elég szegényes érzése támad a hagenbergi változatot látva. Nem is akarok többet írni erről, beszéljenek a képek magukért. (Mondjuk az tény, hogy az infopark üzleti épületeiben még nem voltam.)

_Szállás

_{Software Park}

_{Önjáró fűnyíró. Cukiság}

IRCQuote fight! In the ring:

_Haszprus _{950272 pageload}

vs

_?

(privacy power)	hogy vagy?
	istenien elégedetten önelégülten a világ tetején és fáradtan de átszellemülten a gondok felett egy álomvilágban

Update 14:38: Megcsináltam valamit, aminek eddig a közelében sem jártam.

4 hozzászólás

Travelling

7

A bejegyzés java még csak ide kattintva jön

Fertő-tó körüli bringás megmozdulás

0

Nos, Mf is részese volt a Haszprus által kiagyalt, megszervezett, és azóta már írásba is foglalt Fertő-tó körüli bringatúrának. Ezért én is megírom.

A bejegyzés java még csak ide kattintva jön

Fertő-tó bringával

9

2006. augusztus 9-11, körbetekertük a Fertő-tavat. Orca, Szilvi, Mainframe, és persze jómagam. Képes beszámolónk következik. (A képekről a kezelőszemélyzeten kívül két Canon EOS 350D, egy Sigma 18-125 F3,5-5,6, egy Sigma 10-20 F4,0-5,6, és egy Peleng 8 F3,5 gondoskodott, és szokásommal ellentétben most megtettem azt, hogy időrendi válogatást csináltam, azaz ebben az egyetlen bejegyzésben láthatjátok mindkét fotós képeit, megfelelő sorrendben.)

A tó Budapesttől igen messze esik, úgyhogy vonattal mentünk, és a hazai vasúttársaságok közül legkedvezőbb ajánlata miatt a MÁV-ra esett a választásunk. Kelenföldön a vonat elvileg 1 percet tölt el, a bicikliskocsit viszont kinyitni nem tudtuk kívülről, majd a felpakolászással is elment az idő, ezért természetesen ránkordított a sofőr hogy neki erre nincs ideje (egyébként a 20 percre lévő Keletiből 30 percet késett). Node sebaj, bent végülis keleti kényelem volt, mint az a képeken is látszik. A vonattól Fertőszentmiklóson vettünk könnyes búcsút.

Ausztriában a legendák igaznak bizonyultak, a kerékpározás itt sokkal elterjedtebb, mint nálunk. Legalábbis a tó körül azt tapasztaltuk, hogy óriási a bicikliforgalom, kiváló minőségűek a bicikliutak, szélesek, az út mindkét oldalán futnak, az autósok figyelmesek és türelmesek (néha már kínosan). Rengeteg olyan kerékpárútszakasz vezet a tó körül, amit más járművek nem is használhatnak. Ez alatt azt értem, hogy adott egy 3-4 méter széles kiváló minőségű aszfaltút, ami egészében a bicikliseké, és mellette nincs egyéb járműforgalom (behajtani tilos), nincs más út, mindkét oldalon csak fű, szőlő, csend, jólevegő. És biciklisek. Gyerekkosárral, utánfutóval, mindenfélével. Láttunk tandemet is.

Az első pizza-megállót Ilmitztől nyugatra, a tóparton ejtettük meg, kis kitérővel. Egyébként maga a tó nem látható a bringautakról (B10-es út vezet körbe), ha valaki a partra akar menni, akkor általában 1-3 km-es kitérőt kell tennie. A városok és az utak egyébként kiválóan kitáblázottak, ha valahol balra-jobbra kanyarodik a B10, azt az aszfalton is jelzi egy kerékpárszimbólum, és egy görbe nyíl a megfelelő irányban. Fantasztikus, komolyan. Ha valaki csak szimplán körbe akarja tekerni a tavat, 75%-ban ezen nyilak és táblák alapján megteheti. Nekünk ugyan volt egy térképünk meg GPS-ünk is, de végül egyszer eltévedtünk. Cserébe a mi utunk nem szimpla körültekerés volt, hanem volt egy-két szándékolt kitérőnk ill. megállónk is.

Eljött az első este, és mi még csak egy kempingbejáratnál álltunk, ahol is átszámítva saccperkábé 3580 Ft-ot gomboltak volna le rólunk azért, hogy lerakhassuk a földre a saját sátrainkat. Az árak egyébként mindenütt elég horrorok, de mindegy. Hosszas tanakodás után a vadkemping mellett döntöttünk, aminek a helyét Podersdorftól 1-2 km-rel északra egy szőlőültetvény ill. szántóföld között meg is találtuk. Elég kellemetlen volt a 20-30 centi magas frissen vágott kőkemény szalma, a szúnyogsereg, az éjjeli atomhideg, valamint a kb. 3 órakor beindult félpercenkénti lövéshang és sziréna váltakozása. Ezek minden bizonnyal valami madárijesztő funkcióval bírtak. Nem sokkal később már a traktorok is betársultak, úgyhogy egyszerűen szuperül aludtam

Másnap Weidenben kajáltunk Spaghetti Bolognese mit grünen Salatot, aminek a mennyiségéről a lentebbi képeken lehet informálódni. Az utunk Jois városán keresztül folytatódott.

Rust volt a második napra betervezett úticél, és el is értük. Én péntekre meg akartam tanulni kéz nélkül kerékpározni, de Rustig össze is jött. Bár még csak a nagyobb sebességeknél megy. A helyi kempingben eszetlen adag nokedlit burkoltunk, amivel sem este, sem másnap reggel nem tudtunk teljesen megbírkózni.

Kis pihenés közben szerváltam néhány ajándékot egy meglehetősen hangulatos városkában, Mörbisch am Seeben. Átléptük a határt (gyalogos minimál határátkelő Sopron felé), és úgy döntöttünk, Balfon kötünk ki a bringákkal, megcélozva a 16 órás vonatot, ami össze is jött. A kaller rendkívül segítőkészen kinyitotta nekünk a bicikliskocsit és még be is emelte a kerékpárjainkat, majd pedig jegyet nem vetetett velünk Így kell ezt Győrben átszálltunk, utolsó peron, fullosan eltorlaszoltuk a négy bringával, kicsit vesztünkre, mert Kelenföldön a túloldalon kellett leszállni, és hát nem volt egy egyszerű menet leráncigálni az egyrészt egymásba, másrészt a vonatajtóba akadó bringákat (ld. utolsó kép).

MÁV/MÁV-szag roxx! (A túra viszont atom volt )

9 hozzászólás

Ausztria 2004 - A salzkammerguti tóvidéktől a Grossglocknerig II.

8

Ausztria, 2004. augusztus 11-18. A salzkammerguti tóvidéktől a Grossglocknerig II.

Ezt a galériát 19 panorámaképpel is megtűzdeltem, melyeket közepesen nagy (szélességben max 1000, magasságban max 700) és brutál (szélességben max 3072, magasságban max 2304 pixeles) méretben tölthettek le. Sajna nem minden panorámakép maga a tökély, tekintve hogy kézből fotóztam legtöbbjüket, és a fényképezőmön nincs panoráma funkció. Íllványt egy helyen használtam, Werfenwengben, ahol így egy 360 fokos panorámát is készítettem néhány kisebb mellett. A 360 fokosat feltétlen ajánlom megnézni brutál méretben is.

Traun-tó, Gmunden

Lichtenstein szurdok

Lichtenstein szurdok :: nagy :: brutál

A Grossglockner (3798 méter), a róla elnevezett út, és környéke

Grossglockner út :: nagy :: brutál

A szállodából ezt láttuk

Königsee és környéke

Königsee :: nagy :: brutál

Salzburg

Salzburg :: nagy :: brutál

A Schaffbergre felmenő fogaskerekű vasút, melyhez összesen három próbálkozást tettünk, és csak a harmadiknál volt elfogadható az idő, igaz, fele időben akkor is teljes köd borult ránk. Erről képek lejjebb.

St. Wolfgang

St. Wolfgang :: nagy :: brutál

Bad Ischl, Kaiservilla

Halleini sóbánya. Tökjó volt, kaptunk védőruhát aztán a bányában lehetett csúszdázni, csoportokba fejlődve, hogy ne tartson túl sok ideig, valamint mentünk földalatti vasúttal is, ami alatt síneken vezetett fedetlen ülésrendszert kell érteni, lsd. első kép.

Herrenchiemsee kastélya a bajoroknál, 70 teremből csak 20 készült el anyagi okokból (államkassza kiürülése), a középső képen egy elkészületlen terem látható

Herrenchiemsee :: nagy :: brutál

Herrenchiemsee, park

Chimsee, hajókázás

Végre fel a Schaffbergre, fogaskerekűvel. Meglepő módon rázott (rángatott mint állat).

A Schaffberg. Egyik képen tériszonyom ellen kúrálom magam. (A kúrát az Eiffel-toronnyal kezdtem pár hete.)

A különleges időjárás egyik megnyilvánulása ez a roppant érdekes szivárvány ami a hegyoldalon keletkezett. A nap a felhők közt levő egészen apró lyukon sütött át, és én a napsütés útjában álltam, úgyhogy a szivárvány közepén az a sötétebb folt az én árnyékom!

Sweet sixties, here I come! - Austin Powers
A fenti képen egy ködös út látható, mely egy óriás jégbarlanghoz vezető felvonóhoz vitt bennünket…

A jégbarlang bejárata felé…

Kilátás a jégbarlang körül, tériszony-kúra egy fakorláton

A hegy gyomrában. Eisreisenwelt (honlap), a világ legnagyobb jégbarlangja. Elvileg nem szabad fotózni, de nagyon jóarc volt a csávó aki vezetett minket, mert folyton villogtak a vakuk, de nem volt kifogása

Werfen fellegvára

Werfen fellegvára :: nagy :: brutál

Gollingi vízesés, 38 méter magas szóval nem nagy cucc de baromi szép és jó kis erdő+patak kombináció is van körülötte, egyik legjobb hely ahol jártunk.