Haszprus überblog

Haszprus überblog

Ice Age - The Meltdown - 2006. 25 percig bírtam, aztán véget vetettem a szenvedésnek. Mondjuk nekem már az első rész se jött be.

Elborult az agyam és mára beiktattam egy Normafát kora reggelre, ami még oké is, csak napközben esett az eső amíg aludtam, és utána annyival jobb idő lett, hogy kénytelen voltam este is menni.

Két Normafa egy nap.

Ja és a félkör alakú Istenhegyi út helyett egy shortcuton mentem, ami nagyjából egyenesen visz a Szent Orbán térről a Normafa úthoz. (Diána és Tündér utca, ha mondanak valamit.) Halál volt, de legalább változatos, meg kisebb forgalmú, mint az Istenhegyi út.

Reggel felszenvedtem magammal a fotóscuccot, úgyhogy opcionálisan nézzük meg, milyen a Normafa 10 mm-en. Meg itt van pár bringa is mert tudom hogy szeretitek

Hajnalban három kukás csávó beszélgetett tőlem ~8 méterre a hegytetőn, mikor látták hogy fotózgatok, ők is elővették a témát hogy miket láttak/fotóztak külföldi útjaik során. Egyikőjük például tisztavízű patakot:

- Bazmeg olyan szép volt hogy le kellett fotóznom bazmeg

No, hát ha szép volt, szép volt, teljesen érthető a lelkesedés.

66,9 kg

Shamalt kolléga felvetéséből származik az ötlet, hogy az ÜberBlog teamje üljön le együtt megnézni valamilyen filme(ke)t. Közben igény szerinti alkoholfogyasztással lehetne súlyosbítani a helyzetet. Vitassuk meg, mit nézünk, mit iszunk, mi a célunk az egésszel! (az első pár komment áthelyeződött a Robotok c. bejegyzésből)

Múltkorában már próbáltam megkedveltetni veletek a Művészetek Palotáját, most úgy alakult hogy a Sigma 10-20-as obit a közelében vételeztem, úgyhogy természetesen nem volt menekvés, muszáj volt lecsekkoljam végre belülről is. Egyik biztonsági őrt megkérdeztem, hogy mégis mennyire szabad itt a járás - az infó úgy szólt, hogy teljesen, ahova nem mehetek oda úgyse engednek be. Ennek szellemében készültek az alábbi képek, legtöbbjük 10 mm-en, változó ISO-val, változó rekesszel, állvány nélkül. Enjoy.

Amúgy ha a privát véleményemet kérdezitek, sztem gyönyörű épület, kár hogy a Palota és a Nemzeti Színház közötti parkolót úgy oldották meg, ahogy.

Mivel a hangversenyterembe és a fesztiválszínházba nem sikerült bejutnom, várható még újabb látogatás, valamikor, a nem túl közeli jövőben, feltehetően.

Ps. vicces egyébként hogy mivel nyilvánvalóan az összes biztonsági őr első látásra külföldinek néz (advanced fotós cucc, nagy hátizsák, helyhez egyáltalán nem illő ruha, alapvetően turista megjelenés), megpróbálnak lehetőleg minél kevésbé észrevenni ha közelítek feléjük, nehogy véletlenül angolul vagy egy még ennél is extrémebb ismeretlen nyelven kérdezzek tőlük valamit…

Robots - 2005. Megnéztem, de nem hagyott bennem maradandó nyomokat. Szerintem ez kisebbeknek készült, mert mind a karakterek, mind a sztori nagyon gyermeteg és egyszerű. Ezt az aminációs filmet is a szinkronnal akarták befuttatni, elég nagy sztárokat sikerült hozzá megszerezni, de rápacsáltak, mert én szinkronnal néztem, mint ahogy szerintem a nézők 90%-a szintén. (lévén kis gyerekek) A poénok is megmaradnak tízéves szinten (...gépséges hölgyem...), és van persze naaaaagy tanulság, hogy sosem szabad feladni az álmainkat. Lesz egyszer olyan mese, amiben nem lesz a szánkba tömködve valami veretes bölcsesség? Nálam ezért vezet magasan az anime, mert ott ha van is valami konzekvencia, levonhatod magad, nem mondja el helyetted a fél szereplőgárda egymás után. (Itt igen. Súlyozottan igen. Zavaróan igen.)

A látványvilág szép, nagyon meg van csinálva minden, de tök illogikus az egész. Egy robot világban miért előírásszerű, hogy MINDEN robot legyen? Ilyenekre gondolok, mint dob, vagy tűzcsap. Mert itt az ilyesmi is robotból van. A tömegközlekedési módszereket hosszasan és látványosan taglalják, de én már a harmadik flikk-flakknál és röpködésnél a fejemet fogtam. Legyen elég annyi, hogy ezeket a robotokat olyan mérnökök rakták össze, akik nem tanultak sem Matematikai Logikát, sem Mesterséges Intelligenciát. Szóval megkapjuk a szokásos karaktereket, a szokásos sztorival (a világuralomra törő gonosz gyáros droiddal), a szokásos vonalvezetéssel (pl. utazás, menekülés, belógás rendezvényre, népfelkelés...), szokásos poénokkal. Kezdem azt hinni, hogy a komputeranimációs filmek egy szoftverrel készülnek. Rákattintanak egy .exe-re, feljön egy varázsló, ott paraméterezik a dolgokat, majd ráhúznak egy skint (lássuk csak mi nem volt még: legyen a következő bútoros! Vagy várjunk, mégsem, a konkurrencia csinált egy méhecskéset, akkor mi meg csinálunk egy darazsasat.), majd a gép 2 óráig renderel, aztán kiköpi a filmet. Majd lekódolok egy ilyet, és ez lesz a diplomamunkám.

Nem akarom senkinek elvenni a kedvét (de. akarom.), de azt kell mondjam, nem tudom ajánlani a cuccot. Mondjuk fáradtam néztem, nem is az én korosztályomnak volt szánva, de akkor is kevésnek találtam. Gyenge 4-es a 10-ből.

Láttam 70 ezerért az Extreme Digitalnél valami fotós minisátrat ami minden oldalról visszaveri a fényt. Ez itt három darab lámpa, egy kompakt 15W + két hagyományos 60W-os izzóval, háttérben fehér papírlap. Az alábbi képek rawba fotózva, minimális és nagyon egyszerű utólagos tuninggal, ISO800, 1/200sec, F5,6 beállítások mellett készültek. Nem a legjobb körülmények, de mielőtt rohantok venni ilyen fotós sátrat, tudjatok róla, hogy otthonra azért vannak olcsóbb megoldások

Sigma 10-20mm F4-5,6, a második objektívem, mai szerzemény

Nyilván ha állványt használnék, az ISO800 sem lenne szükséges, és a mélységet is lehetne növelni.

Az is nyilvánvaló, hogy profi vagy gyakori felhasználásra megvan annak a sátornak az előnye.

Date Movie - 2006. Mindenfelé csak negatív kritikát lehet olvasni erről a filmről, úgyhogy itt megszakítanám a sort, mert szerintem elég jó. Momentán kapásból kétszer néztem meg, ami nem szokásom. A nyitány óriási, Kelis erőt és magabiztosságot sugárzó Milk Shake zenéjére (ami már önmagában is zsír) próbálja a nemkicsit túlsúlyos főszereplő csaj elcsábítani az utcán kószáló pasikat, csekély sikerrel, ellenben annál röhejesebben. Az a tánc, amit levág, valami eszméletlen Már önmagában ezért megéri megnézni.

Amit ezzel a filmmel kapcsolatban meg szoktak említeni, hogy kissé gusztustalan már itt-ott amiket poén címen leadnak. Ezt alátámaszthatom, de nem sok van ezekből. Idegesítően sok jutott viszont Sophie Monkból, aki bár nem néz ki rosszul, de a színészkedéshez nem sok köze van.

Dark Water - 2005. Remekül kidolgozott, sztorival (drámai vonallal) rendelkező horror iszonyat nyomasztó helyszínnel, de nem a székben ugrálós fajtából. It's all about atmosphere - és valóban, mestermű, nekem nagyon bejött.

Történt hogy Budapesten meleg-rekord közelében jártunk, én meg itt voltam meglőve, mert hajnalban nem bírtam felkelni, de tekerni necesszáris, úgyhogy gondoltam bepróbálok direkt késődélután egy Hármashatár-hegyet. Namost itt hibáztam el, mert egyrészt k. meleg volt, másrészt későn indultam, harmadrészt a mindennapi tekeréstől konstans izomláz gyötör egyelőre. Mint tudjuk, az erdőben nemkicsit sötétebb van, mint a szabadban, úgyhogy a sötétedés gyorsabban lecsap. Aki nem járt még erdőben, annak a fénykülönbséget szemlélteti az első fotó.

Elhatároztam, hogy szegény Haszprus blogja lesz az a szócső, amelyen keresztül a saját zenei ízlésemet próbálom majd ráerőltetni mindenki másra. (Ezek után háromszor meggondolja, kinek ad legközelebb szerkesztői jogosultságot )

Kicsit árnyalva a helyzetet: azt vettem észre, hogy vannak bizonyos beteg zenekarok, amiket rajtam kívül senki nem ismer, pedig megérdemelnék. Azt is észrevettem, hogy vannak bizonyos más beteg zenekarok, amiket meg én nem ismerek, pedig szintén megérdemelnék. (Utóbbiakra általában húgom zenegyűjteményében akadok rá két mikrofonbahányós svéd metálzenekar között, aztán amikor megemlítem neki, hogy mit találtam, mindig kiderül, hogy ezeket csak én nem ismerem, mindenki más igen). Ebből kiindulva jött az ötlet, hogy akkor én majd itt írok pár sort ezekről a zenei vadhajtásokról, hátha egyszer majd valaki idetéved és bekommenteli, hogy szerintem hallgasd már meg ezt is: [zenekar nevének helye] - és akkor nekem jó lesz, mert tágul a zenei látóköröm, a kommentelőnek meg szintén jó lesz, mert idetévedt erre a csodás weboldalra. És elégedett lészen az Úr, és ők lakmározának bárányt, lajhárt, és málét, és sós ringlit babbal, és orángutánt, és zsenge gyökereket, és gyönge szekereket.

Ezen cicerói körmondatok után pedig a szerző rátér a bejegyzés tényleges apropójára, egyúttal szétoszlatja azt a tévhitet is, hogy ezek a mai hosszúhajú rokkerállatok csakis és kizárólag gitárreszelős északi metálbandákat hallgatnak két csecsemőáldozat között.

The Man - 2005. Óriási, bazz, Samuel L. Jackson & Eugene Levy. A magányos utcai harcos FBI ügynök kénytelen bevonni az akcióba a balfék dumagép fogorvost, akinek persze nem igazán van ínyére a dolog. Nem szoktam filmeken hangosan röhögni de ezen simán

Nos, feleim, mint azt tudjátok, utolsó kis műblogger vagyok, és nincs is rendes blogom. A Hotdog.hu című, fiataloknak szánt, színes szagos interaktív portálon próbálok valami blognak látszót elkövetni, eleddig inkább kevesebb mint több sikerrel. Na de ma gondoltam merészet és nagyot, és megnéztem, kik is ott az ászok a blogscene-ben. Már csak azért is, mert az én blogomat a siralmas 600valahányadik helyre osztályozták. Nos, íme két kép. Ez a bloglista . Ha csökkenő sorrendben kérdeziktek le az eredményt, akkor jön a frankó, ami mindent elmond.

A legdurvább dolog, hogy 16 blogger 30 felett van a Top20-ban!! (2006.06.26. 2:14-es információ) Ha megnézitek a Hotdog imidzsét, és úgy alapvetően a tálalását (itt láttam viszont először az Apám Beájulna című remekmű szlengnek nevezett műszavait), ordít róla hogy 25 év felett ez már nem neked való. Komolyan. Ha 25 fölött még mindig a Hotdogon fogok browse-olni, lőjetek agyon. Elképzelem, milyenek ezek az emberek. Az a típus lehet, aki 40 évesen is az e-klubban nyomul, meg beleszuszakolja magát egy kivágott, feszülős rózsaszín topba, mert ha ilyen van rajta, majd biztos 20-nak nézik. Peeeersze. Nem akarom túlragozni a dolgot, szerintem értitek azt a benyomást, aminek nyomán ez a bejegyzés született...

És itt az első helyezett blog. A dizájn, és a tartalom is külön-külön büntet. Mondjuk az előbbi bocsánatos bűn, a Hotdog elég nehezen formázható. Most már sejtitek, honnan az én nagy meg-nem-értettség érzésem? Ha összehasonlítási alap kell (a Mire föl nagy a pofád?-kezdetű kérdéseket megelőzve, bár ez nem olyan platform... ) itt az én blogom

(A világ legügyetlenebb, bújtatott önreklámját olvashattátok...) Persze ez nem komoly. Tényleg ki vagyok akadva, és csak másodsorban fogjátok megnézni emiatt a blogomat.

Na, olyan hetet zártunk amiben 5 bringázás szerepelt. 1 etele tér + Margitsziget, 2 Normafa az Istenhegyi úton, 1 Biatorbágy, és ma 1 Hűvösvölgy.

Legkevésbé se gondoltam volna, hogy ennyire rá fogok kattanni a témára.

És ez még csak a vizsgaidőszak…

Fárasztó volt, na. A távolság még hagyján (mellesleg a valóságban nyilván több mint 52 km, mert nem csak 12 ponton volt irányváltoztatásom), de a Biatorbágy-Üdülőtelep -> Bp vonal állandó emelkedőivel és lejtőivel végzett a lábammal. (Négy nap egyhuzamban mindennap bringázással, azért sok az.)

Ja egyébként leteszteltem az új Nagytéténybe vezető bringautat, amiről a bringaut.hu-n olvastam nemrégiben, és hát, elég gáz szerintem. Egyrészt sok helyen a minősége tankokra van tervezve, másrészt a táblázás tényleg erősen hiányos, egy jódarabon le is tévedtem a bringaútról az autók közé, már ha egyáltalán volt azon a részen bicikliút, mert nem tudom, egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy az út túloldalán bicikliutat jelző táblák vannak…

* A bejegyzés címe egyébként Norby vizsgafilmjének a címe

Rumor has it - 2005. Katasztrofális. IMDB rating alapján akár egy jó vígjáték is lehetne, a stáblistában több nagyobb színész is szerepel (kinek mi számít nagynak), gyakorlatban azonban nehezen bírtam hogy az utolsó háromnegyed órában mást se kaptam, csak kisírt szemeket, nagy egymásraborulásokat. A LOTR3 végét juttatta eszembe… Azt gondoltam, hogy ennek megfelelően majd nemek szerinti bontásban egészen eltérő rétingeket fogok látni az imdb-n, de legnagyobb meglepetésemre a hímek és a nőstények szavazatai átlag 0 pontos eltérést produkáltak. A lényeg, hogy szerintem nagy ívben kerüljétek.

16 Blocks - 2006. Nem túl izgalmas, nem túl hihető, nem túl eredeti, és Bruce Willis elég hülyén néz ki bajusszal. Ha Mos Def nem szövegelne egész végig, a film teljesen üres lenne.

The Hills Have Eyes - 2006. Oké, nem tudtam miről van szó, csak Balage ajánlotta hogy jó fosatós, meg imdb-n láttam hogy 6,4, 7000+ szavazattal, ami tekintve a horror/thriller műfajt, meglehetősen jónak számít. Namost ahogy az első képkockákból már látni lehetett, hogy itt valami gonosz torzszülöttek vérengzéséről lesz szó, nem sok jót reméltem. Miért kéne egy torzszülöttnek feltétlenül gonosznak is lennie? A texasi láncfűrészesben bevesszük, hogy gonosz, mert ugyan miért ne lehetne valaki egyszerre torz és gonosz. De hogy egy fél falunyi torzszülött egy kivétellel mind gonosz legyen… Szal itt bukik az alapsztori, innentől hiteltelen az egész, sajnálom, mert nagyon kiváncsi voltam rá pedig.

Pozitívumként megemlítem, hogy a film végére azért lesz egy főszereplőnk is aki bár eredetileg egy unalmas nulla, végül mégis sikerült elérnie hogy drukkolj neki

Osztán ajánlom-é? Nem igazán, de ha kedveled a gonosz torzszülötteket akkor tuti be fog jönni.

Kurvajó gecc, állati jól szól, másrészt konyhába is kimehetek vele és frankón műxik

Egyébként elsődlegesen nem én fogom használni (csak szökőévente), de azért jó cucc Viszont ha nincs hang, akkor van egy elég gázos alapzaj.

Update 07:35: weird, a kiejtett sz betű kicsit sistereg. Audiofileknek nem ajánlott Update: csak néha sistereg, nemtom mikor igen és mikor nem, nagy arányban nem, csak ritkán. Pl. a TATU - Not gonna get us nem sistereg.

Kurvanagy feeling mászkálni a lakásban úgy hogy jóminőségű hangos zene szól a füledben anélkül hogy mindenféle kábelek csüngnének rajtad

Voltam ma hajnalban is a Normafánál, rájöttem hogy még sokkal tovább vezet az erdei ösvény mint ameddig az előző két alkalommal megkockáztattam, viszont elég durva volt felfelé az Istenhegyi úton, tekintve hogy tegnap is mentem, gondolom emiatt is kész volt a lábam. Fent pihentem húsz percet egy padon, az viszont iszonyat jó volt, kellemes hegyi levegő, napfelkelte, madárcsicsergés, világbéke, ilyesmit tapasztalhat meg aki reggel 7 körül kiül a Normafa padjaira. Kár hogy nagyon hamar leérni, viszont mivel a fogaskerekű útbaesik, egyre inkább hívogat hogy vissza kéne menjek vele. Majd egyszer, maybe. Ja, lefelé meg már sokkal lazább az út mint amilyen az első két alkalommal volt, tekintve hogy már ismerem a járást, a megfelelő sebességeket, a kanyarok és a talaj jellegét…

Egyébként célom, hogy minél kevesebb pihenővel képes legyek felmászni a hegyre. A végcél, hogy pihenő nélkül meg tudjam tenni. Ez egyébként nem biztos, hogy idén nyáron össze fog jönni, de meglátjuk. Egyelőre hihetetlen sok pihenőt tartok, az út majd megöl, úgyhogy van még mit fejlődni, de állok elébe…

Most már minden bejegyzésem kapcsolódni fog Normafához, ez van.

Ja és 67,9 kg. Hol a vége? Hol a vége??! Nemtóók leállni! Amikor a BME-re jöttem egyébként (2003-ban), 65 kg voltam, szal semmi weirdo nincs számomra abban hogy ilyen mélységekbe zuhan a tömegem, még mindig sehol se vagyok ahhoz képest, ahol voltam. Úgyhogy 67-nél megint el kell gondolkodnom, nem akarok-e esetleg még tovább fogyni. A fogyás egyébként nem jár semmi kellemetlenséggel, teljesen megszoktam, nem zabálom tele magam, csupa finom kaját eszek (amiket korábban utáltam ), stb, szal akadálya éppen nincs, hogy folytassam, kifejezetten ingerelne ha abba kéne hagynom. És igazából attól is félek, hogy ha abbahagyom a fogyást, akkor visszahízok

Tegnapi hír a londoni Evening Standard-ból: két angol szurkoló Németországban egyszerűen elvesztette a kocsiját. Történt ugyanis, hogy a meccsre igyekezvén leparkolták a kocsit egy eldugott kis utcában, aminek persze előrelátóan megjegyezték a nevét - legalábbis ők úgy gondolták. Meccs után azonban csodálkozva vették észre, hogy Németországban ezen a környéken bizony minden második utcát úgy hívnak, hogy Einbahnstrasse.

Magyarul: egyirányú utca.

Hoppá hoppá mire bukkantam. Indiana Jones and the Temple of Doom - 1984, written by George Lucas. Ez az első Star Wars epizód után 7 évvel készült. A bárban a film legelső pár jelenete játszódik, majd miközben Dr. Jones menekül egy pillanatra villan be csak a neontábla Ben Obi-Wan Kenobi nevével, én is csak véletlenül vettem észre. Mindenesetre érdekes.

update: A Wikipedián is megemlítik, hogy a neve feltűnik a filmben

Ez a bejegyzés részben egy várólista-teszt - elvileg 07:46 körül jelenik meg. The GuNN filmes bejegyzése pedig 10:55 körül várható. Új várólista-szabály: két filmes bejegyzés között minimum 24 20 óra kell elteljen. Belül pedig sokat egyszerűsítettem a várólista kezelésén, és máshova kötöttem be a blogringet pingelő sort is. Oda, ahol valóban megfelelően látja el a feladatát.

Update 11:36: elvileg bugok javítva.

Kung Fu Hustle - 2004
Genre: Action / Comedy / Crime / Fantasy
Tagline: A new comedy unlike anything you have seen before
Plot Outline: In Shanghai, China in the 1940s, a wannabe gangster aspires to join the notorious Axe Gang while residents of a housing complex exhibit extraordinary powers in defending their turf.
User Comments: Freaking fantastic.
User Rating: 7.8/10 (17,852 votes)

No ezen is túlvagyunk, de őszintén szólva nem látom, miért is akkora jó cucc ez. Pedig nagyon hypeolták, valami díjat is nyert, és állítólag frankón formabontó.

Spoiler is van benne, ha meg akarod nézni, ne olvasd el!

Normafa 2 óra 10 perc, 04:40 - 06:50. Lehet hogy egyszer feltekerek úgy, hogy napkeltére ott legyek (ezt már ma is megtehettem volna). Az erdő egy részén ha jól láttam még így is valami reggeli köd ült. Az a durva, hogy utána még csomó energiám maradt (Istenhegyi út ellenére). Akárcsak legutóbb. Kedvem lett volna még tovább tekerni valamerre. Kézenfekvő folytatás lehetne Biatorbágy (bár az kicsit durva, és az útközben beszippantott pormennyiség is halálos), vagy a Margitsziget.

Hajnalban tekerni jó, itthon vagyok azelőtt, mielőtt még egyáltalán megindulna a nagyobb autós forgalom, a nap se tűz, a levegő kellemesen friss… Mindig ilyen kéne legyen.

Egyébként nem számolok be minden utamról, de mióta megvan a bringa, heti 3x megyek Hűvösvölgy, Normafa, vagy egyéb irányba.

Van ez a Basecamp nevű remek kis projektmenedzsment alkalmazás. Tényleg nagyon korrekt, AJAXos, webkettőpontnullás, van RSS támogatása is, meg minden olyan, ami trendi mostanában (talán csak tag-ek nincsenek benne). Egy ideje a free verzióját használom a saját todo-listáim, projektjeim, határidőim nyilvántartására, mert ismerem magamat annyira, hogy tudom, hogy egyébként mindent elfelejtenék. Egyedüli gond az vele, hogy a free verzió nem használható komolyabb feladatokra (mivel van benne egy olyan limit, hogy csak egy projektet hozhatsz létre, így hiába akarom, nem tudom a teendőimet projektek szerint szétválogatni). És itt jön a rejtély, amit egyszerűen nem értek: hogyhogy valaki nem másolta le még egy az egyben ezt az alkalmazást és nem adta ki nyílt forráskóddal? Nem hiszem, hogy olyan egetverően nagy meló lenne - maga a Basecamp tulajdonképpen nem más, mint egy többfelhasználós blog (ugyanúgy lehet kommentezni a taskokat, milestone-okat, mint egy rendes blog bejegyzéseit), csak hozzáraktak egy todo-lista modult, fájlfeltöltési lehetőséget, e-mailes figyelmeztetést, egy egyszerű jogosultságkezelő rendszert, és kész. Ruby on Rails alapokon nem hiszem, hogy két hónapnál tovább tartana megírni - főleg mivel az eredeti Basecamp is RoR alapokon készült. Sőt, igazából a Ruby on Rails keretrendszer pont a Basecamp fejlesztése során született meg, és a fejlesztők saját bevallása szerint sem tartott tovább két hónapnál, hogy a Basecamp első verzióját implementálják.

Könyörgök, nincs odakint valaki ráérő programozó, aki gyorsan lekoppintaná a Basecamp-et és kiadná a forrását? Nem kell nekem innováció meg semmi ilyesmi, csak szeretnék benne néhány idegesítő hülyeséget kijavítani, hogy nekem jobban kézre álljon, és kész. És nem, nem akarok havi 12 dollárt fizetni azért, hogy használjak egy olyan rendszert, ami már majdnem teljesen kézre áll, de mégse tökéletes. Long live open source, amit úgy tudok széjjelcsesztetni, ahogy csak akarom.

Ez az egyik. A másik meg, ha már így szóba került, egy körkérdés. Ti hogyan tartjátok rendben az életeteket, hogyan tartjátok fejben a határidőket, hogyan jegyzitek fel a kósza kis ötleteket valahova úgy, hogy ne vesszenek el? PDA? Notesz? Moleskine? Okostelefon? Csillivilli AJAXos webalkalmazás? Outlook? Hogy csinálja a világ azt, hogy soha senki nem felejt el semmit, csak mindig én?

Tömegjelentés: 68,5 kg. (Kesztyű nélkül.)

A mai nap egyenlege: +5 szakirányfeltétel-kredit.

Hitch - 2005. Az utolsó félórás szenvedést leszámítva végig pörgős és szórakoztató. Ajánlom.

The Waterboy - 1998. Jaj de nehézkesen fejlődő hőssztoriról van szó itten. Vígjáték? Ja, olyasmi, de nem a térdcsapkodós fajtából. Csak azt nem teljesen vágom, hogy mire föl a 20 ezer imdb-szavazat.

Miért van az, hogy Adam Sandler majdnem mindig gagyi filmekben játszik gagyi alakokat gagyi poénokkal? (Kivételek: Spanglish, 50 First Dates.)

05:15 körül indultam és 08:45-kor értem haza, három és fél órás kis utacska. Az elején majdnem feladtam mert izomláz maradt a lábamban a múltkori alkalom után (nagyrészt valószínűleg az Istenhegyi út miatt), meg különben is holnap valszám vizsga, aztán úgy alakult hogy egy pihenő után mégis elég elszántságot éreztem magamban a folytatáshoz Így történt, hogy jól eltévedtem a svábhegyen, de végülis kilyukadtam oda ahova szándékoztam.

Számotokra a dolog ott válhat érdekessé, hogy ezúttal vittem egy Canon 350D + Sigma 18-125 F3,5-5,6 (a szokásos) kombót nem rosszul, hanem jól, ezért prezentálhatok néhány képet. (Sajna elég nagyok lettek, sorry, az erdőben sok a részlet ) (Nyugtassátok magatokat azzal hogy nekem vinyóról gyorsan betöltődnek )

Olyat tettem, mint amit már nagyon régóta nem. Leültem filmet nézni.

Tudni kell rólam, hogy szökőévente nézek filmeket, akkor is egyfajta alig leplezett kultúrsznobizmustól vezérelve szinte mindig olyat, aminek semmi köze Hollywoodhoz. A blogon elemzett filmek nagy többségéről még soha nem is hallottam (leszámítva a Donnie Darko-t meg a Dogville-t, most több nem jut eszembe), úgyhogy ebből kiindulva könnyen megeshet, hogy amiről most írni fogok, arról meg a Tisztelt Olvasóközönség nem hallott soha. A Mőbiusz című filmről van szó, legalábbis feltételezem, hogy ez a magyar címe, ugyanis angolul volt hozzá szerencsém. (Nem nyert a magyar címe az, hogy A Moebius-metró - Haszprus)

Hosszas könnyű terepen való túrázgatás után végül elszántam magam, hogy meglátogassam a Normafát. Persze ez régóta tervbe volt véve. Életemben először jártam arra, eddig kimaradt, a Budai-hegységben nem igazán túrázgattunk sosem.

Szóval rengeteg térképforgatás után eljutottam a megfelelő helyre, a Normafához. Azonban ezt megelőzte még az Istenhegyi út, ami mellett azt hiszem nem véletlen, hogy fogaskerekű vasút jár, valami oka ennek csak lehet, és nálam bölcsebb bringások úgy tűnik rájöttek már erre Azt a négy kilómétert (eredetileg 2,7-et hittem) a jelenlegi kondíciómban 50 percembe telt megtenni, ennek oka hogy állandó hosszas pihenőket voltam kénytelen beiktatni. Tulajdonképpen izomfejlesztésre és zsírégetésre feltehetően jó ez az emelkedő, valószínűleg nem most tettem meg utoljára.

Hanem a Normafán mint utólag kiderült nem sikerült megtalálnom az ideális downhill terepet, helyette valami atomdurva erdei ösvényre tévedtem, ami tele volt sziklákkal meg egyéb nem túl bukásbarát dolgokkal, úgyhogy éreztem hogy bizony kellene valami komolyabb védőfelszerelés, nem véletlen az, hogy az ember akár 130 ezret is elkölthet mindenféle kipárnázott biciklis ruhákra és teljes fejet fedő sisakokra. Egy ötméteres szakaszon inkább le is szálltam mert éreztem hogy ha arra rámegyek, egyrészt fékkel nem tudom megfogni magam (össze-vissza pattog a kerék a sziklákon), másrészt tolószékhez nincs kedvem, harmadrészt ha eltöröm valamimet akkor bizony elég bajos kijutni az erdőből. Szóval nem vicc, kemény terep volt, gondolhatjátok hogy nem ok nélkül szálltam le.

Az út végét egy mocsaras rész felé vettem, persze nem szándékosan, de végülis akkora örömöt okozott hogy sikerült átkelnem elbukás nélkül, hogy majdnem visszamentem még egy kicsit dagonyázni De felfelé valószínűleg azért csak elzúgtam volna a sárban, úgyhogy inkább kihagytam.

Erre jártam:

(Elsőre nem volt ám triviális a térképen, hogy mégis merre voltam, mármint ami az erdei részt illeti, de azért csak összeraktam, thx 2 turistautak.hu, utcakereső, index map)

Legközelebb más utat választok lefelé, elvileg van kellemes gyorsan vehető downhill rész, ahol az embernek nincs halálfélelme.

Egyébként nem vittem fényképezőt (macera, meg veszély), de azért megörökítettem az esemény utóéletét.

A Soundtracken felbuzdulva megnéztem a magyar filmipar fent említett termékét... Hát srácok, egy fontos tanulság lejön belőle:

Ha filmet forgatnak az unalomról, a sodródásról és az üresjáratról, akkor a film is unalmas, sodródós, és üres lesz. Ha létezik bloatware, akkor léteznie kell bloatfilmnek is, és ez az. Kemény fél-egy perceknek kell eltelnie, hogy valami történjen. És ez a dialógusokra is igaz. Komolyan, hosszú 5-10 másodpercek telnek el, mire válaszol a beszélgetőpartner. Tehát a film tele van buta hallgatással. Ha pedig történik valami, annak sincs semmi jelentősége, nagyrészt. Megnézzük, ahogy a csaj elmossa a poharat, ahogy a srácok egy sörösdobozzal fociznak, vagy hogy ülnek a mezőn. Hurrá. A film története is olyan (ezért bloat), hogy az más filmekben elmegy egy 20-30 perces epizódnak, aztán tovább. Erről a semmiről (mert arról szól a film) képesek 1,5 órán át értekezni. Minden apró kis rezzenésből konfliktust akar sejteni az ember agya, mindegy mit, csak történjen már valami! Ennek ellenére egyetlen feszült szituáció van, az utolsó 15 percben. De az is csak úgy van, a semmiben.

Ha a film neadjisten életérzést kívánt volna átadni, nos üzenem: nem sikerült. Egy-két helyen be van vágva a soundtrack, ami jó, de abból is a legérdektelenebb részeket tették be. Ha meg nem az megy, akkor naaaagy csönd, a rendes IRL háttérzajjal (csörömpölés, léptek hangja). A realisztikus set-up megvan. A karakterek annyira nem sikerültek, hogy pár emberről még a végén sem tudtam, hogy kicsoda, és mi is a köze a sztorihoz. Az érzelmi mondanivalóval rendelkező jelenetek kb. annyira jönnek át, mint egy cserebogár az IFA szélvédőjén. Mert gondolom a félperces egymásszemébenézések azok az érzelmi tartalmat voltak hivatottak átadni...

Igazából félidőtől, amikor elkezdtem sejteni, hogy ebből film már nem lesz, elkezdtem negatív rekordkísérletként kezelni a dolgot. De ez még annak is csőd, annyira unalmas és semmilyen. Így nálam a Legyőzhetetlen Aranycitrom marad az Apám Beájulna. De higgyétek el istenbizonyra, hogy a magyar filmipar eme sajnálatos szemete méltó egy különdíjra...

Nézegettem a Nagymaros-Zebegény kirándulást most hogy kipróbáltam a Picasa web albumst, és lehet hogy valamikor el kéne nézni arra cangával Persze vonattal megtámogatva. Emlékeim szerint javarészt tekerhető a terep, ha nem is mindenhol.

Próbálom demonstrálni egy grafikonon a dolgot.

Fent bekeményített hátsó telóval

A tapasztalatra a hátsó telón található kis biszbasz átellenes pozícióba tekerésével tettem szert a Lágymányosi híd kerékpársávján. Mintha egy egészen más kerékpáron ültem volna, testen kívüli élmény volt, viszont a hídon átmenve rögtön vissza is állítottam.

A teló bekeményítése (kiiktatása) egyébként hasznos lehet hosszabb tekeréseknél, ahol a sebesség a fontos, vagy hegymenetben, ahol jól jön ha nem leszel tengeribeteg a bicó ringatózásától.

No, az előző rész sikerén felbuzdulva gondoltam megosztom Veletek egy régebbi agyrémemet, ami nem olyan komplikált, mint a múltkori, egyszerűen csak ennyi: élettárs.

Az utóbbi három napban négy tökismeretlen ex-szovjet (értsd: ukrán, orosz, kazah stb.) leányzó kattintott rám ICQ-n. Egyiknek sem válaszoltam, de elgondolkoztam, hogy ennek az az oka, hogy a valaha volt Szovjetunió területére bevezették-e végre a szélessávú netet (lásd még Malajzia: hét-nyolc éve az összes nemzetközi IRC csatorna ráérő maláj tinikkel volt tele), vagy pedig valamiféle újfajta spambottal állunk szemben, amely ukrán kurvának adja ki magát. Úgyhogy feltenném a körkérdést ICQ-zó férfitársaimnak: nálatok is ez van most, vagy a spammermaffia megszerezte az ICQ-számomat? Esetleg azzal van összefüggésben a dolog, hogy az adatlapomon pár napja ott van, hogy United Kingdom, és azt hiszik, hogy valami gazdag angol pasit fogtak ki a képemben?

All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy

Dátumból láthatóan kétnapos. Indulás szombat reggel itthonról, vasárnap este pedig vonattal haza. Pillanatnyilag úgy néz ki, kb. 9-en leszünk, de lehet, hogy többen. Megvallom, eléggé idegesít a vadkemping és a vasárnapi strandolás, tekintve a kerékpárom jellegét, if u know what i mean.

Továbbá idegesít a csomaghordozás témája is, mert egy jobb hátizsák ahogy elnézem kb. 30e Ft, és ismerve a környezetemet, utazási szokásaimat, stb, körülbelül x évente használnám, ahol x >= 1, úgy meg kicsit rossz az ár/érték-arány. A sátor összecsomagolva 60 centi hosszú, tehát nagy zsák kell. (Mellé jön még egy hálózsák, polifoam, fényképező, kaja, ital, papucs, 1-2 ruha, jobban nem részletezném.)

A fényképező. Két gép közül kell választanom. Az egyik az elnyűtt ám kicsi Nikon 885, a másik meg a Canon 350D. Előbbinek sajnos kifakult a képe (borzalmasan szar), utóbbi meg egy monstrum, a váz és az obi önmagában 1 kiló, és valamibe tenni is kell. Előbbit könnyebb előszedni és elpakolni, utóbbinak jó a képminősége. Hogy melyiket viszem, asszem majd a hátizsák és/vagy egyéb csomagtartó alkalmatosságok függvénye lesz.

Ezek vannak most.

Ja és készítettem magamnak egy elég durva edzéstervet az elkövetkezendő egy hónapra, de nemtom mennyire fog sikerülni betartanom, tekintve hogy nem vagyok sportember. (Bár megjegyzem, ez a dolog rengeteget változott az elmúlt hónapokban, minden egyéb rovására )

Csak a tévhitek eloszlatása végett: Angliában nem esik állandóan az eső. Sőt. Legnagyobb sajnálatomra szinte soha nem esik.

Január óta körülbelül két alkalommal esett az eső. Egyszer három napig, egyszer meg négy napig. A híres angol ködökből egy darabot sem láttam. Csalódott vagyok. Már egy hete tökig érő meleg van, a hétvégén lebarnultam a méltán világhíres angol beach-eken, miközben a méltán világhíres angol konyha remekeit élveztem a méltán világhíres angol temperamentumtól fűtött leányzók között (értsd: a beach kavicsos, méter magas hullámok vannak, a víz kb tíz fokos és épeszű ember nem merészkedik bele; az angol konyha remekének a fish & chips-et kell tartani (sült hal sült krumplival), az angol nőkről meg hát inkább egy szót se... :-/ ). A szárazság már olyan méreteket öltött, hogy aszályriadót rendeltek el, nem lehet kerti slagot használni, és ha mégis használsz, felkészülhetsz arra, hogy £1000 büntetés üti a markodat. A vízszolgáltatók külön hotline-okat (de szar szóvicc) állítottak fel, ahol ingyen és bérmentve feljelentheted a szomszédodat, ha azt látod, hogy slagot használ. És az angolok boldogan, kart karba öltve jelentgetik fel egymást.

Úgyhogy szerintem ennyit arról a sztereotípiáról, hogy Londonban mindig esik az eső.

11 csípés a bal lábszáramon.

Szóval az a helyzet, hogy itt egy kifejezés, sokan használják, és kifejezetten utálom. El is fogom mondani, miért utálom, és Ti jól reagáltok, hogy hülye vagyok-e. Ez egy ilyen kísérlet, értitek... Ha bejön, a jövőben is járulok elétek hasonló dolgokkal. Ha nem, akkor nem.

Szóval az első kifejezés, amit utálok, az a megtanul, mint ige, így, egy szóban, nem igekötővel. Példamondat: Na, megtanultál már kisfiam? Nem valamit, egy konkrét dolgot (pl. vizisízni), csak így. Nos, ezt már elég sok helyen hallottam, hálisten szüleim keveset használják, talán mert minden alkalommal elmondom, mennyire utálom. Hogy miért? Ímhol:
Három dolgot sugall (szerintem, és innentől végig szerintem, nem fogom irogatni) a kifejezés:

1. A kérdező nem tudja pontosan, miről is van szó. A dolog lehet szorzótábla, vers, de akár még fogalmazás _írása_ is. Sőt, továbbmenve: nem is érdekli. Ha érdekelné, akkor odamenne, és megnézné miről van szó, hogy nevesítve kérdezhesse, tárgyas igével (úgy emlékszem így hívják). Pl: Megtanultad a szorzótáblát? Ebből azt szűrném le, hogy a kérdező tisztában van a feladattal, és érdekli is az eredmény. Maga az eredmény, nem a folyamat lezáródása. Mert ugye hogy is ellenőrizhetné az eredményt egy ilyen kérdés után: Megtanultál? Ha erre Igen. válasz érkezik, akkor mi a diskurzus folytatása? Akkor mondd fel! ? Ez nem szerencsés mateklecke estében például...

2. Mélyebbre nyúlva könnyen kiderülhet: a kérdező nem is érti a megtanulandó dolgot, ezért nem nevesíti. Ez mondjuk kevésbé van így szorzótáblánál (reméljük), de amint a 17.sz-i Franciaország belpolitikája a kérdés, sokkal nyilvánvalóbbá válik a helyzet. Ilyenkor megint a fenti probléma áll elő: hogy értékel egy olyan dolgot, amiben inkompetens? Ha meg nem tudja értékelni, miért kérdezi? Ha beéri egy sima igennel válasz gyanánt, akkor nincs értelme kérdésnek. Legalábbis ilyennek biztos nem. A baj az a Megtanultál? kérdéssel, hogy céltalan. Egy esetleges tanulási folyamatot ilyen kérdéssel megszakítani legalábbis idegesítő. Persze ez sarkított példa, de ismeritek az érzést, amikor kódoltok/áramkört raktok össze/beadandót írtok/stb., és fölétek hajol egy árnyék, hogy Készvanmáááár...? Ugyanaz a téma.

3. A kérdés feltételezi, hogy a tanulási folyamat véges. Én legutóbb általános iskola alsó tagozatban találkoztam véges tanulási folyamattal. Azóta mindent egy bizonyos mélységig sajátítok el, és minden területen _sokkal_ mélyebbre lehetne még leásni, ha akarnék. Ergo egy ilyen kérdés önmagában hibás, és ennélfogva irritál. 1000 oldalas Mesterséges Intelligencia könyv az öledben, és jön a Megtanultál?. Igen, én lettem az MI-isten, már nincs mit tanulnom, nekem nem lehet újat mondani. Valami ilyesféle válasz lenne logikus egy ilyen kérdésre. Nem?

Egyszóval véleményem szerint ez a kérdés legalábbis felesleges. Vagy nem ilyen formában kéne feltenni, vagy egyáltalán fel sem kéne tenni. Miért kell ezzel zargatni szegény tanuló kölyköket? Nem elég baj nekik, hogy tanulnak, még rendszeres jelentést is tegyenek? Ha meg a szülő valóban kíváncsi az eredményre, akkor kérdezze ki, segítsen neki. De ehhez semmi szükség a Megtanultál? kifejezésre...

Ha egyetértetek a véleményemmel, tegyétek feketelistára a kifejezést, és igyekezzetek visszaszorítani a használatát. Én dolgozom rajta. Egy szebb, értelmesebb magyar nyelvért. Mert hiszem, hogy a bazmeg-en túl is van élet.

A TVnet a következő akcióval állt elő: ha ADSL-előfizető vagy valamely más szolgáltatónál, és szeretnél dupla vagy tripla sávon netezni ugyanannyi pénzért, akkor beviszel nekik asszem 3 havi számlát, kezdeményezel egy ISP-váltást, ők pedig az eddigi előfizetésed áráért dupla vagy tripla sebességet nyújtanak neked ADSL3G szolgáltatás keretein belül.

Egy bajom van. Én anno 2002-ben a TVnetnél kezdtem az ADSL-ezést, 2 év hűséggel. Valami szerződésmódosításból kifolyólag úgy alakult, hogy 24 hónap helyett hamarabb eljöhettem, és amint ez lehetővé vált, húztam is át az Axeleróhoz. Mert a TVnet akkoriban elég tré volt, magas pingek, packet lossok, egyéb üzemzavarok.

Én a mostani 2 mbites csomagomat egy 4500 kbitesre cserélhetném a váltás által, a jelenlegi előfizetésemmel azonos áron. A váltáskor a szolgáltatáskimaradás állítólag csak 1-2 óra.

Nemtom megkockáztassam-e a TVnetet, úgy hallom még mindig van náluk időnként leállás. A T-Online-nál nincs, soha. Az elmúlt napokban ugyan teljesen kivételesen leesett a sávszélesség, de ilyen korábban sosem volt, ráadásul már meg is javult.

Donnie Darko - 2001. Izé, szóval asszem ez a második film életemben, amire aszondom hogy nem értettem. Az első a Mulholland Drive volt (by David Lynch), amit már menet közben se értettem. Itt menet közben még vágni véltem a dolgokat, aztán lehet hogy mégse. IMDB top#99-es filmről beszélünk egyébként. Spoilerek (kijelölöd, olvashatod): Volt ez a time travel téma, meg szörnynyúl, de végülis ki volt ez a nyúl és hogy a manóba került a sztoriba egy időutazás? Meg úgy általánosságban se vágom, nem az időutazik, aki benne ül a fémszerkezetben? De Donnie nem ült benne, mint ahogy az egész világ sem, szal I'm pretty confused. Ki volt Frank? Mi idézte elő, hogy az egész világ 28 napot visszazökkenjen az időben? Az időutazás után Donnie miért aludt otthon?

Aeon Flux - 2005. Már volt erről egy sorozat '95-ben, de azt nem láttam. Charlize Theron az én ikozaéder alakú szívem egyik csücske, ezért mindenképpen meg kellett tekintenem a filmet. De sajnos csalódás volt. A színészi játék, a látványvilág, minden! Pedig roppantmód optimistán szoktam hozzáállni az ilyesmihez, de itt nem tudok felhozni semmit. Sci-fi-ről van szó, ahol egy utópisztikus városállamban él minden megmaradt ember, és az abszolút hatalmat a Goodchild dinasztia birtokolja már évszázadok óta. És akkor vannak ugye a jófiúk, a Monican-ok, akik a titkos ellenállók. Aeon Flux pedig a legjobb bérgyilkosuk. Elmegy megölni Trevor Goodchildot. De persze a helyzet korántsem ilyen egyszerű, mint amilyennek látszik. Az egész sztori kitalálható 5-10 perc alatt, szóval ne várjon senki katarzist.

Ha már sci-fi, akkor kell ugye hihetetlen technika, meg implant, meg tudomisén. No, van. De nem fogjátok megköszönni. Az egyik ellenálló csajnak például a lába helyén is kéz van, mert így ügyesebb. Aeon spécije (többek között) a szeme, mert a rendes szeme mögött van egy fekete, második is, amivel ilyen hiperlátása lesz. Szerintem ez is elég gusztustalan lett. Ilyen és hasonló bio-borzalmakra gondoljatok, ha a technikára vagytok kíváncsiak. Meg persze mennek a már megszokott 50 ütés után felkelések, egymozdulatos nyakeltörések, tölténykiszedés a sebből kézzel, többszázméteres esések, irreális triplaszaltók és felesleges flikk-flakkok. Mindezt még megfűszerezik egy kis flashbackeléssel, hogy még élvezhető se legyen. A képi világ is amolyan összehányt, seilyen-seolyan. Folyamatosan koncentrálnom kellett, hogy most mi is történik. A szereplők feléről ordított, hogy kétmondatos kiegészítő vagyok!, olyan kidolgozatlanok voltak. A színészi játék nulla. De tényleg. Aeon faarccal néz, Trevor elnézően mosolyog, és selymes hangon magyaráz, Oren (Trevor öccse, az iggazzy gonosz) pedig elvetemülten néz. Amin kicsit mosolyogtam, az Freya, Trevor személyi mittoménkije (testőrnő? titkárnő?), akihez nem illik ez az akrobatikus szétrúgom-a-segged-te-fehér-liba-stílus. Lehet, hogy az alakja jó, de a kerek arca miatt nekem valahogy mégis végig olyan érzésem volt, hogy egy molett csaj ugrándozik le emeletekről, és rugdos fejmagasságban. Szerintem nem is nagyon tudta megcsinálni, mert a harcjelentet olyan szinten vágták meg, hogy egy videoklipp sebessége ahhoz képest döglött ló.

Summázva az egészet, nem tudom rekommendálni a dolog megtekintését. Még Charlize Theron-rajongóknak sem, mert itt ő is kiábrándító. Szép, szép, de nem csinál semmit. Inkább töltsetek le róla egy képet, és nézzétek 5 percig. Az élmény ugyanaz, de nem kerül 1,5 órába.

Transporter 2 - 2005. Irritál, ha a fizika legelemibb törvényeit figyelmen kívül hagyják. Plz ne ugráljunk már abban a repülőben fölfelé, ami éppen most csapódik be 1000 km/h-val a tengerbe… És még számos hasonlót említhetnék (Frank a levegőben lekapatja a bombát a kocsi aljáról, 40 emberrel 2 perc alatt egyesével végez, stb). A film látványos volt, de sajnos a jelenetek legtöbbjét a néző realitásérzéke egyszerűen nem veszi be. Ha filmet nézek, akkor nem egy tech demót akarok látni arról, hogy mire képes manapság a filmgyártás, hanem egy hihető sztoriba akarom beleélni magam, aggódni akarok a szereplőkért, de ugyan hogy aggódhatnék olyasvalakinek az épségéért, aki láthatóan a fizika törvényein is felülkerekedik, ha a szükség úgy hozza?

Derailed - 2005. Személyes érintettségem okán nem tudok objektív kritikát írni a filmről, de ilyennel eddig se próbálkoztam, úgyhogy elvileg nincs ebből gond. Jó családapa lúzercsávó a vonaton megismerkedik egy helyes hölgyikével, majd egyet ugorva a sztoriban (spoiler) leütik ill. megerőszakolják őket - az egészséges nézők elvárásainak megfelelően konkrétan Clive Owent ütik le, és Jennifer Anistont erőszakolják meg. Ennél többet elvből nem lövök le, csak annyit súgok meg, hogy a film 100%-os rekommendációmat élvezi. Pörgős, izgalmas, csavaros.

X-Men: The Last Stand - 2006. Szóval Jean Greynek azért kell meghalnia, hogy Főnix feltámadhasson . Azt javaslom, hogy csak az menjen el moziba és nézze meg a filmet, aki utána nem azzal kezdi, hogy mekkora hülyeség az egész. Igen, az egyik repülni tud, a másiknak kék a színe, a harmadik meg mozgatja a fémet. És akkor mi van? Ez képregény, annak pedig nagyon jó. Látványvilágban jobb, mint az előző kettő, és a sztori sem elcsépelt. Úgyhogy ajánlom mindenkinek, aki szereti a MARVEL-t, aki szereti az X-Ment és aki szereti az akciódús, de néha meseszerű képregenyeket (a francba is, a képregénynek az a dolga, hogy meseszerű legyen).

A ma 04:30-kor indult lefekvés előtti házkörüli bringatúra tanulsága: eső sux.

(Nem, amikor kinéztem, még nem esett.)

The Amityville Horror - 2005. Ez egy '79-es film remake-je, bár azt nem láttam. A 2005-ös verzió egy mai horrortól elvárható modern képi világgal rendelkezik. A feszültséget itt-ott megjelenő flashekkel és hanghatásokkal próbálja megteremteni, meglepetéseket ilyen téren nem nyújt, és szerintem azt sem képes elérni, hogy másfél órát rettegj a fotelben. Nem kifejezetten ajánlom, de egynek elmegy.

Underworld: Evolution - 2006. Láttam az első részt, őszintén szólva nem emléxem, hogy tetszett-e, de ez nem. Közben rájöttem hogy anno írtam róla: nem tetszett az sem Szóval másfél órába belezsúfolni ennyi célváltoztatást, visszaemlékezést, egyik percben még undorító lények, másikban szoft pornó, nemtom, azt gondolom, túltelített volt ez a film, ennek ellenére pont annyival előre kiszámítható, hogy az elimináljon minden izgalmat. Ja és hát az animációk, iszonyat lowcost. Ha nincs rá zseton, inkább tegyetek bele kevesebb effektet, de Pistike vérfarkasait senki se akarja nézni másfél órán keresztül.

Kötelező darab. Nem csak Clive Owen es Jennifer Anniston miatt, hanem a sztori miatt is. Tipikus példája annak, hogy hogyan kell viselkedni az életben. Vannak akik csendben hagyják, hogy keresztül menjenek rajtuk és vannak, akik bármi áron, de elégtételt vesznek. És persze vannak azok, akik tettetik, hogy balekok, aztán bármi áron elégtételt vesznek.

Van egy ilyen dolog, hogy nemalvás-verseny. Már régebben is gondolkodtam rajta, lehet hogy idén ténylegesen kipróbálom.

(Az első tíz kommentet a Jövőképek - alvás nélkül c. bejegyzés alól helyeztem át ide.)

Lesz egy kétnapos bringatúra valamikor, és nyilvánvalóan szükségem van egy csomagtartóra. Ugyanakkor mivel össztelóról van szó, ezért spéci kell. Hátra szerelhetőből spéci, de van valami középre tehető cucc is. Most így neten nagyhirtelen nem találtam semmit.

Mindenesetre… Nem zavar egy középre szerelt csomagtartó a tekerésben?