Nem északról jön, hanem Spanyolországból.
Nem rénszarvasszánon, hanem hajón.
Nem a Krampusz kíséri, hanem a Zwarte Piet-ek.
A többi stimmel.
külföld - 2007 - 30 megfelelő bejegyzés
Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.
Adós vagyok még néhány képpel, ezeket kisebb adagokban fogom publikálni az új címkézési lehetőségnek köszönhetően. Szóval Norvégia, Bergen. Évente 300 esős nap.
Bergeni akvárium
Norvégia legnagyobb és legrégibb ilyen jellegű intézménye.
Nyílván már sokan hallottátok, hogy Amszterdam a tolerancia és a sokszínűség városa. Így számos olyan dolog megtalálható városban, amit máshol nem láthat az ember. Ebben a kis bejegyzésben a vöröslámpás negyedről és a szex múzeumról fogok írni egy rövid összefoglalót képekkel illusztrálva.
Kezdjük először is a vöröslámpás negyeddel. Sajnos legnagyobb bánatomra ehhez nem tudok képeket csatolni, hiszen szigorúan tiltott a fényképezés. Ezt nem csak úgy mondják, mint a múzeumba, hogy ne fotózz, mert baj lesz, hanem halál komolyan, mert ha esetleg fényképezni mersz, lehet hogy valamelyik strici jóvoltából a csatornában kötsz ki.
A lányok nem messze a főtértől, kb. 300-400 méterre lévő csatornának a két partján és a környező utcákban álldogálnak egy-egy üvegajtó mögött, ami vörös színű neonokkal van körberakva. Néhány helyen erős UV fénnyel világítják meg a fehér, sárga, illetve egyéb rikító fehérneműs prostikat, hogy még feltünőbbek legyenek. Általában nem sok minden csinálnak az ajtó mögött, leginkább csak állnak, olykor esetleg kikopognak azoknak, akik hosszabb pillantást vetettek rájuk, hogy jöjjenek vissza egy körre, de jellemző az is hogy egyszerűen csak széttett lábakkal várják a kuncsaftokat. Néha-néha előfordul az is, hogy kinyitják az ajtót és leszólítják a srácokat, hogy van-e kedvük szexelni egyet. Azonban ha az ajtó mögött el van húzva a vörös függöny, akkor ott nagy valószínűséggel éppen valami történik.
Az elmúlt két hétben tettem a barátnőmmel egy kisebb-nagyobb nyaralást, aminek a tapasztalatait gondoltam megosztom veletek, ha már így belemerültünk a nyaralásos fotókba (képek itt!). Az úti cél gondolata már tavaly ilyenkor megfogalmazódott a fejünkben, így nem volt nehéz eldönteni, hogy hová is megyünk, mit nézünk meg. Mivel volt már tavalyi tapasztalatunk Olaszországból, hogy milyen is a sátras nyaralás, úgy gondoltuk idén se lehet gond, ez szerencsére be is jött. Sátorral nyaralni nagyszerű dolog, rengeteget meglehet spórolni a szálláson, emellett rendkívül mobil is marad az ember.
A nyaralás során megpróbáltuk a Benelux államok minden látványosságát megnézni, amit a pénztárcánknak megengedhetünk, és érdekesnek találtunk. A meglátogatott városok a következő képpen alakultak: Amszterdam, Hága, Rotterdam, Brüsszel, Brugge, Antwerpen, Oostend, valamint egy nap ellátogattunk egy nem túl messzi kisvárosba Hollandiában, hogy megnézzük a Delfináriumot, ami Európa legnagyobb ilyen komplexuma.
Kezdjük is egyből Amszterdammal. Régi vágyam volt már hogy megnézhessem élőben ezt a várost, hisz számos szempontból rendkívül vonzó. Az emberek teljesen mások, mint itt Magyarországon. Sokkal jobban tolerálnak mindent, így az első pár órában már igen érdekes alakokba futhat az ember. Nem, most nem a szétszívott agyú fekete rasztákra gondolok, hanem vicces külsejű, furcsa egyben bohókás viselkedésű emberekre. Amiből nem kevés volt, igaz lehet külföldiek voltak, mert a belvárosban inkább turistákat lehet látni, mint a helyieket. Számomra Hollandia közlekedése maga a mennyország volt. Jól ki van építve az autópálya rendszer, szinte mindenhova kettő-, de inkább háromsávos autópályák vezettek, autóút jóformán alig van. Az autópályán 120km/h-s sebességgel lehet haladni, amit az emberek nagy része szigorúan be is tart, de egyébként inkább a 100km/h-s sebességkorlátozás jellemző. Nem tudom miért, de lehet, hogy hobbyból rakják ki ezeket a táblákat mindenhova.
Az autópályán egyébként minden létező dolgot megpróbálnak átvezetni az ember feje fölött, gondolom a helytakarékosság okából kifolyólag. Az Amszterdami repülőtér gépei pl. egy sima felüljárón átgurulnak az autópálya felett, de volt olyan hogy volt egy kis süllyesztés az autópályán, mert építettek a két folyó közé egy vízi felüljárót, amin vitorlás hajók keltek át az út felett. Egyszerűen elképesztő volt azt látni, hogy van egy 10-20 méter széles kis felüljáró az úton, amin éppen egy hajó ment át a kocsik fölött.
A közlekedési csomópontok jelzőlámpái nagyrészt érzékelőkkel van ellátva, így nem igazán fordulhat elő az, mint itthon, hogy 2 percet állok a pirosban, s közben nem jön senki semmilyen irányból. Ha érzékeli a lámpa, hogy jövök és máshol nincsenek autók, akkor mire oda érek zöldre is vált. Számtalanszor előfordult az, hogy pont pirosra váltott a lámpa, de 2mp után megint zöldet jelzett, mert közeledtem. Természetesen azt is érzékelte, hogy mennyien állnak a pirosnál, így ha az egyik oldalon többen várakoztak sokkal tovább volt nekik zöld, mint ha csak egy árva autó állna a pirosnál. Úgy gondolom itthon se ártana beszerezni ilyeneket, hisz sokkal dinamikusabb lesz így a közlekedés.
Amszterdamban, kb. minden sarkon fellelhető egy-egy villamos vonal. Természetesen az se olyan mint itthon. A villamosra, csak az első és az utolsó előtti ajtónál lehet felszállni és minden esetben megnézik, hogy van-e érvényes bérleted vagy jegyed. Mivel a hollandok imádnak biciklizni természetesen a villamoson van kiépített kerékpár tároló, ahol rögzítheted a biciklit, ha jól emlékszem kettőt lehet szállítani. Nagyrészt Combino villamosok járnak, mint itthon, igen ám, csak nem 20-al meg 30-al totojáznak, mert különben kisiklanak, hanem a külvárosi részen úgy kenik neki, ahogy csak tudják. Egyszer előre mentem a vezetőfülkéhez meglesni, hogy most mégis mennyivel megyünk itt az alagútban, aztán látom 75-el, így kb. 8 perc alatt be is értünk a külvárosból a központi pályaudvarra. A menetrendet természetesen sikerült tartaniuk a külvárosban is, nem úgy van ám, hogy hébe-hóba jön a villamos egyszer csak, hanem szépen ki van írva a kijelzőre, hogy még 5 perc, aztán oda is ért, vagy időben, vagy maximum késett egy percet.
A városban is elég érdekesen közlekedik a villamos. Minden indulásnál kongat egyet, ami szerintem marha idegesítő, de hát kell, mert a gyalogosok és a bicajosok minden elképzelhető útvonalon teljesen szabálytalanul közlekednek. A villamosvezetők tapasztalataim alapján úgy gondolkodnak, hogy duda és majd elugrik a gyalogos, nem igazén szoktak lassítani. A legszűkebb utcába is bevezetik a villamost a jó tömegközlekedés megoldása végett. Ott ahol nem fér el két vágány, ott egymásra vezetik a két sínt, így úgymond 1-1 pár sín van egymás mellett közvetlenül, amikor pedig újra van hely akkor szétválnak. Egyébként az amszterdami villamost leginkább egy hullámvasúthoz lehetne hasonlítani, mert ezerrel veszik be a 90 fokos kanyarokat, szinte úgy hogy az ember lerepül a székről.
Most pedig jöjjön pár kép, folyt. köv.
Stockholmról ez a második bejegyzés, az elsőt itt találod: Stockholm (1. rész)
Stockholm: Vasa múzeum, Storkyrkan templom
A Vasa múzeumnál egy éttermi asztalra raktam le az állványt és onnan exponáltam, a végén azt vettem észre hogy két éttermi hölgy vár engem a terítéssel. Reflexből mondtam hogy Sorry, csak második nekifutásra esett le, hogy ők nem demonstratíve nem kezdtek neki az asztal terítésének, hanem kedvesen megvárták, hogy végezzek a fotózással, a helyénvaló tehát a Thank you lett volna.
Ami a Vasa hajót illeti, 1626-tól 1628-ig építették a svéd király megrendelésére, aki jómaga is beleszólt a tervekbe, jobban mondva az eredeti tervező halála után tanítványának közreműködésével módosította azt. Mivel a tervek csak a mester fejében voltak meg, így azokat magával vitte. Eredményként az 1210 tonnás, 69 méter hosszú hadihajó végül első útján a kikötőben 1300 méter megtétele után szépen elsüllyedt Azonban a víz sajátosságainak köszönhetően elég jól konzerválódott, és 30 méteres mélységben töltötte az elkövetkezendő 333 évet. 1961-ben hosszú kutatás és előkészítő munka után megtalálták illetve kiemelték a hajót, és köréépítettek egy hét szintes múzeumot, ami 1990 óta látogatható. Ez volt ahol jártunk.
Stockholm este
Stockholm: Skanzen
A teljes foglalkoztatottság című #42-es képhez csak annyit fűzök, hogy a Skanzen tele van alkalmazottakkal, akiknek kb. az a dolguk, hogy korhű ruhában ott legyenek. És kész. Lefotózhatod őket, meg ilyenek. Mondjuk jópofa. Azért nem lehet egy nagy kaland
Maga a Skanzen egyébként gyönyörű, nem csoda hogy a stockholmiak egyik kedvenc kiránduló ill. kikapcsolódási helye.
Stockholmról ez az első bejegyzés, a másodikat itt találod: Stockholm (2. rész)
Svédországban szerencsére fantasztikus időnk volt, és látnivalóban sem akadt hiány.
Stockholm: a város
Stockholm fantasztikus. A skandináv körút legjobb része volt szerintem. Maga a városszerkezet elbűvölő, hiszen 14 kisebb szigetre épült, amit 53 híd köt össze, így az ember lépten nyomon vízpartot lát (a város alatt találkozik a Mälaren-tó és a Balti-tenger). Lenyűgöző a közlekedésük is: útjaik szélesek, bár a neten utólag azt olvastam hogy éppen bevezettek valami behajtási díjat az autósoknak, számomra érthetetlenül, ugyanis a többségében négy-hatsávos útjaikon gyakorlatilag alig van forgalom. Az utak minősége is kitűnő, nem reped, nem patchwork - ezt volt alkalmam megtapasztalni egy esti autókázás során, amire helyi ismerőseink invitáltak
Mint az látható, a házak nincsenek különösebben túldíszítve, itt nem divat mutogatni hogy mennyid van, nem mindenki király. Követendő mentalitás.
nagyobb felbontásban: 1920x627, 2560x836
Baloldalt a Gamla stan (óváros, Stadsholmen sziget), jobboldalt a Gröna Lund (Zöld Liget) vidámpark a Djurgarden félszigeten.
Hamarosan jön Stockholm második fele.
Ha egy probléma megoldhatatlannak tűnik, akkor is igyekezzünk kontrollálni.
Hát ezért legális errefelé a fű, persze bizonyos keretek között.
Arra kijelölt helyen, vagyis coffeeshopban szabad árulni, fejenként naponta maxiumum 5 grammot. Ennyi a saját fogysztás
. Ezt ott helyben elszívhatod, vagy hazaviheted, és otthon teszed, de egyéb helyen tilos.
A címke ismérvei a web 2.0-ban a következők:
- egy objektumot többel is felruházhatunk (szemben a kategóriákkal)
- a felhasználó egyszerűen hozhat létre újat
Ebből kisül, hogy a blogon eddig is félig-meddig címkézés volt, mert bár én kategória szót használok (mert szvsz az értelmesebb), a bejegyzések mégis tartozhatnak több kategória alá.
Na mostantól viszont az adminfelületen egyszerűen lehet új kategóriákat (ha úgy tetszik címkéket) is létrehozni, amivel vélhetően élni is fogunk. Azonban ezek nem lesznek egyenértékűek a régi alapkategóriákkal, melyekből nagyjából 20 van. Azokból kötelező lesz választani legalább egyet minden bejegyzéshez, az újakból nem. Az archívum is a régiek alapján fog listázódni továbbra is. Az új címkéket elsősorban arra kívánom használni hogy a nagyon egybetartozó bejegyzéseket valamilyen módon összefogjam. Ez megtörténik egyrészt a bejegyzés címe alatti kategórialinkeléssel, másrészt a menüben található intelligens bejegyzésajánlóval (ami tovább okosodott az új feature-nek megfelelően).
Jah és most már nem muszáj évre sem szűkíteni az archívumot.
Ebben a szellemben az első néhány címkénk (vagy minikategóriánk): tűzijáték, skandinávia, hollandia, apple. Utóbbi csak a trend kedvéért. Majd lesz több is, de okosan, nem pedig hülyén. Ezzel elértük a blog 2.8-at.
Malmö
Malmö az első svéd város amivel testközelből találkoztunk, miután a kompot Trelleborgnál elhagytuk. Reggel 7-től 9-ig voltunk itt, úgyhogy életnek legfeljebb apró nyomait találtuk, az északi népek ugyanis nem a koránkelésükről híresek. Ennek oka a télben keresendő, amikor náluk elég későn jön föl a nap, és korán nyugszik. Nyáron ugyan ennek a fordítottja van életben (Stockholmban úgy emlékszem 22 körül még besütött a szállodai szobába a nap), de emiatt nem zavartatják magukat. A forgalom néhány gyorsan és elegánsan suhanó biciklisben merült ki.
A pályaudvarra érkezvén már volt némi mozgás, itt fogyasztottam egy fánkot és valami narancsos túrós péksüteményt. Irgalmatlan finom volt mindkettő! De valami elképesztően. Igaz, elkérték az árát (elég drágák a cuccok ott északon), de legalább volt anyag bennük, frissek voltak, egyszerűen élmény volt megenni.
Leteszteltem a mellékhelyiséget is. Meghatározó élmény volt Öt svéd korona a beugró (~135 Ft, az utunkon végig hasonló áron mérték ezt a szolgáltatást egyébként), amit egy portás csaj helyezett biztonságba, majd ablak mögül gombbal nyitotta az elektromosan záródó ajtót. Belépést nyertem a férfi wc közös terébe. Kellemes halk zene, igényes téglafal (mint egy szép épület külsején), a falban egy akvárium, úszkáló halakkal, a kis helyiségek előterében pedig egy park, fákkal, padokkal! Egészen elképesztő volt. Fényképező nem volt nálam, de valszeg egyébként se mertem volna fotózni a férfi wc-ben
Maradjunk még a pályaudvarnál egy pillanatra, és nézzük meg a jegyadó automatákat, vagy a bicikliparkolót (kép#07). Mármint az egyiket, mert nem raktam fel az összesről a képet. Sejthetjük, hogy itt megbecsülik a bringásokat, teljesen alapvető közlekedési eszköznek számít. Valahogy rájöhettek hogy a várost nem feltétlen kell egy rohadt nagy parkolóvá alakítani, nem feltétlen kell élhetetlen zajszintet kreálni, és nem feltétlen kell belefulladni a saját mocskukba. Valószínűleg dugók sem nagyon vannak, erre majd Stockholmnál visszatérek pár szó erejéig. Próbáljátok megbecsülni hogy vajon hány utcát rondítanának el a parkoló autók, ha a képen látható bringákat autóra cserélnénk. Ismételten: ez csak az egyik bringaparkoló a pályaudvar körül.
Vadstena
Közbeeső városka Stockholm felé a Vättern-tó partján, szép kikötővel, közepes várral és templommal, semmi extra, nem fárasztalak vele benneteket, lesz kép enélkül is rengeteg. Stockholmnak terjedelme miatt egy saját bejegyzést szánok, időrendileg egyébként itt következne.
Uppsala
Uppsala Stockholmtól némileg északra helyezkedik el, júniusban egész éjjel világos van. Ezt mi nem teszteltük, mivel napközben jártunk ott, ellenben láttuk északeurópa egyik, illetve Skandinávia legnagyobb templomát, amit szemből valószínűleg csak én tudtam egyben lefotózni 118 méter magas és több mint száz évig épült. Van neki belseje is, az arra fogékonyak számára.
A mit sem sejtő növényeket Carolus Linnaeus házának kertjében kaptam lencsevégre növekedés közben.
Futottak még: Uppsalai Egyetem, alapítva 1477-ben. Pillanatnyilag 60 ezren látogatják, miközben magának a városnak pusztán 130 ezer lakója van.
Uppsala után huzamosabb időt Norvégia fővárosában, Oslóban töltöttünk. Külön bejegyzés tárgya. Norvégiából ismét Svédországon át jöttünk haza, az időrendet figyelmen kívül hagyva ez itt következik: Göteborg.
Göteborg
Göteborgba a 10. napon értünk. Eszetlen jó és hatalmas kiadós ínycsiklandó étvágygerjesztő (nyamm!) szendvicset vettem egy helyen (összefut a nyál a számban / sírok ha rá gondolok), valami ismeretlen hússal és egyéb körettel, mondjuk 50 svéd koronáért (~1350 Ft) ez akár el is várható. Megjegyzem, ez nem helyi drágaszág, az egész úton ilyesmi volt a szint.
Drezda
Drezda nekem abszolút elnyerte a tetszésem, hatalmas terek az utak között, a lakótelepek is teljesen élhetőek (kép#30). Praktikus megoldásként a házak közti autóparkolók bejáratainál kapásból fel van tűntetve az adott helyszínen lévő parkolóhelyek száma, valamint hogy azokból éppen hány van szabadon. A bringautak elég jól kiépítettnek látszottak egy darabon, máshol kevésbé. Azért voltak bringások szép számmal, úgyhogy gondolom általánosságban is korrekt úthálózatuk lehet.
Komp: Rostock-Trelleborg
* valójában nem csesztem el, technikailag egyszerűen nem volt lehetséges jó képet lőni semmiről, hiába állványoztam le a gépet, egyrészt maga a hajó túlzottan rázkódott (így pl. a partról készült képeim értékelhetetlenek), másrészt meg ugye minden külső objektumhoz képest mozogtunk, ami a sötét miatti hosszú expozícióknak nem tesz jót
.
A Scandline kompjával keltünk át Svédországba. 8 emeletes, 200 méter hosszú, 28 méter széles, 48 méter magas, 600 személy fér el rajta, 200 km hajóút 30km/h-val. Végül olyan 7-7,5 óra alatt tettük meg. Az adatok nem tűnnek túl durvának, de belülről azért elég brutál egy ilyen hajó Meg az is, amikor a dokkban jönnek le róla komplett vasúti szerelvények, vagonok sora, kamionok, buszok, lakókocsis autók, stb. Dánia előtt megfigyeltem hogy legalább három pályán töltik pusztán gépjárművekkel a kompot egyszerre. Több szintes parkolója van, a vonatoké a legalsó szint. Van rajta mozi, több reggeliző helyiség, játszótér gyerekeknek, pihenő szobák, kabinok, ez utóbbiakból különösen sok.
Egyébként amikor a hajó megérkezik, elképesztő az a forgalom ami megindul a környéken. Például éppen objektívet cseréltem a fényképezőn, amikor megkülönböztető jelzésekkel egy faszi majdnem rámparkolt (30-cal persze), én meg nem nagyon tudtam odébb ugrani mert akkor beszennyeződnek a cuccok Ez a csávó egyébként egy ilyen kamionvonó izét vezetett, egy pillanat alatt beparkolt a csomag alá és már vitte is. Láttam egy targoncát is az egysávos felvonható, kanyarodó tök keskeny hídon menni olyan 50-nel Ahol más centizné hogy vajon elfér-e. A rutin…
A hajótérkép alapján mint később kiderült, az egyik beszélgetőszobában foglaltunk helyet, sokadmagunkkal, itt töltöttük az éjszakát. Ki milyen gyors volt, olyan minőségű helyre tehetett szert (az idegenvezetőnk már előre felkészített minket hogy jönnek az oroszok (!) úgyhogy versenyfutás volt a jó helyekért ). Voltak páran akik a földön aludtak, én speciál kisajátítottam két fotelszerűséget és azokat összetolva aludtam, lábamat feltéve a magasba. Borzalmas volt, mert bár a testem vízszintben feküdt, úgy éreztem, mintha fejjel lefelé lennék. A budi megfelelő és kisforgalmú volt, legalábbis ahhoz képest hogy hajó, és szintenként csak egy volt belőle Később rájöttem hogy ennek az az oka, hogy a kabinosoknak van sajátjuk Értelemszerűen nem pl. máv-állapotokat kell elképzelni, hanem kétrétegű wc-papírt és akkora mellékhelyiséget ahol tök lazán át is tudtam öltözni, de szerintem a fotók alapján boldogultok. Szóval atom volt.
Prága
Mint emlékszünk, 2007 július 18-án Magyarországon negyvenvalahányfokig emelkedett a hőmérő higanyszála, szigorúan árnyékban. Északra némileg kellemesebb volt a helyzet, eképp éltem meg a dolgot a szállodából:
[...] pont besüt a késő délutáni nap. Ha kint 35 fok volt, akkor itt bent kb. 50. Légkondi úgy tűnik nincs, bár van a falon valami +/- szabályzó, de nem tapasztaltam hogy csinálna bármit is. Patakokban izzadok. A szoba amúgy szép.
Később rájöttem, hogy az ablak kinyitásával egészen fantasztikus eredményeket lehet elérni.
Node Prága. Az nemrossz. A város külterületein kőkemény multinacionális jelenlét van, olyan üvegpaloták sora, amiken a következő nevek voltak olvashatók: Sony, Samsung, Sun, IBM stb. Prága belsőbb negyedeiben, amerre jártunk (3 óránk volt gyalog), hihetetlen nyüzsgés van, eszméletlen nagy a turistaforgalom. Kicsit emlékeztetett Velencére a szűk utcák és apró boltok miatt, a Champs-Élysées-re a hatalmas főtér millió kisebb-nagyobb boltjai és nyüzsgése miatt, no és a Váci utcára, hogy mondjak egy hazai példát is Bár a Váci utca forgalma igazán csekély ehhez képest.
Megnéztünk egy órajátékot (kép#16). Elképesztő hogy mennyien várták a tűző napon, hogy a templomon megbólintsa három figura a fejét, meg egy negyedik elfordítsa 5 fokkal a kardját. Gondolom ez 2007-ben igen komoly tech demónak számít. Na jó, ízlések és pofonok.
Amszterdam, első lecke
© Montana | amszterdam hollandia külföldSzámok. 130 km^2, ebből 30 víz: Ij, Amstel, és a csatornák (Grachtok). 744 411 lakó, 173 nemzetiség. 600 000 bringa. 165 csatorna, 1.281 híd, ebből 8 fából készült és nyitható. 121 lakóhajó. (Lásd még: Észak velencéje)
1215 kocsma és bár.
Januári középhőmérséklet 2,2C, júliusi 17,4 C, több, mint 100 mm csapadék havonta.
Vidéken busz, nagyobb városban villamos, városok között vonat. Randstadban metró, meg elővárosi vasút.
A vonatközelekdést kettő dologgal jellemezném: a vasúttársaság honlapján két hétre előre órára pontosan kiírják, hol-merre-meddig lesz karbantartás, plusz éppen most hol van előre nem látott zavar. A másik: ha tudom, hogy nem kell átszállni, indulás előtt nem nézek menetrendet: Kimegyek az állomásra, és jön a vonat. :-) (Átszállós utaknál azért érdemes, mert bár jó csatlakozások szoktak lenni, sose lehet tudni.)
Szóval ezen vettem részt, jó volt, készült 1600 kép, és egyelőre még nem tudom, hogy miként publikáljak belőlük.
Technikai részletek: van nekem például egy Haszprus Private Gallery nevű site-om, amit félig-meddig átírtam úgy, hogy publikusan is tudjon üzemelni. Ez tud javascriptes képcache-elést meg minden jóságot, elég advanced cucc, cserébe nincs integrálva a bloggal, de tervbe van véve. Ezt akár gyorsan le is fejleszthetném. A harmadik lehetőség, hogy a szokásos módon felpakolászom a képeimet szimplán a blogra.
Ugyanakkor azt is el kéne döntenem, hogy csoportosítom-e valamilyen módon a képeket, és ha igen akkor hogyan, valamint fűzök-e hozzájuk szöveget.
Nyilván csoportosítás nélkül például elég necces lenne 200 képet felrakni, pedig szvsz biztos van ennyi, ami érdekesnek nevezhető.
Csoportosíthatnám helyszínek szerint, illetve aszerint is, hogy mik az ismeretterjesztő/beszámoló/turistafotó jellegű képek, és mik azok, ahol valami apró érdekességet ragadtam meg, ami igazából nem jellemzi a látottakat, pusztán maga a kép jó.
No amíg ezekről döntök és feldolgozom a raw képeket (brutál munka), pár link, hogy ne unatkozzatok, csak előbb lőjétek be a monitort úgy, hogy az alábbi szürkeskála valamennyi árnyalatát meg tudjátok különböztetni A-tól Z-ig:
- Art Gallery (ez a Haszprus Private Gallery Public Edition része, 1280*1024-es képernyőfelbontás szükséges a nézegetéshez. itt néhány érdekesebb fotóm található a teljesség igénye nélkül.)
- Ausztria 2004 - A salzkammerguti tóvidéktől a Grossglocknerig II.
- La Défense 2004 július
- Párizs 2004 július
- Monaco 2003 szeptember
- Franciaország 2003 augusztus-szeptember
- Svájc 2002
Az igazat megvallva az elmúlt 12 napban átverés áldozatai voltatok, a bejegyzéseket egytől egyig július elején írtam
Reklamáció itt: panasz@sohivatal.com
Szeavsztko gecik¤ Pont nisc nalam a cf-em egz fotoval amit el akartam kuldeni, es kurvasyar ey a billentzuyet amugz minden ok. Haszprus, Oslo, 2||7. |7. 24. |7:22
Update 2008. máj. 17. 14:06: ez a bejegyzés eredetileg zártkörű volt.
Hat órás késés vajon mi? 20:30-ra volt kiírva a gépünk. Még szerencse, hogy jóval (~3 óra) előtte odaértünk a repülőtérre, mert Montana vásárolgatni akart. Nézem a kijelzőt, ki van írva, hogy késik, 0:15. Jó, hát negyed óra nem a világ, ez legyen a legnagyobb baj. Csomagfelvételnél kiderült, hogy a várható indulás időpontját írják ki, különben is, azóta frissítették, és 02:05. Áááááá!
Végigjártam a létező összes ruha- és csokiboltot; a ruhák nagy részéről azt se tudtam, melyik darabomra kéne felvenni, és chilis csokit se kaptam sehol. (Bocs, MF...) Később, már a tranzitban odajött egy talán koreai srác, hogy adjak neki aprópénzt, mert elaludta a csatlakozását, és felhívná a szüleit. Ez mekkora szívás, rögtön be is állítottam az összes telefont, hogy ébresszen fel, ha elaludnék. A meditation center
nevű szobában elkezdtünk egy filmet, DaVinci-kód, egynek jó volt. Össze akartam haverkodni a takarító személyzettel, hátha felülhettem volna a kis akkus kocsijukra, de az ember nem engedte. Jó időben kimentünk a kapuhoz, ahonnan indultunk. Nem volt ott egy szál személyzet se, vicces dolog jönni-menni a csipogó kapun keresztül. (Amikor azt kell hallgatni, hogy mások csipogtatják, az már nem annyira.) Film második felénél jöttek, hogy azért csak meg kéne nézniük az útleveleinket meg a táskákat. Sorbanállás közben már egész nagy társaság nézte velünk együtt az utolsó negyed órát. Aztán meg azt, ahogy a mozgójárdán hülyültünk, belépőt kellett volna szedni, mert szerintem mindenki rajtunk röhögött. Kiderült, hogy hiába a jó oldalon
vettem üdítőt, attól még nem vihetem fel a gépre. Mondjátok meg, van értelme ennek a marhaságnak, hogy nem vihetek fel folyadékot, zselét, krémet, kutyafülét, csak amit ők megengednek?!
Végül háromkor sikerült felszállnunk, szép volt Amszterdam kivilágítva, meg a napfelkelte a felhők fölött. Itthon vártak az elgyötört szülők: az enyémek még nem is annyira, de MrMontana családja igazán nagyon szívott. Felkeltek reggel négykor, munka, utána egyből indultak elénk. Mire utolértük őket telefonon, addigra már nem volt érdemes visszafordulniuk. Így autóban aludtak, és attól tartok, hazaérve megint egyből dolgozni mentek. :o
Schiphol még mindig baromi nagy, a kijelzőkre írják, hogy attól a táblától hány perc séta a kapu, ahonnan az adott gép indul. A miénk 25 percre volt, és ez nem a legnagyobb távolság.
Eddig még egyetlen utunk sem ment simán: otthonmaradt útlevél, összetört bőrönd, valami ilyesmi mindig van, de volt, hogy csak simán lekéstük a gépet. A csomag elvesztését még nem próbáltam, de nem is szeretném mostanában.
Most olvasom Tamást, lehet, hogy nekem is online kellett volna közvetítenem?
Hajnalban indulok, júl 29-én jövök, cső. (A bejegyzés-várólista legújabb módosítása szerint minden megjelenő bejegyzésnél frissül az utolsó ittjárásom is, ennek ne dőljetek be, ez csak álca.)
Adminoknak: legyetek szívesek engedélyezzétek, amiket engedélyezni kell, töröljétek amit törölni kell, stb Köszi.
Update 2008. máj. 17. 14:06: ez a bejegyzés eredetileg zártkörű volt.
A holland uralkodóház, vagyis az Oranje - Nassau – ház színe a narancssárga. A királynőnek hatalmas személyi kultusza van, pozitív értelemben. Így adódik, hogy a piros-fehér-kék trikolór mellett a narancssárga is nemzeti szín. Építve az igen erős nemzeti öntudatra, ezekkel a színekkel gyakorlatilag bármit el lehet adni. Kezdve a mosóporreklámtól, ami otthon kiviszi a pörköltszaftot, itt viszont ugyanolyan narancsszínű marad tőle a szurkolópólód a következő focieseményre is. És még nemzetiszínű arcfestéket is adnak a mosószerhez, veszik is ám, ha kell, ha nem. Ha egy bolt akcióz valamit, narancssárga cédulán írja ki, narancssárga a +akárhány % felirat, narancssárga a pontgyűjtő matrica, meg egyáltalán, ami csak lehet, tartalmaz narancssárgát. Olyan szinten, hogy a gumicukor, a sütemény is kapható színezve, persze a vajas kenyérre való „egérkaki” is, de még ruhacsipeszt is lehet kapni piros-fehér-kék összeállításban. Van egy csomóféle üveges (húsra való) szósz, ebből a csípős, kapros, zöldfűszeres mellett van oranje ízű is. Érted, kaja, amit csak a színe miatt vesznek meg. (Mondjuk mi is használunk időnként paprikát csak azért, hogy jó színe legyen a krumplistésztának...)
Full narancssárga dizájnnal működik háztartási bolt, barkácsbolt, műszaki üzlet, de még bank is. (Aki időnként úgy akcióz, hogy a mittudoménmilyen lekötés mellé ajándék bicikli –lehet találgatni, milyen színű.)
Szóval, ha bármit el akarsz adni a hollandoknak –fesd narancssárgára! (Esetleg adhatsz hozzá ajándékba valami piros-fehér-kéket is. )
Amszterdamban jártam
© Montana | amszterdam hollandia külföldElhatároztuk, hogy a következő olyan napon, amikorra nem mondanak esőt (és nem hétfő), kirándulni megyünk. Na ennek kb. másfél hónapja.
Két úticélunk volt: a VOC hajó és a Heineken-múzeum.
A legutóbbi biciklis témához írt kommentekből ollózok. (Az volt a kérdés, hogy itt hogy állnak az emberek a biciklizéshez illetve az időjáráshoz.)
Az égiek itt nem igazán kedveznek a fedetlen közlekedésnek, egyrészt a szél, másrészt a sok eső miatt. Most éppen 8 napja minden nap esik, és a következő hat napban sem lesz ez másképp. (Utána se, de azt még nem írja az időjárásjelentés.) Emellé 12-19 fokos nappalok vannak, pedig itt is június vége van. De azt kell mondjam, a rossz idő nem gátolja meg a hollandokat abban, hogy biciklizzenek ugyanúgy, mint normális időben.
Persze van mindenféle vízhatlan ruha: Legjobb a teljes testet fedő, oldalt patentos overall, az alatt tuti nem ázol meg. Második leghatékonyabb a leszarom tabletta: Szoknyában, zokni nélkül, esetleg a fejen valami nejlon fityulával járnak a legtöbben, kit érdekel, hogy esik-e. Esernyővel is szoktak próbálkozni, de azt könnyen kifordítja a szél.
De akkor vajon miért ennyire népszerű mégis a kerékpár?
Biztonságos, egyrészt mert van rendes bicikliút-hálózat, lehet tudni, hogy akárhová mész, nem kell kétsávosnál nagyobb utat lámpa nélkül kereztezned. Amint azt Balage említette,
Hollandiában kéremszépen 6000km kerékpárút van, a leghosszabb pedig 230km (Elfstedenroute).
Mindez 41.528 km² -en, aminek 18,41% -a víz. Másrészt mert az autós nem fog fellökni, ugyanis betartja a szabályokat. Egy átlag holland nem tudja elképzelni, hogy egy szabályt megszegjen, és felháborodik, ha más megteszi. Pl. Hiába ül a buszon a legelső ülésen, és hiába nem száll fel senki elöl, akkor is a hátsó ajtónál száll le, mert az van kiírva. És persze kiszámíthatóan közlekedik: nem parkol tilosban vagy kerékpárúton, nem megy át a piroson, nem megy gyorsabban a megengedettnél. (Viszont ha mégis megtenné, nem csak szégyenében süllyedne el, de rommá is büntetik.) Hozzájön még, hogy autós-biciklis baleset esetén 99%, hogy az autóst büntetik meg. Emiatt egyrészt autóval baromira kell vigyázni, másrészt sokan ész nélkül bicikliznek. Nem kell körülnézni, hisz elsőbbségem van.
Nagyon sok kiegészítő kapható, amitől könnyebb az élet két keréken. Vehetsz mindenféle táskát, amivel akár nagybevásárolni is lehet, és ha kinnhagyod a biciklin, nem viszik el. (A táskát. a biciklit de, ha nem zárod le. Nem nagyon lopnak errefelé semmit, de biciklit, azt nagyon.) Számtalan féle biztonságos gyerekülés van, így az se gond ha a kölyköket is viszed. Külön lámpa van mindenhol, ami a te sebességedre van beállítva, előremehetsz a piros lámpánál, és erre külön felfestés is van. A benzinkúton van külön bicikliszelepes kompresszor. Egyszóval egy csomó olyan körülményre fel vannak készülve, amiről otthon álmodni sem merünk.
Kényelmes, mert a legnagyobb emelkedők a gátak és a hidak, illetve itt nálunk az autópálya fölötti híd. Jellemző, hogy a faluból, ahol lakom, kétféleképp lehet bejutni a városba: biciklivel és autópályán. 10 km alatt nem nagyon ülnek autóba. Az emberek, főleg az idősebbek sokkal jobb kondiban vannak, mint egy hasonló korú magyar. (A fiatalok viszont kövérebbek! )
Miért jó még biciklizni? Nem kell buszra várni vagy parkolódíjat fizetni. (Meg buszjegyet venni és parkolót keresni se.) Útiköltség-térítést akkor is kaphatsz, ha biciklivel kvázi nincs útiköltséged. (Nyilván kell költeni egy kerékpárra is, de nem lehet megmondani, hogy egy oda-vissza út mennyibe kerül.) Sőt, van olyan cég, ahol x idő után jár céges bicikli. Egy jó láncvédő, és már öltönyben is tekerhetsz, szóval nyakkendős munkahelyre is simán járnak bringával. Nem az a presztízs, hogy milyen Audival jársz -mert az van minden jöttmentnek- hanem, hogy van-e 2500 euros biciklid. Kényelmes mert nincsenek nagy emelkedők, mert van hova lezárni, a munkahelyeden van lehetőség lemosakodni, ha úgy adódik. Amíg az asszony vásárol, lehet sörözni, ez fontos szempont. Itt vidéken nincs éjszaki tömegközlekedés, ezért bulizni is érdemes biciklivel menni. (Taxi jó drága.)
És hogy miért alakult így? Ha valahol, akkor itt muszáj volt alternatívát találni az autóra: kicsi ország, sok ember, vagyis kevés a hely az utakon és a parkolókban is. Az ország környezetvédelmi stratégiája pedig azon alapul, hogy legalább arra vigyázzunk, amit eddig nem sikerült tönkrevágni, emiatt is fontos hogy ne füstöljön boldog-boldogtalan. Plusz képzeld el Budapest levegőjét Amszterdam levegőjének páratartalmával. Kézenfekvő megoldás: 16 millió ember, 16 millió kerékpár.
Maradt még indok az autó mellett? Képzeld el, hogy elindulsz hétvégén kirándulni, és eszedbe sem jut megnézni előtte, van-e arra bicikliút. Mert biztos hogy van, és úgy ki van táblázva, hogy nincs szükség térképre. Vagy ha mégis, akkor az rajta van a táblán.
A németek a 2. világháborúban porig bombázták (többek között) Rotterdamot, lakónegyedestül-mindenestül. De a hollandok nem ezt sérelmezik máig, hanem hogy hadizsákmányként elvitték az összes biciklit, amit találtak. Állítólag tavaly a foci eb-n a holland szurkolók el-elkötöttek néhány német bringát, és a helyére tettek egy táblát: Visszaszereztük!
Upd: Youtube: lolArról van szó, hogy mekkora problémát okoz a rengeteg kerékpár nap mint nap, kezelhetetlen dugókat, meg minden. És micsoda borzasztó, hogy akinek nincs megszokott helye egy biciklitárolóban, annak már nem is jut, és kénytelen az utcán, tilosban parkoltatni a bringáját. Amit utána persze elszállítanak, ha nem sokáig nincs gazdája. És hogy nagyon kell vigyázni, mert ha csak úgy otthagyod valahol, akkor lehet, hogy ellopják előled. Az egyik komment vicces volt, kb: Most három zárral van ugyanaz, mint ötven éve zár nélkül.
Sziasztok! Én lennék a legújabb társszerző. Először is szeretném megköszönni mindazoknak, akik bíztattak és támogattak , de főleg Haszprusnak, hogy ideenged. Egy pár szót magamról: BME műszaki infó, most éppen bizonytalan időre jegelve, Fernuni Hagen, infó félgőzzel. Fórum-, blog- és csokifüggő vagyok, szívesen főzőcskézek, szeretek kirándulni és utazni. Tőlem nem fogtok olyan szép fényképeket látni, mint a többiektől, legfeljebb szemléltetés céljából, ha nagyon muszáj. Nem fogtok szakmai témáról olvasni, hadd ne részletezzem, hogy miért. Filmekről se, hacsak nincs számottevő érdeklődés az Oroszlánkirály 5 vagy a Gagyi romantikus vígjáték 32
iránt. És hogy örüljetek, smink- és randitippek, horoszkóp és divat témákról se. Jó, de akkor miről?!
Mint az a kommentjeimből is kiderült, egy ideje Hollandiában élek, így adja magát, hogy az itteni dolgokról írjak időnként egy-egy posztot. Nem ígérem, hogy rendszeresen, azt se, hogy érdekesen, de azért igyekszem. Most jelzem, nem fogom minden alkalommal körülírni, hogy a legtöbb holland ilyen, persze akadnak kivételek, úgyhogy nem akarok általánosítani
. De, általánosítok és kész, egyszerűen a hollandok
. Szóval, mi jut eszedbe, ha Hollandiára gondolsz? Sajt, szélmalom, bicikli. (És persze fű ) Nagyjából ezek körül fognak forogni az írásaim.
Hova kéne menni? Tavaly megvolt a Fertő-tó, idén is kéne valami. Ötleteket kérek.
- Svájc
- Ausztria
- Passautól hazafelé, Duna mentén
- Salzkammerguti tóvidék
- Karintia, Klagenfurt, Alsó-Ausztria
- Hollandia
- Horvátország
- Plitvice
- Szlovákia
- Párkány
- Magyarország
- Balaton
- Pilis
- Őrség
Kérdés az USA non-immigrant vízumkérő formanyomtatványon (DS-156):
Do you seek to enter the United States to engage in export control violations, subversive or terrorist activities, or any other unlawful purpose?
Alatta pár sorral:
[While] a YES answer does not automatically signify ineligibility for a visa...
Hát nem tudom, azért kíváncsi lennék a konzulátuson dolgozók arcára, ha valaki erre a kérdésre YES-t ír...