Haszprus überblog

Haszprus überblog

Kellett feltöltsek képet magamról az adatbányászat csoport twikijére a profilomba.

Hulla fáradt vagyok. Az új telóm megöl

1. Kedd este eltekertem a Kolosy-térig, meg vissza.
2. Szerda délben felmentem a Normafához, lejöttem Gazdagréthez a Katlanon keresztül.
3. Csütörtök este GuNN-nal és Lacival mentünk fel a HHH-re. Ők országútival nyomják és ráadásul edzésként fogják fel a dolgot, úgyhogy iszonyatosan paráztam hogy mi lesz, de eléggé tolerálták a sebességemet és így szép lassan felcsorogtunk Külön extremitás, hogy mindössze egyetlen helyen kellett megállnom, éspedig a Fenyőgyöngye buszvégállomásnál. Aztán most rájöttem hogy ez nem teljesen igaz, mert párszáz méterrel feljebb az első kútnál is megálltunk, és tanakodtunk hogy menjünk-e tovább egyáltalán. (GuNN-nál nem volt lámpa, világítás pedig nincs, és ez egy necces kombináció outival.) Végül csak felmentünk a tetőre, ahonnan elég zsír az éjszakai kilátás. Lehet, hogy nyomunk még ilyet.
4. Pénteken megint feltekertem a HHH-re és lejöttem a tetőről a durva kavicsos részen. A délelőtti eső miatt viszont tiszta sár volt minden, úgyhogy az egyik szárazon is csúszós lejtőre gondolva inkább visszafordultam a reptéren át Hűvösvölgy felé. A bringát előtte levő nap nyaltam tisztára, nem biztos hogy megérte
   
5. Szombat hajnalban pedig Tibivel indultunk egy Árpád-kilátó - HHH - Solymár túrára, amiből az első kettőt végülis kihagytuk mert iszonyat izomlázam volt már az aszfalton is, úgyhogy inkább a reptéren átnyergelve mentünk a Virágos-nyereghez, majd onnan Solymárra. Van útközben egy nagy kövekkel telerakott ösvény, ahol eddig mindig centizgettem a kerékkel hogy nehogy elessek, hiszen az előző telóm egy merevvilla volt gyakorlatilag. Most azt tök simán vettem, nem tudom vajon mennyivel mentem, de kellemes tempóban, amiben már nem egyszerű ügy megállni illetve a tereptárgyak közti navigációra sincs idő. Ez nagyon pozitív élmény volt

Java házi feladat megoldása:

[privacy power]: de a netbeansot megnyitottam, és egyszerre túl sok infó volt a képernyőn uh inkább bezártam

(Nem én írtam!)

Most, hogy szabad címkézés van a blogon, lehetne a bejegyzéseket tagelni aszerint hogy kiket érint… (Ilyesmi egyébként van pl. Boci naplójában) Mondjuk ebben annyi az apró bökkenő, hogy én legtöbbször még a bejegyzésekben sem említek neveket privacy okokból. Pedig nem lenne rossz, mert pár év távlatából már nem mindig tudom hogy pl. egy népgyülekezeten kik voltak ott (ez mondjuk félig-meddig megoldott mert az adminban lehet privát megjegyzést tenni minden bejegyzéshez), sőt, az kurvajó lenne ha tagek szerint megnézhetném hogy kivel milyen jelentősebb dolgokat csináltam az évek során.

Lehetne olyat, hogy ezeket a címkéket csak trusted userek lássák, vagy pl. nemtrusted userek számára valami kóddal helyettesítődnének az emberek, pl. a monogramjukkal, vagy egyszerűen sorszámokkal.

Nem, nem vagyok hülye, és ez tényleg jó lenne. Én a blogomat most már nagyon valószínűnek tartom hogy kibaszott hosszú ideig fogom még írni, legfeljebb megritkulnak a bejegyzések (ez egyébként nemcsak feltételezés, hanem cél is) és/vagy átmegy trustedbe az anyagok nagyrésze.

Amúgy az adminban át kéne alakítani valahogy a címkerendszert, mert ez a kilométeres legördülő menü kezd nem nyerő lenni, ugyanakkor a gépeléssel beírandó címkék se lennének jók. Az elején azt hittem, hogy csak 1-2 plusz címkét vezetek be, de később rájöttem hogy SEO szempontból marha jó a címkézés, hiszen létre tudnak jönni így olyan archív oldalak az adott kategóriák számára, ami valószínűleg az adott szóra keresve elég nagy értékkel bír a Google PageRankje szerint, főleg hogy csomó helyről vezet rá link (ugye az összes bejegyzésből amely az adott címke alá van besorolva). Címkefelhő kéne? Bizonyos mennyiség fölött az se jó, ráadásul abban nem lehet billentyűzettel adott prefixhez ugrani például. (Mondjuk felhő helyett egy szimpla lista is lehetne.)

Valamiért sokan azt hiszik a nevem közepén levő sz betű ellenére (amiből világosan kiderül, hogy magyar helyesírási és kiejtési szabályokkal kellene operálni), hogy a végén levő s-et is sz-nek kell ejteni (sőt írni lol). Ez tévedés, a Haszprus az kiejtésben is Haszprus, de írásban meg aztán főleg.

Rájöttem, hogy ennek kitöltésével a profilom értéke jelentősen emelkedik.

Hogy erre eddig miért nem gondoltam…?

Most jöttem a Katlanból. Felfelé az Istenhegyi úton tekertem (jó régen nem voltam már, szerintem idén csak télen mentem fel 1x-2x félig, akkor se teljesen). De kb. egy óra alatt felértem, egyetlen rövid pihenővel. A trükk az áttétel, alacsony sebesség. Tibitől pedig kaptam kölcsön pumpát, úgyhogy kicsit lejjebb vettem a telóban a légnyomást, hogy puhább legyen. Így jöttem le a Katlanon. Iszonyat királyság volt! Idén nem voltam még ott (kivéve februárban sárban dagonyázni), ennek ellenére ezerrel tudtam tépni, a Rock Shox Revelation teleszkóp nagyon jól mozog, ha nem emlékeznék, akkor nem is tudnám, hogy tavaly vajon miféle kormányrángásra panaszkodhattam

Szóval van a Hármashatár-hegy tetejénél kicsit lejjebb egy olyan durva kavicsos lejtő, ami hát elég para a kezdő bicajosnak, azaz nekem. Vízmosások futnak rajta át itt-ott, akár 40 centi mélyen, a kövek meg másznak ki a kerék alól, és persze elég rendesen lejt az egész, úgyhogy izomból kapaszkodni kell a fékbe, ami egy ilyen hosszú út esetén már önmagában is megterhelő a kéznek, pláne ha még a kormány is rángat. Na ez utóbbi problémán egész sokat segített a Rock Shox Revelation. (Nem titkolt SEO-zás zajlik.) Nem mondhatnám, hogy azon a lejtőn túl sokszor jöttem volna le, ha minden igaz, most negyedszer, viszont hosszúsága miatt a combom/kezem mindig totál kikészült rajta, csak sok apróbb szakaszban tudtam lemenni. Na ez szombaton leredukálódott 3 szakaszra, ebből a középső csak 3 méter volt, és a felső se volt hosszú. Lényegében mondhatjuk, hogy fent egy technikai problémától eltekintve egyben le tudtam ereszkedni, és az eddigiekhez képest egész jó tempóban. A technikai problémát egy vízmosás jelentette, aminek nem mentem át időben a bal oldalára, a jobb oldalán meg elfogyott a járható út. Oké, keresztezzük a vízmosást, csak majdnem bukfenc lett belőle a beakadó első kerék miatt, úgyhogy ott megálltam egy kicsit kipihenni az izgalmakat.

Mire leértem ezen a lejtőn, már annyira kész voltam, hogy úgy döntöttem inkább visszafordulok hűvösvölgy felé, úgyis el kellett hoznom a Probike-ból a régi teleszkópomat, ahhoz meg célszerű volt odaérni zárásig. Iszonyatosan lefáradtam mindenesetre.

Mivel még nem is ebédeltem, és igencsak 18 óra volt, itthon rendeltem egy Vesuvio pizzát a Pizzaboy pizzériától (bocs, SEO) (sonka gomba kukorica), 60 perc után jött is. Kinyitom a dobozt: bab, bacon. Telefon pizzaboynak, oké, hozzák soron kívül a pizzámat. Újabb 45 perc (!) múlva itt is volt. Sajnos a bab/baconöset elvitték viszont Vajon mit csinálhattak vele, valakinek kiszállítottak egy három órás már-már oszló félben levő pizzát? A Vesuviot a Cool Túrából okulva alapos szemrevételezés után jóízűen elfogyasztottam

A második éjjeli Normafa után 22.50-re átugrottam GuNN-hoz (bringával ofkorsz!). Hulla fáradt voltam, mert előző éjjel is éjszakai túráztam, úgyhogy úgy volt hogy max éjjel 1-2-ig maradok. A konyhában voltunk éppen, amikor fölöttünk valami kurvanagy zaj lett (szekrénydobálás), mondja GuNN: mit csinálnak ezek éjjel 2-kor? én meg gondoltam biztos csak túloz, érzékeltetendő hogy késő van, gondoltam még csak 1 körül lehet. Visszamentünk a géphez, erre: 3 óra 55… Bazz 6:53-ra értem haza, utána 11-re be volt tervezve egy HHH-s telóteszt Tibivel, de ehhez már túlzottan készen voltam, úgyhogy szombatra maradt

Zodiac (2007) - Az utóbbi idők egyik legnagyobb filmes csalódása. Ennyiben foglalnám össze röviden. Bakter, David Fincher, aki ilyeneket rendezett, mint a Se7en, vagy a Fight Club, hogy tudta ezt összehozni?

16 év után végre hozzánk is elérkezett a Titanic kiállítás, így barátnőmnek köszönhetően nekem is végig kellett esnem a megtekintésén.

Már a belépő megvásárlása se volt egyszerű, ugyanis a jegyek száma órákra bontva, limitálva van, és ha jót akarsz magadnak, akkor a neten vagy egy jegyirodában kell megvásárolnod, mert a helyszínen elég nehézkes és nem is biztos, hogy van akkorra, amikor te be akarsz jutni. Ugyanis meg van adva, hogy egy órában pontosan hány jegyet lehet eladni, és ha mondjuk megvetted a 16-17 óra közötti turnusra a belépődet, akkor ahhoz tartanod is kell magad, tehát ha azt lekésed, akkor buktad a jegyed árát. Ugyanígy természetesen hamarabb se lehet bemenni. Ez jó is, meg rossz is, mert így el lehet kerülni a tömeget (ami szerintem annyira nem sikerült), viszont az ember a saját idejével nem tud annyira szabadon rendelkezni.

Visszatérve a kiállításhoz, szerintem nem volt olyan nagy szám, mint ahogy azt behirdették. A bejáratnál kaptunk egy korhű „beszállókártyát” aminek a segítségével a végén kikereshettük a saját nevünket, hogy túléltük-e vagy sem. Szerencsére mindketten sikeresen vettük az akadályokat és nehézségek árán, de eljutottunk New Yorkba, igaz nem volt nehéz, hisz én is nő voltam.

A tárlat egyébként végig vezet minket a Titanic történetén. Az első pár teremben leírják, hogy miért építettek ekkora hajót, hogyan készült, néhány technikai adatot is mellékelnek, majd pedig a vízrebocsátást mutatják. Ugyanitt néhány személyről is kapunk egy rövidke életrajzot, pl. a kapitányról és a Titanic megálmodójáról. Természetesen miközben járjuk a szobákat mindenhová raktak 1-1 odaillő tárgyat, amit a tengeraljáról hoztak fel, aminek szerintem egy része parasztvakítás, míg a másik fele valóban oda illik. Hiszen néhány szobában képesek kiszúrni az ember szemét 1-1 csészével, meg korlát darabbal, vagy esetleg egy ruhaakasztóval, ami valljuk be, nem tud túl érdekes lenni. Természetesen vannak érdekes dolgok is, mint például táskából előkerült gyémánt berakásos ékszer, vagy a hajó harangja, amit akkor rángattak mielőtt neki mentek volna a jéghegynek.

A kiállítás még bemutatta az egyes osztályok közötti különbségeket, leírták, hogy ezért a pénzért mi járt, és egy élethű másolatot is kiállítottak mind a három osztály szállásáról. Érdekességként meg is említeném, hogy az első osztályra 15 millió forint környékén volt a szállás mai árfolyamon, míg a harmadosztályra 105 ezer forint lenne ma egy jegy.
Végül a túra végén meglehetett fogdosni egy „igazi” jéghegyet, ami kb. úgy nézett ki, mint amikor a hűtő hátulján lefagy a pára.

Végül is összességében nem volt olyan vészes, úgymond még érdekes is mondható, de hétvégén biztos nem adnék ki érte 2500 forintot (diákjegy), inkább érdemes hétköznap menni, úgy egy ezressel olcsóbb.

A képek minőségéért elnézést, de nem lehetett fotózni, így kénytelen voltam mobillal ügyeskedni a sötétben.

Ha lennének ilyen web-awardok, hogy legjobb képgaléria, meg legTECHnikásabb blog, stb.. zsákszámra küldhetnénk őket, mert megérdemled!

• PAStheLoD kommentje
• PAStheLoD blogja

Igazából nem vagyok ennyire rákattanva az éjszakai bingázásra (nem mintha rossz lenne), de elég későig volt suli, úgyhogy csak így volt megoldható hogy tegnapelőtt is tekerjek egy kicsit Normafa Classicot nyomtam le, ami annyira nem az erdő közepe, meg nem is túl hosszú (napközben kb. 7 perc lejönni rajta), de kellemes, erősen lejtős, brutálisan gyorsulós rész. Mióta nem jártam ott, az igen meredek ösvény végére betelepítettek pár korlátot, gondolom hogy a dh-s arcok ne fussanak rá a közelben levő iskolás gyerekekre (nem tudom vajon történt-e ilyen egyébként, én 1-2 kivétellel még sosem láttam a most megvédett helyen embert). Rossz látási körülmények között, vagy bármilyen kormányzási hiba esetén garantált tolószék. Én aszondom: ha már mindenképpen kell nekik oda az a korlát, akkor rakták volna pár méterrel lejjebb, ahol már vízszintes a hely, és biztosa(bba)n meg lehet állni. (Jó, még éjjel is meg tudtam állni, nade egy meredek erdei ösvényre teljes szélességben berakni egy korlátot az milyen dolog már?)

Bezony.

• Intelligens bejegyzés-ajánló
• Igazgatótanács
• Lecseréltem a logót
• Tökéletesítettem a spamszűrést és a kommentek osztályzását a szalonképességük alapján (a csúcsterhelés alatt napi 8-900 kommentspam érkezett, ami ellen tökéletes védelmünk volt).
• Megejtettem az első AJAX-os próbálkozásomat, a soft realtime privmsg keresőt.
• Bevezettem a refererspamek szűrését.
• Megszületett a LogManager osztály, amely botszűrést és logaggregációt nyújt.
• Szerzők szerint szűkíthető főoldal
• A hozzászólások formai minőségéről mesterséges intelligencia gondoskodik.
• Létszámleépítés keretében elbúcsúztam ScoobyZolitól (Szívünkben munkássága örökké él)
• Egy időben legszívesebben bezártam volna az egész kócerájt, ehelyett csak elgondolkodtam róla, letiltottam a kommenteket, aztán automatikusan csukott be mindennap, végül tényleg atomot dobtam rá két hétre, aminek (és a szerver mai napig történő sql hibáinak) következtében felére esett az olvasottságunk.
• Majdnem designt váltottam, de a tömeg lebeszélt róla (én legalábbis úgy éreztem)
• Az egy évnél régebbi bejegyzésekre letiltottam a kommentelést. Mert általában nem érdekel.
• Korszerűsítettem a sessionkezelést.
• Csináltam bejegyzésidőzítőt.
• Montana holland tudósításaival internacionalizálta a blog fedélzetét.
• Címkékkel egészült ki az eddigi félcímke-rendszer, természetesen ez is spéci überblog-módon
• Lett Topicfigyelő RSS
• Az egyik legnagyobb és leglátványosabb dobás thumbnail nézettel ellátott képlapozó, ami a blogbejegyzések szövegéből építi fel magát.
• Teljesen újraírtam a bejegyzés-várólistát, és képessé tettem a legközelebbi megjelenési időpont megjóslására (ami nem volt triviális feladat).

Ezenkívül volt egy csomó olyan dolog, amiknek a felszínen nem sok látszata van, a háttérben viszont igencsak, ezért technikai/webdev érdeklődésűeknek javaslom a history felkeresését, mert ezekről csak ott ejtettem néhány szót.

Bár nem a bloghoz tartozik, de ezen időszak alatt megküldtem a Haszprus Private Galleryt egy igen durván cache-elő javascripttel és egyéb js-es feature-ökkel, úgy mint pl. onthefly szerző szerinti szűkítés, képek lapújratöltés nélküli megjelölése.

Végül pedig néhány screenshot a tervezett 3.0-s designról, amire nem tértünk át.

• Három éves a blog

Oh yeah, elfogadták a 2.4-es önálló labor jelentkezésemet (határozottan nem volt egyszerű ügy), úgyhogy valami adatbányászatos jóságot fogok csinálni az alábbiak közül:

• Webes adatbányászati alkalmazások
• Webes adatbányászat ajánlattevő rendszerekben
• Szavazó algoritmusokkal támogatott adatbányászati eljárások
• Webanalitikai eszközök vizsgálata
• RSS hírcsatornák adatbányászati támogatása
• Érdekességi mutatók vizsgálata a webes adatbányászatban

Még nemtom melyik legyen, mindegyik tetszik, úgyhogy majd közelebbről belenézek a csapatmunkákba, aztán döntök. Vélemény jöhet pro&kontra, ha van.

Privacy-harcosoknak: az egyik témakörben azt kívánjuk elérni, hogy egérmozgás alapján képes legyen beazonosítani egy webhely, hogy a tíztagú családnak éppen melyik tagja ül a családi számítógép előtt (Vagy egérmozgás alapján eldönteni azt, hogy a usert mennyire érdekli amit éppen olvas.)

Szóval lejöttem a szokásos útvonalon a Normafánál éjjel koromsötétben az erdőben egyedül bringával. Para volt? Mi az hogy? Nagyon is! Júúúj viszont láttam őzikét nagyon hosszan, először csak egy szempár meredt rám (ilyen fényvisszaverődés mint a macskáknál tudjátok), az út szélén álldogállt, aztán közel értem és akkor már láttam hogy mi ő, beljebb ment a fák közé de még úgy is láttam, pici volt és aranyos Tényleg. Láttam menyétet is. Mindkettőt még az út elején (a Normafától az Erzsébet-kilátó felé vezető aszfaltút mentén), úgyhogy gondoltam na itt szívni fogok ha lépten nyomon állatokba botlok majd az erdőben, ráadásul ha mondjuk nem akarnak elmenni az utamból egy keskeny ösvényen, neadjisten beagresszorkodnak…

Mindegy, begurultam a susnyásba. 20 perc után már időnként artikulálatlan szavak jöttek az erdőből, elég para volt. Persze nyilván csak a képzeletem nem hagyott unatkozni. Egyébként hál' az atyaúristennek hogy nem támadt rám semmi állat (kutya meg kitudja mi minden van még arrafelé, én pl. őzet se gondoltam volna, nappal a madarakon kívül semmilyen állatot nem látni), mert azért benne volt egy ilyen találkozás a pakliban Bár valami egyszer megragadta a hátsó kerekemet Csövesek dettó, de a részeg fiatalok olykor még rosszabbak (Amikor Tibivel voltunk pár napja, meg is fenyegetett minket egy társaság a rétesezőnél, pedig csak elhaladtunk mellettük.)

Én aszondom, hogy aki telibe akarja phosni a gatyáját egy fél óra erejéig, az keressen fel egyedül éjjel egy hosszú erdei ösvényt és ereszkedjen le rajta

Elég extrém élmény volt.

Végre, istenem, egy teljes év kellett elteljen mire megléptem, de megléptem és oh yeah. Bizony rögtön sokkal gyorsabban tudok hajtani a rázósabb szakaszokon, pedig ma még csak egy bemelegítő kört mentem egy nagyon laza részen (ráadásul teljesen kijőve a gyakorlatból), de még ott is jól jött. Az igazi különbség majd a Katlannál ill. a HHH-en lesz érezhető. (Meg még egy-két helyen, gondolom/remélem )

• Rock Shox Revelation 426 Dual Air U-Turn
• Telólog #1 & krízisszámláló - ajánlott bejegyzés

Update 17:54: marha kiváncsi vagyok vajon a HHH tetejéről induló kavicsos lejtőn mennyit fogok nyerni a dologból… nem feltétlen elsőre, de majd ha megszoktam, néhány próbálkozás után.

Lehet hogy ez lesz, nagyon közel állok hozzá. All Mountain teló, csupa pozitív értékeléssel, és a neten találtam is egy g-zero vázról képet ezzel a telóval, ami tovább erősít a döntésben. Most már csak azt kell kifundálni, hogy hol vegyem meg. Házhozszállítós netbolt nem játszik.

mtbr.com Average Rating: 4.68/5, # of Reviews: 28. Ez nagyon jónak tűnik.
testbike.hu Teljesítmény érték: 5,0, Ár/teljesítmény arány: 4,75, vélemények száma: 4. Ez így nem mérvadó.

Paraméterek:

Három feedbacket kaptok a mai napra, két személytől.

hmm, ez tenyleg szepen van optimalizalva. [...] menj el website optimizernek

A fenti idézet a Private Gallery cache-elt lapozórendszerére vonatkozik, a második fele pedig az indafotó lassúságára tett kritikáim kapcsán született.

A schönherz spot archívum-ra kerestem Googlen, és baszki a te blogod jött be 6. találatnak Oldalak Google-re optimalizálásából kéne élned sztem

Ez ugye egy egész másfajta optimalizálás.

Baszkideqrvaszépképeidvannakbeszarás

Itt pedig ezekről a képekről van szó.

Na ennyit mára a feedbackekről, legközelebbi adásunk pontosan random időpontban várható.

Gyakran előjövő probléma, hogy a látogatónak szeretnénk megadni a lehetőséget a táblázataink rendezhetőségére. Erre nyújt megoldást a draw_table_from_array függvényem, amelyet egy munkám során hoztam létre. Nemcsak egyforma (teljesen css-ből formázott) megjelenést nyújt a táblázatoknak, de erőfeszítés nélkül lehetővé teszi, hogy bármely oszlop szerint rendezzük őket. Egy-egy tábla előállításához a kód pusztán ennyi, az sql lekérdezéstől a felhasználó által rendezhető tábla megjelenítéséig:

Az eredmény:

A dolog működése élőben is kipróbálható [itt egy link volt, közben meghalt].

Legnagyobb megdöbbenésemre a Cateye HL-EL530 irgalmatlan erős fénnyel rendelkezik. Olyannyira erőssel, hogy kicsit meg is tépázta az éjszakai bringatúrának a lényegét: nevezetesen hogy úgy mész a sötétben, hogy igazából marhára nem látsz az orrodnál tovább Így aztán elég komoly sebességgel tudtunk haladni, és hamar le is jutottunk. Szóval fene se gondolta volna, de lehet hogy az ilyesminek inkább gyengébb lámpával érdemesebb nekivágni

Ja, a bokorban leledző lények viszont azért hozták ránk a parát rendesen

Update 16:20: a HL-EL530 rögzítése:

Update 21:51: később még jól jöhet, hogy megfigyelésem szerint kb. 18 fokban indultam el itthonról, nyilván közben is hűlt a levegő, az utolsó fogassal mentünk fel, odafelé volt rajtam egy hosszúujjú felső aláöltözék (aznap vettem), egy rövidujjú mez, egy hosszúujjú mez, a könyök-/alkarprotektor, és fáztam. Fent felvettem még egy rövidujjú mezt, de ez nem sokat segített, karra kellett volna még valami, sőt, a hosszúujjú nyári bringáskesztyűnek is túl jó volt a szellőzése. Lábra is egyértelműen jöhetett volna még valami, és fejre is a bukó alá. Annyira nem volt gáz egyébként, de azért kicsit fáztam.

Nyílván már sokan hallottátok, hogy Amszterdam a tolerancia és a sokszínűség városa. Így számos olyan dolog megtalálható városban, amit máshol nem láthat az ember. Ebben a kis bejegyzésben a vöröslámpás negyedről és a szex múzeumról fogok írni egy rövid összefoglalót képekkel illusztrálva.

Kezdjük először is a vöröslámpás negyeddel. Sajnos legnagyobb bánatomra ehhez nem tudok képeket csatolni, hiszen szigorúan tiltott a fényképezés. Ezt nem csak úgy mondják, mint a múzeumba, hogy ne fotózz, mert baj lesz, hanem halál komolyan, mert ha esetleg fényképezni mersz, lehet hogy valamelyik strici jóvoltából a csatornában kötsz ki.

A lányok nem messze a főtértől, kb. 300-400 méterre lévő csatornának a két partján és a környező utcákban álldogálnak egy-egy üvegajtó mögött, ami vörös színű neonokkal van körberakva. Néhány helyen erős UV fénnyel világítják meg a fehér, sárga, illetve egyéb rikító fehérneműs prostikat, hogy még feltünőbbek legyenek. Általában nem sok minden csinálnak az ajtó mögött, leginkább csak állnak, olykor esetleg kikopognak azoknak, akik hosszabb pillantást vetettek rájuk, hogy jöjjenek vissza egy körre, de jellemző az is hogy egyszerűen csak széttett lábakkal várják a kuncsaftokat. Néha-néha előfordul az is, hogy kinyitják az ajtót és leszólítják a srácokat, hogy van-e kedvük szexelni egyet. Azonban ha az ajtó mögött el van húzva a vörös függöny, akkor ott nagy valószínűséggel éppen valami történik.

Hamarosan kicsit változni fog az órarendem

Update 18:30: Szóval üdvözlöm magam az 1.2 Rendszerfejlesztés szakirányon, az új órarend pedig az alábbi:

The Reaping (2007) - Mainframe horrort nézett, OMG. Ennek a filmnek az alapötlete tetszett, bírom a vallási témát. Ez persze csak érintőlegesen és hollywoodian az, de a végeredmény egész nézhető és kellemes (amennyire egy horror az tud lenni). Jók a szereplők, jók az effektek, a kiscsaj a legjobb már megint... Legjobb a sztori, amihez jó a felvezetés, jó a múlt, jó minden. Legjobb a végén a kötelező csavar, amit ezúttal még Mainframe sem tudott megsejteni. Egyetlen egy hatalmas logikai buktató van benne: Mégpedig: Ki gyújtotta fel a papot? Mert ugye épp telefonon, önhibáján kívül rossz nyomon vezette a főcsajt. Akkor a sátán miért gyújtotta volna rá a kérót, pont hogy neki kedvezett az öreg. Az isten meg lehetne olyan jó fej, hogy a saját hőseit nem máglyahalállal figyelmezteti arra hogy hülyeséget beszélnek. Jöhetett volna egy angyal, aki a glóriájával tarkóncsapja a papot h Rosszul gondolod, öreg... Ja, és egyvalami nem tetszett: Értem én hogy a falu csak elsőszülöttekből áll. De miért csak a felnőtteket látjuk elégni? Ne tessék finomkodni, ha már hangulat van, és vesszenek a gonosz szektások, akkor ne aprózzuk, látni szeretném az 5-10 éves korosztályt is elhamvadni a tisztítótűzben. Szóval a cucc ajánlott, egy 8/10-et adnék neki. Meg lehet tekinteni, biztonságos.

Jaj, és a csaj tudományos okfejtése az eredeti tízcsapásról keményen oszt, nekem nagyon bejött! Nem tudom mennyire korrekt mondjuk, de jól hangzott...

Mottó: Aki szerint baccpapuccsal ajtót letépni ősi román szokás, az sikeres ember nem lehet.

Kinek ismerős a fenti mondat, vagy valamely részlete? Aki Homárt olvas, annak biztosan. Ott egy időben be is szüntették a kommentelési lehetőséget a sok odagyűlő hülye miatt. A másik nagy divat amit én ott láttam először, de azóta egyre töb helyen vélek felfedezni, az az elsőzés. A festői szépségű Falvédő községből érkezettek kedvéért elmondom: ez annyit takar, hogy az a májercsávó aki egy bejegyzéshez az első kommentet írja, aminek tartalma ugyan nincs, csak talán annyi, hogy első, vagy ez, valami elménc humorbonbonnal ötvözve. (pl. első baccpapucs).

A kérdésem a következő: ilyen nyilvánvalóan idióta szubkulturális szokások hogy képesek létrejönni? Ezek nem csökkent mentális képességű 12 éves kölykök akiknek ez a menőség fokmérője. Ezek komoly felnőtt emberek, a társadalom széles skálájáról (merthogy a Homárt igen sokan és sokfélék olvassák).

Ez a post eredetileg sokkal hosszabbnak készült, de félbehagytam, és időközben elszállt az ihletem. Majd körbejáruk kommentben. Vagy nem.

És az megvolt hogy a webisztán (ami az Index kettőpontnullaügyi megmondó-, híradó- és pletykablogja) az indafotót (az index néhány napja indult képmegosztó szolgáltatását, kb. magyar flickr) az én képeimmel népszerűsíti?

(Igen, a felső bringás fotót ti még nem is láttátok itt a blogon, mert a skandináv sorozatom még nem tart dániánál. A másik meg a csóványosi túran készült, februárban.)

2.4 médiainformatika szakirány (Update szep. 12.: váltottam 1.2 Rendszerfejlesztés szakirányra), 34 kredit. Gondolkodtam rajta, hogy felvegyek az 1.1 informatikai technikák és eszközök szakirányról is tárgyakat (konkrétan azon gondolkodtam hogy az egész 1.1-et elvégezzem a 2.4 mellett párhuzamosan), de 100%-ig ütköznek az órarendemmel, és ráadásul informátoraim szerint a zh-ikat is az órákon írják, ergo eléggé nehézkes lenne, amellett hogy még sosem volt tárgy, amit 0% bejárással akartam volna teljesíteni (azaz pl. az óra stílusának személyes ismerete nélkül). Úgy döntöttem, kellően szivatós az időbeosztásom így is, nemhogy olyan tárgyak tanulásával megtetézve, amikhez nyilván nincs jólidomított jegyzet stb. Ha ezen sorok írásakor nem egy órám lenne hátra a tárgyfelvételi időszakból, hanem legalább egy-két nap, akkor írnék az előadóknak, hogy véleményük szerint 0% óralátogatás mellett milyen esélyem van a zh-t/vizsgát teljesíteni, de most ez kimarad, a bukott tárgyak után fizetendő díj miatt pedig inkább nem kockáztatok. Nem mintha túl vészes lenne a kockáztatott összeg egyébként, de túl esélytelen és önszopatós a tárgyak elvégzése, ráadásul informátoraim szerint az órákon elejtett megjegyzések és átadott szemléletmód igen sokat tesz hozzá az írásos anyagokhoz.

A keddi és - főleg a - szerdai 4 órás lyuk épp elég méretes ahhoz, hogy bármi értelmeset kezdjek ott. Valószínűnek látszik a Kármán koleszban némi vaspumpálás és/vagy bringázás. Megpróbálom megszerezni a harmadik tesi aláírásomat Sajna a Kármánba csak 7-től 23-ig lehet menni, pedig mennyivel jobb lenne az éj közepén, amikor tiéd a terem (in the night, in the dark - the haunting).

Hétfőn az órák csak hatszor ütköznek (mivel hat szabtech gyak van).

Közismeretiből a közgázokon kívül már 14 kreditet megcsináltam (noha 11 elég lenne), választhatókból 10-et (15 (illetve a szabtech miatt 16) kell), de utóbbiakból minden tárgy ütközik az órarendemmel, szóval idén nem veszek fel belőlük.

Itt hívnám fel a figyelmem majd a jövő félévre az Adatbázisok szerver oldali programozása c. tárgy megfontolására.

Hannibal Rising (2007) - Lecter doktor az egyik kedvenc filmes karakterem, amihez azért hozzátartozik hogy már önmagában Anthony Hopkins is a siker záloga lehetett, de bíztam benne hogy maga a karakter is tetszik, nem csak az őt megformáló színész. Ezért is volt érdekes megnézni az első Hannibal-filmet amiben nem Anthony Hopkins volt a főszereplő, hanem egy fiatalabb srác. Ebben a műben ugyanis valóban a gonosz születésének lehetünk tanúi (már a Vörös Sárkány is ezt a vonalat pedzegette, de abban Lecter csak egy fájdalmasan kicsi mellékszerepet kapott), Hannibal gyerek- és fiatalkora a téma. Bár kicsit koncentráltan. Túl rövid szakaszt túl részletesen fed le a film, szerintem.

Az elmúlt két hétben tettem a barátnőmmel egy kisebb-nagyobb nyaralást, aminek a tapasztalatait gondoltam megosztom veletek, ha már így belemerültünk a nyaralásos fotókba (képek itt!). Az úti cél gondolata már tavaly ilyenkor megfogalmazódott a fejünkben, így nem volt nehéz eldönteni, hogy hová is megyünk, mit nézünk meg. Mivel volt már tavalyi tapasztalatunk Olaszországból, hogy milyen is a sátras nyaralás, úgy gondoltuk idén se lehet gond, ez szerencsére be is jött. Sátorral nyaralni nagyszerű dolog, rengeteget meglehet spórolni a szálláson, emellett rendkívül mobil is marad az ember.

A nyaralás során megpróbáltuk a Benelux államok minden látványosságát megnézni, amit a pénztárcánknak megengedhetünk, és érdekesnek találtunk. A meglátogatott városok a következő képpen alakultak: Amszterdam, Hága, Rotterdam, Brüsszel, Brugge, Antwerpen, Oostend, valamint egy nap ellátogattunk egy nem túl messzi kisvárosba Hollandiában, hogy megnézzük a Delfináriumot, ami Európa legnagyobb ilyen komplexuma.

Kezdjük is egyből Amszterdammal. Régi vágyam volt már hogy megnézhessem élőben ezt a várost, hisz számos szempontból rendkívül vonzó. Az emberek teljesen mások, mint itt Magyarországon. Sokkal jobban tolerálnak mindent, így az első pár órában már igen érdekes alakokba futhat az ember. Nem, most nem a szétszívott agyú fekete rasztákra gondolok, hanem vicces külsejű, furcsa egyben bohókás viselkedésű emberekre. Amiből nem kevés volt, igaz lehet külföldiek voltak, mert a belvárosban inkább turistákat lehet látni, mint a helyieket. Számomra Hollandia közlekedése maga a mennyország volt. Jól ki van építve az autópálya rendszer, szinte mindenhova kettő-, de inkább háromsávos autópályák vezettek, autóút jóformán alig van. Az autópályán 120km/h-s sebességgel lehet haladni, amit az emberek nagy része szigorúan be is tart, de egyébként inkább a 100km/h-s sebességkorlátozás jellemző. Nem tudom miért, de lehet, hogy hobbyból rakják ki ezeket a táblákat mindenhova.

Az autópályán egyébként minden létező dolgot megpróbálnak átvezetni az ember feje fölött, gondolom a helytakarékosság okából kifolyólag. Az Amszterdami repülőtér gépei pl. egy sima felüljárón átgurulnak az autópálya felett, de volt olyan hogy volt egy kis süllyesztés az autópályán, mert építettek a két folyó közé egy vízi felüljárót, amin vitorlás hajók keltek át az út felett. Egyszerűen elképesztő volt azt látni, hogy van egy 10-20 méter széles kis felüljáró az úton, amin éppen egy hajó ment át a kocsik fölött.

A közlekedési csomópontok jelzőlámpái nagyrészt érzékelőkkel van ellátva, így nem igazán fordulhat elő az, mint itthon, hogy 2 percet állok a pirosban, s közben nem jön senki semmilyen irányból. Ha érzékeli a lámpa, hogy jövök és máshol nincsenek autók, akkor mire oda érek zöldre is vált. Számtalanszor előfordult az, hogy pont pirosra váltott a lámpa, de 2mp után megint zöldet jelzett, mert közeledtem. Természetesen azt is érzékelte, hogy mennyien állnak a pirosnál, így ha az egyik oldalon többen várakoztak sokkal tovább volt nekik zöld, mint ha csak egy árva autó állna a pirosnál. Úgy gondolom itthon se ártana beszerezni ilyeneket, hisz sokkal dinamikusabb lesz így a közlekedés.

Amszterdamban, kb. minden sarkon fellelhető egy-egy villamos vonal. Természetesen az se olyan mint itthon. A villamosra, csak az első és az utolsó előtti ajtónál lehet felszállni és minden esetben megnézik, hogy van-e érvényes bérleted vagy jegyed. Mivel a hollandok imádnak biciklizni természetesen a villamoson van kiépített kerékpár tároló, ahol rögzítheted a biciklit, ha jól emlékszem kettőt lehet szállítani. Nagyrészt Combino villamosok járnak, mint itthon, igen ám, csak nem 20-al meg 30-al totojáznak, mert különben kisiklanak, hanem a külvárosi részen úgy kenik neki, ahogy csak tudják. Egyszer előre mentem a vezetőfülkéhez meglesni, hogy most mégis mennyivel megyünk itt az alagútban, aztán látom 75-el, így kb. 8 perc alatt be is értünk a külvárosból a központi pályaudvarra. A menetrendet természetesen sikerült tartaniuk a külvárosban is, nem úgy van ám, hogy hébe-hóba jön a villamos egyszer csak, hanem szépen ki van írva a kijelzőre, hogy még 5 perc, aztán oda is ért, vagy időben, vagy maximum késett egy percet.

A városban is elég érdekesen közlekedik a villamos. Minden indulásnál kongat egyet, ami szerintem marha idegesítő, de hát kell, mert a gyalogosok és a bicajosok minden elképzelhető útvonalon teljesen szabálytalanul közlekednek. A villamosvezetők tapasztalataim alapján úgy gondolkodnak, hogy duda és majd elugrik a gyalogos, nem igazén szoktak lassítani. A legszűkebb utcába is bevezetik a villamost a jó tömegközlekedés megoldása végett. Ott ahol nem fér el két vágány, ott egymásra vezetik a két sínt, így úgymond 1-1 pár sín van egymás mellett közvetlenül, amikor pedig újra van hely akkor szétválnak. Egyébként az amszterdami villamost leginkább egy hullámvasúthoz lehetne hasonlítani, mert ezerrel veszik be a 90 fokos kanyarokat, szinte úgy hogy az ember lerepül a székről.

Most pedig jöjjön pár kép, folyt. köv.

As you can see, it spares a lot of space and it doesn't screw up the page layout when opened. This menu structure has been achieved by using a two level unordered list (standard semantic blind friendly xhtml) and some pretty heavy css usage. The underlying php script needed only a tiny tweak, 'cause the month list was already generated by a generic function.

What you can't see on this image is that, in my opinion, it's really ergonomic. You can point to the month of your choice really fast (because the list is clean and short, there is absolutely no clutter), and the whole hide-and-show thing works just like someone would expect.

Sorry for my English, I'm just practising.

Stockholmról ez a második bejegyzés, az elsőt itt találod: Stockholm (1. rész)

Stockholm: Vasa múzeum, Storkyrkan templom

A Vasa múzeumnál egy éttermi asztalra raktam le az állványt és onnan exponáltam, a végén azt vettem észre hogy két éttermi hölgy vár engem a terítéssel. Reflexből mondtam hogy Sorry, csak második nekifutásra esett le, hogy ők nem demonstratíve nem kezdtek neki az asztal terítésének, hanem kedvesen megvárták, hogy végezzek a fotózással, a helyénvaló tehát a Thank you lett volna.

Ami a Vasa hajót illeti, 1626-tól 1628-ig építették a svéd király megrendelésére, aki jómaga is beleszólt a tervekbe, jobban mondva az eredeti tervező halála után tanítványának közreműködésével módosította azt. Mivel a tervek csak a mester fejében voltak meg, így azokat magával vitte. Eredményként az 1210 tonnás, 69 méter hosszú hadihajó végül első útján a kikötőben 1300 méter megtétele után szépen elsüllyedt Azonban a víz sajátosságainak köszönhetően elég jól konzerválódott, és 30 méteres mélységben töltötte az elkövetkezendő 333 évet. 1961-ben hosszú kutatás és előkészítő munka után megtalálták illetve kiemelték a hajót, és köréépítettek egy hét szintes múzeumot, ami 1990 óta látogatható. Ez volt ahol jártunk.

Stockholm este

Stockholm: Skanzen

A teljes foglalkoztatottság című #42-es képhez csak annyit fűzök, hogy a Skanzen tele van alkalmazottakkal, akiknek kb. az a dolguk, hogy korhű ruhában ott legyenek. És kész. Lefotózhatod őket, meg ilyenek. Mondjuk jópofa. Azért nem lehet egy nagy kaland

Maga a Skanzen egyébként gyönyörű, nem csoda hogy a stockholmiak egyik kedvenc kiránduló ill. kikapcsolódási helye.

• Skandinávia: Svédország
• Skandinávia: Svédország: Stockholm (1. rész)

A King's X nevű zenekarral való megismerkedésem elég kalandosnak és sorsszerűnek mondható, ugyanis egy használt CD-ket (is) árusító boltban lettem figyelmes a tok nélküli, minden 100-as szekcióban árválkodó, amőgy vizuálisan baromi jól kinéző lemezre. Naranccssárga alapon vörös kelta fonat volt a látványterv a korongon (és emellett semmi felirat), ott helyben kicsit bele is hallgattam, de nem is figyeltem rá oda igazán, csak nem akartam hogy hülyének nézzenek amiért nem is érdekel mi van a CD-n amit megveszek. Én ugyanis látványelemnek szántam, valahová dekorációnak. Elő is készítettem mindenféle szerszámot otthon hogy akkor feldolgozzuk a nyersanyagot, de gondoltam egyet, és egy búcsúpörgést engedélyeztem a cuccnak, annyira csak nem lehet borzalmas ami rajta van. Életem egyik legjobb döntése volt. Rég hallottam ilyen dallamos, azonnal megragadó zenét. Akkor még nem tudtam, de a texasi King's X 1996-os, Ear Candy című albumát halásztam ki a zavarosból.

Ám ez még utána sokáig titok is maradt előttem, ugyanis mint azt fentebb említettem, semmi felirat nem volt a CD-n. Csak úgy hívtam: az én zeném. És csak évekkel (komolyan, több évvel) később kerestem rá pár dalszövegre ami alapján kiderült hogy mit is hallgatok. Miután kiderült, szereztem pár egyéb albumot is tőlük, és bár addigra már ezerszer meghallgattam, mégis ez maradt a kedvencem. Saját magukat Rock-zenekarként definiálják, de ez az a régebbi stílusú, ha úgy tetszik puhább rock. Ami nem is baj. Amit még ki tudok emelni, az a 2000-es Please come home... Mr. Bulbous album.

Ez a kettő nagyjából egyezik stílusában, a többi, amennyit sikerült belőlük hallgatnom, kicsit más, de azok is jók. Mindre jellemző az egyéni stílus, és a lendület. Néhány számnak kicsit szokni kell a dallamvilágát, de a kiemelt két album abszolút ajánlható mindennapi fogyasztásra is.

A beszerezhetőségéből azt kellett leszűrnöm, hogy azért annyira nem elterjedt a dolog, de érdemes utánajárni kicsit. Ha másért nem, akkor azért hogy velem megoszthassátok amit találtatok, ugyanis még sokminden hiányzik tőlük. Most hogy nézem kicsit a találatokat neten, látom ám hogy az E-klubban is felléptek '99-ben. Egy igen jó mondat róluk, innen: A három magas kvalitású zenész tehetségét senki nem vitatja, sőt, ódákat zengenek róluk, ám az igazi átütő siker sok-sok lemezzel a hátuk mögött sem érte el őket. Minőségi albumok sorával a hátuk mögött azt hiszem ma már azért elégedettek sorsukkal - és be kell valljam, szerintem nem is illene hozzájuk a megasztárság.