Haszprus überblog

Haszprus überblog

Három kesztyűben padlófékkel egész jó volt lefelé. Fogason rajtam kívül három bringás (konkrétan dh-s). Egy kisbaba elbőgte magát mikor meglátott maszkban. Egész Buda só és homok.

Normafa is back (illetve I'm back to Normafa, vagy amit akartok). Ez annyit tesz hogy nyomtam egy gyors kondit a schönherzben (!), majd itthonról felmentem aszfalton bringával és lejöttem erdőben… a jóidő elmúlta óta először.

Tapasztalatok: feljutni halál volt ennyi kihagyás után, nomeg ilyen időben. Rengeteget pihentem és szégyenletesen alacsony sebességben tekertem fel még így is A fogas svábhegyi megállójához közeledve kénytelen voltam megválni a szemüvegemtől mert már többet rontott a látási viszonyokon, mint amennyit javított. Ehhez levettem a hátizsákot a hátamról, és voila, mintha kigyulladtam volna, első ránézésre hatalmas füst csapott fel hátulról, aztán rájöttem hogy ez csak pára, de elég emberes mennyiségben (a hátizsákom is gőzölgött rendesen). Ami a hegyet illeti, odafent itt-ott be van fagyva a föld, a maradék rész nedves, képlékeny. Vastag levéltakaró fedi, a fékút ennek megfelelően alakul. A hegytetőn két hosszúujjú kesztyűre váltottam (ezekből az egyik kifejezetten téli bringás), de lefelé így is majd szétfagyott a kezem, pedig padlófékkel jöttem le az imént vázolt problémák miatt (nomeg mert a bringám ebben a hőmérsékletben merevvázassá varázsolja magát)…

Ez a századik bejegyzés a sport kategóriában. Ebből 2003-ra jutott 4, 2004-re 2, 2005-re 5, és hát 2006-ra 89 (eddig ), de asszem még ez se jellemzi eléggé a sporthoz való hozzáállásom megváltozását

P.s. Boldog Karácsonyt!

(Figyeljük meg az út minőségét a 2-3-4. képeken.)

Ha vkit komolyabban érdekel a lámpák teljesítménye, mentse le a képeket és nézze meg fekete háttéren őket.

Balról jobbra az első sorban a következőket láthatjuk:

• Közelebbről ismeretlen típusú Hauser, 4xAAA, 3 5 led (? Ft - gondolom olyan 2e körül, de nem tudom)
• Cateye HL-EL135, 2xAA, 3 led (4e Ft)
• Cateye HL-EL530, 4xAA, 1 led (10e Ft)
• Ismeretlen típusú kézilámpa, 4xAAA, 27 led (3e Ft)

_{Hauser xxx Cateye HL-EL135 Cateye HL-EL530 27 ledes ledlámpa}

A második sor balról jobbra:

• A két Cateye együtt
• 27 ledes lámpa 180 fokban megfordítva (tehát a képen csak a visszaverődő fény mennyisége látszik - arra az esetre ha szeretnénk tudni hogy vajon érdemes-e a hátizsák hálós részébe bedobni egy földre irányított lámpát pluszként)
• Lámpák nélkül

_{Cateye 135+530 Visszaverődő fény Lámpák nélkül}

Végül pedig maguk a lámpák. Jobbról balra haladva az első felsorolás szerint.

Egyetért-e a kötelező kukásmellénnyel bicikliseknek?

Kérdezi a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Anyátok hogy van? Négy lámpám (két fehér két piros) és négy fényvisszaverő csíkom van jelenleg, a kerekeimen össz 4 macskaszem, pedálokon további 4 (illetve már csak három ). Vakoknak esetleg nem kéne megadni a jogsit, nem?

Az igazsághoz hozzátartozik hogy csak lakott területen kívülre akarják bevezetni, de szvsz a törvény meg kéne engedje a mellény kiváltását egyéb fényvisszaverő és/vagy fénykibocsátó eszközökkel, ill. azok megfelelő kombinációjával.

Via Critical Mass. Szavazás a GKM-nél a bal alsó sarokban.

Csak a ház körül és csak negyed órát de atomkirály volt! Intenzívre vettem a figurát, szóval gyorsítás lassítás ezerrel, telótesztelgetés, csillapítás-cöcögtetés, rendesen kimelegedtem mire hazaértem. Iszonyat mozgékony ez a gép, mindig meg kell állapítsam, akárhányszor ülök rá hosszabb kihagyás után (igaz, ez eddig többnaposat jelentett, most meg ugye október közepén voltam utoljára). Mindenki kedve szerint esküdhet PC-re vagy Macre, én azt mondom, ez a legjobban elköltött forint!

Kint a Forecastfox szerint 10 fok van, nem tudom, ez kb. helytálló lehet. Ami rajtam volt: szokásos cipő, farmer, rövidujjú póló, kapucnis dzseki vagy miez, vékony sál, sapka, és mindkét bringás kesztyűm. A torkomon kívül nem fázott semmim, a torkomat viszont érzem rendesen.

Mint látható, ez a konfiguráció egyrészt bukósisak-mentes (mivel nem fér be alá a sapkám, sapka nélkül viszont halál), másrészt hosszútávon megöli az ujjatlan bringás kesztyűmet és összeolajozza a farmeromat.

Ja, és december 8 van, bár pár napja melegrekord volt és a mai sem egy tipikus téli nap, bár ez a 2006-os sem egy tipikus tél.

ps. ilyen időben ajánlom minden négy fal közül sóvárgó nyári bringafannak a tekerést.

Napok óta ugrálok itthon jobb lábbal a bringa bal pedálján, tesztelgetve a teleszkópot. 66,9 kilómnak köszönhetően (vs. 61,9 negatív rekord) már le is tudom koppantani, bár csak néha, szóval nem simán. Ha nem kéne bme-re gyúrni most, biztos kipróbálnám nyakig felöltözve ezt az évszakot legalább egyszer, fotózással kombinálva. Igaz, az őszi hangulat - levelek, stb. - inkább néhány hete volt a csúcson.

It's back. 9 nap és 2 óra.

Update 22:10: na aludtam egyet közben, leírom mi volt. Szóval hívtak telón hogy megvan, mehetek. Mentem. Átvettem. Ami történt szerintük: velotrade megtisztította, mert marha dzsuvás volt belül, ennyi. (Meg az egyéb gondjaimat is orvosolták, pl. fékek holtjátékát kisebbre vették. Javasolták hogy hamarosan cseréljem a fékpofákat mert eléggé elhasználtam őket.) Szerintük a teló jobban mozog. Kipróbáltam, a boltnál aszontam a szervizesnek, igen, a különbség ég és föld, és valóban így is gondoltam, így is éreztem. Aztán hazajöttem, beöltöztem, és elmentem a Katlanhoz. Nos ott már nem éreztem így. Mi lehet ennek a hirtelen változásnak az oka? Laikusként a következőkre gondolok:

1. Hideg van már kint, és tudvalevő hogy a telók hidegben lassabban mozognak.
2. Bekoszolódott.

Á, az utóbbi 10 km-en csak nem… Gondolnám. De valójában amikor elkezdtem erdőbe járni a bringával a megvétele után pár héttel, drasztikus romlást éreztem a teló mozgásában, úgyhogy akár, passz. A szervizes említette hogy ha még mindig Nemyo, akkor kérjek bele gyengébb rugót, 3-5e Ft körüli tétel + szervizbehurcolás. Talán majd. Érdemes lehet, mert a saját tömegemmel én mindössze a telóút feléig tudom lenyomni. Hát, ez egy konkrét hátránya a fogyásnak

Tömeg, testzsír, testvíz. A fogyásnak két hónapja vége. Hogyan tovább? Nem közöltem összegző grafikonokat sem. Pótlom.

Schloddival találkoztunk az E épület előtt, fogas, Normafa, Budakeszi, megtapasztaltam hogy a Katlan U-betűjének tükrében az itt talált lejtő mennyire lájtos, aztán mivel Schloddi elégedetlenkedett az útvonallal, mondván hogy az 47 km/h-s erdei száguldásban semmi poén nincs, így mentünk még egy kört a fogassal, ezúttal arrafelé amerre ő gondolta Nagyjából az éjszakai bringatúra útját tettük meg, de jártunk új utakon is, viszont most csak egy sör volt benne és látott, így akadt olyan rész, amit tisztán nem mert bevállalni, pedig éjjel lejöttünk ott is Megint a durva dh-nál ért véget az erdei szakasz, azonban a kalandoknak nem volt vége, mert itt Schloddinak elszakadt a lánca A Szilágyi Erzsébet fasori mekiig gravity power, onnan meg elvontattam a fogas aljáig, ahol Schloddit elnyelte egy nagy fekete autó

Amúgy múltkorában az eséseim kapcsán nagyon nagyra volt magával hogy ő milyen rutinos bringás, de elmondása szerint a nagyközönség előtt reggel esett egyet aszfalton, és persze egyből én meg a rutin ugrottunk be neki

50 km/h-nál a váltóm már aszfaltos bukkanóknál sem tartja a megfelelő fogaskeréken a láncot, úgyhogy többek közt emiatt is került sor szervizre most. A lánc pedig ugrál két sebességben is. Vajon május óta elnyírtam volna egy láncot és fogaskeréksort? Rendszeresen olajozom… (Nem írtam a blogon úgyhogy most pótolom: egy-két hete a hátsó köpenyt lecseréltem, mert azt viszont kétségtelenül csontig csupaszítottam a nyáron.) Kiváncsi vagyok vajon ezt tudják-e orvosolni a szervizben alkatrészinjekció nélkül.

5 órája szervizben van a bringám :'((((((((((

Ó, Biciklim, merre jársz vajon?
Kínom keserves, szenvedek nagyon.
Félek, hogy nem fogom már sokáig bírni,
Elkezdek így hát verseket írni.
Szenved a közönség, rosszak a rímek,
Jobban tekerek, mint ahogy ihlek.

Hajduban szervizes véleménye a telómról: hát, ez nem mozog…

Szerintem ez garanciális problémának hangzik, a gond csak az hogy természetesen a bolt ahol vettem, hárítja a problémát, mondván hogy ők nincsenek felkészülve komolyabb telók szervizelésére. De ez engem vásárlóként ugyan hol érdekel? Egyéni szoc probléma, az én garanciális ügyintézésem interfésze elvileg az a bolt kell legyen ahol a garanciát nyújtják. Ha most meg óhajtom spórolni a telószervizelés - nem elenyésző - költségeit, vajon valahogy átverekedhetek-e egy olyan megoldást, hogy pl. fizessék ki a másik hely által kiszámlázott szervizdíjat? (Amit ugye defaultból nem kéne kipengetnem, ha normálisan nyújtanák a garanciális szervizhátteret.)

Amúgy olaj- és/vagy rugócsere (kívülről nem tudja megmondani), ha mindkettő akkor 10e Ft környékét bukok azon, hogy nem nyújtják a garis szervizt. Keddre kaptam időpontot, úgyhogy addig még lehet hogy felkeresek a héten további két boltot (Berguson, Bluecet), de ez az ügy lényegén (ti. hogy fizetni kell a javításért/karbantartásért) nem változtat.

Néha sajnálom, hogy nem vagyok az a fajta ember, aki képes asztalt borogatni az érdek-érvényesítéséért.

Mióta protektorokban közlekedek, annyival változott a rossz helyen közlekedő gyalogosok reakciója, hogy nem némán és lassan állnak odébb, hanem ijedten ugranak el, és nagy arányban bocsánatot is kérnek Vicces.

Egyébként nem közlekedek agresszívan. A gyalogos egy alapjáraton buta állatfaj. A kijelölt biciklisávokat abszolút nem érzékeli, vagy ha mégis, akkor következetesen a saját oldala helyett az enyémet preferálja. (Különösen zavaró ez a gyalogos és biciklis átkelőknél.) Ha rá is jön, hogy rossz oldalon megy, hátranézés nélkül változtat pozíciót, amikor a kerülő manőverem már folyamatban van. Szűk utcán persze. A haladóbbak a babakocsit tolják be elém. Tudhatnák, hogy a biciklis gyorsabb náluk, hátranézniük indokolt lenne.

bazmeg ráesett a fejemre a bringa a durva dh-nál miután átfordultam a kormányon

A protektoroknak megvan az a hátránya hogy olyan helyeket is elkezdesz favorizálni bennük, amikhez technikailag még nem érsz fel. A durva dh-n csak akkor jövök le esés nélkül, ha a biciklit magam mellett eresztem

(Egyébként egy 3 centi átmérőjű durvább, és egy 1 centis említésre alig méltó finomabb horzsolást szereztem. A térdprotektorok kismértékben karcolódtak. Nagyon örülök, hogy rajtam voltak. A bal csuklómat lehet hogy egy időre hazavágtam, a tenyerem sajog. Különösebben nincs bajom, de majd holnap meglátom mi a helyzet és ha bírom akkor megyek esni megint. )

(Kedd reggel a fékkart amortizáltam egy kicsit ugyanott.)

Azért az bennem van keményen, hogy itt előbb-utóbb le akarok jönni esés nélkül. Ez egyáltalán nem biztos, hogy idén sikerülni fog, sőt szerintem kizárt, mert van egy rész amitől fullface nélkül marhára félek, bár múltkor már komolyan gondolkodtam rajta. Minden alkalommal egyre jobban megy, egyre többet vagyok a bringán mint mellette.

Az Axo Padlock kesztyű tenyere bizony lehetne vastagabb.

Nos, Mf is részese volt a Haszprus által kiagyalt, megszervezett, és azóta már írásba is foglalt Fertő-tó körüli bringatúrának. Ezért én is megírom.

nrg, dap, Attila és jómagam nyomtunk tegnap egy dh-t a Katlannál, ott egy kis ökörködés (aminek inkább szemlélője vagyok), megnéztük a teleszkópomat, én is megnéztem Attiláét - neki szintén egy G-Zero FX van, csak nem 2005-ös hanem 2003-mas, viszont valami komolyabb hátsó teleszkóppal, elöl pedig nem Manitou Axel hanem Manitou Black, a tárcsafék pedig hidraulikus. A helyzet az, hogy iszonyat gyengén jár az első teleszkópom, mint azt már az éjszakai túrán Kicsiével összemérve megállapítottam, illetve régóta gyanakodtam rá, csak eddig nem voltak hasonló gépek körülöttem. Talán olajcsere lenne a megoldás, passz. Örülnék, ha megúsznám ennyivel. Amennyiben ez nem elégséges, akkor nemtom mit kéne tenni, erősen kérdéses hogy miként lehet garanciális problémának beállítani azt, hogy szarabbul jár a teló, mint ahogy kéne, mert hogy mutatom meg hogy hogy kéne? … A bolton múlik, és nyilvánvaló hogy nem fogják lecserélni, noha az is nyilvánvaló hogy a telónak nem így kéne működnie.

A Katlantól aztán visszatekertünk oda ahonnan jöttünk, a Normafa tetejére, majd meglátogattuk a durva dh részt. Hát az a hely továbbra is elég para, egy - ruházat alapján - hardcore dh-s az orrunk előtt taknyolt egy nagyot. Persze nem a ruha teszi az embert, úgyhogy most látszatra én is úgy tűnök mint valami komolyabb dh-s aztán nem. De most már tudom a telóra fogni (Tényleg gáz a teló. Attila szerint: mintha merevvázas lenne. Hát annyira azért nem gáz, de kétségtelenül dobálják a kövek a gépet nagyon, ami azt jelenti hogy a kormányozhatóság és úttartás töredéke az övéknek, a fékezési képességem szintén, mert ugye ha egy kőre amikor rámegyek, nem húzódik be a teló, akkor a kőről való lejövetelkor nincs miből visszarugózzon, ergo addig leszek a földtől távol, amíg szimplán a gravitáció vissza nem húz.) Most már tudjuk miért sérültem le csuklóra, amikor ugrálni próbáltam… Nem nyeli el rendesen a teló az ütést. És talán ezért fáj azóta is folyamatosan (kicsit).

Mi legyen a telóval?

Update 15:50: jött egy videó (Én nem nyújtok rajta semmi performance-ot, viszont marhára tetszik, és jobban lehet látni rajta hogy úgy kb. miről van szó )

nrg-vel és dappal nyomtunk egy kis lájtos downhillt. Lájtosat? Hát nem is tom, mondjuk persze a fogalmon belül, hogy downhill, lájtos volt (mit várnánk 4 hónapi bringázás után?), de nekem a keményebb túráim közé tartozott, le is fáradtam. Számomra új terepen voltunk (Széchenyi-hegy, Katlan), kevés kővel, viszont nyomvájúk - amiket nem igazán szívlelek -, akadtak rendesen.

Volt valami erdei trükkpálya is, egy nagy vízmosásban számos nyomvonal utalt arra hogy itt szoktak ökörködni a bevállalós arcok. A vízmosás max mélysége mondjuk olyan 4 méter lehet, és több U alakú útvonalon lehet átmenni rajta (lejtő, majd emelkedő). Van letörés is, van kisebb és nagyobb szimpla lejtő-emelkedő, és van ahol ez egy kanyarral van egyesítve. Utóbbi végéhez a dh-sok hoztak valami prespánlemeznek látszó tárgyat is, mert kezdték kifékezni a talajt az útból, gondolom

Az egyik U betűről van videó amit dap meg a haverja készített nemrég. Quicktime játssza le, nemtom mi a proper kiterjesztése, aviként terjed, és itt van belőle egy screenshot. Átmentünk rajta mindhárman, nekiindulni nagy elhatározást igényel, de benne lenni nem parás. Nrg megpróbálta visszafelé is, amíg egyszer majdnem hanyattesett, aztán akkor úgy döntött hogy most ennyi elég

A teleszkópom viszont elég lassan jár, hiába van 130mm-es útja, egyáltalán nem mozogja ki a dolgokat, dobálja az út a kormányt mint állat. Letöltöttem tegnap egy Manitou Axel 2004-es szerelési útmutatót, ott azt írja hogy 10 használatonként zsírozni kell, ill. a legelején le kell mérni ilyen-olyan besüllyedéseket (terheléssel ill terhelés nélkül), és aszerint beállítani valamit. Természetesen ezek közül semmi se történt meg, és mintha emlékeim szerint eleinte jobban is mozgott volna. Ez nem biztos. Lényeg hogy jó lenne ezügyben valamit lépni. A szerviztől nem sokat remélek, mert náluk már rákérdeztem még az eleje felé, hogy miket kell karbantartani, és alapvetően azt mondták hogy semmit… Ez nyilván nekik jó, mert kevesebb meló, és hamarabb megy tönkre a cuccom is, nekem viszont nem mondhatnám.

A protektorokat kezdem szokni, és örülök hogy rajtam vannak, kevésbé para.

Voltam megint a Sixsixone-nál, és a múltkorival együtt most ezekkel nyomom:

• Sixsixone 2x4 alkar- és könyökvédő (ez van múltkorról, már az éjszakai túrán hasznát vettem)
• Sixsixone Race sípcsont- és térdvédő
• Sixsixone Pro Bomber undershort, középső gatya mindenféle párnával ill. műanyag védelemmel
• Axo Padlock 2007 teljesen fedő kesztyű

A viseletükről. Mielőtt nyeregbe pattantam volna, eltöltöttem bennük egy kis időt. A sípcsont- és térdvédő nem javasolható utcai viseletnek Elég kényelmetlen. Az alkar- és könyökvédőt már kétszer használtam bringán, az teljesen oké, illetve bringáról leszállva sem fog el a vágy, hogy lekapjam őket, valójában tényleg nagyon kényelmes viselet. Lehet, hogy lábra is ilyet kellett volna vegyek (Race helyett 4x4), de a Race nagyobb védelmet nyújt (legalábbis elöl), mert keményebb. Cserébe kényelmetlen, meleg, és hátul nem véd, bár szerintem amitől hátul a 4x4 megvéd, az amúgy is csak optikai sérülés lehet. A Pro Bomber undershort elsőre ülés közben elég fura (mármint széken, nem bringán), mert a hatalmas merevítések nyomják kicsit a csípőt, de nem nagyon para. Állva abszolút semmi gáz, és a bringán ülés inkább az állásra hasonlít, a lábak helyzete miatt. Az Axo Padlock kesztyűt csak az előző Scott Endurance-hoz tudom hasonlítani, értelemszerűen az egy sokkal jobban szellőző valami volt, nemcsak ahol nem fed, hanem az egész. Ezt el kell fogadni, de a teszttekerésemen nem okozott problémát. Ami az általa nyújtott védelem szintjét illeti, fenntartásaim vannak (nincs szilikonbetét a tenyerén), de majd kiderül. Sajnos félúton rámszakadt az ég, úgyhogy csak 8 km-t tekertem, és erdőbe nem jutottam el.

Mindezekben a cuccokban nyáron elég kínkeserves lehet menni, ez a megvételük előtt is nyilvánvaló volt, úgyhogy egy részüket a hűvösebb napokra érdemes tartalékolni, vagy rá kell szánni az időt és a helyszínen beöltözni.

A fentiek alapján úgy tűnhet, mintha egy protektornak az lenne a lényege, hogy kényelmes legyen. Nyilván nem ez az elsődleges cél, viszont egyelőre nem voltam bennük erdőben, nem estem, úgyhogy csak erről tudok nyilatkozni. Ezek alól kivételt képez a könyök és alkarprotektor, ami nagyon jól vizsgázott, azért is lelkesültem be és vettem meg a többit is.

Update, egy nappal később. Nos voltam a Normafán, lejöttem, eléggé le van már darálva a hátsó kerekem (szerintem rendesen meghosszabbodott a fékutam is és hamarabb farol ki a kerék, de lehet hogy csak képzelődöm), fel van ázva a talaj, és éppen kátrányt kenegetnek a durva dh bejáratánál lévő aszfalton, utoljára két hónapja voltam ott, meg még sötétedett is, úgyhogy most nem kockáztattam meg azt a részt, pedig alapvetően azért mentem. Viszont betonon is lassabban megyek, nemtom, lehet hogy nincs meg a megfelelő nyomás a kerekekben, valahogy instabilnak érzem az egész gépet, félek hogy kanyarban vagy fékezésnél kicsúszik alólam, szóval tök óvatos vagyok, de lehet - sőt biztos - hogy beparáztam az elmúlt napokban elszenvedett balesetsorozatom miatt. Meg kicsit féltem is a protektorok épségét. Majd ha elmúlik az újdonság varázsa, meg veszek új külsőt, meg felszárad a talaj, meg egy darabig megúszom esés nélkül… Addig meg nyomom így lájtosan és szokom a protektorokat. Egyébként szerintem nyáron még 35 fokban se izzadtam le így, mint most ~22-ben a védőcucc alatt, pedig felfelé nem is tekertem, vitt a fogas.

Egyelőre nem tudok pozitív tapasztalatokkal szolgálni tehát, csak a könyök-/alkarvédőről, mert abban estem, és megtapasztaltam hogy milyen sokat ért, a többivel még nem, csak a macerát éreztem eddig Na majd változik ez, és írok újra.

IRCQuote fight! In the ring:

_Haszprus

949787 pageload

vs

_VDavid

3104 pageload

	most jöttem éjszakai downhillből btw, jánoshegyről jöttünk le erdőben koromsötétben bringával, kibaszott jó/durva volt taknyoltam kettőt, ebből egyik után percekig a földön maradtam (már aszfalton, ilyen nyálkás leveleken)
	bazeg beteg állat kivel voltatok?
	életre szóló élmény volt két jedlikes oszt.társammal Schloddi meg Kicsi
	De ilyen jól ismered már az ottani utakat v hogy mertél leszáguldozni sötétben?
	hát száguldozásról azért nem beszélhetünk amúgy

OHHH TE JÓ ÉG
NEM TUDJÁTOK MIT HAGYTATOK KI, MINDENKI LOOSER! ! !
bleble bleeeeeeee

_{(Schloddi az osztálylistára)}

Végül egy kis beszámoló külön a blogra. Taliztam Kicsivel meg Schloddival a Goldmannon, vettünk sört a Budafoki úton, az első dobozt benyomtuk a fogaskerekű városmajori végállomásánál. Eleredt az eső. Számítottunk rá egyébként, úgy volt, hogy ebben az esetben legfeljebb ki-/beülünk valahova iszogatni. Felmentünk a fogassal, szemerkélt, de nem volt gáz, kimentünk a Normafához. Éjjel/este még nem voltam itt, fantasztikus a fénylő város panorámája. Részben erdőben, részben pedig aszfalton áttekertünk a Libegőhöz, közben Schloddi egy picit előrement, Kicsivel meg lemaradtunk és kikapcsoltuk a lámpákat hogy beparázzon De végül mi is megszívtuk, mert utánaindultunk, csakhogy nem volt sehol, és azon paráztunk hogy majd kiugrik valamelyik bokorból A libegőnél várt meg minket, ott volt közvilágítás. Schloddival feltekertünk az Erzsébet-kilátóhoz, Kicsi feltolta a cangát, rég tekert már (egyébként egy össztelós Merida Trans Missionnel nyomja). Fent lecsúszott még egy sör, és lemerült a fényképezőm, aztán tanakodtunk, és úgy döntöttünk, hogy a kilátóhoz felvezető aszfaltút lenti részén induló ösvényt követjük. Innentől egy elég hosszú erdei ereszkedés következett, hol gyorsabban, hol lassabban, talán két aszfaltúttal keresztezve. A túra második részét azon a vonalon tettük meg, ahol legutóbb dankoival voltam. Egy nyomvályús résznél megejtettem az első perecelést, szerencsére itt semmi bajom nem lett, minimális fájdalomtól eltekintve. Innen valahol másfele kanyarodhattunk, mert bár eljutottunk a durva downhill részhez, de úgy 100 méterrel lentebbi szakaszához. Innen egyenes utunk lett volna hazáig aszfalton, de a Szilágyi Erzsébet fasoron az esőben nyálkássá vált leveleken úgy gondoltam valamiért nekem most ki kell próbálni az első féket, úgyhogy végül megtapasztaltam a vizes beton hőmérsékletét. Többiek szerint hideg, úgyhogy keljek már fel, én inkább a medencémet fájlaltam pár percig fekve, és mint itthon ma reggel észrevettem, a lábamat is dagadtra szántotta a pedál.

de tényleg, kibiri kib*szott jó volt! abszolúte besz*rás!

Még ilyet!

Ki a f*sz rak terelőkarókat a bringaút közepére (kanyarba, szintkülönbségnél!)? Hogy száradna le a … b+, folyt volna le az apja térdén amikor még folyékony volt. (Különben a nyáron 50-100 alkalommal jártam arra, máig sértetlenül.)

Vettem alkar-/könyökvédőt (Sixsixone 2x4 elbow/forearm), de most nem volt szükség rá, megúsztam azzal hogy kibiri kib*szottul fáj a vállam. VÁÁÁÁÁÁÁ b+ rosszul mozdultam, egyre rosszabb ááá. Qrva életbe. Itt ülök eltorzult arccal és szenvedek az élet súlya alatt.

A Sixsixone forgalmazónak nincs M-es méretű térd-/sípcsontvédője, milyen ország ez? (Amúgy érdemes ellátogatni oda (Fő u 79, a Kacsa utcán jobbra fordulsz és ott), van sokminden. És sokminden nincs, de inkább van mint nincs.)

Norbyval meg taliztam és elhoztam a Pizza-Pazzában lőtt képeit.

Update 17:12: bár eleinte kétségeim voltak hogy vajon mennyit ér ez, tulajdonképpen meggyőző próba odaütögetni az ajtófélfához a kart fedetlenül, ill. fedetten. Egész biztosan sokat tompít egy ütésből.

Ez érdekelne engem. Lerakhatom-e egy telttermes előadás erejéig az st f nagyban, ill. egy gyéren látogatott előadáson az ie007-ben? Schloddi már látott az E épület 8. emeletén egy tanteremben bringát, meg szerinte a K is tele van velük. Nem tudom, amerre én járok, ott még egy darabot nem láttam az épületekben.

Mondanom sem kell, hogy kint nem hagyom, ezeket a tanácsokat most alapból vessük el.

nagyban / óriásban

nrg-vel - aki 3-4 éve űzi az ipart - nyomtunk egy - nemlájtos - Hármashatár-hegyet. Persze az ő állítása szerint nyilván lájtos volt, de ne higgyetek neki A térképen a halálfejnél felnyaltam a földet - kicsit kifejtve, ez volt a 8. vagy 9. esésem, egyben az eddigi legdurvább (de még mindig semmi komoly), de szerencsére itt is negyed óra alatt megszűntek a fájdalmaim. Egy nyomvályúban mentem, vagy abba tévedtem, vagy valami ilyesmi, az oldalfalán kibillentem az egyensúlyból, bringa kormánya be a földbe, két tenyerem, a jobb vállam és az állam szintén. A sisakomról is el kellett távolítanom néhány levelet. Komolyabb baj nem történt, relatíve puha talajra érkeztem, és a kesztyűm szilikonpárnái is jó munkát végeztek. (Szilikon rulez!) A lámpám viszont leesett, és részben eltört a gyorscsatlakozója Mégiscsak jó döntés volt, hogy a km-órám a stucnin van, nem pedig a kormányon.

Kéne egy fullface. Meg sokminden, de ez egy kemény világ (főleg mert nem találok egy normális választékkal rendelkező bringaboltot).

Most már tudok defektet javítani, de amit utána gondoltam, az az volt, hogy soha, soha többet.

Szerintem elég kellemetlen munka, alapvetően írtózom mindenféle fizikai munkától (incl. a saját szgépem szerelése), meg a kosztól is, namost ez mindkettőből ad rendesen, azonban egy dolog kétségtelen, éspedig hogy nem könnyű elfelejteni az itt szerzett tapasztalatokat, azaz legközelebb ha lerobbanok, és van defektjavító készletem akkor semmi sem áll utamba, egy dolgon kívül: a kosz sosem lesz kevesebb. Ha az erdő közepén nem tudsz 5 percenként kezetmosni (sőt még ritkábban sem), akkor lehet hogy olajos lesz a ruhád, ami anyagilag máris nagyobb bukta, mint szerelőre bízni a dolgot, kivéve ha szexinek találod az olajfoltot a fehér pólód közepén.

Vajon ha van nálam defektjavító készlet és mondjuk tudom hogy 5 perc tolással elérhetek egy bringaboltot, nekiállnék-e foltozgatni a kerekemet? Nem tudom, ez nehéz kérdés. A defektjavító készlet viszont nem nehéz, úgyhogy a táskában ott a helye. A pótbelső helyzete már más, mert az sajnos iszonyat sokat nyom, már ahhoz képest, hogy milyen gyakran van rá szükség.

Nyárösszegzés, 2006. június 19-től szeptember 10-ig. A vizsgaidőszaknak ugyan csak június 30-án volt vége, de ez engem nem különösebben tartott vissza. A bringa miatt még ki lehetne bővíteni május 14-ig a táblázatot, de ehhez nincs kedvem. Szóval így telt (sorok a hetek, oszlopok a hét napjai):

Ebből a 84 napos időszakból 43 napon tekertem. Szeptember 1-től 9-ig 130 km-t mentem (5 alkalomra szétosztva), nem tudom összesen mennyi lenne a fenti időszakban, vagy mióta a bringa megvan. Nem a pincében porosodott, az biztos - ez amúgy technikailag sem lett volna lehetséges. Itt jegyezném meg, hogy a km az én esetemben bár egy érdekes adat, azonban szinte semmit sem árul el az adott tekerésről. Nincs benne szintkülönbség, és az sincs megkülönböztetve benne, hogy 20-szal tekerésztem bringaúton, aszfaltos lejtőn gurultam le 60-nal, vagy éppen egy olyan helyen mentem, ahol 20-30 centis letörések tarkítják az utat. Ezeknek a dolgoknak egyáltalán nem ugyanakkora a mókafaktoruk.

Szerintem kurvajó nyár volt egyébként, igazán tarthatna még egy darabig. Igyekszem hát kibővíteni a bringaszezont (még ha ebben az órarendem nem is fogja pártomat), utánanézek milyen őszi/téli öltözetek léteznek, és amíg hó/jég/mocsár nincs, addig járni fogom az erdőket. Nagyon bejött a bringa, azt hiszem ez messzemenően a legjobban elköltött forint.

• 2003-ról is csináltam ilyen táblázatot

János-hegy. Itt rendezik az országos downhill bajnokságot, afaik. Dankoival most már azt is tudjuk, hogy miért. Neki volt közben egy esése egy kanyarban, meg tartottunk egy másik pihit is, így negyven perc alatt értünk le. Szóval nemrossz erdei szakasz egyébként, mondjuk a nehezebb fajtából, legalábbis bizonyos részeken, mert a kilátótól lefelé indulva elég sokáig tele van kövekkel, amik dobják jobbra-balra a kereket, meg eléggé lejt is, plusz meg van tűzdelve földfogó lépcsőkkel. Lényeg hogy ha itt begyorsul az ember akkor a megállás nem feltétlen önerőből fog történni

Meglepetésemre kereszteztük azt a lejtőt, ahol legelőször normafáztam, de most nem jöttünk a bringáról leszállós szakaszon. Később átsuhantunk a libegő alatt is ahol megálltunk egy kis pihire meg fotószünetre. Továbbmenve pedig kilyukadtunk a durva downhill rész aljára, legalábbis először azt hittem hogy az aljára, aztán rájöttem hogy hátra van még néhány tolva biciklit eresztős rész Mellesleg eljött mellettünk egy fazon, akit én sajnos nem láttam akció közben, de dankoi szerint lazán lejött a sziklás fordulóban Később elzúzott mellettem, és amit láttam, az alapján nem kételkedem Durva. Persze fullface meg mindenféle protektor, iszonyat durva telóút meg úgy egyébként is robosztus downhill bringa volt alatta. Lehet hogy versenyző volt, nemtom, elég profin nyomta.

Az a helyzet hogy ilyenkor persze megfordul az emberben hogy kéne fullface, kéne mindenféle protektor, meg hosszútávon egy jobban downhillre kihegyezett bringa, csak a probléma ott van hogy ezekkel lefelé tényleg jól lehet jönni de azon a párszáz méteren vagy néhány km-en kívül haladási/szellőzési szempontból halál egy ilyen felszerelés/gép.

Fő a biztonság

Dankoival lenyomtuk a Hármashatár-hegyet. Lefelé vezető erdőből most is juthatott volna több, különösen a felfelé vezető szakasz hosszát tekintve, de ez egy kemény világ Mindenesetre én részemről lefelé sok helyen marhajól szórakoztam (34-es átlag egy adott részen), és a felfelé vezető szakasz is csak azért fájt, mert átéreztem dankoi helyzetét Meg kell mondjam, sokkal lazább útra emlékeztem, mint amilyen valójában. Egyébként nagyjából a múltkori túraútvonalat követtük. Viszont jó lenne most már rájönni, hogy fentről merre kell elindulni, hogy ide lyukadjon ki az ember… Bár szerintem ez az út lefelé is túl meredek, a padlófékes témában a nyílt törésekhez hasonlóan nincs semmi poén.

dankoi javaslatára pénteken meglátogattuk a Margit-szigetet, én meg megtoldottam ezt egy kis svenkeléssel. Későre járt, ezért a dolog nem volt annyira egyszerű (fényproblémák, ugye). Na nézzük, mire jutottunk.

A rólam készült képeket csak demonstrációs célzattal teszem ide, miszerint a svenkelés nem annyira egyszerű feladat (Főleg idegen géppel…) (Itt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ez a túra megelőzte a Budakeszi zúzást, még ha arról előbb írtam is.)

Magamnak megjegyzem, hogy próbáljak 1/100-as záridőhöz alkalmas körülményeket teremteni bringás svenkeléshez. (A fenti képek záridejei balról jobbra 1/50, 1/30, 1/8, 1/25 - azaz szegény dankoi eleve rosszabb esélyekkel indult, hiába tekertük fel az ISO-t, a nap könyörtelenül kibabrált vele/velünk.)

A traktoros csávó nagy arc volt Integetett is nekünk

Baloldalt ez történik ha nem tudod mikor van vége a 30 mp-es expozíciónak Jobb oldalt pedig egy hdr felvétel tetszeleg (-2, 0, +2-es expozíció-kompenzációkból). Érdeklődők a 32-es képpel vessék össze. (Igazából fekete háttéren kéne…) Megjegyzem, rossz(ul beállított) monitorral a képek sokat vesztenek tartalmukból, gondolok itt a sötét részekre. Kalibráld a monitorodat úgy, hogy mindegyik színt meg tudd különböztetni az alábbi szürkeskálán:

General pix, rövidrezárva… készültek egyéb tájképek is, de tekintve hogy így is 19 kép szerepel itt, azok közlését most mellőzöm.

Találtunk a Normafáról Budakeszi felé menet még múltkorában egy atomdurva lejtőt, ami önmagában még bevállalható lenne, ha egy egyenes placc lenne utána, de a végén marha gyorsan meg kell állni, mert különben találkozás egy földfallal, ami kellemetlen lehet, ráadásul a lejtő alján egy emelkedő kezdődik ami miatt a súly hátsó kerék fölé mozgatása nemesebb szervek bedarálásával fenyeget, ezért ezt a verziót nem erőltettem. Svenkelés közepes látószög mellett (a képeket egymás alá helyezve az ablakok/fülek közt lapozva érdemes fogyasztani):

Svenkelés közepes telével:

Néhány újabb jól sikerült telesvenk. Vegyük észre, hogy noha ugrásról/földet érésről szó sincs, a teló - a lejtő végén - csontig becsúszik.

_Haszprus

Pix © dankoi.

Az erdőben Normafától Budakeszi felé egyébként 21 km/h-s átlag, és 46-os maximum. Hazafelé a Budakeszi úton 62,7-es max. Megtett út 28,81 km, 18,1-es átlaggal. (Nem számítva természetesen a fogast a Városmajortól a Széchenyi-hegyig.

Tegnap felmentem a Normafához, onnan átzúztam Budakeszire* (iszonyat tempóban, remek lejtős utakat találtam), ahol kaptam egy defektet. Szerencsére kb. 300 méterre volt egy szerviz, ahol kicserélték a belsőmet és elhelyeztek 4 bar nyomást a kerékbe (ami, mint kigugliztam, 400 kPascal, bár ezt eddig senki se tudta megmondani). Így eredeti tervemhez hűen eljutottam Biatorbágyra és este haza Bp-re. Namost. Szerintem az új belsőm atomszar, amikor leejtem a bringa hátát a talajra mondjuk 30 centiről, egy aprót pattan, aztán kész, semmi ruganyosság, mintha egy vasdarabot ejtenék a földre. Az első kerék ejtése ezzel szemben olyan, mint egy gumilabdáé, pattan vagy négyet, mire stabilizálódik - a különbség tapintható. Hiába eresztettem egy csomót a levegőből, a helyzet nem változott. Valóban ennyit számít, hogy milyen belső gumi van a keréken? A testbike-on ugyanis nem találtam belső-teszteket, és a Mountain Bike Rider kézikönyv sem tesz róluk említést, látszólag lényegtelen része a bringának.

* Eredetileg Csillebércre akartam menni, de három helyről is visszafordultam az aug 20-i vihar kapcsán már kidőlt és a még nem kidőlt, de össze-vissza recsegő fák armadája miatt.

ps. hiányos lombkorona alatt menni a legszarabb. Az út tele van megvilágított és sötét foltokkal, bizonyos sebesség felett nem látsz az egészből semmit, mert a szemednek sincs ekkora dinamikája, alkalmazkodni meg nincs ideje.

ps2. amúgy a szervizben tanúja voltam amint a boltos arc azt mondja egy gyereknek meg az apjának, akik éppen telót akartak venni (vettek), hogy a teló az nem ugrálásra van, azt felejtse is el. A teló az úthibák enyhítésére van. A boltos szerint.

Voltam most egy órát (+ út oda 36 perc, vissza nemtom) camponai funboxokon. Q yo volt Levettem a sárvédőt és lejjebb toltam kb. 6 centivel az ülést. Rengeteget számított, így relatíve könnyedén - bár sajnos még mindig nem akadálymentesen - le tudok csúszni az ülés mögé, ami iszonyat stabil lejövetelt tesz lehetővé a boxokról (az eddigihez képest). Magas üléssel elég parás az ügy, orrabukás esélyes. Ettől függetlenül még mindig túl magas az ülés, ezügyben muszáj lesz lépnem valamit, ha komolyabban gondolom ezt az ugrálgatást. És sikerült egy ugrás közben a pedálról is leesnem, eredmény egy kis vér meg horzsolás a sípcsont tájékán. Kéne sípcsontvédő is… Ha gyakran mennék, tuti nem hezitálnék rajta, de így… Mondjuk igaz, hogy dh-hoz is jól jönne. Hm. Ezek szerint már csak ki kéne választani a megfelelő modellt és boltot.

Milyen márkák jöhetnek szóba, ha elégedett akarok lenni a cuccal?

Különben a Fertő-tó körbejárásánál tapasztalt könnyedségen felbuzdulva tegnap arra gondoltam, hogy ha már itt tengek-lengek a sulikezdésig, akár nekivághatnék valami atomkomoly Európa-bejárásnak is.

Az út során felvetődő nehézségek:

• Tervezhetetlen időjárás - relatíve sok csomag
• Nehezen tervezhető szálláshely (egyedül nyilván nem vadkempingezek és nem is akarok előre kinézni dolgokat, mert ahhoz lusta vagyok… ugyanakkor noha pl. a Balaton körül az ember talál fél óra alatt szállást, de hogy máshol mi a helyzet…? Pl. Budapesten nem lenne ilyen triviális, hogy mégis hova kopogtassak.)
• Cuccok mosása, szárítása
• Biciklilopás megelőzése
• Alacsony utazósebességemből (mondjuk napi 100-150 km) következően egy nagyobb út megtételéhez minimum 2 hét kéne. (Hazafelé vonat.)
• Időnként lemezre kéne íratnom a képeket.

Igazából az lenne egy járhatóbb út, hogy a látnivalók között vonatozok, és így helyben több időm van megállni fotózni, lassabban haladhatok, stb. A fotózás és a haladás ugyanis kizárják egymást. Ami miatt ez sem igazán jó, hogy a vonat ritkán jár, nem feltétlen esik útba, riktán jár, az állomás nem egy élvezetes időtöltési hely, nem tudom előre hogy mikor mennek a vonatok. Ja és még ritkán is járnak.

2006. augusztus 9-11, körbetekertük a Fertő-tavat. Orca, Szilvi, Mainframe, és persze jómagam. Képes beszámolónk következik. (A képekről a kezelőszemélyzeten kívül két Canon EOS 350D, egy Sigma 18-125 F3,5-5,6, egy Sigma 10-20 F4,0-5,6, és egy Peleng 8 F3,5 gondoskodott, és szokásommal ellentétben most megtettem azt, hogy időrendi válogatást csináltam, azaz ebben az egyetlen bejegyzésben láthatjátok mindkét fotós képeit, megfelelő sorrendben.)

A tó Budapesttől igen messze esik, úgyhogy vonattal mentünk, és a hazai vasúttársaságok közül legkedvezőbb ajánlata miatt a MÁV-ra esett a választásunk. Kelenföldön a vonat elvileg 1 percet tölt el, a bicikliskocsit viszont kinyitni nem tudtuk kívülről, majd a felpakolászással is elment az idő, ezért természetesen ránkordított a sofőr hogy neki erre nincs ideje (egyébként a 20 percre lévő Keletiből 30 percet késett). Node sebaj, bent végülis keleti kényelem volt, mint az a képeken is látszik. A vonattól Fertőszentmiklóson vettünk könnyes búcsút.

Ausztriában a legendák igaznak bizonyultak, a kerékpározás itt sokkal elterjedtebb, mint nálunk. Legalábbis a tó körül azt tapasztaltuk, hogy óriási a bicikliforgalom, kiváló minőségűek a bicikliutak, szélesek, az út mindkét oldalán futnak, az autósok figyelmesek és türelmesek (néha már kínosan). Rengeteg olyan kerékpárútszakasz vezet a tó körül, amit más járművek nem is használhatnak. Ez alatt azt értem, hogy adott egy 3-4 méter széles kiváló minőségű aszfaltút, ami egészében a bicikliseké, és mellette nincs egyéb járműforgalom (behajtani tilos), nincs más út, mindkét oldalon csak fű, szőlő, csend, jólevegő. És biciklisek. Gyerekkosárral, utánfutóval, mindenfélével. Láttunk tandemet is.

Az első pizza-megállót Ilmitztől nyugatra, a tóparton ejtettük meg, kis kitérővel. Egyébként maga a tó nem látható a bringautakról (B10-es út vezet körbe), ha valaki a partra akar menni, akkor általában 1-3 km-es kitérőt kell tennie. A városok és az utak egyébként kiválóan kitáblázottak, ha valahol balra-jobbra kanyarodik a B10, azt az aszfalton is jelzi egy kerékpárszimbólum, és egy görbe nyíl a megfelelő irányban. Fantasztikus, komolyan. Ha valaki csak szimplán körbe akarja tekerni a tavat, 75%-ban ezen nyilak és táblák alapján megteheti. Nekünk ugyan volt egy térképünk meg GPS-ünk is, de végül egyszer eltévedtünk. Cserébe a mi utunk nem szimpla körültekerés volt, hanem volt egy-két szándékolt kitérőnk ill. megállónk is.

Eljött az első este, és mi még csak egy kempingbejáratnál álltunk, ahol is átszámítva saccperkábé 3580 Ft-ot gomboltak volna le rólunk azért, hogy lerakhassuk a földre a saját sátrainkat. Az árak egyébként mindenütt elég horrorok, de mindegy. Hosszas tanakodás után a vadkemping mellett döntöttünk, aminek a helyét Podersdorftól 1-2 km-rel északra egy szőlőültetvény ill. szántóföld között meg is találtuk. Elég kellemetlen volt a 20-30 centi magas frissen vágott kőkemény szalma, a szúnyogsereg, az éjjeli atomhideg, valamint a kb. 3 órakor beindult félpercenkénti lövéshang és sziréna váltakozása. Ezek minden bizonnyal valami madárijesztő funkcióval bírtak. Nem sokkal később már a traktorok is betársultak, úgyhogy egyszerűen szuperül aludtam

Másnap Weidenben kajáltunk Spaghetti Bolognese mit grünen Salatot, aminek a mennyiségéről a lentebbi képeken lehet informálódni. Az utunk Jois városán keresztül folytatódott.

Rust volt a második napra betervezett úticél, és el is értük. Én péntekre meg akartam tanulni kéz nélkül kerékpározni, de Rustig össze is jött. Bár még csak a nagyobb sebességeknél megy. A helyi kempingben eszetlen adag nokedlit burkoltunk, amivel sem este, sem másnap reggel nem tudtunk teljesen megbírkózni.

Kis pihenés közben szerváltam néhány ajándékot egy meglehetősen hangulatos városkában, Mörbisch am Seeben. Átléptük a határt (gyalogos minimál határátkelő Sopron felé), és úgy döntöttünk, Balfon kötünk ki a bringákkal, megcélozva a 16 órás vonatot, ami össze is jött. A kaller rendkívül segítőkészen kinyitotta nekünk a bicikliskocsit és még be is emelte a kerékpárjainkat, majd pedig jegyet nem vetetett velünk Így kell ezt Győrben átszálltunk, utolsó peron, fullosan eltorlaszoltuk a négy bringával, kicsit vesztünkre, mert Kelenföldön a túloldalon kellett leszállni, és hát nem volt egy egyszerű menet leráncigálni az egyrészt egymásba, másrészt a vonatajtóba akadó bringákat (ld. utolsó kép).

MÁV/MÁV-szag roxx! (A túra viszont atom volt )

Tettünk egy ilyet Mainframe-mel, és volt egy kis szolíd dirtpálya-próba a camponánál (most először).

Dirtösök kíméljenek, majd akkor megyek komolyabban, ha nem egy három napos bringatúra van előttem Védőcucc nélkül balesetet szenvedett dirtösök szintén kíméljenek, én épen akarok hazatérni Talán egyszer veszek egy sípcsontvédőt.

Nagyon fontolgatom azt a rövidebb nyeregcsövet is, mert a dirtösök nem véletlenül ülnek szinte rajta a keréken. Egyáltalán nem nyerő ezekhez a dolgokhoz a kerék fölé 37 centivel emelkedő nyergem, ugyanis nem ad semmi mozgásteret…

Leteszteltük Mainframe új kölcsönbicóját Csepel felé A képek nagyrésze nem ott keletkezett, de ez ne zavarjon senkit. Fotós szempontból szerencsénkre brutális felhők voltak (igaz egy kis vizet is kaptunk a nyakunkba).

IRCQuote fight! In the ring:

_dankoi

17707 pageload

vs

_?

dankoi	34.08km ~2h menetidő
	15km/h volt az átlag, ha jól emlékszem
	erdős szakasz az 15km lehetett talán

Felmentünk a Normafához, és közben tudományosan leteszteltük, hogy vajon tényleg nehéz-e DH biciklivel felmenni az Istenhegyi úton. A teszt a következő volt: kerestünk két tesztalanyt, jobbhíján ezek mi magunk voltunk, és kicseréltük az alanyok biciklijeit, majd kb. egy km-t tekertettünk velük az Istenhegyi úton. Dankoi tesztalany rendesen megszenvedett a telók és a széles gumi miatt, Haszprus tesztalany pedig úgy érezte, szinte tekerni se kell. (Persze ehhez dankoi tesztalanynak biztos lesz egy-két szókincse )

Normafa és Budakeszi között a távolság légvonalban mondjuk legyen 4 km, sokat elárul, hogy mi kb. 15-öt mentünk erdőben. Ebből, és a térképek hiányából fakadóan fogalmunk sincs, hogy merre jártunk, egy tuti, hogy Virág-völgyben igen, mert az ki volt táblázva.

Qqqqq yo volt egyébként, majd megyünk még, csak lehetőleg Normafától délre, nem pedig nyugatra, mint ahogy az ezúttal történt

Gabival már egy hónapja meg akartuk mászni a Sas-hegyet (bringával), de úgy adódott, hogy Normafa lett belőle. Most pótoltuk a hiányt, ráadásul a Sas-hegyen még nem is voltam, vagy legalábbis azt hittem, aztán kiderült hogy mégis. De a legtetején, ami elzárt természetvédelmi terület, ott nem, de most igen. Egyébként a kilátás marhajó, lőttem is innen 40 képet, amiből most ötöt láttok. Az első két képet ajánlom a zoomátfogás szemléltetésére. Mindkettőn megtalálható a BAH csomópont, csak egyiken jobban, másikon kicsit elbújt a kép közepén 10 mm vs 125 mm (x 1,6 a 350D miatt). Az uccsó három képen a Csillebérci erdő első méterei láthatók. Nem mentünk beljebb, mert az esőzések miatt eléggé sáros volt, ami emelkedőn különösen kellemetlen.

Mint tudjátok, The GuNN is bringavásárlásra adta a fejét, még ha nem is a kinézett darabot vette meg, mert az épp elfogyott a közértben. Kedden alkalmam nyílt lecsekkolni a Margit-szigeten, hogy milyen érzés is egy 6 kiló össztömegű országútin ülni. Nos először is percekig hezitáltam, mire egyáltalán el mertem vele indulni. Egészen fura. Apró, ingatag, az én monstrumom után olyan, mint egy játékbicikli, a kerék vastagsága kb. az ujjamhoz hasonlítható, mégis van benne valami, ami miatt most már meg tudom érteni, hogy miért választ valaki országútit a monti helyett

A szigetről az irányt közvetlenül Érd felé vettem, ahol maradék erőmből tekertünk egy lájtosat Orcával. Érdben az a jó, hogy a mellékutcák tökéletes downhill pályaként viselkednek, köszönhetően az aszfalt által érintetlen földnek és kavicsnak, a gyér forgalomnak, az erróziónak, és annak a ténynek, hogy Érd nem annyira sík, mint amennyire kocsiból annak tűnik A magasparthoz most nem mentünk fel, talán majd egyszer, ha nem szúr az oldalam. (Ilyet egyébként bringázásaim alatt még egyszer se tapasztaltam.)

Itt lőttem egyébként néhány fotót, amit majd egy külön bejegyzésben…

Hazafelé elkapott egy olyan eső, amiben csak éreztem a sebességről meg a menettulajdonságokról, hogy több centis vízben tekerek, merthogy a kerékig se láttam el… Miután így letekertem pár megállót, úgy döntöttem hogy bölcsebb lesz - többek közt a hátamon helyet foglaló fotóscucc érdekében - bevárni egy buszt és arra felszállni. Itt jegyzem meg, hogy a bkv-n amúgy nem szállítható kerékpár, csak a fogaskerekű és a hév kijelölt szerelvényeiben, de szerencsére nem dobtak le - mondjuk ha a hajléktalanok vígan a hajlékuknak tekinthetik a hátsó ülést, akkor én is felszállhatok bringával. (Az esőről az Origón vannak videók.)

Ja tényleg, ez se maradjon már le: reggel 9-kor 64,7 kg voltam, 19-kor pedig 62,9, ami legjobb ismereteim szerint 1,8 kg fogyást jelent 10 óra alatt. Tudom, tudom, úgy nézek ki, mint valami etióp bringás, főleg miután leadtam 13 kiló izmot

Na, egy régi adósságomat törlesztem - múlt csütörtökön voltunk Norbyval az Omszki-tónál, bringával. Tali sch-nél, aztán tekerés. Útközben találkoztunk egy minimalista ugratópályával Óbudán, amivel elvoltunk egy darabig (Norby felszedett egy nyolcast), aztán Aquincumnál lehalt az akksi… Az Omszki-tó teljesen atom egyébként, nincsenek túl sokan, és ha megfelelő időben érkezel, akkor lehorgonyozhatod a gépet egy üres drótsodrony-szakaszhoz

Nekem még mindig rossz a csuklóm, meg amúgy is totál béna vagyok, úgyhogy a levegőbe emelkedés épphogy csak megvalósult (Hazafelé, amikor már nem volt fényképező.) Ha nem kell közben amputálni az alkaromat, akkor majd egyszer ráfexem a témára, mert ez a pálya egyébként kezdésnek nem rossz, vagy legalábbis lényegesen lájtosabb, mint ami a Camponánál van.

Gondolkodom egy ilyenen, hogy teljesítménypróba gyanánt körbetolom a cangát a Balaton körül. Egy nap alatt. Namost lássuk csak, mennyire megvalósítható ez. Orca lanpartija kb. 20 km-re volt, és 57 perc alatt értem haza, de úgy, hogy folyt rólam a víz, pedig esti hűvösben jöttem. Nyilván ugye egyrészt az összteló, másrészt a hatalmas súrlódást jelentő gumik miatt nem nagyon lehet megpörgetni egy ilyen bringát.

Ezen a ponton egyébként két idézet a Criticalmass.hu valamely bejegyzéséhez intézett hozzászólásokból:

A DH-s gépeken van hátsó teleszkóp. Ha azt nem lehet kimerevíteni (lockolni), akkor baromi nehéz vele felfele tekerni. Hiába állsz ki a nyeregből (rakod nyélen :-), az összes munkádat elnyeli a teleszkóp csillapítása és csak fűtésre megy. Tehát nem lehet egy DH géppel kiállni a nyeregből.

Hiába az áttét a felfele tekerés viszi az energiádat lefele. Tekerj fel ötször [az Istenhegyi úton] egymás után (ez kb. annyi energia mint 1x DHval) és ha úgy érzed hogy marad erőd ezt mégegyszer megtenni akkor te ritka kivétel vagy én meg irigykedem

Tehát maradjunk ott, hogy rendesen megdolgozom azért a 20 km/h-s átlagért is (nem csak emelkedőn rugózik a hátsó teleszkóp). Ha ma mennék, akkor Budapest->Balatonaliga vonat indul Kelenföldről 03:52-kor, és 06:10-kor ér le. Az utolsó vonat, mely ma indulna haza ugyanonnan, 21:13-kor hagyná el Balatonaligát, és 23:21-kor érne Kelenföldre. A kör megtételére 15 órám lenne, a Balaton kerülete 200 km-nek van mondva (ami a valóságban nyilván valamelyest több tekerést jelent, mégis számoljunk 200-zal). 200/15 = 13,3 km/h-s átlagot kellene produkálnom szünetekkel együtt. Az a helyzet, hogy ez elég keményen hangzik, mert amennyiben óránként 20 perc pihenőt tervezek (ne feledjük, egésznapos programról van szó, ismeretlen környéken (bringával se mehet az ember bármerre)), akkor 20km/h-t kellene hoznom menet közben egész nap. Kemény.

Kicsit Mission: Impossible jellegű a dolog.

Kellene nekem bérelhető kosárlabdapálya a következő paraméterekkel:

• Jó lenne, ha viszonylag olcsón bérelhető lenne. Viszonyítási alap: jelenleg a MAC pályára járunk, de az szvsz rohadt drága (800 Ft a belépő a sportcentrumba, plusz 100 Ft/fő/óra a kosárpálya).
• Színvonalban kb a MAC pálya szintjét hozza, tehát elég a félpálya, de legyen rajta normális magas palánk, nem lelógó gyűrűvel, meg előny, ha nem beton a talaj, hanem az a spéci puhább borítás, amit nem tudom, hogy hívnak.
• Helyileg leginkább a Moszkva térhez, esetleg a BME-hez legyen közel.

Mit ajánltok? Régebben a BME-n az R és a T épület között volt egy pálya, de az tavaly nagyon le volt amortizálva. A Schönherz kosárpálya meg nem játszik be, mert ahhoz gondolom kolibelépő kéne, az meg már nincs, mióta albérletbe költöztem.

IRCQuote fight! In the ring:

9:07	csá
9:10	most jöttem normafáról voltam fent kétszer először felmentem istenhegyi úton.. kb. 30 perc alatt voltam a szent orbán térnél, aztán onnan egyszusszal bírtam az istenhegyi út - béla király út kereszteződéséig (ami így lényegében már majdnem a teljes istenhegyi szakasz... király vok)
9:10	kb. 50-55 perc alatt értem fel a normafa tetejére, a padokhoz az máskor min 1,5 óra szokott lenni
9:10	most pihentem előtte 2 napot itthon, talán ezér ment így
9:11	aztán lejöttem a durva dh szakaszon, estem kb 3-mat (ntom biztosan), fogassal vissza, megin durva dh, és megin estem kb. 3-mat de már kurva meleg volt meg úgy gondoltam h ennyi esés elég egy napra meg éhes is voltam úgyhogy nem mentem fel újra
9:11	azé 3,5 órára elég jól elfoglaltam magam, q yo volt
9:13	ezeket a biztosnak látszó eséseket múltkor fényképezővel nem akartam megjátszani...

For the record, 3 résznél toltam (eresztettem) a bringát: itt a tetején a gyökereknél, az alján a szikláknál, és a legvégén mikor kiér az aszfalthoz. Gondolom majd ha nagyon advanced arc leszek akkor talán egyszer menni fognak ezek tolás nélkül, de asszem az még messze van, egyelőre örülnék ha nem dőlnék el a csúszós, oldalt lejtős homokban.

Szal tegnap hajnalban eljöttem lanpartiról aludni - akárcsak a többiek - meg tolni egy korábban megbeszélt Normafát dankoival. Felfelé iszonyat szenvedés volt a melegben, ráadásul dankoi egy darabig jobban bírta felfelé az aszfaltot, amire bár fel voltam készülve, de azért mégis piszkálta a csőrömet , aztán jobban kifulladt mint én (bringatolásra akarta adni a fejét az Istenhegyi úton ), és így végül javaslatomra a Gyöngyvirág úti fogaskerekű-megállótól ezzel az eszközzel folytattuk utunkat. Egyébként egy öreg fószer meg egy srác épp azon vitázott amikor felszálltunk, hogy mit is jelent az egy összteleszkópos bringán, hogy egy forgáspontú, és az öreg minden további nélkül odapattant a bringámhoz és szemléltetően rámutatott hogy ez egy forgáspontú és szar. LOL.

Büntetésül itt van 8 kép unabridged, úgyse fotóztam a Normafáról még délutáni napsütésben a várost. Értelemszerűen egész más, mint amikor szemből süt a nap.

Na back 2 lan.

Megérkezett most már mindenkitől a képadag, úgyhogy Dani, dankoi és Norby képeiből egy kis egoista/exhibicionista válogatás.

• Velencei-tó bringával

Igazából a Fertő-tó kéne legyen a következő projekt, úgy érzem. A Velencei-tó 100 km-t jelentett a többség számára, Gabival 130-at mentünk (a tó megkerülése miatt). Mindez 2 nap, biciklis tekintetben teljesen edzetlen társasággal. A Fertő-tó kerülete 120 km, viszont hosszú vonatút előzi meg és követi. 3 napba bele kell férjen, a táj pedig valszeg különleges, bár nem jártam még arra és képről sem nagyon ismerem.

Toljátok az infót.

Mikor megvettem a bringát, rögtön aznap csipogtam a levlistán, hogy kéne egy bringatúra a nyárra, minimum 1 hónap várakozási idővel, hogy kondiba jöjjek. Négy évvel ezelőtt ugyanis nem bírtam egy emelkedőt, és a kitartás hiánya miatt úgy döntöttem, hogy visszafordulok. Akkor kiderült, hogy már nem sok lett volna hátra, és Csabának pár méterrel feljebb egyébként is kidurrant a kereke. Mindegy, idén nem akartam ilyen problémákat, ezért eleinte elhatározásból tekertem, később, ahogy jöttek a hegyek, már kedvtelésből.

A túra végül két hónapig váratott magára, én közben elég durván kondiba jöttem, így végülis számomra gyerektávvá vált az út, de persze a többiek miatt nem akartunk változtatni (mi, a szervezők, azaz Gabi és én). A csepeli hév végállomásától vágtunk neki az útnak heten, pár km-rel és másfél órával később csatlakozott hozzánk István² alias dankoi. A társaság 15 km után fáradni látszott, nyereg-környéki és comb-problémák. Itt hívnám fel Orca és Mainframe figyelmét, hogy 15 km az határozottan nem 200 (utóbbi a Balaton kerülete), úgyhogy tessék edzeni most már, mert különben komoly problémák lesznek. De tényleg. Én is úgy kezdtem, hogy eleinte nem bírtam két nap egymás után biciklire ülni…

Némi tekerés és még több pihenés után eljutottunk Ráckevére, ahol először egy minden szempontból atomjó pizzériát látogattunk meg (hangulatos belső udvar, tiszta mosdó, isteni pizza). A probléma csak ott volt amikor jattal együtt összedobott pénzünkre kikértük a számlát, amin egy ezressel alapból több szerepelt (De valszeg mi tévedtünk.)

Csobbanás a Dunában (megint nem ismerek magamra), búcsú Norbytól és Timitől, komp Lórévből Adonyba.

Betértünk valami putri szórakozóhelyre megérdeklődni hogy van-e valami ábécé vagy ilyesmi, közben a helyiek már nem kicsit feltűnően minket méregettek, mint akik nem láttak még fehér embert. Mindegy, ábécé, aztán tovább bringával. Eközben egy régi tragacs, de felcicomázott autó, benne öt helyi lakossal - tudjátok - kb. négyszer haladt el mellettünk furcsa mód, ami a kinézett táborhelyünktől 1-2 km-re némi borúlátásra adott okot.

Az autó végül elmaradt, és olyan házak közt vezetett utunk, ahova bekopogni se mernék, azonban sajnos ez volt a kinézett táborhely, az ég is ránksötétedett, kénytelenek voltunk letáborozni. Nem kellett sokat várnunk, a sátrak felállítása után rögtön megjelentek a helyi suhancok, és kutyával meg lovaskocsival szépen körbehajtottak a sátraink körül, majd kicsit odébb kupaktanácsot tartottak. Persze mi is. A helyzet elég gáz volt, valszeg felmérték hogy mink van, mit lehet lenyúlni. Hát volt mit, nem kell részletezzem. Én a magam részéről a továbbtekerést favorizáltam, a többiek fáradtak voltak, éjszakai őrséget beszéltünk meg.

Éjfél lehetett, amikor vesztükre odarohant hozzánk a kutyájuk, amit kénytelenek voltak visszahívni. Ki tudja mióta figyeltek már onnan kb. nyolcan a tőlünk 3 méterre levő bokorból. Előadtak egy kis paráztató műsort, aztán határozott fellépéssel szerencsére sikerült elzavarni őket. A paraszint egekbe szökött. Egy darabig Ági kivételével mindannyian fent voltunk, de éjjel 3 körül már csak Gabival virrasztottunk. Egyébként kibiri kibaszott hideg volt. Én azzal számoltam, hogy a sátorban nem fog fújni a szél, meg majd bemelegszik, és megleszek egy darab polifoammal, három ujjatlan pólóval, két zoknival, meg két rövidgatyával. Hát nem jött be, mert a sátorból nem tudtuk volna figyelni a környéket, a polifoamom meg Ágihoz került, úgyhogy a kinti szélben a földön majd megfagytam kölcsönpulóverrel együtt, persze Gabi is.

Ami azt illeti, az éjszaka nemcsak parával volt teli (az inkább hullámokban jött a suhancok megjelenése környékén), hanem fotótémával is. Valami kisebb szántóföld közepén voltunk, gyéren lakott, fényszennyezés nélküli helyen. Hosszú idő után most először láttam a csillagos égboltot. Egyszerűen elképesztő élmény volt.

Amikor kezdett egy kicsit derengeni 4 óra után, Gabival tekertünk pár kört a sátrak körül, melegítés gyanánt. Mivel a többiek isten tudja mikor ébredtek volna fel, ráadásul hozzánk képest sokkal edzetlenebbek voltak, úgy döntöttünk, hogy elindulunk és körbejárjuk a Velencei tavat.

Ez meg is volt (közben eligazítottunk két külföldit, akik egy kb. A5-ös oldalra nyomott Magyarország-térkép alapján próbáltak Székesfehérvárra tekerni), megkajáltunk, aztán rákérdeztünk a többiekre, hogy hol járnak. Most indulnak, hangzott a válasz…

Mindegy, kimentünk Zsófiért az állomásra, aztán valahogy eltelt az idő, megérkeztek a többiek is. Csobbanni nem nagyon lehetett mert iszonyat szél fújt, meg a cuccokra is figyelni kellett.

16 körül szedtük a sátorfát és irány Gárdony, hogy mehessünk kerékpárszállítós vonattal. Na nehogy azt higgyétek, hogy időben volt ott. Természetesen az alap 20 perces késés, aztán csüngtek az emberek a vonatajtón effekt, persze a kerékpáros kocsi fullon. Kb. az ötödik vonatra végül felfértünk, bár nem szabályszerűen, és ráadásul nem is egy kocsiba, de ez ekkor már nem volt visszatartó erő. 1 óra álldogálás a retekben, kelenföld, lágymányosi híd, home sweet home, 14,5 óra alvás (mivel a túrán kimaradt).

Jó volt? Mint állat. Legközelebbi sátorhely? Majd kiderül, figyelni kell hogy milyen környékre megyünk, mert ez így nem állapot.

Képek valszeg lesznek még, mert Norby, Dani és István² is fotózott.

Update 2006. júl. 20. 17:28: megjöttek a képek.

• Velencei-tó 2nd attack

Csak most, csak nekem. Holnaptól kétnapos bringatúra. Kiváló időzítés.

Balagéval jóideje akartunk egyet lejtőzni a Normafánál, és ma ez végre megvalósult Tali a fogaskerekű lenti végállomásánál, fel a második fogaskerekűvel (mert az elsőre nem engedett a vérkomoly security 8-nál több embert, miközben vártunk kb. 20-an, a fogas meg persze töküres volt), aztán fent zúzás. Egy darabig az általam ismert útvonalon mentünk, Balage már itt is öngyilkos tempót diktált, de próbáltam alkalmazkodni. Aztán rátértünk egy általam eddig fel nem fedezett útra, ami valami iszonyat durva volt bármihez képest ahol eddig jártam.

Rendkívül lejtős, 20-40 centis letörésekkel teli, porzós csuszamlós agyaggal, sziklákkal, fatörzsekkel fedett pálya, minden eddigi terephez viszonyítva atomdurva. (Talán a Mátyás-hegy közelíti meg valamennyire, de ott nincsenek letörések, csak csuszamlós kövek.) Kénytelen is voltam az út felén letolni a bringát, még így is a hanyattesés veszélye fenyegetett, ami rendkívül kellemetlen lett volna, tekintettel a hátamon helyet foglaló fotós cuccra.

Valóban érdemes elgondolkodni védőöltözeten. Nem tudom mikor megyek ide legközelebb, de az tuti hogy egy darabig ezt szigorúan csak fotós cucc nélkül vállalom. Leérvén a féktárcsán kishíján rántottát lehetett sütni.

Szóval nem kérdés hogy ez volt eddig a legdurvább trip, és noha hazaérvén Balagénak még azt mondtam hogy nem tudom jövök/megyek-e ide újra, most már biztos, csak hátizsák nélkül. Vagy esetleg üres hátizsákkal, gerincvédelem gyanánt.

Hajnalban 66,8, túra után 65,8 kg. Március 19-én 75,5 kg voltam.

Végre-végre-végre, Hármashatár-hegy, jeah, ez is megvót.

A jobb oldalon látható térképet a túrámnak végülis majdnem a legvégén találtam, és fel sincs rajta tűntetve, amerről indultam (hűvösvölgyi erdő bejárata), de mindegy, a Határ-nyeregtől megvan az út. A térképre baloldalon lépünk be, és jobbra lent hagyjuk el, irdatlan sebességgel. Azért pingáltam erre a fotózott cuccra az útvonalat, mert fel van tűntetve rajta a Nelli-pihenő, meg még csomó minden, ami megkönnyítette a tájékozódásomat, és amin tegnap fél órát szenvedtem mindenféle szar térképpel, az ezen pillanat alatt megerősödött, hogy jól gondoltam. A térképen középtájt található egy sárga csíkkal jelzett kerékpáros turistaút, nos én azt se nagyon javaslom felfelé, vagy legalábbis elindultam rajta, de néhány tízméter után meggondoltam magam, mert sziklás, rázós, nagyon emelkedős. A körbetúra (kékkel jelzett útvonalam) pedig rendkívül kellemes erdőrészeken visz, szépen kiegyengetett úton. Ma futókkal is találkoztam ott.

Ami a szúnyogokat illeti, a helyzet minden eddiginél katasztrofálisabb volt Hűvösvölgyben, nemtom mi lenne a megoldás, valszeg az hogy szénné (szénebbé) kell gyúrnom a lábamat és gyorsan átérni azon a részen

Jöjjönenek hát a képek, amik a szokásosnál kissé exhibicionistábbra sikerültek, mert fáradt voltam és a saját cuccaimat volt legegyszerűbb fotózni, azok ugyanis mindig körülöttem voltak Az első kép kivételével egyébként valamennyi ugyanott készült, nevezetesen a Hármashatár-hegy legmagasabb pontján (495m).

További képek az útvonalról a Hűvösvölgy - Mátyás-hegy túránál találhatók, az ugyanis jelentős részben egyezett a maival.

Éjjeli kondi után maradt még némi erőm, hogy bringára pattanjak. Ami azt illeti, megint nem tudom, merre jártam, de azért nagyjából próbáltam megtippelni egy gps-es turistatérkép és a jó öreg utcakereső alapján. Feltehetően tehát egy Hűvösvölgy - Határ-nyereg - Újlaki-hegy - Vihar-hegy - Tábor-hegy - Mátyás-hegy útvonalat tettem meg, de erre semmi garancia.

Hajnali 5 körül indultam itthonról, a Szabadság hídnál lőttem egy napfelkeltét, és ezzel együtt röpke 52 perc alatt odaértem a Hűvösvölgyi erdő bejáratához, ami ismét jelentős javulás az eddigi teljesítményeimhez képest, főleg beleszámolva a fotózást.

Az erdőn belül a Határ-nyerget 14 perc alatt értem el, ami nekem jó. Legfőképp azért sikerült ennyi idő alatt mert a szúnyogoktól nem tudtam lepihenni út közben Szerencsére a Határ-nyeregnél valami okból kifolyólag kevesebb van belőlük. Itt pihentem egy csomót, a nap közben egész jól felkelt, majd tovább indultam, ám megint kétségek közt. Most nem tudok visszaemlékezni, hogy milyen jelzéseket láttam, na mindegy, végülis többször megtettem felderítés gyanánt egy könnyebb útszakaszt, közbeiktatva egy nehezebbet, amit a múltkor nem volt merszem megkezdeni, és most se jutottam túl soká, mert nem éreztem úgy hogy a biciklitologatós emelkedőnek rövid időn belül vége lenne. (Megj.: képen sokkal kevésbé érezni az emelkedést vagy lejtést.)

Szóval visszatértem a könnyebb szakaszra, amin nagysoká eljutottam egy kék vonal általi keresztezéshez, amire örömmel rácsatlakoztam. A kék vonal (vagy zöld vonal?) elvitt a Nelli pihenőhöz, majd tovább tekerve csodás kilátásom nyílt az Árpád hídra, ill. az Északi összekötő vasúti hídra - leszámítva az iszonyatos párát ami miatt lényegében alig lehetett kivenni valamit

Rendkívül kellemes (karbantartott?) erdei utakon elérkeztem a nem tudom hova, ahol ez a roppant informatív tábla volt. Jobb mint a semmi, de azért ráírhatnák hogy mégis hol van a kedves turista éppen. Itt szintén. Utóbbi táblánál úgy döntöttem, a Mátyás-hegy felé veszem az irányt, amit végülis nem bántam meg, de az addigi rendkívül kellemes túrába beiktatta a biciklitolást és halálfélmet a lejtőkön Mert nincs annál rosszabb lejtő, mint amelyiken a kövek gördülnek ki a kereked alól és szélessége körülbelül fél méter, oldalról mindenféle bokrokkal megtámogatva, a bizonytalanságot beláthatatlan kanyarokkal fokozva. Elég para volt. Így értem el ehhez a kőfejtéshez. Nem sokkal lejjebb kb. 4-5 lépcsőszakasszal találkoztam, amik közül az elsőnél anyáztam egy sort, mert bringáról csak közelről (1-2 méterről) válik láthatóvá, megadva az esélyt egy nem túl kellemes utolsó nagy downhill-élménynek.

Ami pedig a biciklitolást illeti, a Mátyás-hegyre vezető kis emelkedőt sajnos nem fotóztam le, részben azért mert képen úgyse érzi senki a mértékét, részben meg mert szóban el tudom mondani: tolnád a biciklit a kormánynál fogva, és ahelyett hogy előrehaladna, a háta emelkedik levegőbe. Szóval kemény volt. Egyértelműen nem bicikliút, de szerintem emberek se nagyon látogatják azt a szakaszt (a lépcsők ellenére), mert az ösvényen kétoldalról végig a növényzet abuzálta a karomat/sisakomat.

Ja, és 10-kor értem haza, úgyhogy kb. 5 óra volt az út, ebből erdőben 3-3,5 órát töltöttem.

Update 2006. júl. 09. 13:13: még egy térkép az útvonal egy részletéről, de arról a részletről a legpontosabb.

Valahogy úgy adódott hogy a kirándulós groupból tegnap délután rámkérdezett Gabi hogy mizu, és végül 18-tól 21-ig nyomtunk egy Normafát. Bicóval fel, bicóval le. Zsírság.

Na ha már mindenki bringázik keresztül-kasul a blogon, akkor gondoltam én is megosztom a nagyérdeművel a szívügyem. Szóval nem nagyon akarom elkiabálni, de úgy néz ki, ő lesz a legújabb kedvesem. Itt van róla néhány adat. Ha jól tudom ez ugyan 2003-as modell viszont ezen 105-ös szerelés van amíg a 2006-oson csak Tiagra. Elvileg ez annak ellenére drágább, hogy régebbi.

Szorítsatok először is azért, hogy mihamarabb alattam lehessen, aztán pedig azért, hogy a monti után szépen át tudjak állni.

(Ez eredetileg egy komment lett volna Romsynak válaszul, ám bejegyzés méretűre nyúlt.) Amikor megvettem a bringát és lakatot kértem mellé, a boltos srác teljes döbbenettel nézett rám és ahelyett hogy lakatokat kezdett volna mutogatni a polcról, lelkemre beszélő hangsúllyal azt mondta: OTT NE HAGYD SEHOL!! Ha valaki, akkor ő tudja.

Elborult az agyam és mára beiktattam egy Normafát kora reggelre, ami még oké is, csak napközben esett az eső amíg aludtam, és utána annyival jobb idő lett, hogy kénytelen voltam este is menni.

Két Normafa egy nap.

Ja és a félkör alakú Istenhegyi út helyett egy shortcuton mentem, ami nagyjából egyenesen visz a Szent Orbán térről a Normafa úthoz. (Diána és Tündér utca, ha mondanak valamit.) Halál volt, de legalább változatos, meg kisebb forgalmú, mint az Istenhegyi út.

Reggel felszenvedtem magammal a fotóscuccot, úgyhogy opcionálisan nézzük meg, milyen a Normafa 10 mm-en. Meg itt van pár bringa is mert tudom hogy szeretitek

Hajnalban három kukás csávó beszélgetett tőlem ~8 méterre a hegytetőn, mikor látták hogy fotózgatok, ők is elővették a témát hogy miket láttak/fotóztak külföldi útjaik során. Egyikőjük például tisztavízű patakot:

- Bazmeg olyan szép volt hogy le kellett fotóznom bazmeg

No, hát ha szép volt, szép volt, teljesen érthető a lelkesedés.

66,9 kg

Történt hogy Budapesten meleg-rekord közelében jártunk, én meg itt voltam meglőve, mert hajnalban nem bírtam felkelni, de tekerni necesszáris, úgyhogy gondoltam bepróbálok direkt késődélután egy Hármashatár-hegyet. Namost itt hibáztam el, mert egyrészt k. meleg volt, másrészt későn indultam, harmadrészt a mindennapi tekeréstől konstans izomláz gyötör egyelőre. Mint tudjuk, az erdőben nemkicsit sötétebb van, mint a szabadban, úgyhogy a sötétedés gyorsabban lecsap. Aki nem járt még erdőben, annak a fénykülönbséget szemlélteti az első fotó.

Na, olyan hetet zártunk amiben 5 bringázás szerepelt. 1 etele tér + Margitsziget, 2 Normafa az Istenhegyi úton, 1 Biatorbágy, és ma 1 Hűvösvölgy.

Legkevésbé se gondoltam volna, hogy ennyire rá fogok kattanni a témára.

És ez még csak a vizsgaidőszak…

Fárasztó volt, na. A távolság még hagyján (mellesleg a valóságban nyilván több mint 52 km, mert nem csak 12 ponton volt irányváltoztatásom), de a Biatorbágy-Üdülőtelep -> Bp vonal állandó emelkedőivel és lejtőivel végzett a lábammal. (Négy nap egyhuzamban mindennap bringázással, azért sok az.)

Ja egyébként leteszteltem az új Nagytéténybe vezető bringautat, amiről a bringaut.hu-n olvastam nemrégiben, és hát, elég gáz szerintem. Egyrészt sok helyen a minősége tankokra van tervezve, másrészt a táblázás tényleg erősen hiányos, egy jódarabon le is tévedtem a bringaútról az autók közé, már ha egyáltalán volt azon a részen bicikliút, mert nem tudom, egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy az út túloldalán bicikliutat jelző táblák vannak…

* A bejegyzés címe egyébként Norby vizsgafilmjének a címe

Voltam ma hajnalban is a Normafánál, rájöttem hogy még sokkal tovább vezet az erdei ösvény mint ameddig az előző két alkalommal megkockáztattam, viszont elég durva volt felfelé az Istenhegyi úton, tekintve hogy tegnap is mentem, gondolom emiatt is kész volt a lábam. Fent pihentem húsz percet egy padon, az viszont iszonyat jó volt, kellemes hegyi levegő, napfelkelte, madárcsicsergés, világbéke, ilyesmit tapasztalhat meg aki reggel 7 körül kiül a Normafa padjaira. Kár hogy nagyon hamar leérni, viszont mivel a fogaskerekű útbaesik, egyre inkább hívogat hogy vissza kéne menjek vele. Majd egyszer, maybe. Ja, lefelé meg már sokkal lazább az út mint amilyen az első két alkalommal volt, tekintve hogy már ismerem a járást, a megfelelő sebességeket, a kanyarok és a talaj jellegét…

Egyébként célom, hogy minél kevesebb pihenővel képes legyek felmászni a hegyre. A végcél, hogy pihenő nélkül meg tudjam tenni. Ez egyébként nem biztos, hogy idén nyáron össze fog jönni, de meglátjuk. Egyelőre hihetetlen sok pihenőt tartok, az út majd megöl, úgyhogy van még mit fejlődni, de állok elébe…

Most már minden bejegyzésem kapcsolódni fog Normafához, ez van.

Ja és 67,9 kg. Hol a vége? Hol a vége??! Nemtóók leállni! Amikor a BME-re jöttem egyébként (2003-ban), 65 kg voltam, szal semmi weirdo nincs számomra abban hogy ilyen mélységekbe zuhan a tömegem, még mindig sehol se vagyok ahhoz képest, ahol voltam. Úgyhogy 67-nél megint el kell gondolkodnom, nem akarok-e esetleg még tovább fogyni. A fogyás egyébként nem jár semmi kellemetlenséggel, teljesen megszoktam, nem zabálom tele magam, csupa finom kaját eszek (amiket korábban utáltam ), stb, szal akadálya éppen nincs, hogy folytassam, kifejezetten ingerelne ha abba kéne hagynom. És igazából attól is félek, hogy ha abbahagyom a fogyást, akkor visszahízok

Normafa 2 óra 10 perc, 04:40 - 06:50. Lehet hogy egyszer feltekerek úgy, hogy napkeltére ott legyek (ezt már ma is megtehettem volna). Az erdő egy részén ha jól láttam még így is valami reggeli köd ült. Az a durva, hogy utána még csomó energiám maradt (Istenhegyi út ellenére). Akárcsak legutóbb. Kedvem lett volna még tovább tekerni valamerre. Kézenfekvő folytatás lehetne Biatorbágy (bár az kicsit durva, és az útközben beszippantott pormennyiség is halálos), vagy a Margitsziget.

Hajnalban tekerni jó, itthon vagyok azelőtt, mielőtt még egyáltalán megindulna a nagyobb autós forgalom, a nap se tűz, a levegő kellemesen friss… Mindig ilyen kéne legyen.

Egyébként nem számolok be minden utamról, de mióta megvan a bringa, heti 3x megyek Hűvösvölgy, Normafa, vagy egyéb irányba.

Tömegjelentés: 68,5 kg. (Kesztyű nélkül.)

A mai nap egyenlege: +5 szakirányfeltétel-kredit.

05:15 körül indultam és 08:45-kor értem haza, három és fél órás kis utacska. Az elején majdnem feladtam mert izomláz maradt a lábamban a múltkori alkalom után (nagyrészt valószínűleg az Istenhegyi út miatt), meg különben is holnap valszám vizsga, aztán úgy alakult hogy egy pihenő után mégis elég elszántságot éreztem magamban a folytatáshoz Így történt, hogy jól eltévedtem a svábhegyen, de végülis kilyukadtam oda ahova szándékoztam.

Számotokra a dolog ott válhat érdekessé, hogy ezúttal vittem egy Canon 350D + Sigma 18-125 F3,5-5,6 (a szokásos) kombót nem rosszul, hanem jól, ezért prezentálhatok néhány képet. (Sajna elég nagyok lettek, sorry, az erdőben sok a részlet ) (Nyugtassátok magatokat azzal hogy nekem vinyóról gyorsan betöltődnek )

Hosszas könnyű terepen való túrázgatás után végül elszántam magam, hogy meglátogassam a Normafát. Persze ez régóta tervbe volt véve. Életemben először jártam arra, eddig kimaradt, a Budai-hegységben nem igazán túrázgattunk sosem.

Szóval rengeteg térképforgatás után eljutottam a megfelelő helyre, a Normafához. Azonban ezt megelőzte még az Istenhegyi út, ami mellett azt hiszem nem véletlen, hogy fogaskerekű vasút jár, valami oka ennek csak lehet, és nálam bölcsebb bringások úgy tűnik rájöttek már erre Azt a négy kilómétert (eredetileg 2,7-et hittem) a jelenlegi kondíciómban 50 percembe telt megtenni, ennek oka hogy állandó hosszas pihenőket voltam kénytelen beiktatni. Tulajdonképpen izomfejlesztésre és zsírégetésre feltehetően jó ez az emelkedő, valószínűleg nem most tettem meg utoljára.

Hanem a Normafán mint utólag kiderült nem sikerült megtalálnom az ideális downhill terepet, helyette valami atomdurva erdei ösvényre tévedtem, ami tele volt sziklákkal meg egyéb nem túl bukásbarát dolgokkal, úgyhogy éreztem hogy bizony kellene valami komolyabb védőfelszerelés, nem véletlen az, hogy az ember akár 130 ezret is elkölthet mindenféle kipárnázott biciklis ruhákra és teljes fejet fedő sisakokra. Egy ötméteres szakaszon inkább le is szálltam mert éreztem hogy ha arra rámegyek, egyrészt fékkel nem tudom megfogni magam (össze-vissza pattog a kerék a sziklákon), másrészt tolószékhez nincs kedvem, harmadrészt ha eltöröm valamimet akkor bizony elég bajos kijutni az erdőből. Szóval nem vicc, kemény terep volt, gondolhatjátok hogy nem ok nélkül szálltam le.

Az út végét egy mocsaras rész felé vettem, persze nem szándékosan, de végülis akkora örömöt okozott hogy sikerült átkelnem elbukás nélkül, hogy majdnem visszamentem még egy kicsit dagonyázni De felfelé valószínűleg azért csak elzúgtam volna a sárban, úgyhogy inkább kihagytam.

Erre jártam:

(Elsőre nem volt ám triviális a térképen, hogy mégis merre voltam, mármint ami az erdei részt illeti, de azért csak összeraktam, thx 2 turistautak.hu, utcakereső, index map)

Legközelebb más utat választok lefelé, elvileg van kellemes gyorsan vehető downhill rész, ahol az embernek nincs halálfélelme.

Egyébként nem vittem fényképezőt (macera, meg veszély), de azért megörökítettem az esemény utóéletét.

Nézegettem a Nagymaros-Zebegény kirándulást most hogy kipróbáltam a Picasa web albumst, és lehet hogy valamikor el kéne nézni arra cangával Persze vonattal megtámogatva. Emlékeim szerint javarészt tekerhető a terep, ha nem is mindenhol.

Próbálom demonstrálni egy grafikonon a dolgot.

Fent bekeményített hátsó telóval

A tapasztalatra a hátsó telón található kis biszbasz átellenes pozícióba tekerésével tettem szert a Lágymányosi híd kerékpársávján. Mintha egy egészen más kerékpáron ültem volna, testen kívüli élmény volt, viszont a hídon átmenve rögtön vissza is állítottam.

A teló bekeményítése (kiiktatása) egyébként hasznos lehet hosszabb tekeréseknél, ahol a sebesség a fontos, vagy hegymenetben, ahol jól jön ha nem leszel tengeribeteg a bicó ringatózásától.

All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy
All work and no play makes Jack a dull boy

Dátumból láthatóan kétnapos. Indulás szombat reggel itthonról, vasárnap este pedig vonattal haza. Pillanatnyilag úgy néz ki, kb. 9-en leszünk, de lehet, hogy többen. Megvallom, eléggé idegesít a vadkemping és a vasárnapi strandolás, tekintve a kerékpárom jellegét, if u know what i mean.

Továbbá idegesít a csomaghordozás témája is, mert egy jobb hátizsák ahogy elnézem kb. 30e Ft, és ismerve a környezetemet, utazási szokásaimat, stb, körülbelül x évente használnám, ahol x >= 1, úgy meg kicsit rossz az ár/érték-arány. A sátor összecsomagolva 60 centi hosszú, tehát nagy zsák kell. (Mellé jön még egy hálózsák, polifoam, fényképező, kaja, ital, papucs, 1-2 ruha, jobban nem részletezném.)

A fényképező. Két gép közül kell választanom. Az egyik az elnyűtt ám kicsi Nikon 885, a másik meg a Canon 350D. Előbbinek sajnos kifakult a képe (borzalmasan szar), utóbbi meg egy monstrum, a váz és az obi önmagában 1 kiló, és valamibe tenni is kell. Előbbit könnyebb előszedni és elpakolni, utóbbinak jó a képminősége. Hogy melyiket viszem, asszem majd a hátizsák és/vagy egyéb csomagtartó alkalmatosságok függvénye lesz.

Ezek vannak most.

Ja és készítettem magamnak egy elég durva edzéstervet az elkövetkezendő egy hónapra, de nemtom mennyire fog sikerülni betartanom, tekintve hogy nem vagyok sportember. (Bár megjegyzem, ez a dolog rengeteget változott az elmúlt hónapokban, minden egyéb rovására )

11 csípés a bal lábszáramon.

A ma 04:30-kor indult lefekvés előtti házkörüli bringatúra tanulsága: eső sux.

(Nem, amikor kinéztem, még nem esett.)

Lesz egy kétnapos bringatúra valamikor, és nyilvánvalóan szükségem van egy csomagtartóra. Ugyanakkor mivel össztelóról van szó, ezért spéci kell. Hátra szerelhetőből spéci, de van valami középre tehető cucc is. Most így neten nagyhirtelen nem találtam semmit.

Mindenesetre… Nem zavar egy középre szerelt csomagtartó a tekerésben?

A halvány a konkrét mérések eredménye, az erősebb vonal öt mérés mozgó átlaga.

71 nap terméke: 75,5 kg -> 70,0 kg. Közreműködött:

1. Egészséges étrend
2. Úszás
3. Bringázás

Nemrég eldöntöttem, hogy mivel ilyen jól haladok, megyek még lejjebb is. 67 kg-ot tűztem ki új célul.

(Egyébként 177 cm a magasságom.)

Na, zúztam megin Hűvösvölgyben, kurvajó az a hely, komolyan mondom, ISTEN. Most egy hosszabb úton mentem, lehet tekerni mint állat, bár azért óvatosságból a féket is használom olykor. Első menet után legnagyobb meglepetésemre ott kötöttem ki, ahol tegnap. Sajna nem tudtam minden utat feltérképezni, a második kísérletem ott mondott csődöt hogy x%-os emelkedőn sárban feladtam a felfele tekerést egy idő után (úgyse tudtam volna zúzni lefele, elővigyázatossági okokból), a harmadik kísérletem ott mondott kudarcot, hogy elzúgtam egy 20 centis fellazult mocsaras humuszban. Ekkor a következő gondolatok futottak át az agyamon:

1. Faszomgeci
2. Eltört-e a lábam (nem)
3. Sérült-e a bringám (nem)
4. Elszakadt-e a pólóm (nem)
5. Feltétlen kell vegyek kesztyűt, mert véraláfutásos tenyérrel nem annyira jó tartani a kormányt

De végülis ez nem zavart abban, hogy zúzzak még egy kört az erdőben

Komolyan mondom, nem evilági móka ez. Hazafele debil módon végigvigyorogtam az utat. Kurrrrrrvayó!

Hűvösvölgy. Valami fantasztikus az a hely. Nem mintha durva lenne a terep (vagy más bringával az?), de tényleg lehet menni ezerrel. Sajna mire oda elértem, már eléggé készen voltam, úgyhogy csak 2x mentem egy erdei ösvényen oda-vissza (értsd: 4x). De kell még ilyen, mert atomkirály volt, testen kívüli élmény, meg amit akartok. Most fáj mindenem és hulla vagyok, asszem a mai tanulás - is - elmarad

Valami retardált kis pöcs egyébként megpróbált ellökni a bringaúton, egyszerűen hihetetlen mik vannak.

Ja, és amíg egy zebránál vártam a zöldre, egy kocsiból meg kiüvöltöttek nekem három nyomdafestékkel inkompatibilis szót, minden ok nélkül, de már nem emléxem rájuk. Asszem nem minden autós szereti a bringásokat, vagy ez a vagiság új mércéje, egy autóból beszólni a járókelőknek.

Ja, és még egy vén faszi is beszólt amikor jött ki a lépcsőházból, amiért nem nyitottam ki neki az ajtót. Kintről kulccsal nyílik, bentről egy gombbal. Kint ott volt nálam egy húszkilós bringa, nála nem volt semmi. Grat.

A maffiózók előző részében láttam egy olyat, hogy egy autó szélvédőjét betörték amerikai focis sisakkal. Kiváncsi vagyok, ezt egy bringás bukóval is meg lehet-e tenni.

A sisak adott, autótulajdonosok jelentkezését várom.

Vettem ma sisakot, hogy ha már elütnek és mondjuk lebénulok nyaktól lefele, legalább az agyam maradjon ép, hogy kellőképpen felfogjam az 50 évnyi szenvedést amit ágyhoz kötve fogok eltölteni.

Egyébként sisakban bringázni jó dolog, egyrészt azért, mert a sisak alatt tojást lehet sütni, másrészt tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés. Tényleg az.

Szombaton megvettem ugye a bringát és késő délután rögtön mentem is vele egy olyan kb. 20 km-t Lágymányos-Kelenföld-Szentlélek tér viszonylatban és vissza. Aztán hétfőn letekertem Biatorbágyra, ami talán 30 km-t jelenthet.

A lényeg, hogy mindkettő után egy félórás elég durva mély tüdőből jövő köhögőroham jött rám. Miért? Ennyire koszos volna a levegő? - kérdezhetnénk. És valóban. Az előtte teljesen tiszta bringámhoz nem is szívesen nyúltam volna hozzá, olyan poros volt.

Szóval aki azt mondja, hogy a bringázás nem egyértelműen egészséges, annak sajnos igaza van. Lehet, hogy az izomzatodat és állóképességedet erősíti, de hogy a tüdődet/torkodat elég negatívan terheli, az tuti. Kérdés, hogy vajon ez a kosz távozik-e a tüdőből, mekkora része maradandó, mint a dohányzásnál.

Ne feledjük, a dohányos is hozzászokik, de ettől még nem lesz kevésbé káros rá a tevékenysége.

Letoltam ma a bringámat Biatorbágyig, elég fárasztó volt, az út 50%-ában kemény szembeszél, négy éve nem bringáztam, jadda jadda.

Onnan kocsival kényszerültem hazatérni, máshogy aligha ment volna.

McDrive-ban biztos hülyének néztek, amikor egy Ice Tea-t kértem és semmi mást, de ez van, ha megoldható hogy ne menjek be boltba akkor inkább ráfizetek egy kis többletet, hogy ne kelljen kint hagynom a bringát. (A hátamon cipelt egy liter víz+tea kevésnek bizonyult.) Vittem a fényképezőt, úgyhogy lőttem pár képet is. A színek nem feltétlen a valóság szüleményei.

Rájöttem, hogy az idei ösztöndíjam túlnyomó részben fedezi a bringámat, és az ösztöndíjamba senki se köthet bele, hogy nem dolgoztam meg érte. Ezek után bátran le merem publikálni, íme a tegnapi szerzeményem.

My precious (Scott G-Zero FX)

Utoljára 4 éve ültem egyébként bringán, a tegnapi napot nem számítva, és akkor is csak párszor, azelőtt meg tíz éve. Akkoriban sokat tekertem, utána meg mindenféle körülmény miatt nem volt kedvem vagy időm rá. De most érzem, hogy ismét elég komoly tekerésbe kezdek, és legrosszabb esetben a fenti szerzemény biztosítja, hogy kedvem is legyen hozzá. Egy nyári bringautat már el is kezdtem szervezni a 4 évvel ezelőtti csapattal, valamint lehet, hogy The GuNN-nal is ellátogatunk erre-arra (felmerült Szlovákia). Semmi sem biztos, de a kilátások derűsek

Változások vannak. Egészséges étrend, fogyás (70,9-nél tartok kevesebb mint 2 hónap alatt - eredetileg 70-et céloztam be, 6 hónapos határidővel, de most már inkább 67-ig meg se állok), mafc uszoda, kondorosi uszoda, bringázás. Már csak a sch konditermét kéne beiktatni, és senki se ismerne rám.

• Bringa harmadik megközelítésben

Megvan a kicsike

Köszönöm a bátorítók véleményeit

• Bringa második megközelítésben

Voltunk The GuNN kollégával megvizsgálni ma egy bringát. (A buszon egy ad-hoc überblog-találkozó szerveződött, mert beleakadtunk Orcába is ) Szóval milyen bringát néztünk. Egy megfelelő darabot. Nem volt hiba benne. Azaz hogy egy probléma mégis akad. A bringa jobb mint én. Kétségtelenül. De hisz hogy is ne lenne az, pillanatnyilag egy Tesco Bájk™ is többre képes, mint amit én ki tudnék használni ennyi év kihagyás után. Azonban célom felfejlődni. De ez a bringa még így is többre képes, mint amit egyáltalán el óhajtok érni.

Úgy esett 2002-ben, hogy alapos tájékozódás után kinéztem egy fényképezőgépet, és megvettem abban a szellemben, hogy majd fotózgatok mindenféle jelentéktelen marhaságot. De mihelyt kezemben volt a gép, kinyílt a szemem, olyan dolgokat láttam meg az utcán, amik mellett addig elmentem. Mindenhova vittem magammal a gépet, és gyakran nyomtam le a kerek ezüst gombot. Megtanultam kezelni, kihasználtam tengernyi manuális beállítását, hamar eljutottam arra a pontra, ahol már kevés volt az eszköztára. Éveken keresztül új gép után sóvároghattam.

Nem vagyok – még – nagy bringás. Egykor az voltam. Régen. De most úgy gondolom, nem fogok rajta évekig fejleszteni semmit. Egy olyan gép kell, amiben bízhatok, hogy nem az fogja számomra a limitet jelenteni, csak saját magam.

A végső döntés még hátra van, és egyáltalán nem könnyű.

• Bringa első megközelítésben

Kb. fél éve újra időről időre eszembe jut, hogy kéne venni valami bringát. Valami össztelós montit. Most éppen egész tartósan - napokig - így gondolom. Nem nagyon vannak megalapozott elképzeléseim, és nem is kenem a témát. Egy valami tuti. A Scott Ransom bringa szép (legalábbis a weblapon). Árát nem láttam*. Valszeg nem az az árkategória, ami szóba jöhet De attól még szép. És ügyes. Ügyes dolog a kormányra tenni egy kapcsolót, ami a teleszkóp útját állítja a kedvednek megfelelően zéróra, 90 mm-re, vagy 165-re.

Update 05:39: utánanéztem, valami 1,5m

Az a probléma, hogy eddig még nem sikerült találnom egyetlen épkézláb site-ot se magyar árakkal, úgyhogy gyakorlatilag vak vagyok. A bicikli.lap.hu egy kalap sz**. Vagy lehet hogy a téma nem generált normális site-okat, nem tudom.