Három kesztyűben padlófékkel egész jó volt lefelé. Fogason rajtam kívül három bringás (konkrétan dh-s). Egy kisbaba elbőgte magát mikor meglátott maszkban. Egész Buda só és homok.
fotózás - 2006 - 68 megfelelő bejegyzés
Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.
mindet
jan
feb
már
ápr
máj
jún
júl
aug
sze
okt
nov
dec
Normafa is back (illetve I'm back to Normafa, vagy amit akartok). Ez annyit tesz hogy nyomtam egy gyors kondit a schönherzben (!), majd itthonról felmentem aszfalton bringával és lejöttem erdőben… a jóidő elmúlta óta először.
Tapasztalatok: feljutni halál volt ennyi kihagyás után, nomeg ilyen időben. Rengeteget pihentem és szégyenletesen alacsony sebességben tekertem fel még így is 
A fogas svábhegyi megállójához közeledve kénytelen voltam megválni a szemüvegemtől mert már többet rontott a látási viszonyokon, mint amennyit javított. Ehhez levettem a hátizsákot a hátamról, és voila, mintha kigyulladtam volna, első ránézésre hatalmas füst csapott fel hátulról, aztán rájöttem hogy ez csak pára, de elég emberes mennyiségben (a hátizsákom is gőzölgött rendesen). Ami a hegyet illeti, odafent itt-ott be van fagyva a föld, a maradék rész nedves, képlékeny. Vastag levéltakaró fedi, a fékút ennek megfelelően alakul. A hegytetőn két hosszúujjú kesztyűre váltottam (ezekből az egyik kifejezetten téli bringás), de lefelé így is majd szétfagyott a kezem, pedig padlófékkel jöttem le az imént vázolt problémák miatt (nomeg mert a bringám ebben a hőmérsékletben merevvázassá varázsolja magát)…
Ez a századik bejegyzés a sport kategóriában. Ebből 2003-ra jutott 4, 2004-re 2, 2005-re 5, és hát 2006-ra 89 (eddig ), de asszem még ez se jellemzi eléggé a sporthoz való hozzáállásom megváltozását
P.s. Boldog Karácsonyt!
(Figyeljük meg az út minőségét a 2-3-4. képeken.)
I'm seeing things.
Nem BME-seknek: fent egy K5 nevű teljes gráf látható (némi absztrakcióval). Öt pontból áll, mindegyik össze van kötve az összes többivel. Nem lehet síkbarajzolni az élek keresztezése nélkül. Bevezetés a számításelméletbe a tárgy neve, amiből tanultuk Hamarosan jön a szigorlat bár még nem foglalkozom vele
Meg persze voltak még mások is, de róluk még ilyen minőségű kép sincs (Na, jó képek ezek, respect.)
Kicsit blogtaliba/kockapartiba csapott át a dolog egyébként, mert a mi asztalunknál legalább négy műszaki informatikus volt, meg két webfejlesztő Bár én egy szót nem szóltam ebben a témában, mert IRL nem annyira hoz lázba a dolog A blogról jelen volt Orca, Mainframe, Heorogrim, és persze jómagam. 2 booster, 2 sör, 1 vilmos, 1 hubi, 1 gyros, 1 mcroyal, persze ezt nem mind ott.
Üdv! Hosszú csend után újabb újoncként jelentkezem a fedélzeten! Külön bejegyzést nem terveztem írni beköszönés címszóval. Nem az az ember vagyok aki feleslegesen szaporítja a szót vagy aki a posztolási ranglistán fog az élre törni 
ettől függetlenül azért igyekszem egyszer-egyszer valami érdekesebbnek ítélt témával hozzájárulni a blog életéhez mondjuk fotózás, life, film, hwsw témákban (meg bármiben ami éppen jön ) Hát, akkor jöjjön is az első bejegyzésem ezekről a fantasztikus háziállatokról!
Gondolkoztam, hogy miként mutassam be az állatkákat.. de még most sem tudom pontosan 
úgyhogy kezdjük az elejéről, képekkel illusztrálva...
2005. május végén került hozzám négy borsónyi kis állatka, mert gondoltam, ha ilyen baromi picik és sérülékenyek(nek kinézők) akkor lehet nem mind éli túl a költözést. Ez (sajnos
*) nem így lett, mind a négy elkezdett iszonyat tempóban nőni, zabálni a salit, uborkát és a szépiát amiből a házukat építgetik (a fehér cucc a képeken).
* mert azóta is négyen esznek ki minden vagyonomból és szaporodnak mint a nyulak.. ehh még ha csak úgy szaporodnának a nyulak elbújhatnak mögöttük de erről még késöbb írok
Alig egy hónap alatt már pár centisre gyúrták fel magukat és szorgosan pusztítottak el minden zöldet vagy kevésbé zöldet amit eléjük raktam. Tehát jól megvoltak, éldegéltek mint a befőtt. Útközben a kezdeti kis műanyag doboz helyett kaptak egy nagyobb üveg tálat is pár centi földdel amibe boldogan ásták be magukat. Sajnos ezek után sötétebb idők következtek, kicsit el lettek hanyagolva, én beköltöztem Budapestre ők maradtak otthon. Ezt annyira zokon vették, hogy jól le is hibernálták magukat és kb szeptember közepétől 8 hónapnyi alvás következett egészen 2006. májusig...
... amikor is hazaköltöztem és újra kezelésbe vettem őket. Mint mindent, a felkelést is baromi gyorsan csinálták. Már kezdtem azt hinni fél óra ébresztgetés után, hogy ezek beleszáradtak a házukba és buktam a csigákat.. de nem! alig fél/háromnegyed órával a melegvízbe mártogatásuk után kilökték és megették az ideiglenesen épített ajtót, sőt sajnos még a házukat is visszarágták 1-2 centit 
azt hiszem kicsit mész hiányosok voltak, de nem vagyok csigológus tehát nem tudom pontosan. (Mint utólag kiderült amúgy is szeretnek pár hetes/hónapos téli álmot aludni, mert itt kicsit hideg van nekik, hiszen Afrikában őshonosak. Kellő fűtéssel ugyan megakadályozható a bealvásuk de sokan jónak tartják, ha hagyjuk pihenni kicsit az állatkákat.)
A lényeg, hogy nagy nehezen felkeltek és birtokba vették az új, szép nagy terráriumukat fahánccsal, fűtőlappal, páratartalom mérővel, vízspriccelővel, esztétikus kék műanyag tányérral és minden földi jóval együtt. Tehát újra kezdődhettek az éjszakai zöldséghabzsolások (mert éjszakai állatok amúgy), földtúrkálás, lobogó szemmel rohangálás meg minden amit egy csiga csinálhat. Pár új tevékenységet is elkezdtek, ilyen például az üvegen házcsúsztatás aminek éjszaka elég rémisztő hangja tud lenni főleg amíg nem jön rá az ember, hogy mi a fene az
A másik új hobbijuk a roppant erotikus nász tánc lejtés lett aminek az eredményét is megtapasztalhatja a boldog csiga tartó úgy 2 havonta/"fő". Ez esetemben azt jelenti, hogy átlag kéthetente kapom az első képen látható kis csomagokat a föld alá ásva, majd pár héttel ezután jön a CSIGA ÖZÖN.. Nem kicsit, nagyon! Volt már olyan, hogy elajándékoztam ~180 pici csigát, de másnap úgy nézett ki a teró mintha egyetlen egy sem hiányozna. Azt hiszem ezek alapján megalapozott az előző kijelentésem miszerint a nyulak sehol nincsenek ezekhez képest...
Mostanában is jól elvannak.. bár annyira nem örülnek az új talajnak amit alájuk raktam.. de majd megszokják
Ha ezek után bárkit érdekel pár kis csiga keressen meg nyugodtan (Mainframe-et már megfertőzték )
2 csigától 6,8 x 1036 utód 5 év alatt... a nyulak még mindig messze vannak..
Pénteken két booster egy kávé, a villamoson offline megtárgyaltuk az online fejleményeket, aztán volt egy Kalapács, ami igen jó volt mindenféle szempontból 4 sör, 3 vilmos, 1 vodka, 10 jóarc Ez egy ilyen lowbudget hely egyébként, de/és végig tökjó zenék mentek, ilyenek, hogy Mr. President - Coco Jumbo, meg mittomén, 10-15 éves számok 
Az utolsó villamost legnagyobb meglepetésemre lekéstem, szegény taxis meg le akart nyúlni, de talán majd másvalakivel több szerencséje lesz.
IRCQuote fight! In the ring:
 | most jöttem éjszakai downhillbőlbtw, jánoshegyről jöttünk le erdőben koromsötétben bringával, kibaszott jó/durva volt taknyoltam kettőt, ebből egyik után percekig a földön maradtam (már aszfalton, ilyen nyálkás leveleken) |
 | bazeg beteg állat kivel voltatok? |
| életre szóló élmény volt két jedlikes oszt.társammal Schloddi meg Kicsi |
| De ilyen jól ismered már az ottani utakat v hogy mertél leszáguldozni sötétben? |
| hát száguldozásról azért nem beszélhetünk amúgy |
OHHH TE JÓ ÉG
NEM TUDJÁTOK MIT HAGYTATOK KI, MINDENKI LOOSER! ! !
bleble bleeeeeeee(Schloddi az osztálylistára)
Végül egy kis beszámoló külön a blogra. Taliztam Kicsivel meg Schloddival a Goldmannon, vettünk sört a Budafoki úton, az első dobozt benyomtuk a fogaskerekű városmajori végállomásánál. Eleredt az eső. Számítottunk rá egyébként, úgy volt, hogy ebben az esetben legfeljebb ki-/beülünk valahova iszogatni. Felmentünk a fogassal, szemerkélt, de nem volt gáz, kimentünk a Normafához. Éjjel/este még nem voltam itt, fantasztikus a fénylő város panorámája. Részben erdőben, részben pedig aszfalton áttekertünk a Libegőhöz, közben Schloddi egy picit előrement, Kicsivel meg lemaradtunk és kikapcsoltuk a lámpákat hogy beparázzon De végül mi is megszívtuk, mert utánaindultunk, csakhogy nem volt sehol, és azon paráztunk hogy majd kiugrik valamelyik bokorból A libegőnél várt meg minket, ott volt közvilágítás. Schloddival feltekertünk az Erzsébet-kilátóhoz, Kicsi feltolta a cangát, rég tekert már (egyébként egy össztelós Merida Trans Missionnel nyomja). Fent lecsúszott még egy sör, és lemerült a fényképezőm, aztán tanakodtunk, és úgy döntöttünk, hogy a kilátóhoz felvezető aszfaltút lenti részén induló ösvényt követjük. Innentől egy elég hosszú erdei ereszkedés következett, hol gyorsabban, hol lassabban, talán két aszfaltúttal keresztezve. A túra második részét azon a vonalon tettük meg, ahol legutóbb dankoival voltam. Egy nyomvályús résznél megejtettem az első perecelést, szerencsére itt semmi bajom nem lett, minimális fájdalomtól eltekintve. Innen valahol másfele kanyarodhattunk, mert bár eljutottunk a durva downhill részhez, de úgy 100 méterrel lentebbi szakaszához. Innen egyenes utunk lett volna hazáig aszfalton, de a Szilágyi Erzsébet fasoron az esőben nyálkássá vált leveleken úgy gondoltam valamiért nekem most ki kell próbálni az első féket, úgyhogy végül megtapasztaltam a vizes beton hőmérsékletét. Többiek szerint hideg, úgyhogy keljek már fel, én inkább a medencémet fájlaltam pár percig fekve, és mint itthon ma reggel észrevettem, a lábamat is dagadtra szántotta a pedál.
de tényleg, kibiri kib*szott jó volt! abszolúte besz*rás!
Még ilyet!
Olykor elég népszerűre sikerednek ezek a Pizza-Pazzák (
5
4
3
2
1
), mint pl. most is. 14-en bírtunk összejönni az osztályból, többek közt Kicsi, akit ezer éve nem láttam. Részben az ő hatására vettem egyébként össztelós bicót Meg is dumáltunk hétfő estére egy éjszakai Hármashatár-hegyet (vagy Normafát), vmint szept 30-ra egy újabb éjszakai túrát, aminek a helyszíne egyelőre nincs fixálva, de valszeg a Pilis (757m) lesz a befutó. Most így ebbe a magasságba belegondolva, nem vagyok egész biztos, hogy ez ideális célpont-e éjszakai túrának, de teljesítménytúrának minden bizonnyal megteszi.
Update 2006. szep. 19. 16:19: magamnak emlékeztetőül: ha megint lent leszünk, pozitív exp kompenzációval kéne lőni vagy középre súlyozott fényméréssel, a háttérben levő lámpák miatt. Majdnem az összes vakutlan kép alulexponált. (Itt utólagosan enyhén (+0,3 fé) korrigált verziók vannak.) Szintén megfontolandó vakuval lőni, ld. pl. itt, ez automata módban volt. Automata nem ajánlott, mert jpegbe lő. Az objektív által kitakart vakufény az asztalon nem olyan zavaró. A vakutlan képek fehéregyensúlyát 2200 Kelvinre állítottam. Feljebb teljesen sárgában úszik minden.
Nyárösszegzés, 2006. június 19-től szeptember 10-ig. A vizsgaidőszaknak ugyan csak június 30-án volt vége, de ez engem nem különösebben tartott vissza. A bringa miatt még ki lehetne bővíteni május 14-ig a táblázatot, de ehhez nincs kedvem. Szóval így telt (sorok a hetek, oszlopok a hét napjai):
Ebből a 84 napos időszakból 43 napon tekertem. Szeptember 1-től 9-ig 130 km-t mentem (5 alkalomra szétosztva), nem tudom összesen mennyi lenne a fenti időszakban, vagy mióta a bringa megvan. Nem a pincében porosodott, az biztos - ez amúgy technikailag sem lett volna lehetséges. Itt jegyezném meg, hogy a km az én esetemben bár egy érdekes adat, azonban szinte semmit sem árul el az adott tekerésről. Nincs benne szintkülönbség, és az sincs megkülönböztetve benne, hogy 20-szal tekerésztem bringaúton, aszfaltos lejtőn gurultam le 60-nal, vagy éppen egy olyan helyen mentem, ahol 20-30 centis letörések tarkítják az utat. Ezeknek a dolgoknak egyáltalán nem ugyanakkora a mókafaktoruk.
Szerintem kurvajó nyár volt egyébként, igazán tarthatna még egy darabig. Igyekszem hát kibővíteni a bringaszezont (még ha ebben az órarendem nem is fogja pártomat), utánanézek milyen őszi/téli öltözetek léteznek, és amíg hó/jég/mocsár nincs, addig járni fogom az erdőket. Nagyon bejött a bringa, azt hiszem ez messzemenően a legjobban elköltött forint.
János-hegy. Itt rendezik az országos downhill bajnokságot, afaik. Dankoival most már azt is tudjuk, hogy miért. Neki volt közben egy esése egy kanyarban, meg tartottunk egy másik pihit is, így negyven perc alatt értünk le. Szóval nemrossz erdei szakasz egyébként, mondjuk a nehezebb fajtából, legalábbis bizonyos részeken, mert a kilátótól lefelé indulva elég sokáig tele van kövekkel, amik dobják jobbra-balra a kereket, meg eléggé lejt is, plusz meg van tűzdelve földfogó lépcsőkkel. Lényeg hogy ha itt begyorsul az ember akkor a megállás nem feltétlen önerőből fog történni
Meglepetésemre kereszteztük azt a lejtőt, ahol legelőször normafáztam, de most nem jöttünk a bringáról leszállós szakaszon. Később átsuhantunk a libegő alatt is ahol megálltunk egy kis pihire meg fotószünetre. Továbbmenve pedig kilyukadtunk a durva downhill rész aljára, legalábbis először azt hittem hogy az aljára, aztán rájöttem hogy hátra van még néhány tolva biciklit eresztős rész Mellesleg eljött mellettünk egy fazon, akit én sajnos nem láttam akció közben, de dankoi szerint lazán lejött a sziklás fordulóban Később elzúzott mellettem, és amit láttam, az alapján nem kételkedem Durva. Persze fullface meg mindenféle protektor, iszonyat durva telóút meg úgy egyébként is robosztus downhill bringa volt alatta. Lehet hogy versenyző volt, nemtom, elég profin nyomta.
Az a helyzet hogy ilyenkor persze megfordul az emberben hogy kéne fullface, kéne mindenféle protektor, meg hosszútávon egy jobban downhillre kihegyezett bringa, csak a probléma ott van hogy ezekkel lefelé tényleg jól lehet jönni de azon a párszáz méteren vagy néhány km-en kívül haladási/szellőzési szempontból halál egy ilyen felszerelés/gép.
| tekerési idő | 2:30:50 |
| megtett út | 33,31 km |
| átlagsebesség | 13,2 km/h |
| max sebesség | 48,2 km/h |
| szept 1 óta | 130,7 km |
Volt egy éjszakai túra Kismaros - Zebegény útvonalon, öt fővel. Danival ketten 212 képet lőttünk, igyekeztem főleg a sajátjaimból válogatni, technikai okokból (zajszint, vaku hatótávja és hasonlók). Most itt 28 képet közlök, ami elég sok egy éjszakai túráról, de egyszerűen nem bírtam lejjebb szorítani, már így is megszakadt a szívem néhány kép likvidálásakor
Vágott beszámoló:
IRCQuote fight! In the ring:
| 17:17 dankoi | milyen volt a túra? |
| 17:17 Haszprus | kibiri kibaszott jó kúúúúúúúúrvajó és atompara részeken mentünk |
 17:18 | igen? erdő? |
| jah q sokszor lóf*t se láttunk (telihold meg lámpák ellenére) |
| 17:18 | zseblámpa? jaaaa az kemény |
| hát így világítottunk a fák felé az útról és ellátsz 2 méterig aztán kész volt valami nagyvad is lol istvánnal hátul mentünk ketten, daniék hárman elöl... és egyszercsak látjuk h futnak felénk, a bokrok meg mozognak mint állat elég para volt, ott tanakodtunk h mi legyen, mer hát menni kellett tovább persze ment egymás paráztatása is |
| 17:20 | pl? |
| hát h szemeket látok az erdőben meg ilyenek |
| 17:21 | mikorra értél haza? |
| az út eleje meg úgy emelkedett ilyen éjjel 1-2 között hogy istván véleménye szerint 5 méteren 3 métert... megálltunk pihenni egy picit, istvánnak kapaszkodnia kellett egy fába nekem meg 1 perc alatt úgy megfájdult az állástól a bal lábam h elindulás előtt kénytelen voltam a jobbat terhelni picit talán 8.00-8:25, ilyesmi |
| 17:24 | nemmondtad, hogy hegyi túrázni mentek amúgy sztem azért tűnt olyannak, mert nem láttátok, h hova léptek |
| borzalmasan emelkedett, végig azon paráztam h el ne kezdjünk lefele gurulni rajta majd képen látod http://censored.haszprus.hu/censored válts csak a legjobbakatnézetre, ezeken sztem látszik az emelkedő... és mint tudjuk képen nem jön ki igazán |
| 17:36 | ok ejha István lába elég szép szögben állt |
| jaja meg azon a képen nem emeltem magasba a gépet hanem néztem át a keresőn és mégis ennyivel fölöttük voltam sztem a hosszú záridős csoportképek q yok lettek (15 ill 30 mp-esek) (+ ISO1600 ill ISO800, telihold, szabad ég alatt - a szerk.) |
| 17:53 | jaja csak vmi szabályos formációt kellett volna kitalálni, nem így össze-szét |
| hát hiába szövegeltem nekik |
| 17:54 | |
| á baze láccik ezeken a képeken ahogy forog a föld ha nem is az egyes képeken de köztük lépkedve máshol vannak a csillagok |
Dankoival lenyomtuk a Hármashatár-hegyet. Lefelé vezető erdőből most is juthatott volna több, különösen a felfelé vezető szakasz hosszát tekintve, de ez egy kemény világ Mindenesetre én részemről lefelé sok helyen marhajól szórakoztam (34-es átlag egy adott részen), és a felfelé vezető szakasz is csak azért fájt, mert átéreztem dankoi helyzetét Meg kell mondjam, sokkal lazább útra emlékeztem, mint amilyen valójában. Egyébként nagyjából a múltkori túraútvonalat követtük. Viszont jó lenne most már rájönni, hogy fentről merre kell elindulni, hogy ide lyukadjon ki az ember… Bár szerintem ez az út lefelé is túl meredek, a padlófékes témában a nyílt törésekhez hasonlóan nincs semmi poén.
| tekerési idő | 2:10:14 |
| megtett út | 36,4 km |
| átlagsebesség | 16,3 km/h |
| max sebesség | 58,2 km/h |
dankoi javaslatára pénteken meglátogattuk a Margit-szigetet, én meg megtoldottam ezt egy kis svenkeléssel. Későre járt, ezért a dolog nem volt annyira egyszerű (fényproblémák, ugye). Na nézzük, mire jutottunk.
A rólam készült képeket csak demonstrációs célzattal teszem ide, miszerint a svenkelés nem annyira egyszerű feladat (Főleg idegen géppel…) (Itt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ez a túra megelőzte a Budakeszi zúzást, még ha arról előbb írtam is.)
Magamnak megjegyzem, hogy próbáljak 1/100-as záridőhöz alkalmas körülményeket teremteni bringás svenkeléshez. (A fenti képek záridejei balról jobbra 1/50, 1/30, 1/8, 1/25 - azaz szegény dankoi eleve rosszabb esélyekkel indult, hiába tekertük fel az ISO-t, a nap könyörtelenül kibabrált vele/velünk.)
A traktoros csávó nagy arc volt Integetett is nekünk
Baloldalt ez történik ha nem tudod mikor van vége a 30 mp-es expozíciónak Jobb oldalt pedig egy hdr felvétel tetszeleg (-2, 0, +2-es expozíció-kompenzációkból). Érdeklődők a 32-es képpel vessék össze. (Igazából fekete háttéren kéne…) Megjegyzem, rossz(ul beállított) monitorral a képek sokat vesztenek tartalmukból, gondolok itt a sötét részekre. Kalibráld a monitorodat úgy, hogy mindegyik színt meg tudd különböztetni az alábbi szürkeskálán:
| tekerési idő | 1:14:15 |
| megtett út | 22,08 km |
| átlagsebesség | 17,8 km/h |
| max sebesség | 45,7 km/h |
| szept 1 óta | 22,08 km |
General pix, rövidrezárva… készültek egyéb tájképek is, de tekintve hogy így is 19 kép szerepel itt, azok közlését most mellőzöm.
Találtunk a Normafáról Budakeszi felé menet még múltkorában egy atomdurva lejtőt, ami önmagában még bevállalható lenne, ha egy egyenes placc lenne utána, de a végén marha gyorsan meg kell állni, mert különben találkozás egy földfallal, ami kellemetlen lehet, ráadásul a lejtő alján egy emelkedő kezdődik ami miatt a súly hátsó kerék fölé mozgatása nemesebb szervek bedarálásával fenyeget, ezért ezt a verziót nem erőltettem. Svenkelés közepes látószög mellett (a képeket egymás alá helyezve az ablakok/fülek közt lapozva érdemes fogyasztani):
Svenkelés közepes telével:
Néhány újabb jól sikerült telesvenk. Vegyük észre, hogy noha ugrásról/földet érésről szó sincs, a teló - a lejtő végén - csontig becsúszik.
HaszprusPix © dankoi.
Az erdőben Normafától Budakeszi felé egyébként 21 km/h-s átlag, és 46-os maximum. Hazafelé a Budakeszi úton 62,7-es max. Megtett út 28,81 km, 18,1-es átlaggal. (Nem számítva természetesen a fogast a Városmajortól a Széchenyi-hegyig.
BBQ (barbecue-szósz, pirított csirke, bacon, kaliforniai paprika, füstölt sajt)
Megérkezett a Haszprus überblog első 350D-s pizzafotója, melyen kapásból egy prémium pizzát sikerült lencsevégre kapni.
Vélemény: ez a pizza bizony súlyos. Szó szerint. Iszonyat mennyiségű feltét van rajta, metszeti képet is érdemes lett volna készíteni, de ez most elmaradt. Első nekifutásra csak a felét tudtam beburkolni. Jah, és finom-e? Az, bármennyire is meglepő 
Viszont durván zsíros/olajos. (Amin szintén meglepődhet, aki szükségét érzi.)
Tegnap felmentem a Normafához, onnan átzúztam Budakeszire* (iszonyat tempóban, remek lejtős utakat találtam), ahol kaptam egy defektet. Szerencsére kb. 300 méterre volt egy szerviz, ahol kicserélték a belsőmet és elhelyeztek 4 bar nyomást a kerékbe (ami, mint kigugliztam, 400 kPascal, bár ezt eddig senki se tudta megmondani). Így eredeti tervemhez hűen eljutottam Biatorbágyra és este haza Bp-re. Namost. Szerintem az új belsőm atomszar, amikor leejtem a bringa hátát a talajra mondjuk 30 centiről, egy aprót pattan, aztán kész, semmi ruganyosság, mintha egy vasdarabot ejtenék a földre. Az első kerék ejtése ezzel szemben olyan, mint egy gumilabdáé, pattan vagy négyet, mire stabilizálódik - a különbség tapintható
. Hiába eresztettem egy csomót a levegőből, a helyzet nem változott. Valóban ennyit számít, hogy milyen belső gumi van a keréken? A testbike-on ugyanis nem találtam belső-teszteket, és a Mountain Bike Rider kézikönyv sem tesz róluk említést, látszólag lényegtelen része a bringának.
* Eredetileg Csillebércre akartam menni, de három helyről is visszafordultam az aug 20-i vihar kapcsán már kidőlt és a még nem kidőlt, de össze-vissza recsegő fák armadája miatt.
ps. hiányos lombkorona alatt menni a legszarabb. Az út tele van megvilágított és sötét foltokkal, bizonyos sebesség felett nem látsz az egészből semmit, mert a szemednek sincs ekkora dinamikája, alkalmazkodni meg nincs ideje.
ps2. amúgy a szervizben tanúja voltam amint a boltos arc azt mondja egy gyereknek meg az apjának, akik éppen telót akartak venni (vettek), hogy a teló az nem ugrálásra van, azt felejtse is el. A teló az úthibák enyhítésére van. A boltos szerint.
Ha egy eseményről több ember is készít fényképet, de mondjuk nem egyeztetik a legelején a fényképezők időpontjait, akadnak programok, amikkel utólag módosítani lehet ezeket. Például egy ACDSee 8-cal megtehető, hogy először eltoljuk vmelyik fotós képeinek időpontjait x másodperccel, majd mindegyik fotós képfájljait rename-eljük a képek dátuma alapján, végül egy könyvtárba tesszük őket, és voila, kész az ömlesztve rendezett képarchívum.
Ha én ezt előbb tudom…
Mainframe is bekapcsolódik az eseményekbe! (eredetileg kommentnek készült, de túlléptem vele a 4500 karakteres limitet)
Tegnap este már megírtam, hogy az idei tűzijáték véleményem szerint botrányos volt. (Szeretném, ha fejek hullanának, amiért ez megtörténhetett, bár egyelőre úgy néz ki, hogy nem ment tönkre a fényképezőm.) Lássuk a képeket, amiket a tűzijáték alatti 6 perc 45 másodperces (exif) kint tartózkodásom alatt sikerült készítenem.
A tavalyiak jobbak voltak. Mert egy szinttel feljebb is találtam állványhelyet, 30 percem volt megfelelő beállításokat keresni, és nem állt be egy paraszt se a képbe.
Legkésőbb a jövő évi tűzijáték előtt azt hiszem, venni fogok egy távkioldót. Marha jól jött volna.
IRCQuote fight! In the ring:
 22:00 | csá nézted a tüzijátékot? |
| 22:06 | ott voltam b****g hali szarrááztam a gépemnek meg nem vittem tokot 10 mp után már csavarni lehetett a ruhámból a vizet kicsit fostam is nehogy agyontapossanak meg ilyesmi, mert amikor elkezdett esni akkor elszabadult a pokol, és ilyenkor előfordulnak balesetek... durván megindult a tömeg... szemüveg rajtam volt, lóf***t se láttam megin, a szél meg majnem lefújta rólam kezem meg tele volt a fényképezővel meg állvánnyal úgyhogy levenni se tudtam pedig úgy jobb lett volna aztán álltam 40 percet a goldmann téri aluljáróban van 1-2 kép a vége felé voltunk páran gépnek szereztem zacsit úgy néz ki egyelőre, hogy túlélte bár vizes lett kicsit a f***ér nem halasztották el másnapra vagy valami mit mutatott a tv? |
| hát már ment amikor elkezdett esni az eső hát a tv2 kidőlt, a végén már csak 1 kamera ment a lánchídról az is dőlt össze vissza |
| rofl |
| az m1 se tudott közvetíteni |
| lol gecc szánalmas |
| telefonált a gondel takács hogy elázutt a stúdió és már az agregátorok is leállnak rtlklub is 1-2 kamerával közvetítette de ott is szétesett a kép kb végig a lánchídat mutatták 1 kamerával és így dőlt jobbra balra |
| de egyébként nemtom mit láttál magából az esőből de úgy képzeld el hogy komolyan mondom eleinte kis szemerkélés, megindult a tömeg szép lassan, aztán 10 mp alatt ilyen iszonyat hideg lett, átázott az egész ruházatom, a szél meg fújt mint állat, majd megfagytam, ilyen körülmények között reszketve jutottam el a goldmannig dülöngélő kamera lol hát igen, kemény szél volt vitte a szemüvegemet (!) |
| te, itthon tapasztaltam, nyitva az ablak, 2mp után majdnem kivitt a huzat és ömlött az eső bence mondta hogy kidőlt egy csomó fa a városban |
| nem igaz h nem bírták ezt előre jelezni a másik meg ha már ez a helyzet, f***ér nem álltak le a tűzijátékkal? belenyomnak egy rakás zsét és senki se látta ezexerint dülöngélő kamera... baz |
| mondták a stúdióban hogy ketten fogják már a kamerát |
| |
| hát mert nyilván nem lehet leállítani |
| mérnem mér nincs egy terv erre az esetre? |
| mert kicsit költségesebb lenne megint lezárni a fél várost egy estére |
| hmm |
| meg az az 1 millió ember, annak a fele gondolom vidéki |
| hát nemtom |
| az mit csinál addig, |
| de azok úgyse láttak semmit mindenki menekült mint állat, mondom, attól féltem agyontaposnak vkit |
| hát aki ott volt már hajnalban hogy jó helye legyen az lehet ott maradt |
| előtte villámokat próbáltam fotózni nem volt jó előjel |
| |
| kiváncsi vok mi lesz ebből a hírekben szerintem le kellett volna állítani |
| szerintem nem |
| mer te tv-ből nézted mondjuk ha leállítják akkor még a fanatikusok is csatlakoztak volna a taposó tömeghez |
| 2en meghaltak |
Update 2006. aug. 21. 00:12: WiZARD is ott volt…
 23:04 | met.hu/… mondjuk percre pontosan lehetett előre tudni... |
| 23:05 | akkor wtf? ménem halasztották el? |
| nemtudom.... elhalaszthatták volna |
| állítólag nem érdeklődtek a szervezők omsznél h milyen idő lesz... ezt nehéz elhinni sztem eltusolják bár f*sztudja tévések is odamentek besz*pni rendesen |
| hát de ha érdeklődtek akkor mérnem tették át? mer látszólag a tüzijáték cuccain kívül minden sz*rrá ment tehát pont az kibírta volna ha holnapra átteszik |
| mert vmi fejes gondolom úgy döntött hogy kibírják azt a kis esőt |
Hungary, 2006.
Különben a Fertő-tó körbejárásánál tapasztalt könnyedségen felbuzdulva tegnap arra gondoltam, hogy ha már itt tengek-lengek a sulikezdésig, akár nekivághatnék valami atomkomoly Európa-bejárásnak is.
Az út során felvetődő nehézségek:
- Tervezhetetlen időjárás - relatíve sok csomag
- Nehezen tervezhető szálláshely (egyedül nyilván nem vadkempingezek és nem is akarok előre kinézni dolgokat, mert ahhoz lusta vagyok… ugyanakkor noha pl. a Balaton körül az ember talál fél óra alatt szállást, de hogy máshol mi a helyzet…? Pl. Budapesten nem lenne ilyen triviális, hogy mégis hova kopogtassak.)
- Cuccok mosása, szárítása
- Biciklilopás megelőzése
- Alacsony utazósebességemből (mondjuk napi 100-150 km) következően egy nagyobb út megtételéhez minimum 2 hét kéne. (Hazafelé vonat.)
- Időnként lemezre kéne íratnom a képeket.
Igazából az lenne egy járhatóbb út, hogy a látnivalók között vonatozok, és így helyben több időm van megállni fotózni, lassabban haladhatok, stb. A fotózás és a haladás ugyanis kizárják egymást. Ami miatt ez sem igazán jó, hogy a vonat ritkán jár, nem feltétlen esik útba, riktán jár, az állomás nem egy élvezetes időtöltési hely, nem tudom előre hogy mikor mennek a vonatok. Ja és még ritkán is járnak.
2006. augusztus 9-11, körbetekertük a Fertő-tavat. Orca, Szilvi, Mainframe, és persze jómagam. Képes beszámolónk következik. (A képekről a kezelőszemélyzeten kívül két Canon EOS 350D, egy Sigma 18-125 F3,5-5,6, egy Sigma 10-20 F4,0-5,6, és egy Peleng 8 F3,5 gondoskodott, és szokásommal ellentétben most megtettem azt, hogy időrendi válogatást csináltam, azaz ebben az egyetlen bejegyzésben láthatjátok mindkét fotós képeit, megfelelő sorrendben.)
A tó Budapesttől igen messze esik, úgyhogy vonattal mentünk, és a hazai vasúttársaságok közül legkedvezőbb ajánlata miatt a MÁV-ra esett a választásunk. Kelenföldön a vonat elvileg 1 percet tölt el, a bicikliskocsit viszont kinyitni nem tudtuk kívülről, majd a felpakolászással is elment az idő, ezért természetesen ránkordított a sofőr hogy neki erre nincs ideje (egyébként a 20 percre lévő Keletiből 30 percet késett). Node sebaj, bent végülis keleti kényelem volt, mint az a képeken is látszik. A vonattól Fertőszentmiklóson vettünk könnyes búcsút.
Ausztriában a legendák igaznak bizonyultak, a kerékpározás itt sokkal elterjedtebb, mint nálunk. Legalábbis a tó körül azt tapasztaltuk, hogy óriási a bicikliforgalom, kiváló minőségűek a bicikliutak, szélesek, az út mindkét oldalán futnak, az autósok figyelmesek és türelmesek (néha már kínosan). Rengeteg olyan kerékpárútszakasz vezet a tó körül, amit más járművek nem is használhatnak. Ez alatt azt értem, hogy adott egy 3-4 méter széles kiváló minőségű aszfaltút, ami egészében a bicikliseké, és mellette nincs egyéb járműforgalom (behajtani tilos), nincs más út, mindkét oldalon csak fű, szőlő, csend, jólevegő. És biciklisek. Gyerekkosárral, utánfutóval, mindenfélével. Láttunk tandemet is.
Az első pizza-megállót Ilmitztől nyugatra, a tóparton ejtettük meg, kis kitérővel. Egyébként maga a tó nem látható a bringautakról (B10-es út vezet körbe), ha valaki a partra akar menni, akkor általában 1-3 km-es kitérőt kell tennie. A városok és az utak egyébként kiválóan kitáblázottak, ha valahol balra-jobbra kanyarodik a B10, azt az aszfalton is jelzi egy kerékpárszimbólum, és egy görbe nyíl a megfelelő irányban. Fantasztikus, komolyan. Ha valaki csak szimplán körbe akarja tekerni a tavat, 75%-ban ezen nyilak és táblák alapján megteheti. Nekünk ugyan volt egy térképünk meg GPS-ünk is, de végül egyszer eltévedtünk. Cserébe a mi utunk nem szimpla körültekerés volt, hanem volt egy-két szándékolt kitérőnk ill. megállónk is.
Eljött az első este, és mi még csak egy kempingbejáratnál álltunk, ahol is átszámítva saccperkábé 3580 Ft-ot gomboltak volna le rólunk azért, hogy lerakhassuk a földre a saját sátrainkat. Az árak egyébként mindenütt elég horrorok, de mindegy. Hosszas tanakodás után a vadkemping mellett döntöttünk, aminek a helyét Podersdorftól 1-2 km-rel északra egy szőlőültetvény ill. szántóföld között meg is találtuk. Elég kellemetlen volt a 20-30 centi magas frissen vágott kőkemény szalma, a szúnyogsereg, az éjjeli atomhideg, valamint a kb. 3 órakor beindult félpercenkénti lövéshang és sziréna váltakozása. Ezek minden bizonnyal valami madárijesztő funkcióval bírtak. Nem sokkal később már a traktorok is betársultak, úgyhogy egyszerűen szuperül aludtam
Másnap Weidenben kajáltunk Spaghetti Bolognese mit grünen Salatot, aminek a mennyiségéről a lentebbi képeken lehet informálódni. Az utunk Jois városán keresztül folytatódott.
Rust volt a második napra betervezett úticél, és el is értük. Én péntekre meg akartam tanulni kéz nélkül kerékpározni, de Rustig össze is jött. Bár még csak a nagyobb sebességeknél megy. A helyi kempingben eszetlen adag nokedlit burkoltunk, amivel sem este, sem másnap reggel nem tudtunk teljesen megbírkózni.
Kis pihenés közben szerváltam néhány ajándékot egy meglehetősen hangulatos városkában, Mörbisch am Seeben. Átléptük a határt (gyalogos minimál határátkelő Sopron felé), és úgy döntöttünk, Balfon kötünk ki a bringákkal, megcélozva a 16 órás vonatot, ami össze is jött. A kaller rendkívül segítőkészen kinyitotta nekünk a bicikliskocsit és még be is emelte a kerékpárjainkat, majd pedig jegyet nem vetetett velünk Így kell ezt Győrben átszálltunk, utolsó peron, fullosan eltorlaszoltuk a négy bringával, kicsit vesztünkre, mert Kelenföldön a túloldalon kellett leszállni, és hát nem volt egy egyszerű menet leráncigálni az egyrészt egymásba, másrészt a vonatajtóba akadó bringákat (ld. utolsó kép).
MÁV/MÁV-szag roxx! (A túra viszont atom volt )
Tettünk egy ilyet Mainframe-mel, és volt egy kis szolíd dirtpálya-próba a camponánál (most először).
Dirtösök kíméljenek, majd akkor megyek komolyabban, ha nem egy három napos bringatúra van előttem Védőcucc nélkül balesetet szenvedett dirtösök szintén kíméljenek, én épen akarok hazatérni Talán egyszer veszek egy sípcsontvédőt.
Nagyon fontolgatom azt a rövidebb nyeregcsövet is, mert a dirtösök nem véletlenül ülnek szinte rajta a keréken. Egyáltalán nem nyerő ezekhez a dolgokhoz a kerék fölé 37 centivel emelkedő nyergem, ugyanis nem ad semmi mozgásteret…
Leteszteltük Mainframe új kölcsönbicóját Csepel felé A képek nagyrésze nem ott keletkezett, de ez ne zavarjon senkit. Fotós szempontból szerencsénkre brutális felhők voltak (igaz egy kis vizet is kaptunk a nyakunkba).
IRCQuote fight! In the ring:
?| 34.08km ~2h menetidő | |
| 15km/h volt az átlag, ha jól emlékszem |
| erdős szakasz az 15km lehetett talán |
Felmentünk a Normafához, és közben tudományosan leteszteltük, hogy vajon tényleg nehéz-e DH biciklivel felmenni az Istenhegyi úton. A teszt a következő volt: kerestünk két tesztalanyt, jobbhíján ezek mi magunk voltunk, és kicseréltük az alanyok biciklijeit, majd kb. egy km-t tekertettünk velük az Istenhegyi úton. Dankoi tesztalany rendesen megszenvedett a telók és a széles gumi miatt, Haszprus tesztalany pedig úgy érezte, szinte tekerni se kell. (Persze ehhez dankoi tesztalanynak biztos lesz egy-két szókincse )
Normafa és Budakeszi között a távolság légvonalban mondjuk legyen 4 km, sokat elárul, hogy mi kb. 15-öt mentünk erdőben. Ebből, és a térképek hiányából fakadóan fogalmunk sincs, hogy merre jártunk, egy tuti, hogy Virág-völgyben igen, mert az ki volt táblázva.
Qqqqq yo volt egyébként, majd megyünk még, csak lehetőleg Normafától délre, nem pedig nyugatra, mint ahogy az ezúttal történt
Gabival már egy hónapja meg akartuk mászni a Sas-hegyet (bringával), de úgy adódott, hogy Normafa lett belőle. Most pótoltuk a hiányt, ráadásul a Sas-hegyen még nem is voltam, vagy legalábbis azt hittem, aztán kiderült hogy mégis. De a legtetején, ami elzárt természetvédelmi terület, ott nem, de most igen. Egyébként a kilátás marhajó, lőttem is innen 40 képet, amiből most ötöt láttok. Az első két képet ajánlom a zoomátfogás szemléltetésére. Mindkettőn megtalálható a BAH csomópont, csak egyiken jobban, másikon kicsit elbújt a kép közepén 10 mm vs 125 mm (x 1,6 a 350D miatt). Az uccsó három képen a Csillebérci erdő első méterei láthatók. Nem mentünk beljebb, mert az esőzések miatt eléggé sáros volt, ami emelkedőn különösen kellemetlen.
Mint tudjátok, The GuNN is bringavásárlásra adta a fejét, még ha nem is a kinézett darabot vette meg, mert az épp elfogyott a közértben. Kedden alkalmam nyílt lecsekkolni a Margit-szigeten, hogy milyen érzés is egy 6 kiló össztömegű országútin ülni. Nos először is percekig hezitáltam, mire egyáltalán el mertem vele indulni. Egészen fura. Apró, ingatag, az én monstrumom után olyan, mint egy játékbicikli, a kerék vastagsága kb. az ujjamhoz hasonlítható, mégis van benne valami, ami miatt most már meg tudom érteni, hogy miért választ valaki országútit a monti helyett
A szigetről az irányt közvetlenül Érd felé vettem, ahol maradék erőmből tekertünk egy lájtosat Orcával. Érdben az a jó, hogy a mellékutcák tökéletes downhill pályaként viselkednek, köszönhetően az aszfalt által érintetlen földnek és kavicsnak, a gyér forgalomnak, az erróziónak, és annak a ténynek, hogy Érd nem annyira sík, mint amennyire kocsiból annak tűnik A magasparthoz most nem mentünk fel, talán majd egyszer, ha nem szúr az oldalam. (Ilyet egyébként bringázásaim alatt még egyszer se tapasztaltam.)
Itt lőttem egyébként néhány fotót, amit majd egy külön bejegyzésben…
Hazafelé elkapott egy olyan eső, amiben csak éreztem a sebességről meg a menettulajdonságokról, hogy több centis vízben tekerek, merthogy a kerékig se láttam el… Miután így letekertem pár megállót, úgy döntöttem hogy bölcsebb lesz - többek közt a hátamon helyet foglaló fotóscucc érdekében - bevárni egy buszt és arra felszállni. Itt jegyzem meg, hogy a bkv-n amúgy nem szállítható kerékpár, csak a fogaskerekű és a hév kijelölt szerelvényeiben, de szerencsére nem dobtak le - mondjuk ha a hajléktalanok vígan a hajlékuknak tekinthetik a hátsó ülést, akkor én is felszállhatok bringával. (Az esőről az Origón vannak videók.)
Ja tényleg, ez se maradjon már le: reggel 9-kor 64,7 kg voltam, 19-kor pedig 62,9, ami legjobb ismereteim szerint 1,8 kg fogyást jelent 10 óra alatt. Tudom, tudom, úgy nézek ki, mint valami etióp bringás, főleg miután leadtam 13 kiló izmot
Na, egy régi adósságomat törlesztem - múlt csütörtökön voltunk Norbyval az Omszki-tónál, bringával. Tali sch-nél, aztán tekerés. Útközben találkoztunk egy minimalista ugratópályával Óbudán, amivel elvoltunk egy darabig (Norby felszedett egy nyolcast), aztán Aquincumnál lehalt az akksi… Az Omszki-tó teljesen atom egyébként, nincsenek túl sokan, és ha megfelelő időben érkezel, akkor lehorgonyozhatod a gépet egy üres drótsodrony-szakaszhoz
Nekem még mindig rossz a csuklóm, meg amúgy is totál béna vagyok, úgyhogy a levegőbe emelkedés épphogy csak megvalósult (Hazafelé, amikor már nem volt fényképező.) Ha nem kell közben amputálni az alkaromat, akkor majd egyszer ráfexem a témára, mert ez a pálya egyébként kezdésnek nem rossz, vagy legalábbis lényegesen lájtosabb, mint ami a Camponánál van.
Vége a lannak. 3 nap, 9+1 arc, 2 csapat, túl kevés alvás. Counter strike source, chrome specforce, soldat, quake 2 dm, quake 2 ctf, quake 3, jedi knight, unreal tournament, sonkás pizza, milánói makaróni, csobbanás a medencében, ~120 km tekerés, legutóbb Érdről 57 perc alatt haza. Jövőre ugyanott.
Sokan kérdezték már hogy mi a nyavajáért nem veszek egy sebességmérőt a bringára, így volt ezzel tegnap dankoi is. Mikor eljutottunk az Istenhegyi út feléig (~1 km), rákérdeztem, ugye most már érti miért nem veszek km-órát. Értette…
Szal tegnap hajnalban eljöttem lanpartiról aludni - akárcsak a többiek - meg tolni egy korábban megbeszélt Normafát dankoival. Felfelé iszonyat szenvedés volt a melegben, ráadásul dankoi egy darabig jobban bírta felfelé az aszfaltot, amire bár fel voltam készülve, de azért mégis piszkálta a csőrömet , aztán jobban kifulladt mint én (bringatolásra akarta adni a fejét az Istenhegyi úton ), és így végül javaslatomra a Gyöngyvirág úti fogaskerekű-megállótól ezzel az eszközzel folytattuk utunkat. Egyébként egy öreg fószer meg egy srác épp azon vitázott amikor felszálltunk, hogy mit is jelent az egy összteleszkópos bringán, hogy egy forgáspontú, és az öreg minden további nélkül odapattant a bringámhoz és szemléltetően rámutatott hogy ez egy forgáspontú és szar. LOL.
Büntetésül itt van 8 kép unabridged, úgyse fotóztam a Normafáról még délutáni napsütésben a várost. Értelemszerűen egész más, mint amikor szemből süt a nap.
Na back 2 lan.
Élőben a lanpartiról…
Kilencen vagyunk, asszem, ja tizen, de kilenc gép Nagyon profi egyébként Eddig ment Counter-Strike: Source orrba-szájba, tegnap 16-tól kb (bár én már régebb óta itt vagyok). Bringával tekertem le, és hamarosan úgy is távozom, de csak ideiglenesen aludni, meg délutánra beiktattam dankoival egy Normafát, még mielőtt a lanpartiról értesültem volna. Ezek mennek. Estétől meg újra lan, elvileg vasárnap valameddig.
(Ezt a bejegyzést hajnal 5-kor írtam csak véletlenül elfelejtettem publikálni…)
Megérkezett most már mindenkitől a képadag, úgyhogy Dani, dankoi és Norby képeiből egy kis egoista/exhibicionista válogatás.
Mikor megvettem a bringát, rögtön aznap csipogtam a levlistán, hogy kéne egy bringatúra a nyárra, minimum 1 hónap várakozási idővel, hogy kondiba jöjjek. Négy évvel ezelőtt ugyanis nem bírtam egy emelkedőt, és a kitartás hiánya miatt úgy döntöttem, hogy visszafordulok. Akkor kiderült, hogy már nem sok lett volna hátra, és Csabának pár méterrel feljebb egyébként is kidurrant a kereke. Mindegy, idén nem akartam ilyen problémákat, ezért eleinte elhatározásból tekertem, később, ahogy jöttek a hegyek, már kedvtelésből.
A túra végül két hónapig váratott magára, én közben elég durván kondiba jöttem, így végülis számomra gyerektávvá vált az út, de persze a többiek miatt nem akartunk változtatni (mi, a szervezők, azaz Gabi és én). A csepeli hév végállomásától vágtunk neki az útnak heten, pár km-rel és másfél órával később csatlakozott hozzánk István2 alias dankoi. A társaság 15 km után fáradni látszott, nyereg-környéki és comb-problémák. Itt hívnám fel Orca és Mainframe figyelmét, hogy 15 km az határozottan nem 200 (utóbbi a Balaton kerülete), úgyhogy tessék edzeni most már, mert különben komoly problémák lesznek. De tényleg. Én is úgy kezdtem, hogy eleinte nem bírtam két nap egymás után biciklire ülni…
Némi tekerés és még több pihenés után eljutottunk Ráckevére, ahol először egy minden szempontból atomjó pizzériát látogattunk meg (hangulatos belső udvar, tiszta mosdó, isteni pizza). A probléma csak ott volt amikor jattal együtt összedobott pénzünkre kikértük a számlát, amin egy ezressel alapból több szerepelt (De valszeg mi tévedtünk.)
Csobbanás a Dunában (megint nem ismerek magamra), búcsú Norbytól és Timitől, komp Lórévből Adonyba.
Betértünk valami putri szórakozóhelyre megérdeklődni hogy van-e valami ábécé vagy ilyesmi, közben a helyiek már nem kicsit feltűnően minket méregettek, mint akik nem láttak még fehér embert. Mindegy, ábécé, aztán tovább bringával. Eközben egy régi tragacs, de felcicomázott autó, benne öt helyi lakossal - tudjátok - kb. négyszer haladt el mellettünk furcsa mód, ami a kinézett táborhelyünktől 1-2 km-re némi borúlátásra adott okot.
Az autó végül elmaradt, és olyan házak közt vezetett utunk, ahova bekopogni se mernék, azonban sajnos ez volt a kinézett táborhely, az ég is ránksötétedett, kénytelenek voltunk letáborozni. Nem kellett sokat várnunk, a sátrak felállítása után rögtön megjelentek a helyi suhancok, és kutyával meg lovaskocsival szépen körbehajtottak a sátraink körül, majd kicsit odébb kupaktanácsot tartottak. Persze mi is. A helyzet elég gáz volt, valszeg felmérték hogy mink van, mit lehet lenyúlni. Hát volt mit, nem kell részletezzem. Én a magam részéről a továbbtekerést favorizáltam, a többiek fáradtak voltak, éjszakai őrséget beszéltünk meg.
Éjfél lehetett, amikor vesztükre odarohant hozzánk a kutyájuk, amit kénytelenek voltak visszahívni. Ki tudja mióta figyeltek már onnan kb. nyolcan a tőlünk 3 méterre levő bokorból. Előadtak egy kis paráztató műsort, aztán határozott fellépéssel szerencsére sikerült elzavarni őket. A paraszint egekbe szökött. Egy darabig Ági kivételével mindannyian fent voltunk, de éjjel 3 körül már csak Gabival virrasztottunk. Egyébként kibiri kibaszott hideg volt. Én azzal számoltam, hogy a sátorban nem fog fújni a szél, meg majd bemelegszik, és megleszek egy darab polifoammal, három ujjatlan pólóval, két zoknival, meg két rövidgatyával. Hát nem jött be, mert a sátorból nem tudtuk volna figyelni a környéket, a polifoamom meg Ágihoz került, úgyhogy a kinti szélben a földön majd megfagytam kölcsönpulóverrel együtt, persze Gabi is.
Ami azt illeti, az éjszaka nemcsak parával volt teli (az inkább hullámokban jött a suhancok megjelenése környékén), hanem fotótémával is. Valami kisebb szántóföld közepén voltunk, gyéren lakott, fényszennyezés nélküli helyen. Hosszú idő után most először láttam a csillagos égboltot. Egyszerűen elképesztő élmény volt.
Amikor kezdett egy kicsit derengeni 4 óra után, Gabival tekertünk pár kört a sátrak körül, melegítés gyanánt. Mivel a többiek isten tudja mikor ébredtek volna fel, ráadásul hozzánk képest sokkal edzetlenebbek voltak, úgy döntöttünk, hogy elindulunk és körbejárjuk a Velencei tavat.
Ez meg is volt (közben eligazítottunk két külföldit, akik egy kb. A5-ös oldalra nyomott Magyarország-térkép alapján próbáltak Székesfehérvárra tekerni), megkajáltunk, aztán rákérdeztünk a többiekre, hogy hol járnak. Most indulnak, hangzott a válasz…
Mindegy, kimentünk Zsófiért az állomásra, aztán valahogy eltelt az idő, megérkeztek a többiek is. Csobbanni nem nagyon lehetett mert iszonyat szél fújt, meg a cuccokra is figyelni kellett.
16 körül szedtük a sátorfát és irány Gárdony, hogy mehessünk kerékpárszállítós vonattal. Na nehogy azt higgyétek, hogy időben volt ott. Természetesen az alap 20 perces késés, aztán csüngtek az emberek a vonatajtón
effekt, persze a kerékpáros kocsi fullon. Kb. az ötödik vonatra végül felfértünk, bár nem szabályszerűen, és ráadásul nem is egy kocsiba, de ez ekkor már nem volt visszatartó erő. 1 óra álldogálás a retekben, kelenföld, lágymányosi híd, home sweet home, 14,5 óra alvás (mivel a túrán kimaradt).
Jó volt? Mint állat. Legközelebbi sátorhely? Majd kiderül, figyelni kell hogy milyen környékre megyünk, mert ez így nem állapot.
Képek valszeg lesznek még, mert Norby, Dani és István2 is fotózott.
Update 2006. júl. 20. 17:28: megjöttek a képek.
Balagéval jóideje akartunk egyet lejtőzni a Normafánál, és ma ez végre megvalósult Tali a fogaskerekű lenti végállomásánál, fel a második fogaskerekűvel (mert az elsőre nem engedett a vérkomoly security 8-nál több embert, miközben vártunk kb. 20-an, a fogas meg persze töküres volt), aztán fent zúzás. Egy darabig az általam ismert útvonalon mentünk, Balage már itt is öngyilkos tempót diktált, de próbáltam alkalmazkodni. Aztán rátértünk egy általam eddig fel nem fedezett útra, ami valami iszonyat durva volt bármihez képest ahol eddig jártam.
Rendkívül lejtős, 20-40 centis letörésekkel teli, porzós csuszamlós agyaggal, sziklákkal, fatörzsekkel fedett pálya, minden eddigi terephez viszonyítva atomdurva. (Talán a Mátyás-hegy közelíti meg valamennyire, de ott nincsenek letörések, csak csuszamlós kövek.) Kénytelen is voltam az út felén letolni a bringát, még így is a hanyattesés veszélye fenyegetett, ami rendkívül kellemetlen lett volna, tekintettel a hátamon helyet foglaló fotós cuccra.
Valóban érdemes elgondolkodni védőöltözeten. Nem tudom mikor megyek ide legközelebb, de az tuti hogy egy darabig ezt szigorúan csak fotós cucc nélkül vállalom. Leérvén a féktárcsán kishíján rántottát lehetett sütni.
Szóval nem kérdés hogy ez volt eddig a legdurvább trip, és noha hazaérvén Balagénak még azt mondtam hogy nem tudom jövök/megyek-e ide újra, most már biztos, csak hátizsák nélkül. Vagy esetleg üres hátizsákkal, gerincvédelem gyanánt.
Hajnalban 66,8, túra után 65,8 kg. Március 19-én 75,5 kg voltam.
Végre-végre-végre, Hármashatár-hegy, jeah, ez is megvót.
A jobb oldalon látható térképet a túrámnak végülis majdnem a legvégén találtam, és fel sincs rajta tűntetve, amerről indultam (hűvösvölgyi erdő bejárata), de mindegy, a Határ-nyeregtől megvan az út. A térképre baloldalon lépünk be, és jobbra lent hagyjuk el, irdatlan sebességgel. Azért pingáltam erre a fotózott cuccra az útvonalat, mert fel van tűntetve rajta a Nelli-pihenő, meg még csomó minden, ami megkönnyítette a tájékozódásomat, és amin tegnap fél órát szenvedtem mindenféle szar térképpel, az ezen pillanat alatt megerősödött, hogy jól gondoltam. A térképen középtájt található egy sárga csíkkal jelzett kerékpáros turistaút, nos én azt se nagyon javaslom felfelé, vagy legalábbis elindultam rajta, de néhány tízméter után meggondoltam magam, mert sziklás, rázós, nagyon emelkedős. A körbetúra (kékkel jelzett útvonalam) pedig rendkívül kellemes erdőrészeken visz, szépen kiegyengetett úton. Ma futókkal is találkoztam ott.
Ami a szúnyogokat illeti, a helyzet minden eddiginél katasztrofálisabb volt Hűvösvölgyben, nemtom mi lenne a megoldás, valszeg az hogy szénné (szénebbé) kell gyúrnom a lábamat és gyorsan átérni azon a részen
Jöjjönenek hát a képek, amik a szokásosnál kissé exhibicionistábbra sikerültek, mert fáradt voltam és a saját cuccaimat volt legegyszerűbb fotózni, azok ugyanis mindig körülöttem voltak Az első kép kivételével egyébként valamennyi ugyanott készült, nevezetesen a Hármashatár-hegy legmagasabb pontján (495m).
További képek az útvonalról a Hűvösvölgy - Mátyás-hegy túránál találhatók, az ugyanis jelentős részben egyezett a maival.
Éjjeli kondi után maradt még némi erőm, hogy bringára pattanjak. Ami azt illeti, megint nem tudom, merre jártam, de azért nagyjából próbáltam megtippelni egy gps-es turistatérkép és a jó öreg utcakereső alapján. Feltehetően tehát egy Hűvösvölgy - Határ-nyereg - Újlaki-hegy - Vihar-hegy - Tábor-hegy - Mátyás-hegy útvonalat tettem meg, de erre semmi garancia.
Hajnali 5 körül indultam itthonról, a Szabadság hídnál lőttem egy napfelkeltét, és ezzel együtt röpke 52 perc alatt odaértem a Hűvösvölgyi erdő bejáratához, ami ismét jelentős javulás az eddigi teljesítményeimhez képest, főleg beleszámolva a fotózást.
Az erdőn belül a Határ-nyerget 14 perc alatt értem el, ami nekem jó. Legfőképp azért sikerült ennyi idő alatt mert a szúnyogoktól nem tudtam lepihenni út közben Szerencsére a Határ-nyeregnél valami okból kifolyólag kevesebb van belőlük. Itt pihentem egy csomót, a nap közben egész jól felkelt, majd tovább indultam, ám megint kétségek közt. Most nem tudok visszaemlékezni, hogy milyen jelzéseket láttam, na mindegy, végülis többször megtettem felderítés gyanánt egy könnyebb útszakaszt, közbeiktatva egy nehezebbet, amit a múltkor nem volt merszem megkezdeni, és most se jutottam túl soká, mert nem éreztem úgy hogy a biciklitologatós emelkedőnek rövid időn belül vége lenne. (Megj.: képen sokkal kevésbé érezni az emelkedést vagy lejtést.)
Szóval visszatértem a könnyebb szakaszra, amin nagysoká eljutottam egy kék vonal általi keresztezéshez, amire örömmel rácsatlakoztam. A kék vonal (vagy zöld vonal?) elvitt a Nelli pihenőhöz, majd tovább tekerve csodás kilátásom nyílt az Árpád hídra, ill. az Északi összekötő vasúti hídra - leszámítva az iszonyatos párát ami miatt lényegében alig lehetett kivenni valamit
Rendkívül kellemes (karbantartott?) erdei utakon elérkeztem a nem tudom hova, ahol ez a roppant informatív tábla volt. Jobb mint a semmi, de azért ráírhatnák hogy mégis hol van a kedves turista éppen. Itt szintén. Utóbbi táblánál úgy döntöttem, a Mátyás-hegy felé veszem az irányt, amit végülis nem bántam meg, de az addigi rendkívül kellemes túrába beiktatta a biciklitolást és halálfélmet a lejtőkön Mert nincs annál rosszabb lejtő, mint amelyiken a kövek gördülnek ki a kereked alól és szélessége körülbelül fél méter, oldalról mindenféle bokrokkal megtámogatva, a bizonytalanságot beláthatatlan kanyarokkal fokozva. Elég para volt. Így értem el ehhez a kőfejtéshez. Nem sokkal lejjebb kb. 4-5 lépcsőszakasszal találkoztam, amik közül az elsőnél anyáztam egy sort, mert bringáról csak közelről (1-2 méterről) válik láthatóvá, megadva az esélyt egy nem túl kellemes utolsó nagy downhill-élménynek.
Ami pedig a biciklitolást illeti, a Mátyás-hegyre vezető kis emelkedőt sajnos nem fotóztam le, részben azért mert képen úgyse érzi senki a mértékét, részben meg mert szóban el tudom mondani: tolnád a biciklit a kormánynál fogva, és ahelyett hogy előrehaladna, a háta emelkedik levegőbe. Szóval kemény volt. Egyértelműen nem bicikliút, de szerintem emberek se nagyon látogatják azt a szakaszt (a lépcsők ellenére), mert az ösvényen kétoldalról végig a növényzet abuzálta a karomat/sisakomat.
Ja, és 10-kor értem haza, úgyhogy kb. 5 óra volt az út, ebből erdőben 3-3,5 órát töltöttem.
Update 2006. júl. 09. 13:13: még egy térkép az útvonal egy részletéről, de arról a részletről a legpontosabb.
I LOVE THIS COMPANY YEEEEEEEEEEESSSSSSSS
Elborult az agyam és mára beiktattam egy Normafát kora reggelre, ami még oké is, csak napközben esett az eső amíg aludtam, és utána annyival jobb idő lett, hogy kénytelen voltam este is menni.
Két Normafa egy nap.
Ja és a félkör alakú Istenhegyi út helyett egy shortcuton mentem, ami nagyjából egyenesen visz a Szent Orbán térről a Normafa úthoz. (Diána és Tündér utca, ha mondanak valamit.) Halál volt, de legalább változatos, meg kisebb forgalmú, mint az Istenhegyi út.
Reggel felszenvedtem magammal a fotóscuccot, úgyhogy opcionálisan nézzük meg, milyen a Normafa 10 mm-en. Meg itt van pár bringa is mert tudom hogy szeretitek
Hajnalban három kukás csávó beszélgetett tőlem ~8 méterre a hegytetőn, mikor látták hogy fotózgatok, ők is elővették a témát hogy miket láttak/fotóztak külföldi útjaik során. Egyikőjük például tisztavízű patakot:
- Bazmeg olyan szép volt hogy le kellett fotóznom bazmeg
No, hát ha szép volt, szép volt, teljesen érthető a lelkesedés.
66,9 kg
Múltkorában már próbáltam megkedveltetni veletek a Művészetek Palotáját, most úgy alakult hogy a Sigma 10-20-as obit a közelében vételeztem, úgyhogy természetesen nem volt menekvés, muszáj volt lecsekkoljam végre belülről is. Egyik biztonsági őrt megkérdeztem, hogy mégis mennyire szabad itt a járás - az infó úgy szólt, hogy teljesen, ahova nem mehetek oda úgyse engednek be. Ennek szellemében készültek az alábbi képek, legtöbbjük 10 mm-en, változó ISO-val, változó rekesszel, állvány nélkül. Enjoy.
Amúgy ha a privát véleményemet kérdezitek, sztem gyönyörű épület, kár hogy a Palota és a Nemzeti Színház közötti parkolót úgy oldották meg, ahogy.
Mivel a hangversenyterembe és a fesztiválszínházba nem sikerült bejutnom, várható még újabb látogatás, valamikor, a nem túl közeli jövőben, feltehetően.
Ps. vicces egyébként hogy mivel nyilvánvalóan az összes biztonsági őr első látásra külföldinek néz (advanced fotós cucc, nagy hátizsák, helyhez egyáltalán nem illő ruha, alapvetően turista megjelenés), megpróbálnak lehetőleg minél kevésbé észrevenni ha közelítek feléjük, nehogy véletlenül angolul vagy egy még ennél is extrémebb ismeretlen nyelven kérdezzek tőlük valamit…
Láttam 70 ezerért az Extreme Digitalnél valami fotós minisátrat ami minden oldalról visszaveri a fényt. Ez itt három darab lámpa, egy kompakt 15W + két hagyományos 60W-os izzóval, háttérben fehér papírlap. Az alábbi képek rawba fotózva, minimális és nagyon egyszerű utólagos tuninggal, ISO800, 1/200sec, F5,6 beállítások mellett készültek. Nem a legjobb körülmények, de mielőtt rohantok venni ilyen fotós sátrat, tudjatok róla, hogy otthonra azért vannak olcsóbb megoldások
Sigma 10-20mm F4-5,6, a második objektívem, mai szerzemény
Nyilván ha állványt használnék, az ISO800 sem lenne szükséges, és a mélységet is lehetne növelni.
Az is nyilvánvaló, hogy profi vagy gyakori felhasználásra megvan annak a sátornak az előnye.
Történt hogy Budapesten meleg-rekord közelében jártunk, én meg itt voltam meglőve, mert hajnalban nem bírtam felkelni, de tekerni necesszáris, úgyhogy gondoltam bepróbálok direkt késődélután egy Hármashatár-hegyet. Namost itt hibáztam el, mert egyrészt k. meleg volt, másrészt későn indultam, harmadrészt a mindennapi tekeréstől konstans izomláz gyötör egyelőre. Mint tudjuk, az erdőben nemkicsit sötétebb van, mint a szabadban
, úgyhogy a sötétedés gyorsabban lecsap. Aki nem járt még erdőben, annak a fénykülönbséget szemlélteti az első fotó.
Mi folyik a V2 épületben? (BME V2 7. emelet 703 v. 705-ös szoba)
05:15 körül indultam és 08:45-kor értem haza, három és fél órás kis utacska
. Az elején majdnem feladtam mert izomláz maradt a lábamban a múltkori alkalom után (nagyrészt valószínűleg az Istenhegyi út miatt), meg különben is holnap valszám vizsga, aztán úgy alakult hogy egy pihenő után mégis elég elszántságot éreztem magamban a folytatáshoz Így történt, hogy jól eltévedtem a svábhegyen, de végülis kilyukadtam oda ahova szándékoztam.
Számotokra a dolog ott válhat érdekessé, hogy ezúttal vittem egy Canon 350D + Sigma 18-125 F3,5-5,6 (a szokásos) kombót nem rosszul, hanem jól, ezért prezentálhatok néhány képet. (Sajna elég nagyok lettek, sorry, az erdőben sok a részlet ) (Nyugtassátok magatokat azzal hogy nekem vinyóról gyorsan betöltődnek )
Hosszas könnyű terepen való túrázgatás után végül elszántam magam, hogy meglátogassam a Normafát. Persze ez régóta tervbe volt véve. Életemben először jártam arra, eddig kimaradt, a Budai-hegységben nem igazán túrázgattunk sosem.
Szóval rengeteg térképforgatás után eljutottam a megfelelő helyre, a Normafához. Azonban ezt megelőzte még az Istenhegyi út, ami mellett azt hiszem nem véletlen, hogy fogaskerekű vasút jár, valami oka ennek csak lehet, és nálam bölcsebb bringások úgy tűnik rájöttek már erre Azt a négy kilómétert (eredetileg 2,7-et hittem) a jelenlegi kondíciómban 50 percembe telt megtenni, ennek oka hogy állandó hosszas pihenőket voltam kénytelen beiktatni. Tulajdonképpen izomfejlesztésre és zsírégetésre feltehetően jó ez az emelkedő, valószínűleg nem most tettem meg utoljára.
Hanem a Normafán mint utólag kiderült nem sikerült megtalálnom az ideális downhill terepet, helyette valami atomdurva erdei ösvényre tévedtem, ami tele volt sziklákkal meg egyéb nem túl bukásbarát dolgokkal, úgyhogy éreztem hogy bizony kellene valami komolyabb védőfelszerelés, nem véletlen az, hogy az ember akár 130 ezret is elkölthet mindenféle kipárnázott biciklis ruhákra és teljes fejet fedő sisakokra. Egy ötméteres szakaszon inkább le is szálltam mert éreztem hogy ha arra rámegyek, egyrészt fékkel nem tudom megfogni magam (össze-vissza pattog a kerék a sziklákon), másrészt tolószékhez nincs kedvem, harmadrészt ha eltöröm valamimet akkor bizony elég bajos kijutni az erdőből. Szóval nem vicc, kemény terep volt, gondolhatjátok hogy nem ok nélkül szálltam le.
Az út végét egy mocsaras rész felé vettem, persze nem szándékosan, de végülis akkora örömöt okozott hogy sikerült átkelnem elbukás nélkül, hogy majdnem visszamentem még egy kicsit dagonyázni De felfelé valószínűleg azért csak elzúgtam volna a sárban, úgyhogy inkább kihagytam.
Erre jártam:
(Elsőre nem volt ám triviális a térképen, hogy mégis merre voltam, mármint ami az erdei részt illeti, de azért csak összeraktam, thx 2 turistautak.hu, utcakereső, index map)
Legközelebb más utat választok lefelé, elvileg van kellemes gyorsan vehető downhill rész, ahol az embernek nincs halálfélelme.
Egyébként nem vittem fényképezőt (macera, meg veszély), de azért megörökítettem az esemény utóéletét.
All work and no play makes Jack a dull boy All work and no play makes Jack a dull boy All work and no play makes Jack a dull boy All work and no play makes Jack a dull boy All work and no play makes Jack a dull boy All work and no play makes Jack a dull boy All work and no play makes Jack a dull boy All work and no play makes Jack a dull boy All work and no play makes Jack a dull boy All work and no play makes Jack a dull boy All work and no play makes Jack a dull boy All work and no play makes Jack a dull boy
Letoltam ma a bringámat Biatorbágyig, elég fárasztó volt, az út 50%-ában kemény szembeszél, négy éve nem bringáztam, jadda jadda.
Onnan kocsival kényszerültem hazatérni, máshogy aligha ment volna.
McDrive-ban biztos hülyének néztek, amikor egy Ice Tea-t kértem és semmi mást, de ez van, ha megoldható hogy ne menjek be boltba akkor inkább ráfizetek egy kis többletet, hogy ne kelljen kint hagynom a bringát. (A hátamon cipelt egy liter víz+tea kevésnek bizonyult.) Vittem a fényképezőt, úgyhogy lőttem pár képet is. A színek nem feltétlen a valóság szüleményei.
Úgy néz ki, július 1-től 8-ig fotóművészeti nyári egyetem
, Sopronban. Nekem ez a megnevezés roppant ellenszenves egyébként, de asszem nem ez a lényeg, hanem hogy remélhetőleg jó móka lesz
Update 2006. jún. 09. 17:17: projekt törölve.
Rájöttem, hogy az idei ösztöndíjam túlnyomó részben fedezi a bringámat, és az ösztöndíjamba senki se köthet bele, hogy nem dolgoztam meg érte. Ezek után bátran le merem publikálni, íme a tegnapi szerzeményem.
My precious (Scott G-Zero FX)
Utoljára 4 éve ültem egyébként bringán, a tegnapi napot nem számítva, és akkor is csak párszor, azelőtt meg tíz éve. Akkoriban sokat tekertem, utána meg mindenféle körülmény miatt nem volt kedvem vagy időm rá. De most érzem, hogy ismét elég komoly tekerésbe kezdek, és legrosszabb esetben a fenti szerzemény biztosítja, hogy kedvem is legyen hozzá. Egy nyári bringautat már el is kezdtem szervezni a 4 évvel ezelőtti csapattal, valamint lehet, hogy The GuNN-nal is ellátogatunk erre-arra (felmerült Szlovákia). Semmi sem biztos, de a kilátások derűsek
Változások vannak. Egészséges étrend, fogyás (70,9-nél tartok kevesebb mint 2 hónap alatt - eredetileg 70-et céloztam be, 6 hónapos határidővel, de most már inkább 67-ig meg se állok), mafc uszoda, kondorosi uszoda, bringázás. Már csak a sch konditermét kéne beiktatni, és senki se ismerne rám.
Voltunk The GuNN kollégával megvizsgálni ma egy bringát. (A buszon egy ad-hoc überblog-találkozó szerveződött, mert beleakadtunk Orcába is ) Szóval milyen bringát néztünk. Egy megfelelő darabot. Nem volt hiba benne. Azaz hogy egy probléma mégis akad. A bringa jobb mint én. Kétségtelenül. De hisz hogy is ne lenne az, pillanatnyilag egy Tesco Bájk™ is többre képes, mint amit én ki tudnék használni ennyi év kihagyás után. Azonban célom felfejlődni. De ez a bringa még így is többre képes, mint amit egyáltalán el óhajtok érni.
Úgy esett 2002-ben, hogy alapos tájékozódás után kinéztem egy fényképezőgépet, és megvettem abban a szellemben, hogy majd fotózgatok mindenféle jelentéktelen marhaságot. De mihelyt kezemben volt a gép, kinyílt a szemem, olyan dolgokat láttam meg az utcán, amik mellett addig elmentem. Mindenhova vittem magammal a gépet, és gyakran nyomtam le a kerek ezüst gombot. Megtanultam kezelni, kihasználtam tengernyi manuális beállítását, hamar eljutottam arra a pontra, ahol már kevés volt az eszköztára. Éveken keresztül új gép után sóvároghattam.
Nem vagyok – még – nagy bringás. Egykor az voltam. Régen. De most úgy gondolom, nem fogok rajta évekig fejleszteni semmit. Egy olyan gép kell, amiben bízhatok, hogy nem az fogja számomra a limitet jelenteni, csak saját magam.
A végső döntés még hátra van, és egyáltalán nem könnyű.
Folytatom a hétvégi élménybeszámolóm. Királyrétről dél körül el kellett jönni (amúgy se akartam tovább maradni), mert 15:30ra egy esküvőre kellett mennem fotózni. Polgári szertartás, egyházi, szabadban pár fotó, aztán este kaja+pia amíg bírjuk. Szimpatikus volt a pár, és az egész társaság, ennek örültem mert így jól éreztem magam végig, és asszem a képek is jobbak, amikor szívesen fotózok, mint ha csak muszájból.
Vasárnap az eredeti tervek szerint a Luxusautó kiállításra mentem volna fotózni, de reggel kitalálta a főnököm, hogy oda mégse kell menni, mert van elég kép, és inkább a Petőfi Csarnokba menjek a Devils Motor Show-ra. Haverommal mentem, mert őt is érdeklik a motorok, bár ő mondogatta, hogy nincs ott semmi, csak börze. Odaértünk, végül nekem lett igazam, nem csak börze volt, hanem Devils Motor Show (képek). Gyorsan körbefotóztam mindent, aztán átmentünk a Luxusautó kiállításra szétnézni. Ez eléggé csalódás volt, jobbra számítottam, több luxusautóra, elég sok hiányzott (Maybach, gyári Porsche-k, Ferrarit se vitték túlzásba, Bugatti Veyron is csak a csütörtöki VIP napon volt ott...), és nagy számban voltak olyan autók, amiknek köze sincs a luxushoz
Hétfőre is jutott meló, a Gumball 3000 verseny résztvevőit kellett fotóznom. Bécsből érkeztek, a Gresham Palotához, ott kipakolták a cuccokat, majd a Roosevelt téren a Magyar Tudományos Akadémia parkolójában álltak meg az autóikkal. Az autókat egész másnap reggelig itt meg lehetett csodálni, persze csak a kordonok túloldaláról. Természetesen a szerencsésebbek, akik rendelkeztek valamiféle VIP vagy PRESS belépővel, azok egész közelről megnézhették az autókat. Szerencsére nekem is volt ilyen belépőm (mind a kettő hehe), így egész délután az autók között mászkáltam, és persze fotóztam. Itt több, jobb járgányokat láthattam, mint a Luxusautó kiállításon... A Gumball 3000 képeim itt tekinthetők meg.
Picit el vagyok csúszva, így csak most írok a hétvégémről. Péntek délben haverokkal elmentünk Királyrétre, egy fotósfesztiválra, ami kb fél évente van. Ugyan az őszi esemény se hagyott túl mély nyomot bennem, és már akkor is elgondolkoztam rajta, hogy van-e értelme menni, de most is elmentem, hátha jobb lesz. A fesztivál lényege valami olyasmi, hogy kijönnek magyarországi forgalmazók, mindenfélét hoznak magukkal, amiket ki lehet próbálni, kölcsönözni, és lehetőség van kezdvezményes vásárlásra is. Hogy picit álcázzák, és ne csak a vásárlásról szóljon az egész, mindenféle fotózós (modellfotózás, természetfotózás) programok vannak, profi fotósok tartanak prezentációkat, a forgalmazók pedig termékbemutatókat... Szóval ott tartottam, hogy idén is elmentünk. Nagy terveim nem voltak, fotóscuccom szinte mindenem megvan, amire szükségem van, tehát kipróbálni se akartam semmit. Csak 1 monopodot szerettem volna venni. Neten már szétnéztem, valami könnyű, de erős 1lábút akartam, így főleg a szénszálasakat néztem. Ott egyből megörültem, mikor láttam hogy több cég is hoz ki mindenféle állványt, gondoltam na majd jól megveszem valahol. Persze 2 helyen kapásból közölték, hogy nincs carbon monopodjuk, a harmadik boltban
felajánlották, hogy rendelésre hoznak. Na gratula, ez magyarország, egy rohadt monopodot se lehet csak úgy simán venni, balkán. Az esti órákban megérkezett még 1 üzlet képviselete, ők mondták hogy náluk elvileg van a boltban, de a helyszínre nem hoztak, csak 1 Gitzo-t, ami számomra a közel megfizethetetlen kategória (60ezer) így elég bosszúsan jöttem haza. Eldöntöttem hogy inkább megrendelem külföldről neten, olcsóbb, egyszerűbb. Miközben kerestem, hogy milyet rendeljek, megakadt a szemem a Slik Pro Pod 600-as modelljén, amit már a Királyréten is nézegettem. Ugyan nem szénszálas, de elég könnyű, és erős, egy spéci ötvözet (alu-magnézium-titán), végül úgy döntöttem, hogy reggel meg is veszem.
Reggel hajnalban indultunk, mert 9-kor kezdődött egy érdekesnek ígérkező előadás a szabadtéri modellfotózásról. Sikerült időban odaérni (mi voltunk az elsők), de kár volt. Az előadáson olyan alapvető dolgokról volt szó, amit szerintem mindenki tud, aki a fotózással foglalkozik alapszinten, persze tök kezdőknek érdekes lehetett volna, de nekem úgy tűnt hogy ide csak az jön el, aki az alapokkal tisztában van, és szeret fotózni. Előadás után gyorsan leszaladtam megvenni a kinézett monopodom, sikerült. 10kor kezdődött a szabadtéri modellfotózás gyakorlati része. Ez elvileg jó lehetne, jó modell, segítenek a beállításokban (bár megint csak a totál kezdők szintjén ment, hisz aki a beépített fénytmérőt se ismeri, az nem tudom mit akar fotózni). De ez még nem is lett volna gond, az jobban zavart, hogy 1 modellt 20 fotós próbált lekapni, persze volt akinek a bokorba kellett állnia, ha jó képet akart. Itt feladtam, nem láttam értelmét hogy ott tolakodjak, hogy egy csajt fotózhassak (akinek a képeivel úgyis tele lesz a net, hála az ezer fotósnak), hisz bármikor megtehetném, ha nagyon akarnám, csak modellt kellene keríteni. Azt hiszem ez volt az utolsó alkalom hogy Királyrétre menjek, ilyen fotósizére, semmi értelme nem volt.
Szerkesztőségünkben két - első pillantásra reménytelennek tünő - kép fordult meg.
A problémát két úton lehetett megoldani: a) delete, b) némi utókorrekció. Szerkesztőségünk nem az egyszerű megoldások híve.
Sütött a nap, úgyhogy gondoltam, hadd szóljon.
Tudósítónk a helyszínen járt.
13-man voltunk, impresszív. Ettől függetlenül nem pártolom az ilyen magas létszámú összejöveteleket. A privát dumálás sokkal jobban fekszik. Mint amilyen ezt is követte a jövőről, mesterséges intelligenciáról, a társadalomról, amelyben az ember nem fog dolgozni, mert mindent a gépek végeznek. Memóriaátvitel egyik emberi testből a másikba.
Lőttem egy csomó képet night portrait üzemmódban, amit eddig nem használtam. Igazából elég nehéz téma egy dslr-rel fotózni az adott fényviszonyok között izgő-mozgó embereket szabadkézből. Fény az nincs elég, a vaku halottá tenné a hátteret, a night shoot mód a kettőnek egy kellemes keveréke lenne, ha nem venné olyan hosszúra a záridőt, mint amilyenre veszi. Ha feljebb lehetne nyomni az ISO400-at 1600-ra. Szoknom kell még a készült képeket. Kompakt géppel a helyzet egyszerű, a képek csak egyféleképp lesznek jók, mégpedig automatán megvakuzva. DSLR-rel ugye a helyzet ott bonyolódik, hogy egy rakás opciót lehet még választani, amivel a kompakt gépnél bizonyos szempontból jobb fotók készülhetnek, azonban� vannak problémák, éspedig egész egyszerűen azért mert az ember megteheti, hogy nem korlátozza le magát az automata telibevaku által nyújtott élményre
�
Update 2006. már. 04. 22:13: kaptam még néhány képet:
Update 2006. feb. 12. 01:04: Gellért-hegy, 2006.02.10. A képek készítésének időpontjai: 14:15:03, 14:15:03, 14:15:04 (exif).
életjel
Update 06:47:
Eredetileg egy Pilisvörösvár-Pilisvörösvár útvonalat akartunk megjárni, de valahogy Piliscsabán lyukadtunk ki. Nemgáz. Szerintem kurvajó volt az egész, három hónapja várok már rá. Szereztem hozzá bakancsot, zoknit, termoszt, kesztyűt, elemlámpát, tartalék elemeket, szóval jól felkészülve mentem (a forró rumos teáról már ne is beszéljünk). Feltétlenül kell még ilyen, lehetőleg minél több. 5 réteg ruha volt rajtam felül, alul pedig a jégeralsó teljesítette a dolgát, minden komponens kiválóan, mert nem fáztam, csak amikor a vonatra vártunk visszafelé.
Szóba került nyárra valami sátrazás, cangás túra, meg egy durvább barlangmászás is. Az éjszakai túra amennyire felmértem, mindenkinek bejött, bár volt akinek problémája akadt a hideggel. Nekem szerencsére nem, de ez úgyis mindegy lesz 1-2 hónap múlva.
6:30-kor felkaptam magam és bejártam a Parlament -> I épület városi túraútvonalat.
Ha valaki esetleg úgy vélné, hogy a képeken módosítások történtek a publikálás és az exponálás között, annak igaza van. Kivételt képez ez alól a Szabadság hídról készült kép.
