Haszprus überblog

Haszprus überblog

_{Kitekeredik (ezt egyébként percenként előadja) Werkfotó Zombi!}

_{Ez a legnagyobb, Rómeó ülve bealszik Rómeó, a kidobóember - itt nem jössz át, öreg!}

Pénteken meló után felugrottam GuNN-hoz, el a mekibe, be a westendbe, vettünk 2 db 100W-os spotlámpát, aztán kezdődhetett Rómeó (aki egy ifjú perzsa macska) megörökítése (ISO400-zal). A kezdeti hiedelmemmel szemben Rómeó egyébként egyáltalán nem egy tárgy, teljesen játékos, nem lehet tőle cipőfűzőt kötni, mert rögtön játszani kezd vele, meg ilyenek. Kellett volna neki még a szemüvegem, az órám, az ujjam, és egy usb kábelre is igényt tartott.

Mint látható, serious development zajlik, ugyanakkor a kép valójában trükkfelvétel, mert a harmadik monitort nincs hova kötni, az csak úgy ott van az asztalomon az impresszió kedvéért

Itt van helyette egy worldshot a melóról:

Lehet, hogy az arckifejezésemből más jön le, de amúgy marhára élvezem, amit csinálok

Ismét megcsináltam, ismét az index főoldalon vagyok

Az Index az én fotómmal hirdeti az újonnan indult képmegosztó site-ját, az indafotót.

Thx!

2024. már. 17. 00:18 a világörökségnek egy screenshot mielőtt végleg eltűnik:

Kedves Látogató, üdv a blogon! Ha az indafotóról találtál ide (aminek az indulását az index az én egyik napraforgós képemmel reklámozza), és szeretnél több képet látni tőlem, akkor ajánlom hogy nézz körül a blogos galériámban, vagy a legjobb képeim gyűjteményében. Utóbbihoz minimum 1280*960-as felbontás és egy jó böngésző (pl. firefox) ajánlott. A skandináv fotóimat itt találod.

• Haszprus az index főoldalon… már megint

Most nem az én kedvenc képeimről lesz szó az Indafotón, hanem arról, hogy beüzemelték a lap 1.5-ös verzióját néhány újdonsággal, úgy mint pl. a kedvencnek jelölések száma szerint rendezett képtoplista. Erről pedig csak azért beszélek, mert jelenleg így néz ki (baloldalt fent a legtöbb jelölést kapott kép):

1 2 3-mal jelöltem soronként azt, hogy az adott sorból hanyadik képek az enyémek. Eheh.

Adós vagyok még néhány képpel, ezeket kisebb adagokban fogom publikálni az új címkézési lehetőségnek köszönhetően. Szóval Norvégia, Bergen. Évente 300 esős nap.

_{Kikötő, Bergen Hanza-házak A Világörökség része}

Bergeni akvárium

Norvégia legnagyobb és legrégibb ilyen jellegű intézménye.

Szóval lenyomtunk Schumival meg Tibivel egy Solymár-kört, kb. 6 óra volt, téptem egy kis kurvajó alapozó before-partyra, aztán a gimi (jedlik) elé közös talira (ahol örültem egy csomó rég látott arcnak), ahonnan végül a Nagy Levinben kötöttünk ki.

_{Egy sör nem sör Photoshop? Az előételem}

_{Az Antikrisztus}

_{IT Ofő & utánpótlás Meleg üdvözlet ScoobyZolitól}

_nc

A képek jórészéért thx 2 Norby.

Hulla fáradt vagyok. Az új telóm megöl

1. Kedd este eltekertem a Kolosy-térig, meg vissza.
2. Szerda délben felmentem a Normafához, lejöttem Gazdagréthez a Katlanon keresztül.
3. Csütörtök este GuNN-nal és Lacival mentünk fel a HHH-re. Ők országútival nyomják és ráadásul edzésként fogják fel a dolgot, úgyhogy iszonyatosan paráztam hogy mi lesz, de eléggé tolerálták a sebességemet és így szép lassan felcsorogtunk Külön extremitás, hogy mindössze egyetlen helyen kellett megállnom, éspedig a Fenyőgyöngye buszvégállomásnál. Aztán most rájöttem hogy ez nem teljesen igaz, mert párszáz méterrel feljebb az első kútnál is megálltunk, és tanakodtunk hogy menjünk-e tovább egyáltalán. (GuNN-nál nem volt lámpa, világítás pedig nincs, és ez egy necces kombináció outival.) Végül csak felmentünk a tetőre, ahonnan elég zsír az éjszakai kilátás. Lehet, hogy nyomunk még ilyet.
4. Pénteken megint feltekertem a HHH-re és lejöttem a tetőről a durva kavicsos részen. A délelőtti eső miatt viszont tiszta sár volt minden, úgyhogy az egyik szárazon is csúszós lejtőre gondolva inkább visszafordultam a reptéren át Hűvösvölgy felé. A bringát előtte levő nap nyaltam tisztára, nem biztos hogy megérte
   
5. Szombat hajnalban pedig Tibivel indultunk egy Árpád-kilátó - HHH - Solymár túrára, amiből az első kettőt végülis kihagytuk mert iszonyat izomlázam volt már az aszfalton is, úgyhogy inkább a reptéren átnyergelve mentünk a Virágos-nyereghez, majd onnan Solymárra. Van útközben egy nagy kövekkel telerakott ösvény, ahol eddig mindig centizgettem a kerékkel hogy nehogy elessek, hiszen az előző telóm egy merevvilla volt gyakorlatilag. Most azt tök simán vettem, nem tudom vajon mennyivel mentem, de kellemes tempóban, amiben már nem egyszerű ügy megállni illetve a tereptárgyak közti navigációra sincs idő. Ez nagyon pozitív élmény volt

Szóval van a Hármashatár-hegy tetejénél kicsit lejjebb egy olyan durva kavicsos lejtő, ami hát elég para a kezdő bicajosnak, azaz nekem. Vízmosások futnak rajta át itt-ott, akár 40 centi mélyen, a kövek meg másznak ki a kerék alól, és persze elég rendesen lejt az egész, úgyhogy izomból kapaszkodni kell a fékbe, ami egy ilyen hosszú út esetén már önmagában is megterhelő a kéznek, pláne ha még a kormány is rángat. Na ez utóbbi problémán egész sokat segített a Rock Shox Revelation. (Nem titkolt SEO-zás zajlik.) Nem mondhatnám, hogy azon a lejtőn túl sokszor jöttem volna le, ha minden igaz, most negyedszer, viszont hosszúsága miatt a combom/kezem mindig totál kikészült rajta, csak sok apróbb szakaszban tudtam lemenni. Na ez szombaton leredukálódott 3 szakaszra, ebből a középső csak 3 méter volt, és a felső se volt hosszú. Lényegében mondhatjuk, hogy fent egy technikai problémától eltekintve egyben le tudtam ereszkedni, és az eddigiekhez képest egész jó tempóban. A technikai problémát egy vízmosás jelentette, aminek nem mentem át időben a bal oldalára, a jobb oldalán meg elfogyott a járható út. Oké, keresztezzük a vízmosást, csak majdnem bukfenc lett belőle a beakadó első kerék miatt, úgyhogy ott megálltam egy kicsit kipihenni az izgalmakat.

Mire leértem ezen a lejtőn, már annyira kész voltam, hogy úgy döntöttem inkább visszafordulok hűvösvölgy felé, úgyis el kellett hoznom a Probike-ból a régi teleszkópomat, ahhoz meg célszerű volt odaérni zárásig. Iszonyatosan lefáradtam mindenesetre.

_{A képek az 5,5 éves, teljesen elszaródott Nikon Coolpix 885-ömmel készültek, bocs a minőségért.}

Mivel még nem is ebédeltem, és igencsak 18 óra volt, itthon rendeltem egy Vesuvio pizzát a Pizzaboy pizzériától (bocs, SEO) (sonka gomba kukorica), 60 perc után jött is. Kinyitom a dobozt: bab, bacon. Telefon pizzaboynak, oké, hozzák soron kívül a pizzámat. Újabb 45 perc (!) múlva itt is volt. Sajnos a bab/baconöset elvitték viszont Vajon mit csinálhattak vele, valakinek kiszállítottak egy három órás már-már oszló félben levő pizzát? A Vesuviot a Cool Túrából okulva alapos szemrevételezés után jóízűen elfogyasztottam

16 év után végre hozzánk is elérkezett a Titanic kiállítás, így barátnőmnek köszönhetően nekem is végig kellett esnem a megtekintésén.

Már a belépő megvásárlása se volt egyszerű, ugyanis a jegyek száma órákra bontva, limitálva van, és ha jót akarsz magadnak, akkor a neten vagy egy jegyirodában kell megvásárolnod, mert a helyszínen elég nehézkes és nem is biztos, hogy van akkorra, amikor te be akarsz jutni. Ugyanis meg van adva, hogy egy órában pontosan hány jegyet lehet eladni, és ha mondjuk megvetted a 16-17 óra közötti turnusra a belépődet, akkor ahhoz tartanod is kell magad, tehát ha azt lekésed, akkor buktad a jegyed árát. Ugyanígy természetesen hamarabb se lehet bemenni. Ez jó is, meg rossz is, mert így el lehet kerülni a tömeget (ami szerintem annyira nem sikerült), viszont az ember a saját idejével nem tud annyira szabadon rendelkezni.

Visszatérve a kiállításhoz, szerintem nem volt olyan nagy szám, mint ahogy azt behirdették. A bejáratnál kaptunk egy korhű „beszállókártyát” aminek a segítségével a végén kikereshettük a saját nevünket, hogy túléltük-e vagy sem. Szerencsére mindketten sikeresen vettük az akadályokat és nehézségek árán, de eljutottunk New Yorkba, igaz nem volt nehéz, hisz én is nő voltam.

A tárlat egyébként végig vezet minket a Titanic történetén. Az első pár teremben leírják, hogy miért építettek ekkora hajót, hogyan készült, néhány technikai adatot is mellékelnek, majd pedig a vízrebocsátást mutatják. Ugyanitt néhány személyről is kapunk egy rövidke életrajzot, pl. a kapitányról és a Titanic megálmodójáról. Természetesen miközben járjuk a szobákat mindenhová raktak 1-1 odaillő tárgyat, amit a tengeraljáról hoztak fel, aminek szerintem egy része parasztvakítás, míg a másik fele valóban oda illik. Hiszen néhány szobában képesek kiszúrni az ember szemét 1-1 csészével, meg korlát darabbal, vagy esetleg egy ruhaakasztóval, ami valljuk be, nem tud túl érdekes lenni. Természetesen vannak érdekes dolgok is, mint például táskából előkerült gyémánt berakásos ékszer, vagy a hajó harangja, amit akkor rángattak mielőtt neki mentek volna a jéghegynek.

A kiállítás még bemutatta az egyes osztályok közötti különbségeket, leírták, hogy ezért a pénzért mi járt, és egy élethű másolatot is kiállítottak mind a három osztály szállásáról. Érdekességként meg is említeném, hogy az első osztályra 15 millió forint környékén volt a szállás mai árfolyamon, míg a harmadosztályra 105 ezer forint lenne ma egy jegy.
Végül a túra végén meglehetett fogdosni egy „igazi” jéghegyet, ami kb. úgy nézett ki, mint amikor a hűtő hátulján lefagy a pára.

Végül is összességében nem volt olyan vészes, úgymond még érdekes is mondható, de hétvégén biztos nem adnék ki érte 2500 forintot (diákjegy), inkább érdemes hétköznap menni, úgy egy ezressel olcsóbb.

A képek minőségéért elnézést, de nem lehetett fotózni, így kénytelen voltam mobillal ügyeskedni a sötétben.

_{Villáskulcs Jéghegy Lemez Cilinder Ilyen rendezetten álltak a tenger fenekén Egy darab korlát Cipő}

Legnagyobb megdöbbenésemre a Cateye HL-EL530 irgalmatlan erős fénnyel rendelkezik. Olyannyira erőssel, hogy kicsit meg is tépázta az éjszakai bringatúrának a lényegét: nevezetesen hogy úgy mész a sötétben, hogy igazából marhára nem látsz az orrodnál tovább Így aztán elég komoly sebességgel tudtunk haladni, és hamar le is jutottunk. Szóval fene se gondolta volna, de lehet hogy az ilyesminek inkább gyengébb lámpával érdemesebb nekivágni

Ja, a bokorban leledző lények viszont azért hozták ránk a parát rendesen

Update 16:20: a HL-EL530 rögzítése:

Update 21:51: később még jól jöhet, hogy megfigyelésem szerint kb. 18 fokban indultam el itthonról, nyilván közben is hűlt a levegő, az utolsó fogassal mentünk fel, odafelé volt rajtam egy hosszúujjú felső aláöltözék (aznap vettem), egy rövidujjú mez, egy hosszúujjú mez, a könyök-/alkarprotektor, és fáztam. Fent felvettem még egy rövidujjú mezt, de ez nem sokat segített, karra kellett volna még valami, sőt, a hosszúujjú nyári bringáskesztyűnek is túl jó volt a szellőzése. Lábra is egyértelműen jöhetett volna még valami, és fejre is a bukó alá. Annyira nem volt gáz egyébként, de azért kicsit fáztam.

Nyílván már sokan hallottátok, hogy Amszterdam a tolerancia és a sokszínűség városa. Így számos olyan dolog megtalálható városban, amit máshol nem láthat az ember. Ebben a kis bejegyzésben a vöröslámpás negyedről és a szex múzeumról fogok írni egy rövid összefoglalót képekkel illusztrálva.

Kezdjük először is a vöröslámpás negyeddel. Sajnos legnagyobb bánatomra ehhez nem tudok képeket csatolni, hiszen szigorúan tiltott a fényképezés. Ezt nem csak úgy mondják, mint a múzeumba, hogy ne fotózz, mert baj lesz, hanem halál komolyan, mert ha esetleg fényképezni mersz, lehet hogy valamelyik strici jóvoltából a csatornában kötsz ki.

A lányok nem messze a főtértől, kb. 300-400 méterre lévő csatornának a két partján és a környező utcákban álldogálnak egy-egy üvegajtó mögött, ami vörös színű neonokkal van körberakva. Néhány helyen erős UV fénnyel világítják meg a fehér, sárga, illetve egyéb rikító fehérneműs prostikat, hogy még feltünőbbek legyenek. Általában nem sok minden csinálnak az ajtó mögött, leginkább csak állnak, olykor esetleg kikopognak azoknak, akik hosszabb pillantást vetettek rájuk, hogy jöjjenek vissza egy körre, de jellemző az is hogy egyszerűen csak széttett lábakkal várják a kuncsaftokat. Néha-néha előfordul az is, hogy kinyitják az ajtót és leszólítják a srácokat, hogy van-e kedvük szexelni egyet. Azonban ha az ajtó mögött el van húzva a vörös függöny, akkor ott nagy valószínűséggel éppen valami történik.

És az megvolt hogy a webisztán (ami az Index kettőpontnullaügyi megmondó-, híradó- és pletykablogja) az indafotót (az index néhány napja indult képmegosztó szolgáltatását, kb. magyar flickr) az én képeimmel népszerűsíti?

(Igen, a felső bringás fotót ti még nem is láttátok itt a blogon, mert a skandináv sorozatom még nem tart dániánál. A másik meg a csóványosi túran készült, februárban.)

Az elmúlt két hétben tettem a barátnőmmel egy kisebb-nagyobb nyaralást, aminek a tapasztalatait gondoltam megosztom veletek, ha már így belemerültünk a nyaralásos fotókba (képek itt!). Az úti cél gondolata már tavaly ilyenkor megfogalmazódott a fejünkben, így nem volt nehéz eldönteni, hogy hová is megyünk, mit nézünk meg. Mivel volt már tavalyi tapasztalatunk Olaszországból, hogy milyen is a sátras nyaralás, úgy gondoltuk idén se lehet gond, ez szerencsére be is jött. Sátorral nyaralni nagyszerű dolog, rengeteget meglehet spórolni a szálláson, emellett rendkívül mobil is marad az ember.

A nyaralás során megpróbáltuk a Benelux államok minden látványosságát megnézni, amit a pénztárcánknak megengedhetünk, és érdekesnek találtunk. A meglátogatott városok a következő képpen alakultak: Amszterdam, Hága, Rotterdam, Brüsszel, Brugge, Antwerpen, Oostend, valamint egy nap ellátogattunk egy nem túl messzi kisvárosba Hollandiában, hogy megnézzük a Delfináriumot, ami Európa legnagyobb ilyen komplexuma.

Kezdjük is egyből Amszterdammal. Régi vágyam volt már hogy megnézhessem élőben ezt a várost, hisz számos szempontból rendkívül vonzó. Az emberek teljesen mások, mint itt Magyarországon. Sokkal jobban tolerálnak mindent, így az első pár órában már igen érdekes alakokba futhat az ember. Nem, most nem a szétszívott agyú fekete rasztákra gondolok, hanem vicces külsejű, furcsa egyben bohókás viselkedésű emberekre. Amiből nem kevés volt, igaz lehet külföldiek voltak, mert a belvárosban inkább turistákat lehet látni, mint a helyieket. Számomra Hollandia közlekedése maga a mennyország volt. Jól ki van építve az autópálya rendszer, szinte mindenhova kettő-, de inkább háromsávos autópályák vezettek, autóút jóformán alig van. Az autópályán 120km/h-s sebességgel lehet haladni, amit az emberek nagy része szigorúan be is tart, de egyébként inkább a 100km/h-s sebességkorlátozás jellemző. Nem tudom miért, de lehet, hogy hobbyból rakják ki ezeket a táblákat mindenhova.

Az autópályán egyébként minden létező dolgot megpróbálnak átvezetni az ember feje fölött, gondolom a helytakarékosság okából kifolyólag. Az Amszterdami repülőtér gépei pl. egy sima felüljárón átgurulnak az autópálya felett, de volt olyan hogy volt egy kis süllyesztés az autópályán, mert építettek a két folyó közé egy vízi felüljárót, amin vitorlás hajók keltek át az út felett. Egyszerűen elképesztő volt azt látni, hogy van egy 10-20 méter széles kis felüljáró az úton, amin éppen egy hajó ment át a kocsik fölött.

A közlekedési csomópontok jelzőlámpái nagyrészt érzékelőkkel van ellátva, így nem igazán fordulhat elő az, mint itthon, hogy 2 percet állok a pirosban, s közben nem jön senki semmilyen irányból. Ha érzékeli a lámpa, hogy jövök és máshol nincsenek autók, akkor mire oda érek zöldre is vált. Számtalanszor előfordult az, hogy pont pirosra váltott a lámpa, de 2mp után megint zöldet jelzett, mert közeledtem. Természetesen azt is érzékelte, hogy mennyien állnak a pirosnál, így ha az egyik oldalon többen várakoztak sokkal tovább volt nekik zöld, mint ha csak egy árva autó állna a pirosnál. Úgy gondolom itthon se ártana beszerezni ilyeneket, hisz sokkal dinamikusabb lesz így a közlekedés.

Amszterdamban, kb. minden sarkon fellelhető egy-egy villamos vonal. Természetesen az se olyan mint itthon. A villamosra, csak az első és az utolsó előtti ajtónál lehet felszállni és minden esetben megnézik, hogy van-e érvényes bérleted vagy jegyed. Mivel a hollandok imádnak biciklizni természetesen a villamoson van kiépített kerékpár tároló, ahol rögzítheted a biciklit, ha jól emlékszem kettőt lehet szállítani. Nagyrészt Combino villamosok járnak, mint itthon, igen ám, csak nem 20-al meg 30-al totojáznak, mert különben kisiklanak, hanem a külvárosi részen úgy kenik neki, ahogy csak tudják. Egyszer előre mentem a vezetőfülkéhez meglesni, hogy most mégis mennyivel megyünk itt az alagútban, aztán látom 75-el, így kb. 8 perc alatt be is értünk a külvárosból a központi pályaudvarra. A menetrendet természetesen sikerült tartaniuk a külvárosban is, nem úgy van ám, hogy hébe-hóba jön a villamos egyszer csak, hanem szépen ki van írva a kijelzőre, hogy még 5 perc, aztán oda is ért, vagy időben, vagy maximum késett egy percet.

A városban is elég érdekesen közlekedik a villamos. Minden indulásnál kongat egyet, ami szerintem marha idegesítő, de hát kell, mert a gyalogosok és a bicajosok minden elképzelhető útvonalon teljesen szabálytalanul közlekednek. A villamosvezetők tapasztalataim alapján úgy gondolkodnak, hogy duda és majd elugrik a gyalogos, nem igazén szoktak lassítani. A legszűkebb utcába is bevezetik a villamost a jó tömegközlekedés megoldása végett. Ott ahol nem fér el két vágány, ott egymásra vezetik a két sínt, így úgymond 1-1 pár sín van egymás mellett közvetlenül, amikor pedig újra van hely akkor szétválnak. Egyébként az amszterdami villamost leginkább egy hullámvasúthoz lehetne hasonlítani, mert ezerrel veszik be a 90 fokos kanyarokat, szinte úgy hogy az ember lerepül a székről.

Most pedig jöjjön pár kép, folyt. köv.

_{3 szintes kerékpártároló a központi pályaudvarnál Otthagyott bicikli, gyakori látvány A korláthoz is rögzítheted a gépet szakszerűen Vagy egyszerűen csak eldobod valahol}

_{Mennek amerre látnak 2in1 Heineken experience 1}

_{Heineken experience 2 Gátak mindenfele}

_{Varázsgomba bolt}

_{Nemo Science Center és a VOC hajója}

Stockholmról ez a második bejegyzés, az elsőt itt találod: Stockholm (1. rész)

Stockholm: Vasa múzeum, Storkyrkan templom

_{Storkyrkan templom Ez a gömb q yo volt, kár hogy nem vettem észre hogy mozog Vasa múzeum}

_{69 méter hosszú, 12 méter széles Hét szint}

A Vasa múzeumnál egy éttermi asztalra raktam le az állványt és onnan exponáltam, a végén azt vettem észre hogy két éttermi hölgy vár engem a terítéssel. Reflexből mondtam hogy Sorry, csak második nekifutásra esett le, hogy ők nem demonstratíve nem kezdtek neki az asztal terítésének, hanem kedvesen megvárták, hogy végezzek a fotózással, a helyénvaló tehát a Thank you lett volna.

Ami a Vasa hajót illeti, 1626-tól 1628-ig építették a svéd király megrendelésére, aki jómaga is beleszólt a tervekbe, jobban mondva az eredeti tervező halála után tanítványának közreműködésével módosította azt. Mivel a tervek csak a mester fejében voltak meg, így azokat magával vitte. Eredményként az 1210 tonnás, 69 méter hosszú hadihajó végül első útján a kikötőben 1300 méter megtétele után szépen elsüllyedt Azonban a víz sajátosságainak köszönhetően elég jól konzerválódott, és 30 méteres mélységben töltötte az elkövetkezendő 333 évet. 1961-ben hosszú kutatás és előkészítő munka után megtalálták illetve kiemelték a hajót, és köréépítettek egy hét szintes múzeumot, ami 1990 óta látogatható. Ez volt ahol jártunk.

Stockholm este

_{Wallenberg-emlékmű Kölcsönbringák, elviheted Kristall-vertikal accent, 37 m}

_{Sergels Torg tér}

_{Kilátás a Katarinahissen felől}

Stockholm: Skanzen

_{Útelágazódáshoz érkeztünk}

_{Játszótér. Tetszik! Teljes foglalkoztatottság?}

A teljes foglalkoztatottság című #42-es képhez csak annyit fűzök, hogy a Skanzen tele van alkalmazottakkal, akiknek kb. az a dolguk, hogy korhű ruhában ott legyenek. És kész. Lefotózhatod őket, meg ilyenek. Mondjuk jópofa. Azért nem lehet egy nagy kaland

Maga a Skanzen egyébként gyönyörű, nem csoda hogy a stockholmiak egyik kedvenc kiránduló ill. kikapcsolódási helye.

• Skandinávia: Svédország
• Skandinávia: Svédország: Stockholm (1. rész)

Stockholmról ez az első bejegyzés, a másodikat itt találod: Stockholm (2. rész)

Svédországban szerencsére fantasztikus időnk volt, és látnivalóban sem akadt hiány.

Stockholm: a város

Stockholm fantasztikus. A skandináv körút legjobb része volt szerintem. Maga a városszerkezet elbűvölő, hiszen 14 kisebb szigetre épült, amit 53 híd köt össze, így az ember lépten nyomon vízpartot lát (a város alatt találkozik a Mälaren-tó és a Balti-tenger). Lenyűgöző a közlekedésük is: útjaik szélesek, bár a neten utólag azt olvastam hogy éppen bevezettek valami behajtási díjat az autósoknak, számomra érthetetlenül, ugyanis a többségében négy-hatsávos útjaikon gyakorlatilag alig van forgalom. Az utak minősége is kitűnő, nem reped, nem patchwork - ezt volt alkalmam megtapasztalni egy esti autókázás során, amire helyi ismerőseink invitáltak

_{Városháza a Kungsholmen szigeten}

_{Stortorget tér jellegzetes házai Királyi palota (fotózni és táskát behozni tilos) Őrségváltás}

_{Minden korosztály teker Őrségváltók levonulnak}

Mint az látható, a házak nincsenek különösebben túldíszítve, itt nem divat mutogatni hogy mennyid van, nem mindenki király. Követendő mentalitás.

nagyobb felbontásban: 1920x627, 2560x836
Baloldalt a Gamla stan (óváros, Stadsholmen sziget), jobboldalt a Gröna Lund (Zöld Liget) vidámpark a Djurgarden félszigeten.

_{Üveg-obeliszk a Sergels Torg téren A szikla}

_{Börtönből kialakított hotel a Langholmenen (Hosszú sziget) Állandó útfelújítások}

Hamarosan jön Stockholm második fele.

• Skandinávia: Svédország
• Skandinávia: Svédország: Stockholm (2. rész)

• Tűzijáték 2005 - képek
• Tűzijáték 2006 - képek
• Tűzijáték 2008 - képek
• Tűzijáték 2009 - képek

A tűzijátékról elsődlegesen nem evakuálni kellene a tömeget, hanem olyan időpontban kell megrendezni, amikor nincs 100 km-es szél, meg jégeső.

Elsőfokú riasztás, nyugatról Budapest felé tart.

Update 18:44: rtlk híradó, gál j zoltán: valszeg esni fog de az nem befolyásolja a rakéták fellövését. (kb.)
erős antónia: ha tehetik inkább otthonról nézzék az eseményeket - lehet hogy a tévétársaságok rendelték meg a vihart? egyébként az rtlk hírek elég keményen bevágta a tavalyi legdurvább blair witch projectes homemade menekülős videóit a tűzijátékról, nyilván jó biznisz ha azt a 1,5 milla nézőt inkább a képernyő előtt tartják ma este is...

problémamegoldás 2007, magyarország. nem ám elnapolnák... ez egy ünnep, szórakozás, majd pont szakadó esőben fogom kurvajól érezni magam a dunaparton, ugye? közben talán a brfk vagy valamelyik rendőri szerv azt tanácsolta hogy ne vigyenek az emberek esernyőt. akkor? tessenek kimenni szarráázni, saját felelősségre nagyon jó. amúgy tévéből ez már nem lesz élvezhető, nálunk hazavágta a képet a vihar 10 perce

amúgy gusztustalan és hányok tőle hogy mindenhonnan ez folyik hogy saját felelősségemre megyek ki... mintha az időpontot nem ők határoznák meg, vagy mintha nem lehetne odébb tolni... a tűzijáték nem arra van hogy tévéből nézzük.

Update 19:04: az index megfogalmazásában:

Ítéletidő tombol, zeng az ég Budapesten
Leszakadt az ég a fővárosban, ömlik az eső és erős szél süvít. A szabadban a saját felelősségére maradhat mindenki. A tűzijátékot nem mondták le. (index)

Update aug. 21. 00:56: a tömegkatasztrófa elmaradt, a tűzijáték képei itt.

Szerettem volna írni egy újabb bölcseletet a tűzijátékfotózással kapcsolatban, megtalálva az optimális rekeszértéket, záridőt és iso-t, azonban a képeimet elnézegetve nincs általános recept, a robbanások fényereje egészen eltérő, így tavaly-tavalyelőtt lőttem 8 másodperces ISO100-as képet is ami jól sikerült, de volt 1/60 mp-es is ISO1600 mellett, ami szintén szép lett, ráadásul mindenféle beállítás mellett születtek jó és rossz képek is, gyorsan kell alkalmazkodni az új fényviszonyokhoz.

Idén ráadásul minden eddiginél komplikáltabb a helyzet, mivel paranoid módon gyakorlatilag sok apró tűzijátékra szétszabdalták az eddigi egy nagyot, így mindenki fog semmit látni. Na jó nem, de minden esetre nem dőlhetünk hátra a fényképezőt manuálfókusszal belőve egy adott pontra, mivel egészen eltérő helyeknek kell most élesnek lennie időről időre, ami ráadásul valószínűleg a fényképező folyamatos mozgatását is megkívánja, legalábbis abban az esetben ha nem tudunk felvonulni legalább 5 darab masinával és lepakolni eltérő beállításokkal. Ez lenne egyébként az ideális

Van az indexen és az origón is helyszínajánló, azonban ez az átlagos nézőknek szól, az alacsonyállványos (max 120 cm) fotósnak egészen más igényei vannak, neki nem jó a tömeg közepén lennie, feltétlen a szélén kell elhelyezkedjen, lehetőleg nem magas objektumok mögött, és rezgésmentes helyen. Ezt figyelembe véve milyen helyszín lenne vajon az ideális fotózáshoz? Megvallom, egyelőre fogalmam sincs, pedig ma bejártam a rakpartokat. Rendkívül szomorú vagyok amiért így szétszórták a tűzijátékot. Ráadásul a Szabadság hidat állványozzák, és nem átlátszó a szerkezete, mert be van takarva.

Ja és további szempont hogy pl. tavaly kb. max negyed órával előbb mentem ki és idén sem akarok sátrazni a helyért

• Tűzijáték 2007 - képek

A címke ismérvei a web 2.0-ban a következők:

1. egy objektumot többel is felruházhatunk (szemben a kategóriákkal)
2. a felhasználó egyszerűen hozhat létre újat

Ebből kisül, hogy a blogon eddig is félig-meddig címkézés volt, mert bár én kategória szót használok (mert szvsz az értelmesebb), a bejegyzések mégis tartozhatnak több kategória alá.

Na mostantól viszont az adminfelületen egyszerűen lehet új kategóriákat (ha úgy tetszik címkéket) is létrehozni, amivel vélhetően élni is fogunk. Azonban ezek nem lesznek egyenértékűek a régi alapkategóriákkal, melyekből nagyjából 20 van. Azokból kötelező lesz választani legalább egyet minden bejegyzéshez, az újakból nem. Az archívum is a régiek alapján fog listázódni továbbra is. Az új címkéket elsősorban arra kívánom használni hogy a nagyon egybetartozó bejegyzéseket valamilyen módon összefogjam. Ez megtörténik egyrészt a bejegyzés címe alatti kategórialinkeléssel, másrészt a menüben található intelligens bejegyzésajánlóval (ami tovább okosodott az új feature-nek megfelelően).

Jah és most már nem muszáj évre sem szűkíteni az archívumot.

Ebben a szellemben az első néhány címkénk (vagy minikategóriánk): tűzijáték, skandinávia, hollandia, apple. Utóbbi csak a trend kedvéért. Majd lesz több is, de okosan, nem pedig hülyén. Ezzel elértük a blog 2.8-at.

• Version history

Malmö

Malmö az első svéd város amivel testközelből találkoztunk, miután a kompot Trelleborgnál elhagytuk. Reggel 7-től 9-ig voltunk itt, úgyhogy életnek legfeljebb apró nyomait találtuk, az északi népek ugyanis nem a koránkelésükről híresek. Ennek oka a télben keresendő, amikor náluk elég későn jön föl a nap, és korán nyugszik. Nyáron ugyan ennek a fordítottja van életben (Stockholmban úgy emlékszem 22 körül még besütött a szállodai szobába a nap), de emiatt nem zavartatják magukat. A forgalom néhány gyorsan és elegánsan suhanó biciklisben merült ki.

A pályaudvarra érkezvén már volt némi mozgás, itt fogyasztottam egy fánkot és valami narancsos túrós péksüteményt. Irgalmatlan finom volt mindkettő! De valami elképesztően. Igaz, elkérték az árát (elég drágák a cuccok ott északon), de legalább volt anyag bennük, frissek voltak, egyszerűen élmény volt megenni.

_{Vasútállomás Az egyik bringatároló Váróterem Jegykiadó automaták}

Leteszteltem a mellékhelyiséget is. Meghatározó élmény volt Öt svéd korona a beugró (~135 Ft, az utunkon végig hasonló áron mérték ezt a szolgáltatást egyébként), amit egy portás csaj helyezett biztonságba, majd ablak mögül gombbal nyitotta az elektromosan záródó ajtót. Belépést nyertem a férfi wc közös terébe. Kellemes halk zene, igényes téglafal (mint egy szép épület külsején), a falban egy akvárium, úszkáló halakkal, a kis helyiségek előterében pedig egy park, fákkal, padokkal! Egészen elképesztő volt. Fényképező nem volt nálam, de valszeg egyébként se mertem volna fotózni a férfi wc-ben

Maradjunk még a pályaudvarnál egy pillanatra, és nézzük meg a jegyadó automatákat, vagy a bicikliparkolót (kép#07). Mármint az egyiket, mert nem raktam fel az összesről a képet. Sejthetjük, hogy itt megbecsülik a bringásokat, teljesen alapvető közlekedési eszköznek számít. Valahogy rájöhettek hogy a várost nem feltétlen kell egy rohadt nagy parkolóvá alakítani, nem feltétlen kell élhetetlen zajszintet kreálni, és nem feltétlen kell belefulladni a saját mocskukba. Valószínűleg dugók sem nagyon vannak, erre majd Stockholmnál visszatérek pár szó erejéig. Próbáljátok megbecsülni hogy vajon hány utcát rondítanának el a parkoló autók, ha a képen látható bringákat autóra cserélnénk. Ismételten: ez csak az egyik bringaparkoló a pályaudvar körül.

Vadstena

_{Vadstena kikötője}

Közbeeső városka Stockholm felé a Vättern-tó partján, szép kikötővel, közepes várral és templommal, semmi extra, nem fárasztalak vele benneteket, lesz kép enélkül is rengeteg. Stockholmnak terjedelme miatt egy saját bejegyzést szánok, időrendileg egyébként itt következne.

Uppsala

_{Domkyrka gótikus székesegyház}

Uppsala Stockholmtól némileg északra helyezkedik el, júniusban egész éjjel világos van. Ezt mi nem teszteltük, mivel napközben jártunk ott, ellenben láttuk északeurópa egyik, illetve Skandinávia legnagyobb templomát, amit szemből valószínűleg csak én tudtam egyben lefotózni 118 méter magas és több mint száz évig épült. Van neki belseje is, az arra fogékonyak számára.

A mit sem sejtő növényeket Carolus Linnaeus házának kertjében kaptam lencsevégre növekedés közben.

Futottak még: Uppsalai Egyetem, alapítva 1477-ben. Pillanatnyilag 60 ezren látogatják, miközben magának a városnak pusztán 130 ezer lakója van.

Uppsala után huzamosabb időt Norvégia fővárosában, Oslóban töltöttünk. Külön bejegyzés tárgya. Norvégiából ismét Svédországon át jöttünk haza, az időrendet figyelmen kívül hagyva ez itt következik: Göteborg.

Göteborg

_{Göteborgi Operaház 1994-ben épült, impresszív úthálózat, szintén impresszív pláza, kicsit más - vegyük észre az utcai lámpákat}

_{esküvői bringa, nem leláncolva btw a szörny}

_{ilyenen is rakják, bár nem ez a tipikus}

_lakótelep?

Göteborgba a 10. napon értünk. Eszetlen jó és hatalmas kiadós ínycsiklandó étvágygerjesztő (nyamm!) szendvicset vettem egy helyen (összefut a nyál a számban / sírok ha rá gondolok), valami ismeretlen hússal és egyéb körettel, mondjuk 50 svéd koronáért (~1350 Ft) ez akár el is várható. Megjegyzem, ez nem helyi drágaszág, az egész úton ilyesmi volt a szint.

• Skandinávia felé: Prága
• Skandinávia felé: Drezda és a komp
• Skandinávia: Svédország
• Skandinávia: Svédország: Stockholm

Drezda

_{Hoffenkirchen}

_{Frauenkirchen Zwinger}

Drezda nekem abszolút elnyerte a tetszésem, hatalmas terek az utak között, a lakótelepek is teljesen élhetőek (kép#30). Praktikus megoldásként a házak közti autóparkolók bejáratainál kapásból fel van tűntetve az adott helyszínen lévő parkolóhelyek száma, valamint hogy azokból éppen hány van szabadon. A bringautak elég jól kiépítettnek látszottak egy darabon, máshol kevésbé. Azért voltak bringások szép számmal, úgyhogy gondolom általánosságban is korrekt úthálózatuk lehet.

Komp: Rostock-Trelleborg

_{"Művészi" (= elcsesztem* )}

_{Playland gyerekeknek, alkesz szülők kintről mutathatnak példát}

* valójában nem csesztem el, technikailag egyszerűen nem volt lehetséges jó képet lőni semmiről, hiába állványoztam le a gépet, egyrészt maga a hajó túlzottan rázkódott (így pl. a partról készült képeim értékelhetetlenek), másrészt meg ugye minden külső objektumhoz képest mozogtunk, ami a sötét miatti hosszú expozícióknak nem tesz jót.

A Scandline kompjával keltünk át Svédországba. 8 emeletes, 200 méter hosszú, 28 méter széles, 48 méter magas, 600 személy fér el rajta, 200 km hajóút 30km/h-val. Végül olyan 7-7,5 óra alatt tettük meg. Az adatok nem tűnnek túl durvának, de belülről azért elég brutál egy ilyen hajó Meg az is, amikor a dokkban jönnek le róla komplett vasúti szerelvények, vagonok sora, kamionok, buszok, lakókocsis autók, stb. Dánia előtt megfigyeltem hogy legalább három pályán töltik pusztán gépjárművekkel a kompot egyszerre. Több szintes parkolója van, a vonatoké a legalsó szint. Van rajta mozi, több reggeliző helyiség, játszótér gyerekeknek, pihenő szobák, kabinok, ez utóbbiakból különösen sok.

Egyébként amikor a hajó megérkezik, elképesztő az a forgalom ami megindul a környéken. Például éppen objektívet cseréltem a fényképezőn, amikor megkülönböztető jelzésekkel egy faszi majdnem rámparkolt (30-cal persze), én meg nem nagyon tudtam odébb ugrani mert akkor beszennyeződnek a cuccok Ez a csávó egyébként egy ilyen kamionvonó izét vezetett, egy pillanat alatt beparkolt a csomag alá és már vitte is. Láttam egy targoncát is az egysávos felvonható, kanyarodó tök keskeny hídon menni olyan 50-nel Ahol más centizné hogy vajon elfér-e. A rutin…

A hajótérkép alapján mint később kiderült, az egyik beszélgetőszobában foglaltunk helyet, sokadmagunkkal, itt töltöttük az éjszakát. Ki milyen gyors volt, olyan minőségű helyre tehetett szert (az idegenvezetőnk már előre felkészített minket hogy jönnek az oroszok (!) úgyhogy versenyfutás volt a jó helyekért ). Voltak páran akik a földön aludtak, én speciál kisajátítottam két fotelszerűséget és azokat összetolva aludtam, lábamat feltéve a magasba. Borzalmas volt, mert bár a testem vízszintben feküdt, úgy éreztem, mintha fejjel lefelé lennék. A budi megfelelő és kisforgalmú volt, legalábbis ahhoz képest hogy hajó, és szintenként csak egy volt belőle Később rájöttem hogy ennek az az oka, hogy a kabinosoknak van sajátjuk Értelemszerűen nem pl. máv-állapotokat kell elképzelni, hanem kétrétegű wc-papírt és akkora mellékhelyiséget ahol tök lazán át is tudtam öltözni, de szerintem a fotók alapján boldogultok. Szóval atom volt.

• Skandinávia felé: Prága
• Skandinávia felé: Drezda és a komp
• Skandinávia: Svédország

Prága

_Városháza

_{Óváros tér}

Mint emlékszünk, 2007 július 18-án Magyarországon negyvenvalahányfokig emelkedett a hőmérő higanyszála, szigorúan árnyékban. Északra némileg kellemesebb volt a helyzet, eképp éltem meg a dolgot a szállodából:

[...] pont besüt a késő délutáni nap. Ha kint 35 fok volt, akkor itt bent kb. 50. Légkondi úgy tűnik nincs, bár van a falon valami +/- szabályzó, de nem tapasztaltam hogy csinálna bármit is. Patakokban izzadok. A szoba amúgy szép.

Később rájöttem, hogy az ablak kinyitásával egészen fantasztikus eredményeket lehet elérni.

_{The Experienced Guide - te felbérelnéd?}

_{Moldva Károly híd}

_{Vencel-tér Ez a négyzetméter nem vész kárba}

Node Prága. Az nemrossz. A város külterületein kőkemény multinacionális jelenlét van, olyan üvegpaloták sora, amiken a következő nevek voltak olvashatók: Sony, Samsung, Sun, IBM stb. Prága belsőbb negyedeiben, amerre jártunk (3 óránk volt gyalog), hihetetlen nyüzsgés van, eszméletlen nagy a turistaforgalom. Kicsit emlékeztetett Velencére a szűk utcák és apró boltok miatt, a Champs-Élysées-re a hatalmas főtér millió kisebb-nagyobb boltjai és nyüzsgése miatt, no és a Váci utcára, hogy mondjak egy hazai példát is Bár a Váci utca forgalma igazán csekély ehhez képest.

Megnéztünk egy órajátékot (kép#16). Elképesztő hogy mennyien várták a tűző napon, hogy a templomon megbólintsa három figura a fejét, meg egy negyedik elfordítsa 5 fokkal a kardját. Gondolom ez 2007-ben igen komoly tech demónak számít. Na jó, ízlések és pofonok.

• Skandinávia felé: Prága
• Skandinávia felé: Drezda és a komp
• Skandinávia: Svédország

Norvégia szellemjárta környék, _nyilván_.

Szóval ezen vettem részt, jó volt, készült 1600 kép, és egyelőre még nem tudom, hogy miként publikáljak belőlük.

Technikai részletek: van nekem például egy Haszprus Private Gallery nevű site-om, amit félig-meddig átírtam úgy, hogy publikusan is tudjon üzemelni. Ez tud javascriptes képcache-elést meg minden jóságot, elég advanced cucc, cserébe nincs integrálva a bloggal, de tervbe van véve. Ezt akár gyorsan le is fejleszthetném. A harmadik lehetőség, hogy a szokásos módon felpakolászom a képeimet szimplán a blogra.

Ugyanakkor azt is el kéne döntenem, hogy csoportosítom-e valamilyen módon a képeket, és ha igen akkor hogyan, valamint fűzök-e hozzájuk szöveget.

Nyilván csoportosítás nélkül például elég necces lenne 200 képet felrakni, pedig szvsz biztos van ennyi, ami érdekesnek nevezhető.

Csoportosíthatnám helyszínek szerint, illetve aszerint is, hogy mik az ismeretterjesztő/beszámoló/turistafotó jellegű képek, és mik azok, ahol valami apró érdekességet ragadtam meg, ami igazából nem jellemzi a látottakat, pusztán maga a kép jó.

No amíg ezekről döntök és feldolgozom a raw képeket (brutál munka), pár link, hogy ne unatkozzatok, csak előbb lőjétek be a monitort úgy, hogy az alábbi szürkeskála valamennyi árnyalatát meg tudjátok különböztetni A-tól Z-ig:

• Art Gallery (ez a Haszprus Private Gallery Public Edition része, 1280*1024-es képernyőfelbontás szükséges a nézegetéshez. itt néhány érdekesebb fotóm található a teljesség igénye nélkül.)
• Ausztria 2004 - A salzkammerguti tóvidéktől a Grossglocknerig II.
• La Défense 2004 július
• Párizs 2004 július
• Monaco 2003 szeptember
• Franciaország 2003 augusztus-szeptember
• Svájc 2002

A képek ettől függetlenül nem biztos hogy ebbe, vagy csak ebbe fognak felkerülni, mint ahogy az is teljes homály hogy esetünkben a soon vajon mit jelent.

Az igazat megvallva az elmúlt 12 napban átverés áldozatai voltatok, a bejegyzéseket egytől egyig július elején írtam
Reklamáció itt: panasz@sohivatal.com

• Skandinávia: Svédország: Stockholm

Tegnap nyomtunk Tibivel meg Orcával egy túrát, négy alternatívából végülis a második legnehezebbet választottuk, így jártunk Hűvösvölgyben, az Árpád-kilátónál, a Hármashatár-hegy oldalában, a Virágos-nyeregnél, végül Solymáron az Alsó-jegenye-völgyben (majd pedig vissza). A km órám időnként kihagy (fogalmam sincs miért, tegnap cseréltem benne elemet), úgyhogy ezek nem teljesen pontos adatok, hanem egy alsó becslés: 3:02 tekerési idő, 45,52 km, 14,9 km/h-s átlag, 44,8 km/h max. Elég rendesen lefárasztott, főleg hogy már nagyon rég tettem hosszabb utat.

<sub>Határ-nyereg Árpád-kilátó Úgy volt, hogy szétázunk
Quasimodo (nagylátó effekt) Vérmadár, nagylátóval (egerészölyv)
BETÁMADT!! (még mindig nagylátó! be is kakiltam.) Nem hagyta abba a szirénázást, mint egy autóriasztó Háttérben a reptér Eddigre már remegtek a lábaim

Alsó-jegenye-völgy, ott jöttünk le a háttérből irdatlan lejtőn* Kint is van a halálfejes tábla</sub>

* not!

Kicsit vezettem szintentartás gyanánt (rámfért), és akkor már felkerestem fotóscuccal a múltkor beharangozott völgyet Solymáron. Tudom, a képek gagyik, de siettem (még rawba is elfelejtettem lőni). Talán legközelebb. Amúgy meg kéne nagyobb állvány, ilyen erdőben (sűrű ám csupa lyuk lombkorona) gyakorlatilag lehetetlen értékelhető eredményeket elérni másképp (azaz kézből) (igen, az árnyékos-világos részek váltakozására gondolok, ahol a világos foltok jobban kiégnek magasabb iso esetén). (Persze nyilván a két patakos kép nem kézből ment.)

A termosz nyáron is jóság.

• HHH - Solymár

Mond nektek valamit a Kosbor? Más néven ifj. Farkas Gyula digitális diáriuma (backup itt). Ma tökvéletlenül elvetődtem oda (b3ck említette vhol), és az alábbi történést észleltem egy tegnapelőtti bejegyzésben:

A képen Pirit, illetve Kareszt láthatjátok.

Na, nem tudom, ez már egyfajta híresség azt hiszem.

gy.k. Kismaros-Zebegény éjszakai túra

Update jún. 26. 12:27: Farkas Gyula reakciója

Adott egy 350D, amit meg kéne tisztítani. Hogyan álljunk neki, mibe fog fájni? Mi van ha nem csak a szenzort akarom tisztítani, hanem az obinak mindkét külső lencséjét is? (Azaz a gép felőli oldalon is.)

Tudom hogy vannak mindenféle tisztítókészletek, egyrészt ezek nem olcsók, másrészt viszont kérdés hogy mennyire jók, csak elmaszatolom velük a foltokat netán tönkreteszem a szenzort, vagy tényleg használhatók? Van ugye víz alapú, alkoholos, sűrített levegős, illetve száraz tisztító. Mi a tuti?

Van tapasztalata vkinek? Az extreme digitalnél konkrétan nézegetek most egy Photosol Digital Survival Kit Type 2-t. Ebben négy db CCD lehúzó ecset van, ami ugye négy tisztítási lehetőséget jelent. (Nem valami sok, azt kell mondjam.)

Mióta 350D-vel nyomulok, az állványom nem tudja megtartani a gépet függőleges helyzetben (értsd: állókép készítése közben), konkrétan lehúzza az obi. Egy 10e Ft-os állványról beszélünk egyébként, de most nem ez a lényeg. Kéne nekem valami olyan, ami elbírja a cuccot (350D + Sigma 18-125, ill. Sigma 10-20), és nem túl nagy. Magyarán hordozható. Ugyanis a mostani állványomat kb. 30 centire össze lehet csukni, és egyelőre ahogy neten nézelődtem, tipikusan inkább olyan 60 centiig mennek össze a komolyabb állványok. Ez elég nagy probléma, mert hátizsákba kb. 30 centiig fér, és nekem elsődleges szempont a könnyű hordozhatóság.

Esetleg jöhetnek állványmárkák is, mert különösebben nem vagyok tájékozott a témában.

Na jó mondok még elképzeléseket. Igazából tényleg az elsődleges szempont, hogy 30 centire össze lehessen csukni. Utána jön az, hogy mondjuk 150-ig ki lehessen nyitni, de ez a két dolog nem fog találkozni úgy érzem. A 30 centi az elsődleges prioritás, a nyithatóság kevésbé érdekes - mondjuk 1 méter fölött már oké. Gömbfej. Vízszintmérő nem prioritásos, egyéb extrák szintén nem. Legyen könnyű. Nem dedikált fotós utakra viszem, hanem csak be akarom vágni a táskába egy-egy túrára.

Nos, abban a szerencsében volt részem, hogy a gyakorlati óra keretében ellátogattunk Fótra, a filmgyárba. Egy hatalmas területen található a gyár, minden épületet hungarocell és gipsz vagy fa felhasználásával hoztak létre. Ez megmagyarázza a gyors állagromlást, viszont talán a fényképeken is látható, hogy eléggé élethűek az objektumok. Az építményeken kívül kellékraktár, pirotechnikai egység(ahol nem lehetett fényképezni...bazz) ruharaktár és egyéb tárolók találhatóak meg. Számomra rejtély, hogy mit tarthatnak a fundusz raktárban, de a neve nagyon tetszik. Jah, és a 3. kép nem gipszből és hungarocellből van, hanem húsból és vérből:-))

Előrendelést kaptam a mai teljes holdfogyatkozást megörökítő képeimre

(Amik egyébként nem fognak készülni, mert 1,6*125 mm nagyon kevés ehhez.)

Voltunk Gabival meg Orcával a Normafánál. Először elvittem őket a Katlanhoz, ahol legnagyobb meglepetésemre az ugratós részek után valami borzalom sár volt, ott egyszer meg is csúsztam, Orca meg majdnem rám, de szerencsére nem, viszont ő ekkor térdig sáros lett. Úgy döntöttünk visszafordulunk és lejövünk egy másik útvonalon is. Szóval mentünk felfelé, a békés erdei kutyával kirándulós népeknek az édibédi kutyulija pedig megharapta Orcát. Persze rá lett szólva édes hangon a tulaj által: [Bélaaa], nem szabaaad! (Ahol Béla a kutya neve.) Semmi elnézést vagy ilyesmi. Fölfelé egyébként pörgött ki a sárban a kerekünk rendesen.

(A térképen csak a második szakasz látszik, a Katlan nem. Képek & gps by Orca.)

A tetőn betoltunk némi rétest (ami egyébként elég jó volt), közben szétfagytunk (szél volt, meg q hideg), úgyhogy forró csokival / forralt borral enyhítettük fájdalmainkat.

Lefelé pár helyen egész jó tempót jöttem, most is fejlődtem egy kicsit. Mondjuk tegnapelőtt gyorsabb voltam sok helyen de mindegy, a mai az ugye bevárós társas nap volt.

Lefárasztott a túra rendesen.

BTW tavaly évvége felé rendesen rá voltam gerjedve a telócsere témájára amolyan ábrándozás szinten. Elsősorban jobb mozgást akartam, és akkoriban úgy véltem hogy ez a nagyobb telóúton keresztül valósítható meg. Nos nem. A jó mozgáshoz nem feltétlen kell nagy telóút, tulajdonképpen semmi köze hozzá. A teló témáról rég lejöttem már, de végülis a hidegben való működésképtelensége miatt tényleg lehet hogy érdemes lenne már idén telót cserélnem. Nem tudom. Egyrészt kezd kicsit elszabadulni a bringás költekezés, másrészt ilyen időben túl sokat úgyse megyek hegyre. Gondoltam egykor. Dehát ha egész évben ilyen 10 fokok vannak akkor azért mégis, viszont ebben még mindig full merev a teló. Tképpen októbertől kb. áprilisig, azaz az év felében. Szerencsére a munkás felében (azaz nem a nyári szünetben). Na mindegy nem ragozom tovább, a lényeg hogy jó lenne egy mozgó teló, de egyelőre nem akarok erre áldozni. (Update feb. 19. 00:53: tképpen nyáron is szarul mozog szóval…)

Kéne amúgy új fékbetét (a mostanimat tképpen már októberben cserélni javasolták, csak úgy voltam vele hogy egyrészt előbb utánanézek h milyenek vannak, másrészt ilyen esti szintentartó tekerésekhez télre nem kell komolyabb fékhatás), hidraulikus tárcsafék, meg egy jobb hátsó rugóstag is. A hidraulikus tárcsafék értelme az lenne hogy nem kéne a fékbe kapaszkodni ezerrel ha lassítani akarok. Hosszú lejtőn és/vagy erősen rázós terepen igen jól jönne. Ugyanis így nem kéne a parásabb részeken lassan menni, mert meg tudnék állni akkor és ott ahol akarok, mindegy milyen sebességgel megyek.

Amikor megvettem a bringát májusban, naívan azt gondoltam hogy ez most így kész, és 10 évre lerendeztem a bringakérdést

Na ez volt az álmodozó szekció. Bringát egy darabig nem fejlesztek.

Állat volt, egyébként is (sok yóarc) meg azért is, mert voltunk utána Orcával a János-hegyen, ahova szolidaritásból én is tolva vittem fel a bicót Aztán dumáltunk egy kurvanagyot, hazafelé meg legalább hárman kértek tőlem bocsánatot midőn a retek utcától (~moszkva tér) irdatlan sebességgel lezúztam a Dunapartig. Ugyanakkor nem vezettem agresszíven, dehát arról nem tehetek hogy a bmw-s fickó ráparkol fullosan a bringasávra, egy nő bevág elém a bringasávra gyalog, egy csávó meg velem szemben jön aztán a sötét miatt csak pár méterre derül ki hogy nagyjából a cipőjét nézte séta közben (eredmény: rémülten dobott egy legalább 6-lépéses szteptáncot egyhelyben, már csak a kalap meg a bot hiányzott). Mindenki hülye, csak én vagyok helikopter.

Kurvajó volt!

04:45-kor keltem
06:20 tali a Borároson
06:55 vonat Kismarosra
07:30 Kismaros, 1 doboz borsodi (+ útközben rumos tea)
08:35 busz Királyrétre, innen gyalog
12:10 Nagy-hideg hegy
14:10 Csóványos (938 m)
17:32 Kismaros
20:00 127.0.0.1

Voltunk kilencen. A túra atomkemény volt, még most is fáj a lábam, lábfejem, talpam, térdem, térdem mögött, vállam (slr-nek azért megvan a maga kellemes kis súlya), és mindemellett úgy járok mint valami hadirokkant, nem is igen tudom kinyújtani a lábam. A terep. Maga a Csóványos egyértelműen bringázhatatlan, legalábbis jelenlegi tudásommal (és most csak a lefelére gondolok, felfele még tolva is esélytelen). Kicsit lentebbi részeken viszont atomjó bringatúrákat lehetne ejteni. A táj valami eszméletlen gyönyörű, de ilyen tempó mellett nem tudtam normálisan fotózgatni. Pl. obit csak kétszer cseréltem, úgyhogy a portrék szerény mennyiségben vannak jelen, mert zömében 10-20mm-en lőttem.

A képek többsége ISO400, szerencsére elég jó napsütés volt, úgyhogy az F10 környéke és 1/200 befigyelt sokhelyen (köszönhetően a fehér hónak is). Nagyon meg vagyok elégedve velük. Egyetlen problémát az alacsony szögben érkező napsütés jelentette, amit nagylátónál fokozottan nehéz a képen kívülre helyezni.

Még annyit, mert később valszeg vissza fogom nézni, hogy 0-5 fok környéke lehetett (az előrejelzés szerint), vihart jósoltak de lényegében szélcsend volt, gyakran fáztam, ám még gyakrabban izzadtam, amiben pedig mindez történt: fent 4 réteg (ujjatlan, mez, kardigán, bringás dzseki), lent 2 réteg (gatya+jéger), vékony sál, sapka, eleje felé maszk, vmint 0-2 kesztyű (ujjatlan bringás + téli cérna). Időnként jöhetett volna még egy réteg fentre, de nem volt vészes. Jéger nélkül viszont absz. halál lett volna, thank god hogy vittem.

Ja és a kocsma előtt percekig fejtegette pár barátságos ember hogy ezért a maszkért egy fradimeccsen megvernének. Biztos.

Nem bíííírom! Nyarat akarok. Most. Jobban mondva nyári szünetet, 25 fokot, napsütést, ISO100-at. Intézkedjetek.