túra - 209 megfelelő bejegyzés.

Mutass mindent

Jelöld be, hogy főbb mely kategóriákat akarod olvasni, vagy ha csak egyet: kattints a nevére.


Haszprus

Boston 2016 dec

©   Haszprus   |   barátok biznisz buli fejlesztés fotózás külföld amerika boston első logmein meló mobilfotó s7

Első utam Amerikába.

A céggel mentünk ki öten, biznisz trip.

Azért elég jófejek voltak velünk, jól éreztük magunkat.

Kérdeztük mit érdemes megnézni a városban, de a leggyakoribb válaszok a pub, kocsma és söröző voltak.

Ennek megfelelően alakult a hetünk.

Milyen Boston? Nos kisebb a különbség, mint gondoltam. Az épített dolgok nagyok, nagyok az épületek, nagyok az ajtók, szélesek a terek, alapvetően minden oversized.

A szállodai szobáink nagyon szépek voltak, ez elsőre nem tűnt fel, alapvetően mindenre rá kellett éreznem kicsit. Ahogy a cég kinti irodáját is elsőre a semmi különös kategóriába tettem, majd ahogy jártuk végig a szinteket, tereket, úgy derült ki hogy vannak nagyon kellemes meglepetések, és így utólag ha visszanézem a képeket, azért eléggé rendben vannak a dolgok.

Én a magam részérl egy dimenziónyi különbségre készültem, de visszafogottabb dolgokat találtam. Bár azt mondják a tapasztaltak, hogy Boston nagyon európai, és Amerika jellege más helyeken jön elő igazán. Majd igyekszem még menni erre-arra, merítettem egy kis erőt ebből a tripből, 2017-ben igyekszem többfelé utazni.

A cég. Adnak a terekre, hogy megtaláld magadnak azt a helyet ahol szívesen vagy. Mivel úgyis laptopod van, ezért dolgozhatsz akárhonnan. Szerintem nagyon rendben van.

Haszprus

Külföldi utak

©   Haszprus   |   külföld boston logmein

Régen szerettem utazni. Persze manapság is szeretnék, de már vége a felhőtlen kornak amikor valaki más megszervezi és kifizeti az egészet. Persze még mindig vannak utazási irodák, de eszem ágában nem lenne már azokkal menni.

Node a lényeg hogy még sosem voltam Amerikában, legalábbis nemrég ez a kijelentés még igaz volt, szerencsére ma már nem. Kicsit cikinek is éreztem, tekintve hogy 32 vagyok, és az egész családom kb wc-re is Amerikába jár.

Úgy adódott, hogy a céggel elmehettem Bostonba egy hétre, erről majd írok egy bejegyzést, de ami ennél sokkal fontosabb, az ennek a folyománya: végre egy kicsit felszabadultam az anyagi mentális korlátoltság elől, azt hiszem újra fogok merni utazásra költeni. Azt még nem döntöttem el, hogy vajon kipróbálom-e a dolgot egyedül, de társsal biztosan. Persze ennek némiképp útjába áll, hogy most nincs párom. De ami késik, nem múlik.

Haszprus

Barcelona 2014 - első nap, strand, óváros, rambla

©   Haszprus   |   barátok külföld barcelona

A nagysikerű Európa-körút (aminek a fotóit még mindig fel kéne raknom) és Krakkó után újabb célt tűztünk ki Mf-fel, a legesélyesebb két hely Isztambul és Barcelona volt, végül utóbbi mellett döntöttünk, és szerintem milyen jól! Gimi óta akarok ide visszajutni, mert akkor voltam itt fél napot, és marhára bejött.

Egy csomó programlehetőségünk volt, viszont alapvetően chillezni mentünk meg relaxolni, úgyhogy nem kapkodtunk el semmit. A szállodát a város viszonylagos belsőbb részére igyekeztük választani, hogy gyalog lemehessünk a strandra, és metróval elérjünk lehetőség szerint a közelben mindent. Ez úgy lényegében sikerült is, valóban nem voltak roppant hosszúnak tűnő útjaink, bár azért el tudtam volna képzelni kevesebb utazást. A magam részéről lehet hogy legközelebb ha jövök még, akkor egy ennél is központibb vagy jobb helyre választanám a szállást.

Hat napot töltöttünk kint.

Első nap megnéztük a közeli strandot, és első étkezésnek a mekit választottuk, mert fostosak voltunk, ám ez elég kiábrándító kajalehetőségnek tűnt, úgyhogy estétől belecsaptunk a lecsóba - óváros, Rambla - és az elkövetkező egy hétben egy kész kis gasztro körútat tettünk meg. A szállodában az elég kétségbeesettnek hangzó “por favor no molestar” kiírás videó-értelmezését nem lehetett kihagyni.

Folyt köv, stay tuned.

Haszprus: 2014 elején egy cég fizette az utamat Gibraltárra egy állásinterjú kapcsán, én magam rég voltam már külföldön, és rájöttem most, hogy tiszta hülye vagyok, kell menni ezerrel. Megkérdeztem hát Mf-et hogy van-e kedve valamerre, és gyorsan kitűztük Krakkót.

Miért pont Krakkó?

Lengyelországban még nem voltam, autóval elérhető, közel van viszonylag, úgy számoltuk hogy kb. 6 óra autóval megvan. Összeszokottak vagyunk vezetésben. (Mf: Dettó. Lengyelország totál kimaradt, Varsó messze van, Krakkóban van ismerősöm.)

Pénteken rám írt Mf most már nem nyugodtan, hogy fel bírtam-e rakni az iGO-t, de persze nem, mert nagy ívben.. ömm, ellustultam a készülést, péntek estére maradt még a holmijaim összepakolása is, iGO nem lett, 3 nap külföld az most már lepkefing, nem kell más csak egy póló. Szinte. (Mf: Én is megdöbbentem a cuccom minimálságán pakoláskor. Telefon, töltő, pár ruha, iratok, tisztálkodószerek, ennyi. Normál hátizsákban ide-oda lötyögött az egész, olyan kevés volt.)

Azért a legfontosabbak, mint a hajzselé, labello és fogkefe persze kötelezően kimaradtak, és az iGO-t se sikerült felszenvedni a telóra. Az Eurotrippen Mf-nek kb. megolvadt az ablakba tett telefonjában az akksija, de reméltem hogy ez most nem fog megismétlődni és elég lesz egy darab iGO. (Mf: Igazából két hete rágtam már Haszprus fülét, mióta egyáltalán terveztük az utat, hogy legyen backup navi, mert anélkül _meghalunk_. Aztán amikor éjjel a hegyi szerpentineken előre mutatta a kanyarokat, illetve a kicsit sem triviális, városban kanyargós úton, hogy merre kéne mégis, akkor ezt Haszprus kénytelen is volt elismerni. Ez volt az a szomorú helyzet, amikor két világvárost olyan tanyasi színvonalú út köt össze, hogy az vállalhatatlan.)

Na szóval péntek este találkoztunk és persze ahogy tőlem megszokott, hulla fáradtan indultam neki az útnak, konkrétan úgy nyilatkoztam hogy hamarosan elalszom. Ennek ellenére azért levezettem 5 órát különböző szerpentineken, mert Krakkóba a létező legkisebb falvakon meg városokon át vezet az út, van ahol már-már földút kategórián keresztül, és fizetős szakaszból mindössze 20 percnyi van az egész úton, szóval nem bajlódtunk a matricával. Fél háromra sikerült is odaérni a szállásra, ami egy Ibis hotel volt, teljesen korrekt, a már Bruges-ből megismert színvonal alatt egy kicsivel, cserébe két főre két éjszakáért 20e Ft abszolút díjnyertes. (Mf: Reggelivel meg méginkább.)

Az otthon felejtett hajzselét, fogkefét és labellót nyilván pótolni kellett, ezért kerestünk egy Rossmannt.

Kicsit hozzászoktam most a külföldi árakhoz, mert Gibraltár kapcsán 4x ültem repülőn, egy csomó mindent reptereken vettem, nem lep meg ha 2000 Ft-ot otthagyok egy fél literes üdítőért meg egy szelet csokiért.

A cuccok ára 5-20 EUR között váltakozott, amire kicsit húztam a számat, de mindegy, aztán amikor már minden a kosaramban volt, Mf felvilágosított hogy hé Haszprus, ezek itt amúgy nem euró árak hanem zlotyi Mondom ja bazz? Akkor mindenből jöhet a minőségibb (1 euró 300 Ft, 1 zlotyi 70 Ft) Lengyelország igazából kurvaolcsó ha az ember úgy érzi hogy külföldön van. Az árak egyáltalán nem nyugat-eu jellegűek, el se hittem hogy ilyen olcsón megkaptunk mindent.

A városnak főleg az óváros részét néztük meg, hatalmas parkok, várak, templomok, ilyesmi, és a lényeg, a harisnyák, brutális kurvás harisnyák minden mennyiségben. Láthatóan a csajok itt elég nagy figyelmet fordítanak a hosszú combok kihangsúlyozására, abszolút legnagyobb örömünkre. (Mf: Ellenben mániájuk még egy rendkívül visszataszító műbőr miniszoknya is, legalább 5-10 jött belőle szembe. Na, az nem baj, ha nem gyűrűzik be majd hozzánk. (Haszprus: na ebben egyetértek ) Mf: Ja, a harisnyákat, ha kell, gyalog importálom, csak hordják plz.) Haszprus: segítek, négykézláb, arcon pörögve. (Mf: A buliból is így jöttél haza (‹ Haszprus: no homo!!!), mégsem hoztál harisnyát. Meg vagyok sértve. ) Haszprus: (Mf: Yes, absolutely no homo.)

Hot or Not alkalmazásra felmenve egyszerűen nem bírtam a számat befogni az ájulástól, a magyar felhozatalt messzemenően meghaladó minőségű húspiac tárul elénk, nem tudom minek köszönhető, itthon ciki a hot or not, kint meg menő, vagy nem tudom mi lehet, de kurvajó csajok voltak, és az utcán is alapvetően ugyanez.

Találkoztunk Mf-ék egyik hölgyismerősével szombat este, aki bevitt minket a bulinegyed bugyraiba, ahol óriási pörgést tapasztaltunk, és sztem nagyon durva nyitottságot, szóval amennyire látom ide csaj úgy jön, hogy a bepasizás / ismerkedés egyértelmű és nem idióta módon szégyellnivaló cél. A magam részéről thumbs up, maximálisan tetszett a dolog.

Néhány helyi italspecialitás (almás vodka rox) (Mf: Żubrówka almalével a titkos recept, és Tatanka névre hallgat) után átmentünk egy zeneileg hozzám közelebb álló helyre, ahol konkrétan már minimal house-t nyomtak mire odaértünk, megkérdeztem a pultnál mellettünk ülő arcot hogy mi a cucc amit isznak, mondta hogy Sweet shot (ismeretlen recept), és mire észbe kaptam volna, már meg is voltunk hívva, fel is hörpintettem, remélve hogy nem valami party rape drugot iszok. A piák olcsóak amúgy, átszámoltuk, hogy 1400 a sweet shot, majd Mf közölte, hogy de Haszprus, 1400 Ft nem egy pohár hanem három adag volt. OMG. Vicc, megtaláltam magamnak az országot ahol úgy érzem magam mint amikor a német turisták idejönnek magyarországba kirúgni a hámból. (Mf: Később egyébként annyira tetőfokára hágott a pult mögött is a hangulat, hogy míg előzőleg 16-ért kaptunk három shotot, egy következő körben már 14-ért 4-et. Megkedveltek minket?) (Haszprus: ja, ez kurvanagy volt nagyon pozitív)

Igazából kurvajó volt a hangulat, az emberek közvetlenek, minden faja volt, de mire kellőképpen megalapoztam hogy ropjak egy csárdást, a DJ pont kijött a pultból, és beült bár részhez. Más se kellett, rögtön összepacsiztam vele hogy megtudjam hogy játszik-e még, de sajna már nem, úgyhogy ajánlott nekünk másik helyet, ahova a magam részéről ATM-ből kivettem egy kisebb vagyont hogy ha már külföldön vagyunk akkor csapjunk oda rendesen, de a helyen épp VIP buli volt és nem engedtek be minket (nem voltunk meghívott vendégek (Mf: de csak mert nem ért el hozzájuk elég gyorsan a hírünk)), úgyhogy javasoltattam magunknak más helyet, oda is átmásztunk, de Mf addigra már fáradt volt és hazapályázott inkább, én viszont bementem csapatni. Tekintve hogy kint is “népszerű” a műfaj, a közönség már megint kb. én voltam (meg még kb. 0 és 10 között változó létszámú további néhány csaj meg csávó), gondoltam, megkérdezem udvariasan hogy egy kis minimal house-hoz mit szólnának a tisztelt DJ urak de kb körbe lettem röhögve, hát semmi gond, ha nem kell közönség, hát nem kell.

Valahogy sikerült hazateleportálni, reggelre semmi hangom nem volt, ellenben happy vagyok hogy megvolt életem első külföldi bulija és aftere egyben, ráadásul részben minimal house stílusban, DJ-kkel is megismerkedtem, helyiekkel is, igazából kurvajól éreztem magam, great success, Mf-fel meg végigdumáltuk az utat, részemről ismételendő. A külföldi trippelés állat, a krakkói csajok brutálok, az idő remek volt, én meg egy csomót nyíltam az elmúlt években és egy vadidegen közegben sikerült remekül érezni magam Örülök. Nálam 10/10-es hétvégi trippke volt. (Mf: Nekem is tetszett, nyitott vagyok hasonlókra alkalomadtán.)

Haszprus

Gibraltár 2014 - első felvonás

©   Haszprus   |   külföld life történelem túra energiablog franciaország gibraltár haszpra olivér spanyolország haszprus

Úgy adódott, hogy kaptam egy kis üzleti meghívást Gibraltárba, szerdától péntekig. A repjegyet, a két éjszakára szállást, a vacsit, a sofőröket, meg egy kis idegenvezetést egy cég fizette (a repülő 260e Ft, a szállás 82e Ft, a vacsira a limit 23e Ft, a sofőröket meg a vezetést nem tudom), nekem annyi dolgom volt, hogy álljam a próbát és hajlandó legyek négy repülőúton és két autóúton végigzötykölődni. Mit mondjak, nem fog bekerülni életem legrosszabb élményei közé.

Szerda 6-kor keltem, Ferihegyről Párizsba repcsi 1, Párizsból Malagába repcsi 2, Malagából a Spanyolország-Gibraltár határra elhozott egy sofőr, a határon elbúcsúztunk és a hotelhez eredeti tervem szerint el akartam gyalogolni, de végül inkább kértem egy taxit. 2 km 5 font. Hotel Caleta. Első este annyira fáradt voltam, hogy a vacsorára nem kerítettem sort, inkább a szobámban meghúzódtam.

Éjszakára elég hűvös lett, a szobában csak hűtő-fűtő légkondi volt, radiátor nem, de a légkondi valamiért nem akart meleget adni. Nem baj, túléltem.

Reggel kelés, meeting, majd egy körbenéztünk a szomszédos városban, La Lineaban. A hely érdekes, sok a rossz arc, anyagilag vannak gazdagok és mélyszegények. Egyébként Spanyolország szerintem gyönyörű, az emberek relaxáltak, nyugisak, chill van.

Tanultam négy évet spanyolul még gimiben, de az 14 éve volt, úgyhogy a spanyoltudásomra azért ráférne némi gyakorlás a mondatok megértéséhez. 1-2 mondatot viccből váltottunk spanyolul, de azt hiszem egyelőre nem lenne meg a felsőfok.

A körbevezetés végére azt kértem, hogy dobjanak el a cable-carhoz, ami egy lengő kötélpályás lift a Gibraltár közepén fekvő hatalmas szikla tetejére. A cable-car sajnos nem működött az erős szél miatt, a hiénák pedig pofátlan összeget akartak volna kérni. Hosszas belső tépelődés eredményeként nem vettem igénybe a szolgáltatásukat (milyen jól tettem), és már azt hittem, hogy visszatérek Magyarországra a hegy meglátogatása nélkül. Szerencsére azonban a sétálóutcában észleltem egy viszonylag szimpatikus fazont, aki official guided tourokat hirdetett, és elmondta, hogy megnézünk mindent, stb, begyűjtött még egy családot mellém, aztán irány, csapattuk. Ajánlom abszolút mindenkinek a fazont, q barátságos és nagyon odafigyel, hogy jól érezd magad az úton, és láss minden érdekességet, legyen időd fotózni (lehúzza az ablakot amikor megáll) stb.

A túra végén a botanikus kertbe kértem eldobni magam (mondta hogy akárhol kirak hisz kicsi a sziget), amit nem bántam meg, gyönyörű hely, nagyon érdekes növényekkel, és nagyon szépen, igényesen ki van alakítva az egész. Aki erre jár, azt gondolom, érdemes megnéznie. Ahogy egyébként a sziklát is, azon belül a majmokat, hát azok valami őrült jópofa teremtések, komolyan, nagyon vicces, vannak kisebbek-nagyobbak, a fiatalok még kíváncsiak és maguktól felugrálnak az emberre, felmásznak a fejére meg minden, remek fotólehetőség is, azon kívül meg hatalmas poén, nekem nagyon megcsinálta a kedvemet.

A szállodába végül egy leintett taxival tértem vissza, akitől megtudtam egyébként, hogy a határátkelés gyakran nehézkes gyalog is. Azt már jó ideje tudtam, hogy kocsival időnként 2-3 órát is kell várni, de úgy tűnik, hogy ez néha előfordul gyalog is. Szopóka lehet, a környéken rengetegen Spanyolországból ingáznak át minden nap ide dolgozni, a környező településről. Teljesen elfogadott hogy valaki fél órát utazik a határig, majd onnan begyalogol Gibraltárra. A határátlépés lassúságának az oka egyébként, hogy a határon sok mindent csempésznek át, legfőképp cigarettát – ezek ellen szoktak tartani nyomozásokat.

Este volt még egy-két élményem a szállodában, például hogy noha jártam már életemben egy-két étteremben, de aperitifhez még nem volt szerencsém, itt pedig egy kis fél decis pohárkában kaptam valami atom sűrű masszát, ami akár szósznak is beillett volna, a spanyol ajkú pincérlány pedig alig bírta elmagyarázni, hogy azt előtte kéne meginni My bad. Biztos megerősítettem a putriból jött kelet-európai képet benne.

A másik, hogy lementem a recepcióra, hogy a légkondim nem fűt. A recepciós on-the-fly fogta a kis cb rádióját, odaszólt az amigonak, hogy kéne szerelni egy kicsit, velem pedig közölte, hogy hamarosan ott lesz a szerelő. Fellifteztem a harmadikra (kb. 20 mp), és amikor a liftből kiszálltam, már hallottam, hogy valaki kopog az egyik ajtón a folyosón. Igen, az én szerelőm előbb érkezett meg, mint én magam. Na, ugye ez Magyarországon is ilyen, ha kihívod a szakit? 8 perc múlva volt fűtésem.

A visszautamra a sofőr éjjel 3:45-kor jött értem, szóval aludtam kb. 2,5 órát. A 1,5 órás Malaga felé vezető út közben - akárcsak a másik sofőrrel – tökjót dumáltunk. Check-in, 600 ember előttünk, azt hittem nem érem el a gépet, szétvetett az ideg, de meglett. Fél órás késéssel felszállás. Most épp ezen a gépen vagyok, és Párizs felé tartok. Párizsban kb. 7 óra 20 percet kell várnom a transzferemre, aztán irány Bp. Még nem tudom, mihez kezdek vele.

Ami azt illeti, a laptop egyébként a világ legjobb dolga, az eddigi két megtett repülőutamon végig akadálytalanul tudtam dolgozni, a mostanin (repcsi 3, péntek 6:45 - 9:25) pedig válogattam képeket és megírtam ezt a bejegyzést.

folyt köv

Haszprus

Cast Away

©   Haszprus   |   külföld life állásinterjú

Sikerült ma kb. 11 órát aludnom, ezzel együtt olyan hulla fáradt vagyok, hogy nem igaz. Elég nagy lelki nyomás amúgy ez a bizonytalanság a munkával kapcsolatban. Mit a munkával kapcsolatban, az életemmel kapcsolatban. Fogalmam sincs hogy az elkövetkezendő 2-3 évet a családom tervezésével fogom-e tölteni, vagy száműzetve Londonba vagy Berlinbe…

Nehezemre esik a légzés, olyan mintha egy ólommellény alatt próbálnék levegőt venni, és leginkább elaludnék bármikor, lefordulok a székről a súlytól. Dönthetnék persze úgy, hogy itthon maradok, ez egy teljesen reális alternatíva, állásajánlataim is vannak (pl. az Arkonhoz is már csak bólintanom kéne), de meglátjuk mi vár kint, nem tudok rábólintani egyelőre semmire, mert nincs olyan extrém jó ajánlat ami igazán fasza lenne, semelyik sem az.

Más kérdés, hogy itthon egyébként azon gondolkodom, hogy csináljak valami kis vállalkozást, és eddig elég pozitívak a visszajelzések, még a végén életképes is lenne. Erről beszélhetnék bővebben is. A lényeg, hogy valami fejlesztői cég alapításán gondolkodom. És ez momentán hosszútávon akár egész jól be is jöhetne, és talán korban is vagyok ott hogy nagyjából ideje is lenne meglépni, bár pár évem még biztosan van vele.

Haszprus

Brugges 2011

©   Haszprus   |   barátok fotózás külföld túra 350d eurotrip kocsi

Csak úgy eszembe jutott. Ilyen volt.

Európa körút 2011 w/ mainframe.

Sok publikus beszámoló nem volt asszem...

  • 2009-07-08 Prága, Csehország
  • 2009-07-07 Prága, Csehország
  • 2009-07-06 Frankfurt, Németország
  • 2009-07-05 Amszterdam, Hollandia
  • 2009-07-04 Amszterdam, Hollandia
  • 2009-07-03 Brüsszel, Belgium
  • 2009-07-02 Brugge, Belgium
  • 2009-07-01 Párizs, Franciaország
  • 2009-06-30 Párizs, Franciaország
  • 2009-06-29 La Defense, Franciaország
  • 2009-06-28 Milánó, Como, Olaszország, Zürich, Svájc
  • 2009-06-27 Velence, Olaszország
  • 2009-06-26 Plitvice, Horvátország

A régi szép idők:

szombat estétől vasárnap hajnalig buliztam
onnan alvás nélkül mentem plitvicébe
és éjfél körül tértünk nyugodni egy autópálya menti szálláson
most milánóban vagyunk
közben egy csaj hívott az előbb kétszer
akit *** (hazakísértem) egyszer morri után
nem vettem fel, kérdezem sms-ben mivan
aszondja ott van a házam előtt ez 23.30-kor...
Haszprus

Amerika 2013 (Master Plan)

©   Haszprus   |   külföld amerika todo túra

Voltam már jópár országban, de mindig csak Európán belül, és nem is igazán értem magamat, bár persze tudom miért alakult ez így, a lényeg, 2013-ban jó lenne kimenni Amerikába mondjuk két hétre (esetleg többre).

Mit csekkolnál le? Mennyiből oldanád meg? Hogyan? Mi a reális összeg két főre?

Haszprus

Európa #2, Velence

©   Haszprus   |   barátok fotózás külföld túra 350d eurotrip kocsi olaszország wx1

Haszprus says: Velencében a parkolóház úgy működik, hogy felparkolsz mondjuk a 10. emeletre, ahol közli a faszi, hogy a kocsit hagyd nyitva, és hagyd benne a kulcsot, mert hátha át kell vele állni. Nyitva hagyod, benne a kulccsal, két laptoppal, meg mittudoménmivel. Visszajövetelkor még ez a faszi se volt ott, senki semmit nem kérdezett vagy nézett, beültünk az autónkba és eljöttünk. utólag azt mondom h egy x6-ba kellett volna beülni.

Gyuri: neeeeee. ez ugye vicc? blog-on mar kint van?

Haszprus: nincs kint és ez komoly

Gyuri: szegyen b+

Az. Velencei utunkról további érdekességek Mainframe blogján: Aztán jöttek azok a hidak... - 2. nap

Haszprus

Európa #1, Horvátország

©   Haszprus   |   barátok külföld túra eurotrip horvátország kocsi

Mainframe írásba foglalta útunk első részét, ami a horvát Plitvicei-tavakig tart, és még egy kicsit tovább. Olvassátok, mert atomjó lett. Nem is tudom, spoiler lenne ellőni itt a főbb pontokat.

Minden úgy kezdődött, hogy kitaláltuk Haszprussal, hogy most éppen minden adott lenne egy nagyobbfajta utazáshoz, szóval miért ne. Ennek jegyében rajtoltunk el végül 2011 június 26-án, vasárnap, autóval.

Ez mondjuk nem volt annyira triviális, mint elsőre gondoltam, mert Haszprus egy végigbulizott este és két ébren töltött nap után, a vérében található jelentős alkoholmennyiség társaságában érkezett (for the record: nem sajátkezűleg vezetve, csak hogy ne keltsem rossz hírét) hajnali 6 órakor, az út első szakasza pedig egy laza Budapest-Plitvice táv volt, amit a valóságtól kissé elrugaszkodott Google Maps 5 órásra lőtt be.

Folytatás Mainframe-nél, képek pedig itt

Haszprus

Partying, partying, yeah!

©   Haszprus   |   barátok buli epam life desire kocsi mobilfotó coro dávid grund kozmetikus mcd normafa sör meló élelmezés túra

Csütörtök westend EPAM új szint Kata Gábor Marcsi Grund sör home péntek Resty Rita kozmetikus hátmasszázs Morrisons Balage Kristóf Andreas Dávid taxi mcd taxi soroksári benyitás A taxi home sleep szombat kocsi telek soroksári A Mcd kínai Normafa eszméletlen Csepel Mainframe Rita ukrán before Geri Hajógyári Coro Café Boráros home.

Haszprus

Szentendre & Szlovákia

©   Haszprus   |   barátok bringa life túra desire kocsi mobilfotó

ScoobyZolival nyomtunk bringán egy Schönherz -> Újpest -> Megyeri híd -> Szentendre -> Újpest -> Kopaszi-gát bringatúrát. Kiégetett, leszívott ez a nap is - saccperkábé 50-60 km-t tekertem. Útközben Szentendrén megelőzött minket valami jó csaj, üldözőbe vettem, erre amikor utólértem, kiderült, hogy Kata volt az.

Ps. tegnap csak úgy random nyomtam egy határátlépést Párkányba. Se vám, se határ, semmi, üdvözöljük Szlovákiában, mondta a felirat, és ennyi… Meglepő állapotok vannak amúgy.

máj. 30. 21:01 Zoli szerint megvolt az 70 km is.

Haszprus

Sétálok egyet

©   Haszprus   |   fotózás life túra éjszakai túra energiablog wx1

03:33, kint -12 fok, úgy döntöttem elmegyek sétálni.

05:00, megjöttem. Jó volt. Jól beöltöztem, lényegében kellemesen melegem volt. (Alul 2 jéger 1 farmer és egy majdnem térdig érő zokni, felül egy aláöltöző, hosszúujjú póló, vékony kardigán, vastag kardigán, sál, kabát, sapka, kapucni, kézen kesztyű. Ami fázott az max a seggem és a jobb combom közepe ill. a jobb tricepszem környéke. A SCH előtti hőmérő -7-et mutatott az út végén, a net szerint továbbra is -12.)

Balage

USA: Grand Canyon

©   Balage   |   fotózás külföld life amerika

Ígértemhez híven folytatom az amerikai élménybeszámolómat, ezúttal a Grand Canyonról. Las Vegastól nincs túl messze ez a természeti csoda, így ha már ott jártunk eldöntöttük, hogy elmegyünk a kanyonhoz. Először kicsit hezitáltunk rajta, mert a legolcsóbb egynapos út is fejenként közel 100$ volt, de végül nem bántuk meg. Több napig kutattuk a netet, de végül nem találtunk a mi útunknál olcsóbb megoldást, így aki arra felé jár, tudom ajánlani azt, amin mi is részt vettünk.

Sokat nem kell elvárni ettől az úttól, de amit kaptunk az eléggé minőségi volt. Háztól házig vittek és még kaja is volt az árban, igaz az utóbbi lehetett volna kicsit több is. Mivel csomagban benne van, hogy oda jön a busz a szállodához, ezért a foglalás visszaigazolása után fel kellett hívni őket, hogy elmondják hány órára kell majd lemennünk a szállásunk busztermináljához. Nagyjából elsőként vettek fel bennünket, így elég korai időpontot kaptunk, reggel 6 órát. Amin viszont meglepődtem, hogy aznap hajnalban, amikor indultunk, a szállodai szobában reggel 5-kor csörgött a telefon és ébresztettek bennünket, hogy véletlenül se aludjunk el, pedig még a szobánk számát se adtuk meg. Ekkor már sejtettem, hogy nem fogunk ráfaragni ezzel az úttal és vélhetően nem amatőrökhöz van dolgunk.

Pontban 6-kor ott is volt értünk a busz. Mint kiderült, szerencsére nem csak egy busz végezte az emberek összegyűjtését, így maximum 45-60 percet kacsáztunk Vegasban, majd elvittek bennünket a központba, ahol be kellett jelentkezni, illetve lehetett módosítani a csomagot, esetleg plusz extrákat kérni, mint például helikopteres repülést, vagy imax vetítést. Gyors és szegényes reggeli után megindultunk első megállónkhoz, a Hoover-gáthoz, ahol mindössze 15 percet töltöttünk, hogy lefotózzuk. Itt egy kicsit csalódott voltam, mert szerintem pont a rossz oldaláról fotózhattuk a gátat, meg egy kicsivel több időt is szerettem volna itt tölteni.

Ezt követően útunk következő állomása kb. 400 km-re fekvő Grand Canyon városához vezetett, ahol kaptunk Pizza Hutos pizzát és innivalót, majd akik kértek helikopteres repülést, azokat elvitték a közeli reptérre, a többiek addig meg a National Geographic imax mozijában néztek egy filmet a kanyonról. Itt már viszonylag közel voltunk a South Rimhez, mindössze 10-15 km-re, úgyhogy nem kellett már sokat utaznunk.

Amikor elértük az első kilátópontot a busszal az időjárás kicsit meglepett, mert melegre számítottam itt a sivatagban, aztán megértettem, miért fázunk, mert mint kiderült a kanyon pereme több mint 2000 méteres magasságban van, és ha meleget akarok, akkor le kell menni az aljára, ahol 40-50 fok van. Fent viszont csak alig volt 20-22 fok.
Amikor végre megpillanthattuk a kanyont az egyszerűen döbbenetes volt. Pont olyan volt, mint a filmekben, vagy a képeken, azzal a különbséggel, hogy olyan hatalmas és mély az egész, hogy egyszerűen alig tudtam felfogni, hogy ez tényleg itt van előttem és nem pedig egy képeslapot nézegetek megint. Tényleg az egész olyan volt, mint egy festmény, egyszerűen döbbenetes volt. Először azt hittem nagy mázli kell ahhoz, hogy kondorkeselyűt lássunk, de tényleg ott repkedtek hatalmas szárnyaikkal, ami a buszvezető elmondása alapján akkorák, hogy ha széttárják szélesebb, mint maga a busz. Olyan érzésem volt, mint ha egy dokumentumfilmet néznék, egyszerűen csak széttárták a szárnyukat, nem is csapkodtak és úgy repültek, mint egy vitorlázó repülő keresve a légáramlatokat és közben nulla erőfeszítéssel szálltak egyre csak feljebb, miközben kőröztek. Visszatérve a kanyonra képtelenség felfogni a méreteket, de ha igazán akarok egy jó összehasonlítást, akkor a legjobb a Colorado folyóval összevetni. A kanyont ugye maga a folyó mosta ki ilyenre, ami mára már akkora lett, hogy az alján a folyót magát nem is látni, csak azt, hogy van egy kis zöld terület, ahol a víznek köszönhetően van némi élet is. Egyébként a folyó maga létezik, csak a nagy méreteknek és távolságoknak köszönhetően szinte semmit se látni belőle.

A következő megállónk kb. 10 km-re volt, ahol szintén hasonló látvány fogadott bennünket, amit nem is ragoznék. Itt már egy jobban kiépült infrastruktúra volt a turisták számára, volt vonatvégállomás, szálloda, sok-sok indián és egyéb szuvenír bolt, ja és persze rengeteg holló és mókus.

Azt hiszem egészen fél 6-ig voltunk itt, majd elindultunk vissza Las Vegasba. A busz egyébként meglehetősen kényelmes volt, pedig utálok busszal utazni, de ez esetben tűrhető volt. Valószínűleg közrejátszik ebben az a tény is, hogy az amerikai kresz nem tesz különbséget autó, busz és kamion között, így busszal is lehet döngetni egészen 65mph-ig, és nem 80-nal vánszorogni, mint Magyarországon. Másik érdekesség, hogy azt mondják az amerikaiak nem előítéletesek. A Hoover-gátra csak egy „alapos” ellenőrzés után lehet felhajtani, megállni rajta meg szigorúan tilos. Jön fel a katona a buszra, kb. senkire se nézett rá, csak rohan végig rohant, majd meglátta a mögöttünk ülő indiait, akinek persze hogy egyből belenézett a csomagjába is. A mellette ülő angol házaspár egyből mondta is, hogy a katona biztos rasszista volt.

Ennyi lett volna röviden összefoglalva az egynapos kirándulásunk, remélem a képek visszaadják valamennyire azt az élményt amiben részünk volt ott.

Balage

USA: Las Vegas

©   Balage   |   film fotózás külföld amerika

A nyári munkát követően jöhetett a jól megérdemelt nyaralás. Az első megállónk a keleti parton volt, Las Vegas. Itt négy éjszakát töltöttünk, ez alatt bejártuk a nagyjából az egész Stripet éjszaka és nappal is egyaránt. Voltunk a Mandalay Bayben Green Day koncerten, az utolsó előtti nap pedig elmentünk a Grand Canyon-hoz (erről majd egy másik bejegyzésben).

Nem fogom túl sokáig húzni a számat, mert szakdolgozatot írok egy ideje és már kezd elegem lenni az írásból, de azért írnék pár érdekességet, vagy hasznos tanácsot, ami jól jöhet másoknak is. Az egyik érdekesség, hogy a képek alapján mindenki azt gondolná, hogy Las Vegas drága hely, ami félig meddig helytálló, de valójában, ha nem bevásárló túrára érkeztünk és nem is kaszinózni akarunk, akkor a város az USA egyik legolcsóbb „üdülőhelye”. A szállodák hihetetlenül olcsón adják a szobáikat, mert az üzleti stratégia az, hogy minél többen jöjjenek, a vendégek majd úgyis jól elszórják a pénzüket a kaszinóban. Sajnos ez a mi esetünkben nem jött be, mivel csórók voltunk, veszteni meg nem igazán akartam. A Stripen hétköznap akár már 20$-tól is kapunk szobákat 3-4 csillagos hotelekben, az hogy hányan szeretnénk ott aludni nem számít, mert csak a szobát kell kifizetni. Sajnos hétvégén ezek az árak megkétszereződnek, de még akkor is nagyon jó árakon lehet hozzájutni egy penge szobához. Érdemes a Strip közepe felé szobát foglalni, mert ha nem így tesszük, akkor jó kis sétálás vár ránk. Hiába néz ki úgy, hogy közel van a többi szálloda, valójában csak a hatalmas méreteik miatt tűnnek úgy.

A másik dolog, ami érdekes volt: tudtam, hogy meleg lesz, de hogy ennyire, azt még elképzelni se tudtam. Első nap éjszaka, amikor megérkeztünk a repülővel még pulóver volt rajtam, amitől aztán gyorsan meg kellett szabadulnom, mert olyan meleg volt éjfél körül, hogy amikor kiszálltunk a gépből azt hittem megdöglök. Utólag kiderült, hogy aznap este 33-34 fok volt, a következő éjszaka pedig 38 fok. Soha ilyen meleget nem éreztem még éjszaka, sőt nagyon napközben sem, brutális volt. Ennél már csak az volt durvább, amikor még aznap napközben elmentünk a Strip egyik végéből a másikba, mindezt 42 fokban. S mivel Las Vegasban nem igazán van park, vagy hasonló, csak beton és aszfalt, ez még többnek érződött. A vásárolt jéghideg ásványvizünk 10 perc után ihatatlanul meleg lett…

A harmadik dolog, ami érdekes volt számomra azok a méretek és a giccsparádé. Soha életemben nem láttam még ekkora szállodákat, ilyen csillogást, rengeteg pénzt ölhettek ezekbe a tulajdonosok, ami úgy néz ki még így is sokszorosan megtérül. Fantasztikus milyen dolgokra képesek, a Venetian Hotelben pl. egy egész kis Velence van kialakítva, még gondolázni is lehet. A szálloda előtt pedig ott van a Szent Márk téren látható harangtorony méretarányos másolata.

Többet nem is írok, mert úgy se tudom visszaadni azt az élményt ami ott várja az embert, a képek sokkal beszédesebbek szerintem. Ha valaki Amerikában jár, minden képen ajánlom Las Vegast, egy feledhetetlen élményt nyújtott számunkra. Ilyen csillogást és igényesen kivitelezett giccset nem lát máshol az ember. Ráadásul a repülőjegy sem drága New Yorkból 100 és 200$ között van az ára egy irányba, ami majdnem egy 6 órás út és gondolom, nem kell mondanom, hogy nem olyan a szolgáltatás színvonala, mint az európai fapados repülőkön. Jetblue-n ennyiért jár az ingyen snack és pia, valamint a 40 csatornás műholdas tévé és még a lábam is elfért.

nov. 17. 12:58

Haszprus

38. Jómunkásember Sch Qpa nevezőtúra

©   Haszprus   |   barátok bme buli fotózás mátrix túra 350d normafa qpa idézet

Igazából kezdhetném úgy is a beszámolót hogy nesztek voltunk túrázni és itt vannak a képek, az olvasóim egy része még bőven értené is minden magyarázat nélkül hogy miről van szó, a másik felük viszont nem. Van nálunk a BME villanykaron egy Schönherz kollégium, és innen indult még 38 éve egy nagyszabású egyhetes évente megrendezésre kerülő rendezvénysorozat, a Sch Qpa. A dolog alapvetően a feelingről szól, bár vannak versenyfeladatok is. Az első nagyobb megmozdulás az idei qpa kapcsán a nevezőtúra volt a Normafán és környékén, erről hoztam most képeket.

A korábbi években a magam részéről nem qpáztam különféle okok miatt, most viszont úgy döntöttem hogy megnézem mi is ez, és nem döntöttem rosszul. A fixmask csapatban indulok, ami a Sch fotóskörének (SPOT) a csapata, bár én magam nem vagyok Spotos, de sokszor gondoltam már rá amúgy. Van köztük egy-két haver, mint pl. adams, ssophie és SzaMa, meg még néhány ismerős arc, pl. fincsi és zs (velük a 2008 dec 30-i Adams-bulin találkoztam).

A túrán belefutottam két volt kollégámba.


23:52 Haszprus: és már celebritás vagyok bazmeg
jön szembe egy fazon
aszondja, hé, te vagy a Haszprus!!!
mondom igen, honnan ismerjük egymást?
aszondja sehonnan, olvas
és hogy okvetlenül oda kell vigyen egy fazonhoz
meg csináljak vele képet
meg csináljak kettejükkel képet
és bemutatott a másiknak hogy hé ő a Haszprus
aztán lett közös fotó

Balage

USA: Niagara-vízesés

©   Balage   |   fotózás külföld life túra amerika

Hétfőn sikerült eljutni a Niagara-vízeséshez, szinte pontosan 1000mf (1600km) volt az út, de abszolút megérte. A tábor kisbuszával mentünk 12-en, így csak 13$ volt a benzinpénz (oda-vissza 250liter kellet), a szállás pedig 14$ volt fejenként, reggelivel, medencével. Mindez köszönhető Petra remek szervezői készségének és az én remek vezetési tudásomnak

Bejegyzés az éjszakai túráról ahol a társaságot órákra csapdába ejtette egy féltonnás szörnyvaddisznó… hárman órákra egy fa tetején rekedtek… majdnem betörtünk egy házba menedékért…

JÖN

JÖN

JÖN

11:57 Megérkeztek az első képek a SZÖRNYRŐL!

IRCQuote fight! In the ring:

(Privacy power) volt rendesen fáramászás meg minden?
és ez a vaddisznó teljesen hülye? odajön a tűzhöz, meg az emberekhez, és marad 3 órán át?
Haszprus
igen
volt
(Privacy power) most kezdem nem sajnálni, hogy nem mentem
kemény

Elég jó volt egyébként, és az tuti hogy az eddigi legextrémebb élmény. Eleve az út elején elkezdett esni az eső (kaptam kabátot!), plusz rájöttem hogy csak épp lámpát felejtettem el hozni (viszont azt is kaptam, thx ), aztán ez a vaddisznó ami megtámadott minket…

Vittem egy liter csokilikőrt (Campona márka rox!) amit össznépileg megköszönt a társaság Nem is gondoltam volna. Dehát finom, ez van, nem lehet mit tenni.

júl. 03. 03:07 more pix…

adamo

India - Mysore

©   adamo   |   külföld india fotózás

Folytatom az ázsiai történetet, és most a kint tartózkodás hétvégéit veszem sorra.

Az első hétvégi célpontunk a Bangalore-tól 150km-re lévő Mysore városka, a maga 1.5 milliós lakosságával nem számít nagynak. A köztársaság kikiáltása előtt (melynek évfordulójának köszönhetően hétfőn se kellett dolgoznunk) 25 maharadzsa követte egymást a trónon. Hatalmas vagyonokat harácsolhattak össze, csak úgy sorakoztak a téli-nyári paloták. Közülük a híres Tippu Szultán történetét osztotta meg az idegenvezetőnk: négy csatában állt ellen a gaz brit gyarmatosítóknak. Biztos készült róla egész estés Bolywoodi film is róla, benne árulással, csillogó palotákkal és csodalámpával.

A nyári palota után felszállítattuk magunkat a Chamundi hegyen lévő templomhoz. Itt hatalmas sorban álló tömeg fogadott minket, így a templom belsejét kihagytuk. A körülötte lévő árusok, tehenek viszont lekötöttek rendesen volt háromszínű tehénke, banánzabáló és kókuszlopó majom. Egyik utcai árus kitartóan erősködött, így 500 pengő helyett, negyed órás közbeszerzési tárgyalás után vettem tőle kemény száz rúpiáért egy elefántfejű faszobrot (Ganesha), így megnyugodott. Nyomogatva a fényképezőgépet, pár helyi arc odatüsténkedett és felkértek egy közös képre, majd lelkesen mutogatták a társaiknak

Következő program a szultáni palota volt, buszról lelépve egészen a jegypénztárig megrohamoztak a szegény népek: kislányával karjában kéregető néni (kígyó nélkül), legyezőt/sakktáblát/napszemcsit/műholdat rádsózni próbáló geschäftsman. Egy kígyóbűvölőt oldalról megvakuztam - kollégák szerint majdnem utánamszalajsztotta a kobráját, mert fizetés nélkül távoztam. Palotába mesztilláb engedtek csak be, így kb. végigsúroltuk a teljes padlózatot. Ami a görögöknél a mészkő-ionoszlop az itt vasból volt, nem spóroltak az anyaggal, rákentek egy réteg aranyat, oszt jó napot. Hatalmas park dukált a palotához, körbejárásától eltekintettem, inkább letelepedtem a népet csodálni.

Az indiai köztársaság kikiáltásának szent ünnepén mosolygós nap virradt ránk. Ezt törte derékba a szállodánkkal szemközti galéria-látogatásunk: bent maharadzsa festmények lombozták a hangulatot, alig vártam, hogy továbbállhassam. Főleg úgy, hogy csónakázás volt a következő program, a mysore-i Karanji tónál béreltünk evezőst/vizibiciklit. A parton terjedelmes madárketrecbe pakoltak tisztes mennyiségű szárnyas jószágot: pávák, tukánok, galambok, kacsák ezrei várták a turistákat. Indulás előtt megismerkedtünk a cukornádsajtolás alaptechnológiájával: a nagyszüleimnél használt szüreti présgép mintájára facsarta ki az emberünk a nádrudakból az éltető nedűt. Isteni íze volt, úgyhogy végül rendeltünk egy második kört is, az otthoniak egészségére…

Folyt. köv: Delhi+Agra párossal

Fényképek közül csak felső három saját, többi kollégák gyűjtése
Balage

USA: Boston

©   Balage   |   fotózás külföld life amerika

Hétfőn tettünk egy kirándulást Bostonba, sajnos az idő nem volt éppen a legalkalmasabb fotózásra, ezért kénytelenek lesztek beérni ilyen minőségű képekkel Véleményem szerint nem volt olyan nagy cucc Boston, nem túl sok látnivaló volt, a Harvardon és a belvároson kívül, de ha valaki másképpen gondolja cáfoljon meg. Mindenesetre egy napot megért, többet nem hiszem.

Haszprus

Snowboardozás Ramsauban

©   Haszprus   |   fotózás külföld mátrix történelem túra 350d ausztria energiablog i love this company snowboard w170

Snowboardoztunk péntek reggeltől vasárnap estig Ramsauban Erikával, a céggel (thx ), meg egy saját sí- és snowboard-oktatóval, összesen 11-en. Kurvajó volt, péntek reggel indultunk Péterrel (ügyvez) és Balázzsal (haverja), délutánra megérkeztünk, kaja, pihi, másnap reggel indultunk a pályára, tanulórész, csakhamar bedurrantak az izmaim és elég keményen szívás is állandóan fel le csatolgatni a deszkára a bakancsot. Úgyhogy a napsütésnek köszönhetően kidőltünk a hóba egy kis pihire, a magam részéről úgy éreztem mintha tengerparton nyaralnánk, még a sülő bőr kellemes illata sem hiányzott. Mondjuk ez látszik is a képeken, elég keményen leégtem estére. Páran elmentünk még egy éjszakai szánkózásra, ahova ugyan alig találtunk oda, de végül a kb. félórás majdnem nonstop csúszás (értsd: iszonyat hosszú, kivilágított szerpentines szánkópálya a hegyoldalban, amin még versenyeztünk is) azt hiszem abszolút felejthetetlen élménnyel szolgált. Főleg a végén amikor belecsapódtunk egy hófalba. Erről sajnos nincsenek képek, amúgy videó kéne, mert iszonyat jó móka volt, meg sebességérzet néhol elég keményen, főleg ahol a pálya hullámai a levegőbe dobtak minket.

Vasárnapra már elég keményen fájt mindenünk a folyamatos esésektől, de azért pár jót is sikerült csúszni, főleg Erikának már elég jól ment. A magam részéről meg úgy gondolom, hogy ha még egy napot maradtunk volna, akkor én is egész jól belerázódtam volna. Talán legközelebb.

adamo

India - Bangalore

©   adamo   |   külföld india

Üdv on board!

A tél leghidegebb részét, az elmúlt öt hetet Indiában töltöttem, thx to Haszprus megosztom pár élményemet. Egy kedves indiai céget felvásárolta az Oracle nagy testvér és hozzájuk látogattunk tréningezni 15 fiatal kollégával. A messze-távoli, kontinensnyi országot Párizsi átszállással közel 12 órás utazás után értük el. Ezután előretekertük az óránkat 4,5 órával és kezdődhetett a csodálkozás.

Közlekedés
A szállásunk és a cég közt naponta ingáztunk kisbusszal, így beépülhettünk a közlekedésnek nevezett forgatagba. Hatféle közlekedési eszköz van jelen az indiai utcákon: bicikli, robogó, motor, riksa, autó és a tömött-busz. Pontosan úgy viselkednek, mint a folyadék: kitöltik a rendelkezésre álló helyet. Abban a pillanatban, hogy felszabadul egy talpalatnyi hely, a rendelkezésre álló résen gond nélkül befurakodnak eléd. Jellemzően minél nagyobb doboz van körülötted annál nagyobb tiszteletnek örvendesz. A sávok teljesen ki vannak töltve: nem ritka, hogy a buszunkkal úgy előzünk egy riksát jobbról, hogy az épp egy robogóst nyomott le oldalról . Közben persze átlógunk a szembe sávba, és a szemből jövők veszettül villognak/dudálnak. Persze, ahhoz, hogy mindez gyakorlatilag baleset mentes legyen (az elmúlt hetekben egyetlen egy karambolt, koccanást nem láttam) az átlagsebesség 20 km/h körül lehet. Az utak áteresztő képessége véges és rengetegen vannak, mérhetetlen sok riksa és robogó, autó alig-alig. A kétütemű robogók és riksák okádják a füstöt és a teljes útat a szmog lepi be, esténként a fényszórók hasítják is rendesen. Elvétve kendőt tekernek az arcukra a népek, de alapvetően nyelik monoxidot.

Közlekedési lámpa csak elvétve, ahol van is ott is fehér cowboy kalapos rendőrbácsi tereli a folyamot. A KRESZ guruk fejcsóválva vennék tudomásul a jeleket: semmi közük az ott tanultakhoz. Le vannak egyszerűsítve a legegyszerűbb mozdulatokra: vagy felédint, hogy jöhetsz, vagy csillapít, hogy nyughass a helyeden (néha egy-egy kisebb egység átszökik a még így is kialakuló réseken, ezeket sípszóval távregulázza a tag, következmény nélkül).

Kaja
Az itthoni elbeszélések és várakozások szerint a legnagyobb kihívás az étkezés terén volt várható, mindez idővel be is igazolódott. Az első hetekben én magam mértékkel ugyan válogatás nélkül fogyasztottam a dél-indiai konyha remekeit. Jellemzően fillérekért tudtunk vásárolni az utcán narancsot, körtét, szőlőt, fincsi déli gyümölcsöket. A fertőtlenítésük a csapvízbe vetett bizalom hiányában nagyrészt külön e célra rendszeresített tablettás víz segítségével történt, de a banánt, ananászt bontás után gond nélkül fogyasztottuk. Ebédidőben viszont a nagy választékban gyakran elvesztünk A grilles cuccokat igencsak kedvelik, a hal mellett csirkét vagy bárányt választhatunk a citromos vöröshagyma szeletek mellé. Ezekből általában a képeken látható alapmennyiség nyugodt szívvel el is fogyasztható egy félliteres lónyál coke segítségével. A repetát azonban egyetlen alkalommal se tolerálta a gyomorom, betelt a csípősséget tároló puffer és kész, nem ment tovább . Aztán 12/24/48 órás regenerálódás után újra hadra fogható voltam ez kb. a harmadik hétre jött elő és próbáltam felváltva Mc és indiai közt naponta cserélgetni. Végül ahogy közeledett a hazaút egyre inkább maradt a McChicken menü néha egy adag tésztás-csirke (chicken noodles) kínai módra.

Külön figyelmet érdemel a márkanév: Kingfisher. Sör, ásványvíz, légitársaság! alkotja a konzorciumot, az indiai nép alapvetően anti-alkesz így a sör ára borsodihoz képest horribisnak is tekinthető De a KF meg volt brandelve rendesen és a kihagyhatatlan egészségügyi pálinkázás (aka gyomorfertőtlenítés) előtt után gurítottuk a hordókat tucatszámra. Többé kevésbé európainak tűnő ebédek is előkerültek:

Folyt köv. a begyűjtött városnézésekkel: Mysore, Delhi, Agra, Goa.

Balage

Franciaország: Párizs, ami kimaradt

©   Balage   |   fotózás külföld franciaország
Haszprus

Friss levegő projekt (W170 esti képek)

©   Haszprus   |   fotózás life túra w170 színház

Egy szellőztetésnek indult, végül az összes ablakot-ajtót kinyitottam és jégkamrát csináltam a lakásból, aztán egy kis esti sétába torkollott a környéken… Kipróbáltam az új fényképezőt is, hogy mit tud este. Mondjuk a kézikönyvet nem olvastam el, és csak a legvégére jöttem rá hogy hogy lehet időzített képeket csinálni, úgyhogy ez szopó, jobb képek is lehettek volna. Pláne hogy állványom se volt. Talán majd legközelebb. Arra nem jöttem rá, hogy lehet-e a blendét bármilyen módon állítgatni, erősen úgy tűnik hogy nem, mondjuk ez ebben a kategóriában végülis elmegy.

22:06 A képeket 3:2-re vágtam (a W170 4:3-ban lő) és itt-ott kicsit beléjük forgattam, főleg az állványhiány miatt.

Haszprus

2008 évösszegzés - képekkel

©   Haszprus   |   barátok bme bringa buli fotózás kondi külföld life történelem túra hollandia katlan w170 350d tea kopaszi park instant rita első 12e sport

Megint egy elég sikeres évet tudhatok magam mögött, időnként úgy érzem hogy a csúcs felé közeledek.

  • Egy éve dolgozom a Mátrixban, hullámzó kedélyállapottal, most egy ideje újra eléggé elégedett vagyok vele. Rengeteg energiát merítek belőle és élvezem amit csinálok.
  • Linz/Hagenberg Software Parkban angolul továbbképzés, első nagyobb utam autóval, nulla rutinnal, külföldön, fizetős autópályán, tökismeretlen helyen, tökegyedül, határidővel és célpontokkal, sikeresen teljesítve.
  • A Projekt
  • Hollandia 7 nap nyaralás Juditéknál, ennek végülis jelentős részéről egyszerűen lusta voltam felpakolni a képeket
  • Barátokkal rengeteg kontakt (messze nincs minden a blogon, nemtom feltűnt-e bárkinek), mélyebbre szövődő kapcsolatok (Rita, Mainframe, GuNN, Balage, WiZARD, Anett, Gabi és a többiek.)
  • Jelentős önbizalomnövekedés, nyitás mások felé, spontaneitás növekedése, optimizmus megjelenése a gondolkodásomban, imidzsváltás, komplett személyiségcsere
  • Bea
  • Fejvadászok és egyéb állásajánlatok, két vezető fejlesztő pozíció, nem hagynak nyugodni (01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11)
  • BME tavaszi félévben 35 kredit (munka mellett)
  • Különlakás (erről nem írtam semmit, szóval most mondom: nagyjából külön vagyok)

Amúgy meg boldog új évet mindenkinek

dec. 28. 16:09 Képek! Egy csomó dologról nem készült kép (vagy nem publikus), de amiről igen, arról összedobtam egy tematikus kollekciót. Enjoy. (Lehet, hogy kéne vennem egy minél kisebb hiperkompakt fényképezőt, ami azért rendelkezik vakuval meg nem annyira gáz mint a teló, a 350D-hez meg egy külső vakut.)

dec. 29. 19:00 vettem sony w170-et, majd írok róla.

Haszprus

Hont, Drégely vára

©   Haszprus   |   barátok fotózás történelem túra 350d 12e

Tegnap erre kolbászoltunk (Schloddi, ScoobyZoli, Gabi). Aztán gyereknap alkalmából felmentünk a HHH-ra, meg ki Csepelre.

Előzőleg este megbeszéltük, hogy akkor másnap túra. Tali 8:15-kor a Borároson. 8:11-kor sikerült is felébredni. Azt a pánikot, amit ez okozott…

Kiégetett, leszívott ez a nap is. A 20 km alatt húsig feltört sarkamról most nem közölnék fotót.

Balage

Franciaország: Párizs

©   Balage   |   fotózás külföld life franciaország kocsi

Haszprus után én is eljutottam Párizsba, igaz 4 év késéssel, de addig is jártam egy csomó más izgalmas helyen. Idén is a barátnőmmel vágtam neki a nagy utazásnak, szokásunkhoz híven egy nagy autóval és egy (később két) sátorral. Hogy miért döntöttünk az autó mellett, és miért nem mentünk repülővel? Erre nagyon egyszerű válaszolni. Egyrészt szeretünk utazgatni, nézelődni útközben, megállni, meg az egésznek van egy feelingje. Másrészt, ha nem is volt olcsóbb az út, de mindvégig oda mentünk autóval ahová csak akartunk, nem kellett bérelni. Harmadszor annyi cuccot vihettünk amennyi csak jól esik. S végül a negyedik érv, ami mellette szól, 1 hét után átmentünk az 500km-re fekvő Amszterdamba még egy hetet lazítani, és megnéztük azt amire tavaly nem jutott idő. Így összesen 3800km-ert utaztunk és 210 liter gázolajat égettünk el az út során, közben pedig láttuk fél Európát, abszolút megérte.

Ha valaki kedvet kapna az autós utazáshoz, itt van némi információ, amit jól jöhet: Párizs Budapesttől pontosan 1500km-re van, az út nagyjából 15 óra alatt megjárható teljesen kényelmes tempóban, sok pihenéssel. Autópályadíjat csak itthon, Ausztriában és Franciaországban kellett fizetni, igaz az utóbbiban majd 20 eurót (csak oda).

Párizs nagyszerű város, rengeteg látni való van, több mint bárhol máshol ahol eddig jártam. London és Róma kutyafüle volt ehhez képest. 5 nap minimum szükséges, hogy alaposan szemügyre vegyük, annyi látnivaló van. Párizs megismerésében a legnagyobb segítség, hogy hatalmas metróhálózata van, 14 különböző vonalon járnak a szerelvények és azok is sok helyen kettéválnak. Továbbá van még a 3 R.E.R. vonal, ami magyarul emeletes HÉV-et jelent, de nem olyanra kell gondolni ami itthon van, hanem egy kétszer hosszabb vonatra, ami hasonlóan, mint a metró átszeli Párizst a föld alatt, így ha kedvünk van, akár a Diadalívtől is eljuthatunk Disneylandbe átszállás nélkül. Mellesleg a jegyünk addig érvényes, amíg a föld alatt vagyunk, így egy jeggyel elmehetünk akárhová, sőt, ha feljöttünk a felszínre, akkor még további egy órát utazhatunk vele a buszon. Az utóbbi szolgáltatásait azonban egyszer sem vettük igénybe, mert tényleg mindenhová el lehet jutni a föld alatt. Gondolom ott nem 40 évig tart egy metró project, mint nálunk. S ha már kicsit eltereltem az irányt a tömegközlekedésre, szeretnék pár szót szólni az ellenőrökről. Nincs belőlük túl sok, viszont ha egyszer megjelennek valahol, akkor azt minimum 10-en teszik. A jegyellenőrzést nem úgy kell elképzelni, mint itthon, hogy az alul iskolázott oda lép hozzád és elkezdeni mondani a szokásos mondandóját, végül vagy kineveted, vagy oda adod a jegyet. Nem-nem, itt halálosan komolyan kell venni őket, mert az alapfelszerelésük, most tessék figyelni: a kezeslábas, bakancs, bilincs, pisztoly, gumibot és kutya! Egy szóval tiszteletet parancsolóak és persze ők is megadják a tiszteletet az utasnak, nem úgy, mint itthon. Ha elkapnak nincs menekülési lehetőség , mert diszkréten körbe állják azt az 5-6 embert aki bliccelni mert, minden menekülési utat elzárva, közben pedig az egyik ott vár a kutyával.

Nem húzom tovább a számat, jöjjenek a képek és némi tudnivaló hozzájuk:

Champs-Élysées és a Concorde tér: Az előbbi a világ egyik legszebb és leghíresebb sugárútja, ahol minden valamirevaló márka képviselteti magát. Itt tartják a Tour de France befutóját, július 14-én itt tartják a katonai dísszemlét, és még sok minden mást is, amire a franciák büszkék. A Concorde tér pedig Párizs egyik legnagyobb tere, középen egy obeliszkkel, amit egyenesen Egyiptomból szállítottak ide.

Arc de Triomphe: I. Napóleon és a mindenkori francia hadsereg dicsőségét hirdeti a Champs-Élysées végpontján, a Charles de Gaulle téren.


Eiffel-torony és környéke: A torny csúcsára két féle módon lehet feljutni. Az egyik lehetőség, hogy a földszintről a második emeletig lifttel visznek fel minket, ahol Párizs egyik legdrágább étterme is található. Vagy gyalog fel a második emeletre, igaz ez sokkal fárasztóbb, de így a jegy csak fele annyiba kerül. Onnan viszont csak lifttel lehet tovább menni a csúcsra. Sajnos sokszor kell sorba állni, így a látogatás kb. 3 órát vesz igénybe.

Invalidusok temploma: Itt található Napóleon sírja.

Luxembourg-kert
Moulin Rouge
Louvre: Egyszerűen hatalmas, sokkal nagyobb és szerintem több több dolog is van itt, mint a British Museumban. Mi csak 3-4 órát tölthettünk ott, rengeteg híres festményt és szobrot láttunk, de mikor kijöttünk azt hittem meghalok a sok sétától. Pedig alig a harmadát járhattuk be.

Notre Dame

Panthéon (nem nagy szám)

A Pere-Lachaise Franciaország és a világ egyik leghíresebb temetője, Párizs XX. kerületében található. Sokak szerint ez a világ legtöbbet látogatott temetője. Többek között itt van eltemetve Jim Morrison, Moliere, Lafontaine, Chopin, Oscar Wilde és még sok-sok ismert ember.

Pompidou központ

Sacré-Coeur

Bastille: A híres börtön helyét mára már csak egy oszlop örzi, illetve a járdán jelölik az egykori várfal vonalát.

Szajna part
Végül a közlekedésről pár fotó

Remélem tetszett a beszámoló és sikerült kedvet csinálnom a város meglátogatásához. Majd a késöbbiekben lesz még pár fotó ömlesztve, mert nem fért bele minden.

Balage

Franciaország: Disneyland (EuroDisney)

©   Balage   |   film fotózás külföld franciaország

Az elmúlt néhány hetet Franciaországban illetve Hollandiában töltöttem. Mivel Párizsról Haszprus írt már régebben egy összefoglalót, Amszterdamról meg én tavaly ezért úgy döntöttem, hogy a beszámolókat (remélem lesz időm többre is) a Párizstól nem messze lévő Disneylanddel kezdem.

Az egész úgy kezdődött, hogy vegyes érzelmekkel indultam el EuroDisney-be, mert úgy hallottam, hogy ez a park inkább kisgyerekeknek szól, és ha jól akarok szórakozni felnőttként, akkor menjek inkább a nem túl távoli Asterix Parkba. Ezt az érzést tovább rontotta, amikor kifizettem a hév megállóban a 12 eurós oda-vissza jegyet, azaz kettőnkért 24 eurót. Nagyon ideges voltam, mert ennyi pénzből simán kimehettünk volna autóval és még a világ legdrágább parkolója se tehetett volna túl ezen az áron, nem beszélve arról, hogy ezerszer kényelmesebb, nem kell állva nyomorogni a héven s este 10-kor, amikor az ember hulla fáradt szívesebben visszaérne a szállásra 1,5 óra helyett 20 perc alatt.

A parkba belépve az érzéseim nem sokat változtak túl sok kis gyerek, béna Disney figurák,és sok várakozás a kisvonatra, ami körbe visz minket a parkban. Azonban amikor leszálltunk róla és elmentünk a Space Mountain nevű hullámvasúthoz teljesen megváltozott a véleményem. Először azt hittem ez is valami kis béna hullámvasút lesz, még gondoltam le is kamerázom az egész menetet, mert abban a tévhitben éltem, hogy gyorsul egyet az emelkedőn (kívülről ennyi látszódott) aztán vége is az egésznek. Igen ám az elképzelés első fele meg is valósult, csak azzal nem számoltam, hogy ebben a viszonylag kis épületben egy marha nagy hullámvasút van kiépítve, ami mindvégig a sötétben megy. Így nyakamban a fényképezőgéppel jobb kezemben a telefonnal száguldoztunk végig, sokat nem láttam csak néha éreztem, hogy a fejem nem fent van, hanem vagy fejjel lefele, vagy a talajjal párhuzamosan. Rettenetes volt, mert ugye kapaszkodni se tudtam a fejem rázkódott össze-vissza, ez meg közben ment, mint az állat és sehogy sem akart vége lenni. Az eredmény egy kisebb fajta hányinger, de ezt leszámítva tényleg nagyon jó volt, és ha tehettem volna, még egy körre benevezek, de sajnos idő híján erre nem volt esély. Szóval ez utána a menet után teljesen másképpen gondolkodtam és alig vártam, hogy a következő hullámvasútra is felülhessek.
Sajnos egész Disneylandre az jellemző, hogy mindenhol marha nagy sorok vannak, minimum felet, de inkább egy órát kell várni a jobb játékokra. Ennek a hosszú sorban állásnak a kiküszöbölésére a park ilyen quick pass automatákat helyezett ki a népszerű játékokhoz. Ez tulajdonképpen arra jó, hogy a mágnes csíkos belépődet belé dugva kapsz egy időpontot, hogy mikorra menjél vissza és így egy külön kapun el lehet kerülni a hosszú sorban állást. Általában az adott időponttól 1-1,5 órával későbbre adtak jegyet, azonban volt olyan játék is, amire már délután egykor is csak este 11-re volt szabad hely. Így nem volt más választásunk itt szépen ki kellett állni az 1 órás sort. Egyébként nagyon jó ötlet szintén a vezetőktől, hogy a bejáratnál ki van írva, hogy kb. milyen hosszú a sor, így könnyebb eldönteni, hogy érdemes-e most beállni vagy jöjjek vissza később. Amit kiírnak egyébként meglepően pontos, mert amikor beálltunk a Big Thunderhöz az volt kint, hogy a sor 50 perc hosszú és tényleg, 52 perc múlva már a hullámvasúton ültünk.
Most nem szeretnék abba bele menni, hogy melyik játék milyen, melyik a legjobb, mert akkor még holnap is itt ülnék és írnám a bejegyzést. Ha röviden össze szeretném foglalni, akkor a 49 eurós (1 parkos) belépőért valóban megkapom azt a szolgáltatást, amit az ember elvárhat. Látszik, hogy mindenre rengeteg pénzt költöttek, nem sajnálták semmire. Minden nagyon modern és látványos. Naponta kétszer van ilyen kisebb fajta parádé Disneylandben, ahol végig vonul ilyen kis kocsikon az összes mesebeli figura és élőlény, este pedig tűzijáték (ezt nem vártuk meg).

A park alapterülete egyébként hatalmas, az ember nem győzi sétával, mi a nap végére majdnem elaludtunk a héven olyan fáradtak voltunk, de úgy láttam mások is teljesen kikészültek. Hogy adjak egy sanszot, hogy kb. mekkora a park, van benne egy marha nagy tó, aminek a közepén van egy hullámvasút (oda a víz alatt száguld át) és ezt körbe lehet hajózni a part mentén egy rendes, nagy 3 szintes oldallapátos hajóval, ami szerintem a Balatonon is nagynak számítana. Ha valaki esetleg arra felé jár, ezt semmi esetre se hagyja ki, egyszerűen fantasztikus volt az út és közben jókat lehet romantikázni.

Röviden összefoglalva, ha valaki Párizs környékén jár és megengedheti magának, hogy ellátogasson ide, semmi esetre se hagyja ki a park meglátogatását. Egy teljes nap feltétlenül szükséges hozzá, ha Disneyland Studioba is el akarunk látogatni, akkor inkább vegyünk két napos jegyet, ami nem sokkal drágább, mert egy nap alatt a kettőt meglátogatni képtelenség, csak rohangálás és idegeskedés lenne a vége és akkor elveszik az egésznek a varázsa.

Haszprus

Hollandia - 'S-Hertogenbosch

©   Haszprus   |   barátok fotózás külföld történelem art hollandia 350d

Na, volt egy kis időm, hogy az első két nap fotóiból megmunkáljak néhány arra érdemeset.

Első nap, 'S-Hertogenbosch. (Rotterdam csak akkor jön, ha jól viselkedtek. )

Görbe házakhoz egy kis komment. Az előttük lévő tó full mesterséges, alatta pedig mélygarázs. Nice.

Haszprus

Chair rider

©   Haszprus   |   barátok fotózás külföld hollandia 350d

Majd lesz még kép amúgy. Gondolom. Csak lassan, mert mással foglalkozom, meg nem igazán vagyok elégedett velük.

Ja, a szék nagyon tuti, a tömeged helyezgetésével tudsz rajta forogni, a kontrafékes kéziféktelen (ergo első fék nélküli!) bringa pedig übergáz, abszolút nem ajánlom Megszenvedtem vele, és szerintem egy nyolcast is raktam bele

mainframe

Traktorblokád

©   mainframe   |   magyarország szánalmas life a külföld

És az megvan, hogy a Magosz blokáddal fenyegeti a nagyfelvásárlókat és a feldolgozókat, ha nem emelik a gyülölcsök felvásárlási árát? Erről csak nekem jut eszembe a védelmi pénz intézménye, vagy a közönséges zsarolás/terrorizmus (persze ez is csak amolyan suttyó lightweight nyugatbalkáni módon)? Meg amúgy alapjáraton is a belem fordul ki az ilyen primitív, erőből történő megoldásoktól. Ez nem a kőkor, hogy van nagy traktorom, akkor elállom az utat, és én vagyok a jani. Nem tartom szerencsésnek, hogy lassan 20 éves kapitalizmusunkban a gazdák még mindig úgy érzik, valami kiemelt rangjuk van, és nekik járnak olyan pénzek, jogok, juttatások, amik senki más ugyanolyan egységsugarú kereskedőnek nem. Ők kapnak kártérítést mindenféle környezeti tényező alapján, stb. Miért, ha egy cégvezető meglép a kasszával, és emiatt elveszítik az értéküket a tőzsdén lévő részvények, akkor a brókereket kárpótolják? (ha igen, akkor is hosszas pereskedés és huzavona után) Vagy a tűzijátékon kitört vihar áldozatául esett kézműveseket, akiknek odalett több havi munkájuk, kárpótolták?

Most éppen az a Magosz problémája, hogy szerintük a gyümölcsfelvásárlók kartell-gyanúsan tartják alacsonyan az árakat. Namost ezzel kapcsolatban két dolog: Ők meg nem pont kartell-gyanúsan (és akkor még számba sem vettük a blokádot) próbálják felverni az árakat? Akkor most ki dönti el hogy ki csinál rosszat? Óvónéni? Illetve: nem lehet, hogy azért csak ennyiért veszik meg a felvásárlók, mert más helyről kicsit drágábban, de ugyanúgy beszerezhetnék? (külföld, stb.) Ennek sem az a megoldása, hogy hőbörgünk meg elálljuk az utakat traktorral, hanem hogy felhozzuk a termelési színvonalat (támogatás, juttatás, stb., és azért nyilván valahogy majd el lesz adva az a gyümölcs, annak az árát is be lehet forgatni) európai szintre, hogy versenyképesek legyenek az itthoni árak, nem? Ha meg ez annyira lehetetlen, akkor sajnálom, de lehet hogy más után kéne nézni. Nem véletlen hogy Uganda kevés szilíciumchipet gyárt. Ha nálunk drágán megy a mezőgazdaság, akkor vagy megoldjuk hogy versenyképesek legyenek a termékeink (alacsony ár és/vagy jó minőség), vagy becsődölünk. Kapitalizmus, az van. Meg kéne vele barátkozni, mert mi akartuk.

(A téma előmoderált, kérjük mellőzzük a köcsöggyurcsányozást (értem ezalatt az összes már unásig csépelt aktuálpolitikai kirohanást), és kíséreljünk meg az adott problémával foglalkozni. Lehet benne Gyurcsány ha muszáj, de legyen értelme, plz.)

Úgy alakult, hogy külföldről be kellett szerezzünk valamit a fejlesztéseinkhez, és egybeköthettem ezt egy kis továbbképzéssel. Természetesen számomra utóbbi volt a lényeg.

Igazából nincs jelentős vezetési rutinom, ezer éve nem kommunikáltam angolul, külföldön sosem voltam egyedül, pláne nem autóval kombinálva. Úgyhogy kihívásnak ígérkezett a dolog, és megragadtam az alkalmat. Nagyon helyesen tettem.

23-kor érkezés a hotelbe, Linzben (Ausztria). Tervezetten 436 km, ennél valszeg kicsit többre sikerült, és egyéb problémák is akadtak. A hotel elég szép volt, közvetlen kilátás a Dunára, panoráma-függőfolyosó, HD TV (lekötött vagy 10 mp-re), kihasználatlan francia ágy. Elalvás paplanon, ruhában. Reggel tali a cég embereivel, akiket követtem Hagenbergbe, a Software Parkba, ami ugyanolyan mint az itthoni BME I épület és környékére ráhúzódó Infopark, azzal a különbséggel, hogy az embernek elég szegényes érzése támad a hagenbergi változatot látva. Nem is akarok többet írni erről, beszéljenek a képek magukért. (Mondjuk az tény, hogy az infopark üzleti épületeiben még nem voltam.)

IRCQuote fight! In the ring:

(privacy power)hogy vagy?
Haszprus
istenien
elégedetten
önelégülten
a világ tetején
és fáradtan
de átszellemülten
a gondok felett
egy álomvilágban

Update 14:38: Megcsináltam valamit, aminek eddig a közelében sem jártam.

Haszprus

Katlan Gabival

©   Haszprus   |   barátok bringa katlan mobilfotó normafa

Végre élesben is kipróbálhattam ma az új bringát / rugóstagot, így két hónappal a frissítések után asszem ideje volt A rugóstag egy álom, isteni! Voltunk Gabival a Katlanban (kurvajó volt!), meg a János-hegy aljától induló hosszú vonalon. Fogassal terveztünk felmenni, de Gabinak nem volt jegye a bringára (csak nyolcezer forintos havibérlete - anyátok), az ellenőrök meg nem tágítottak, úgyhogy végül az Istenhegyin mentünk fel. Érdekesség, hogy nekem elfogadták a Combinón/metrón kezelt jegyemet (még csak nem is lyukasztott volt, hanem nyomtatott dátumos, lol), neki viszont a héves jegyét nem, hiába próbáltam Jedi trükkökkel nyomást gyakorolni az ellenőrre, hogy a lyukasztási formáció márpedig megegyezik Amúgy ez mekkora már, hogy elfogadta a nyomtatottan kezelt jegyet, pff…

Istenhegyitől egyébként a halálomon voltam, idén azt hiszem egyszer mentem egy Solymár-kört, de ezt leszámítva nem voltam még semmilyen emelkedőn, a Margit-hídig is csak max tízszer jutott időm elmenni. Na majd most.

Csináltunk pár videót egyébként a telómmal, kritikán aluli pixelhalmaz-minőségben. Egy ideje gondolkodom valami divájszon, ami tudna jobb minőségű videókat készíteni. Nem lenne rossz. A kérdést könnyebb lenne eldönteni, ha vinnék magammal táskát az útjaimra, de mivel nem viszek, így kizárólag a zsebemben elférő eszköz jöhet szóba. Ami viszont minőségi kompromisszumot jelent.

ps. tudom, hogy brutálgázok ezek a mobilos képek (látnátok a videókat… ), most akkó mi legyen?

Balage

5 nap Londonban

©   Balage   |   fotózás külföld life anglia

Az elmúlt héten volt szerencsém ellátogatni Londonba 5 napra, amelyről gondoltam írok most egy kis rövid beszámolót. Ez a poszt inkább a saját tapasztalataimra fog épülni, és nem arról fog szólni, hogy merre jártam, mit csináltam.

Először is az utazásról pár szót. Mielőtt valaki neki indulna repülővel Londonnak, és valamelyik fapados járatot választaná, netalántán Lutonra akarna érkezni, azt mindenképpen számolja bele, hogy Luton Londontól, nem túlzás, ha azt mondom, rohadt messze van. Busszal 1,5 óra a Viktória állomás. A transzfer elég drága, így mindenféleképpen érdemes neten foglalni, akár 3 nappal előtte is, mert akkor 6-8 fontra kijön, míg a helyszínen fizetve 12 font az GreenLine-nál, ami ugyanaz, mint az EasyBus.

London egy nagyon sokszínű város, amely mára már elérte a 7 millió főt. Legszembetűnőbb dolog azonban az, hogy az igazi őshonos angolok lassan kezdenek kisebbségbe kerülni. Egy metrós utazásom folytán elkezdtem számolgatni, hogy a velem szemben ülő sorban hány bevándorló lehet. 10 emberből legalább 4-5 valamilyen más nemzetiségű volt, fekete, indiai, kínai, vietnámi, turbános pakisztáni, stb. Nem tudom, hogy bírják szerencsétlen angolok ezt a sok bevándorlót, de az biztos, hogy ha Magyarországon ennyi kisebbségi lenne, akkor engem marhára idegesítenének.
Szerencsére mi ennek a veszélynek nem vagyunk ki téve, hisz ki akarna ide jönni?

Amellett, hogy ennyi embert kell eltartani, London eléggé kulturált város. Nincsen annyi eldobált cigarettacsikk, mint itthon, a falak nincsenek összefirkálva, szép rendezett minden és rend van mindenhol. Hajléktalant is csak egyet láttunk az öt nap során, illetve valószínűleg volt még egy, csak hát az a McDonalds-ban vacsorázott és nem volt olyan áporodott ótvaros, mint az itthoni csövik, de azért látszódott, hogy az volt. Mellesleg a meki ugyannyiba kerül, mint itthon, így nem számít luxusnak, sőt inkább ilyen gagyibb helyként tartják számon, mert 4,5 font egy menü, míg az utcán egy szendvicsért is elkérnek ennyit. A minimálbér meg több, mint négyszerese mint itthoni, azaz kb. olyan, mint ha Magyarországon egy menü 350 forintba kerülne. Szóval bárki megteheti, hogy ott eszik, ezért is láthattunk csövest a mekiben.

A közlekedés egyszerűen fergeteges. Metróval szó szerint mindenhová el lehet jutni. Alig van pár olyan megálló, ahol nem lehetne átszállni másik járatra. A felszíni közlekedés nem is nagyon ajánlott, mert a buszok rendszerint a dugókban araszolnak, míg a metró relatíve gyorsan eljut mindenhová. Sajnos mivel régen fúrták az alagutakat eléggé keskenyek, így sok helyen a metró kocsik is azok, és ha nem figyelünk rendesen, akkor könnyen oda zárhatja a fejünket az íves ajtó. Persze ez nem minden vonalra igaz, de a nagy része ilyen. A szerelvények kb. 2 percenként követik egymást és mindig tartják a menetrendet. Néhány tömött állomáson vannak olyan emberkék, mint a vasútnál, akik jelzik a vezetőnek, ha mindenki felfért és zárhatja az ajtókat. Közben pedig valaki mikrofonnal a kezében bemondják mire és hova lehet átszállni, illetve, hogy vigyázzanak, mert az ajtók záródni fognak. Nagyon jól van ez kivitelezve szerintem, és az utóbbi minden állomáson van. A metró a budapestivel ellentétben szép tiszta és kényelmes, sokszor karfa választja el az utazókat egymástól.

A másik jármű, ami nagyon tetszett nekem még Londonban, az a DLR volt, más néven az ottani HÉV. Persze ez se olyan szar, mint ami itthon van, nagyon gyakran jár, fent a város fölött, mint magas vasút, ja és majdnem kihagytam, nincs rajta vezető, az egészet számítógép vezérli. Így amikor elöl ültünk a barátnőmmel közvetlenül az ablak mögött olyan érzésünk volt, mint ha a vidámparkban valamelyik hullámvasúton ülnénk.

Másik dolog, ami még jó volt és most lehet, hogy ezért hülyének fogtok nézni, az a WC-k. Kérem szépen budi az mindenhol van. Nem egy, nem kettő, hanem sok. Most nyilván azt gondoljátok, hogy aha, biztos jó drágán, de nem. A WC-k mindenhol ingyenesek és viszonylag kulturáltak. Jó persze nem olyan, mint egy szállodában, de azért mégse olyanok, mint itthon, hogy amikor elkezded megközelíteni és megcsap a szag, hírtelen nem csak pisilned kell, hanem rögtön hánynod is. A kulturáltsághoz még hozzátartozik, hogy természetesen mindenhol van WC-papír, kézszárító, szappan, és ami a legdurvább, hogy még meleg víz is! Ha a sulimban nincs meleg víz a mosdóban, akkor ott, hogy lehetséges, hogy az utcán a föld alatt esetleg a park közepén a semmiben van? Egy van még hová fejlődnünk… Ja, Waterloo állomáson meg 20 penny-ért olyan klotyó van, hogy csillog-villog, a kézszárító meg ilyen hightech valami, amibe bele kell dugnom a kezem majd fel-le húzogatni és lefújja pár másodperc alatt a vizet, mint az autómosóban az autóról. Kelenföldön meg olyan a WC, hogy a nyanyának adok 100 forintot, aztán mehetek a pottyantósba és még kezet se tudok mosni, mert mondjuk 20 éve elzárták a vizet. Ehhheh.

Azt hiszem túl hosszúra sikerült a post, pedig még lenne pár dolog amiről tudnék írni, de erre már csak legközelebb fog sor kerülni, vagy nem. Ki tudja? Mindenesetre várom az észre vételeket komment formájában.
Most pedig jöjjenek a képek:

IRCQuote fight! In the ring:

Na, hát olyan még nem volt, hogy autó motorháztetőjére felugorjak és onnan dobjak egy seggest, de megfelelő mennyiségű alkoholnak köszönhetően most már ez se hiányzik a listáról (Anett-féle forralt bor, Mainframe-féle ütős és fincsi szőlőlé, Tibi-féle Becherovka, saját csokilikőr, ennyi amire emlékszem). Ami még volt: autót stoppolni az út közepén (éjjel 1-kor nyilván felvesznek három részeget), fogalmazási kihívásokkal küzdve beszélni három sofőrrel (az egyiket nem sikerült meggyőzni, a másik egy taxis volt aki 8 rongyért vitt volna fel minket Bp-re, egy kurvajóarc csaj viszont felvett és elvitt minket Vácra, továbbá kérdésemre elmondta, hogy azért elég para volt megállni nekünk ), mávos jegypénztár kis pénzkiadó pultjára felülni, majd a pultos váratlan dühkitörése miatt onnan lekászálódni, csövesként aludni egy lepusztult mávos vasútállomás várótermében, igazi csövesektől 3 méterre, bank kamerája előtt kukát baszogatni, a 3-as metró egyik állomásán megint csövesként aludni, hangoskodni a nagyvilágba. Igazából bejönne ez az életstílus, lehet hogy elmegyek csövesnek.

Ez azután volt, hogy 6 fős éjszakai túránk 2x3 fősre szakadt, tekintve hogy Tibi, Montana és Mainframe hazajöttek a Kismarosi vonatmegállóból Budapestre. Akik ott maradtunk: Olthyer, adamo és jómagam. Személy szerint igen nagyot néztem és erősen magam alá kerültem, amikor az eltávolodó vonat túloldalán nem bukkant fel három túratársunk.

Zúzni egyébként teljesen fun dolog, mindenkinek ki kell próbálni, ha még nem tette. Aminek kurvára örültem, az az, hogy adamo és Anett nem fogta fel tragédiaként a dolgot, vagy legalábbis ennek nyoma se látszott rajtuk.

Egyébként kurvajó idő volt, se szél, se eső, se sár (a vonaton legalábbis ), ergo egy kurvajó túra lehetett volna. Szerintem.

21:40-es vonattal mentünk oda, végül 7-re értem haza.

Balage

Benelux államok: Hága és Rotterdam

©   Balage   |   fotózás külföld life hollandia

Ma ismét egy úti beszámolót kaptok tőlem, habár az előzőt se fogadta olyan nagy érdeklődés, vagy csak nem tudattátok velem comment formájában. Tehát tessék hozzászólni valamit, hogy tudjam nem feleslegesen írtam e sorokat!

Szóval a mai napra két holland város bemutatását tervezem, mégpedig Hágát és Rotterdamot.

Hága Hollandia közigazgatási központja, itt lakik és dolgozik a királynő, itt található meg a parlament, az összes minisztérium, valamint a Nemzetközi Bíróság is. Azonban ez az oda látogatónak eszébe se jutna, ha valaki nem közölné velük, hogy „hékás, itt vagyunk a fővárosban!” A városka annyira kicsi és kihalt, mint Magyarországon egy átlagos vidéki kis város. Mondjuk nem is véletlen, hogy nincs túl nagy forgalom arrafele, mert a lakosság a fél milliót se éri el (~475 000 fő), emellett turista paradicsomnak se mondanám, mint pl. Amszterdamot, ahol egymást tapossák a külföldiek. Nincsenek hatalmas szórakozóhelyek, bárok, éttermek, amik magukba szippantanák a külföldieket, komolyan esküszöm olyan az egész, mint ha szombat délután Győr sétálóutcáján járkálnék. Autóforgalom is szinte nulla. Ami viszont mégis emlékeztet minket, hogy a fővárosban járunk, az a magas felhőkarcolók, a parlament, ami lényegében egy vár, a királynő rezidenciája, valamint a Nemzetközi Bíróság épülete. Van még továbbá szép tengerpart jó hideg vízzel, hangulatos utcácskák és 4-5 euró/órás parkolási díj.

Rotterdam viszont egészen más, mint Hága. Vélhetően ebben nagy szerepet játszott, hogy a második világháborúban az egész belvárost porig bombázták, amit mindössze néhány épület élt csak túl. Így a háború után az egész várost újra kellett építeni, úgyhogy lényegében csak újépítésű épületeket találunk.
A másik érdekesség, hogy itt található meg Európa legnagyobb kikötője az Europort. Sokáig a világ legnagyobb kikötőjeként is tartották számon, azonban mára Sanghaj és Szingapúr is beelőzte. Azonban nekem ebből nem sok tűnt fel. Vagy jól elrejtették, vagy csak nehéz oda találni. Messziről látszik néhány daru, meg pár nagyobb hajó, de mi valahogy nem botlottunk bele a kellős közepébe, sőt az útikönyvek se írtak arról semmit, hogy merre láthatunk olyasmit, amit pl. a Discovery-n szoktak mutogatni.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy ha teheti, látogasson el ezekbe a városokba, feltétlen érdemes, egy napot megér!

Haszprus

A 4-11. napon

©   Haszprus   |   barátok bme bringa film life mátrix túra energiablog symfony tanulás első sport 12e biznisz php mba fejlesztés

A 4. napon (csütörtök)

Az 5. napon (péntek)

  • BME - Tibi, Olthyer, Aston, Viktor, Andor, megalapítottuk az szmmfUnclubot (szoftverminőség és menedzsment labor négyfős csapat ), Takó, Gatza
  • Mátrix
  • Polárvétel
  • Esti kurvajó bringa - most először éreztem jól magam nagyon hosszú idő óta bringázás közben (nem szeretem a telet és nem is vagyok kondiban)

A 6. napon (szombat)

  • Bringa - kormánycsavaró szél, 0 fok, de a frizura mégis tart: elegendő volt az aláöltöző, két rövid mez, és a polár. Nomeg maszk persze, termogatya, térdmelegítő, és egy alsó aláöltöző (hétfőn újítva). A téli tekerés roppant megerőltető, el is aludtam utána

A 7. napon (vasárnap)

A 8. napon (hétfő)

  • BME - Aston, Takó, Andor; amőba 3:2 Takónak (Évek óta nem játszottam, de bejött )
  • Mátrix

A 9. napon (kedd)

  • BME
  • Mátrix - megint letettem valamit az asztalra Kaptam feladatot, főnök kérdezte mikor lesz kész. Mondom 1 nap. Na jó max 2 nap. Kérdezi a főnök, hogy a héten biztosan készen lesz-e, mondom igen-igen. Elkezdtem csinálni, fél óra után azt hittem hogy pénteken kénytelenek leszünk visszaállítani a projekt keddi állapotát, mert annyira átláthatatlan és reménytelen lesz addigra az egész. Ehhez képest 3 óra alatt meglettem vele Örültem ám.

A 10. napon (szerda)

  • Mátrix
  • Tali Schloddival
  • BME - Grafika: Anett, Montana, Tibi, Carl0s; önlabkonzi: kibiri kibaszott jó volt (vázoltuk hogy kb. mik a félévi irányelvek; kiderült hogy a konzulensem pont az egyik olyan céggel szeretne szorosabb kooperációt, akinek ismerem az alapítóját (öö igaz a másik cégnek is ismerem az alapítóját ) (a port.hu-ról és az index.hu-ról van szó btw, csak ugye utóbbiban Nyírő már nincs ott) ); utána még Orcával dumáltam egy fél órát
  • Este kibiri kibaszott jó hírek fogadtak a mátrixból

A 11. napon (csütörtök)

  • BME - első szabtech gyak, egész jó volt; Aston (symfony), Andor, ++
  • Olasz - kibiri kibaszott jó volt, részletek
  • Mátrix - azzal a hírrel fogadtak, hogy amit kedden újraírtam, és tutira lezsíroztuk hogy A módon kell, és nem B módon, azt most megint újra kéne írni B módon, mert a megrendelő mégis inkább B-t akar. Vahz! De tökjól oldottam meg korábban, úgyhogy kb. 20 perc alatt kész voltam az átírással is (Előzetesen elképzelt idő: minimum órák, illetve voltak kétségeim hogy vajon a hétfői bemutatóra fog-e egyáltalán rendesen működni )
  • Tanulás - végre tanultam egy kicsit, konkrétan matlaboztam.
    Ezt is lehet ám szeretni
  • Cserébe éjfél lesz 2 perc múlva, ma is alszom vagy 5 órát

Busszal akartunk volna Bélapátfalvára menni, ám a 8-ról gyorsan 4 fősre redukálódott csapat autóba is befért, úgyhogy reggel a buszpályaudvarról gyorsan el a kocsihoz (1 óra plusz), összességében pedig nyertünk szvsz sok kényelmet, és kb. 3-4 óra menetidőt Aki ott volt: Norby, Schloddi, Gabi, jómagam. Fotóim:

Balage

Benelux államok: Brugge

©   Balage   |   film fotózás külföld life belgium

Kicsit elmaradtam a nyári úti beszámolóimmal, azonban most van egy kis időm. Mivel nem túl gyakran írogatok ilyesmit úgy gondoltam, hogy most inkább egy olyan várost mutatok be, ami Belgiumban és talán Európában is egyedülálló, mégis sokan nem tudnak e hely létezéséről.

Brugge városa Belgiumban található, Brüsszeltől kb. 130km-re nyugatra, vagy ha úgy nézzük a La Manche csatornától 110km-re észak-keleti irányba.

Brugge egyik érdekessége, hogy felépítéséből adódóan tele van kisebb csatornákkal, amelynek a két szélére Velencéhez hasonlóan régi házak vannak felhúzva, ezért is hívják a várost más néven észak Velencéjének. A másik jellegzetessége, hogy a belváros a középkor óta nem igazán változott, így az ember nagyjából úgy érzi magát, mint ha egy kisebb időutazáson vett volna részt. Rengeteg régi templom, malom, kisebb kastélyok, várak találhatok meg a történelmi városrészben, a városháza előtti tér meg egyszerűen gyönyörű. Igényes, tiszta az egész város, rengeteg a turista, még sincs tele szeméttel, se egy falfirkával, tényleg olyan, mint ha a középkorba tévedtünk volna, valószínűleg ezért is lett 2000-ben az egész belváros az UNESCO tagja, sőt 2002-ben Európa Kulturális Fővárosa volt.

Arról hogy mit érdemes kifejezetten megnézni nem igazán tudok mit mondani, mert szerintem minden kis utca tartogat számunkra valami féle meglepetést, így az ide látogató biztos nem fog unatkozni. A városnézésre ideális kiindulópont a főtér. Itt található meg a városháza, ami inkább egy régi kastélyra hasonlít és a Belfort, ami az egyik legmagasabb épület Brugge-ben, (88m) így remek kilátás nyílik felülről az egész városra, persze csak miután megmásztuk mind a 366 lépcsőfokot a szűk lépcsőházban. A csúcsra érve bepillantást nyerhetünk a torony óraszerkezetébe (hatalmas fogaskerekek mindenfele), és megnézhetjük a harangokat, amelyek ha megszólal akkor a fülünk bánja. Külön érdekesség még, hogy az ablakpárkányokra fel van írva, hogy melyik irányba melyik nagyváros található és milyen messze van légvonalban.

A város tele van csoki bolttal, száz és száz különböző ízű, típusú, fajtájú csoki közül lehet választani, igaz ennek sajnos megvan az ára is. Ez olyan, mint Amszterdamban a Coffee Shopok, nagyjából minden sarkon megtalálhatóak. A másik gyakran előforduló boltok pedig az úgynevezett sörboltok. Volt szerencsénk egy olyan helyre betévedni, ami 2 szintes volt és körülbelül tíz 20-30nm-es szoba tele volt sörrel. Az egészen megfizethető árúakhoz akár pár euróért is hozzá lehetett jutni, de sokszor belefutottunk több 10-20 eurós sörbe is, rengeteg ízesítéssel, 3 fokostól egészen 10 fokosig.

Sok mindent tudnék még mondani, de most inkább hagyom, hogy a képek meséljenek.

Ha valakit megérintett a város és szeretné látni, ahogy Colin Farrel legyilkolássza a rosszfiúkat itt, tudom javasolni a februárban megjelenő In Bruges c. amerikai akció-vígjátékot, melynek mottója: „Először lőj, aztán jöhet a városnézés”.
Montana

Megint repültem

©   Montana   |   külföld

Ezúttal félúton le kellett szállni, mert egy utas rosszul lett. Sikerült bő két órás kését begyűjteni, imádtam. (Arról nem is beszélve, hogy reggel fél háromkor keltem, brrr.) Most már komolyan csak a gépeltérítés hiányzik. De megérkezve akkora csokor virág várt, hogy alig bírom el.

Tali március 1 21:20-kor a Nyugati pályaudvar jegypénztárában. Vonat 21:40-kor indul. Akármilyen idő esetén.

Na ha látod ezt a topicot, az azt jelenti hogy meg vagy hívva túrázni! Itt a blogon vagyunk már elegen ahhoz, hogy összejöhessen egy ilyesmi, ráadásul egy csomóan bme-sek vagyunk, szóval noha még nem mindenki ismer mindenkit, de adja magát hogy most már szervezzünk itt valamit...

Ha van kedved jönni, akkor az alábbi két szavazáson csekkold be az összes megfelelőnek tűnő időpontot, és meglátjuk mi lesz.

  1. Melyik éjszakai túrára lenne kedved és lehetőséged jönni?
  2. Melyik nappali túrára lenne kedved és lehetőséged eljönni?
  3. Szavazás rossz idő esetére

Kommentbe egyéni megjegyzések, lelkesítő szövegek, meg bármi releváns jöhet. Az is királyos lenne, ha itt a blogon is jeleznéd, hogy van kedved jönni, nemcsak a doodle-ön. A doodle azért jó, mert megkönnyíti a szervezést, a blog meg azért jó mert személyesebb, mindenki szívesen látja itt is, hogy jössz te is!

Ha tudod hogy nem jönnél, dobj lécci egy privmsg-et. Nincs sértődés nyilván, és sokkal jobb, mintha nem jeleznél vissza semmit.

Haszprus

Ősz

©   Haszprus   |   bringa normafa

Voltam a Normafánál az imént, és valami eszméletlen szép színekben pompázik az erdő, a talaj nagyrészét egybefüggő levéltakaró borítja, sárga, zöld és vörös színekből, a fákon is bőségesen van még levél. Egyszerűen fantasztikus, abszolút fotótéma. Mivel igen gyönyörű napsütés volt és kellemes idő, a Normafa és a János-hegy közti rész kész turistaparadicsommá vált, ami persze az én perspektívámból nézve bringás poklot jelent. Az éjszakát leszámítva most először voltam kénytelen aszfalton menni ezen a szakaszon, mert az erdőben egyszerűen olyan tömeg volt, hogy csak gyökkettővel lehetett haladni, már ahol egyáltalán lehetett. Na nem mintha az aszfalton nem kellett volna bőségesen kerülgetni a turistákat. Menjetek kirándulni.

Haszprus

Heti bringa 2007.10.21.

©   Haszprus   |   barátok bringa normafa

hétfő normafa

kedd reggel Schumival jános-hegy tetejéről mentünk ilyen erdei lépcsős - kellemetlen - részen aztán kiértünk a szokásos útvonalra.

szerda este Vár

szombat délben János-hegy classic, előtte vettem pearl izumi térdmelegítőt (Pearl Izumi Therma Fleece Knee Warmers). lecsúszik? le. mint állat, nyélen rakáskor. de egyébként is. megoldás lehet egy tépőzár a gatyára varrva. vagy gomb. vagy nemtom, majd még kísérletezek, esetleg ha feljebb húzom az egészet. rövidgatyás használat esetén amúgy sem megoldás a tépőzár/gomb, hacsak nem csináltatok valami combpiercinget.

Adós vagyok még néhány képpel, ezeket kisebb adagokban fogom publikálni az új címkézési lehetőségnek köszönhetően. Szóval Norvégia, Bergen. Évente 300 esős nap.

Bergeni akvárium

Norvégia legnagyobb és legrégibb ilyen jellegű intézménye.

Haszprus

Heti bringa 2007.10.14.

©   Haszprus   |   barátok bringa katlan normafa

Szerdán felmentem a Normafára ismét, egy bmw-s 10 perces előadást tartott nekem arról hogy az Istenhegyi út igazából iszonyat forgalmas, és hogy a por leülepedési ideje 12 perc, és hogy totál egészségtelen felmenni. Ebben abszolút van is valami, de hogy az Istenhegyi forgalmas lenne, azt nem mondanám. Mindenesetre onnantól kezdve mást se éreztem egész úton fölfelé, csak a tömény szmogot Szerencsére a helyzet péntekre normalizálódott. Mindegy, szóval szerdán nyomtam egy Normafa classicot és jártam a DDH-n is, ahol ofkorsz sikeresen kontaktoltam az anyafölddel már megint. Önjutalmazó rendszer: csirkés gyros.

Csütörtök este Kolosy térig gondoltam egy kis 23 órai tekerést, ez meg is lett, ám végül az est lényege inkább az Erzsébet híd körül található lépcsősorok lettek Csirkés gyros.

Pénteken Schumit elnavigáltam a Katlanba, ahol a vége felé már lassúnak éreztem a dolgot (lejthetne picit jobban), de annyira kész voltam izomzatilag, hogy nem bírtam ennél jobban gyorsulni (tekeréssel). Max itt: 49 km/h. Utána visszamásztunk a János-hegy lábához (útközben találtunk egy pici sündisznót, tök jópofa volt ) ahonnan a hosszabbik úton ereszkedtünk lefelé a DDH aljáig. Ezen a szakaszon sok helyen egész jó tempót sikerült menni (47 km/h), bár volt rész ahol ezúttal se mertem lejönni, pedig Orcával már megvolt Mindegy, majd máskor (ráérek). Igazából lábadozok, nyáron alig tekertem és kijöttem a gyakorlatból. Csirkés gyros, bealvás.

Szombaton tiszta izomlázam volt, nem tudom mitől, hiszen ezen a héten csak háromszor voltam… Igaz a lépcsőzés relatíve megerőltető, mert nem lehet ülve

Haszprus

Normafa classic éjjel egyedül

©   Haszprus   |   bringa éjszakai túra normafa

Igazából nem vagyok ennyire rákattanva az éjszakai bingázásra (nem mintha rossz lenne), de elég későig volt suli, úgyhogy csak így volt megoldható hogy tegnapelőtt is tekerjek egy kicsit Normafa Classicot nyomtam le, ami annyira nem az erdő közepe, meg nem is túl hosszú (napközben kb. 7 perc lejönni rajta), de kellemes, erősen lejtős, brutálisan gyorsulós rész. Mióta nem jártam ott, az igen meredek ösvény végére betelepítettek pár korlátot, gondolom hogy a dh-s arcok ne fussanak rá a közelben levő iskolás gyerekekre (nem tudom vajon történt-e ilyen egyébként, én 1-2 kivétellel még sosem láttam a most megvédett helyen embert). Rossz látási körülmények között, vagy bármilyen kormányzási hiba esetén garantált tolószék. Én aszondom: ha már mindenképpen kell nekik oda az a korlát, akkor rakták volna pár méterrel lejjebb, ahol már vízszintes a hely, és biztosa(bba)n meg lehet állni. (Jó, még éjjel is meg tudtam állni, nade egy meredek erdei ösvényre teljes szélességben berakni egy korlátot az milyen dolog már?)

Haszprus

Normafa éjjel EGYEDÜL OMG

©   Haszprus   |   bringa történelem éjszakai túra normafa

Szóval lejöttem a szokásos útvonalon a Normafánál éjjel koromsötétben az erdőben egyedül bringával. Para volt? Mi az hogy? Nagyon is! Júúúj viszont láttam őzikét nagyon hosszan, először csak egy szempár meredt rám (ilyen fényvisszaverődés mint a macskáknál tudjátok), az út szélén álldogállt, aztán közel értem és akkor már láttam hogy mi ő, beljebb ment a fák közé de még úgy is láttam, pici volt és aranyos Tényleg. Láttam menyétet is. Mindkettőt még az út elején (a Normafától az Erzsébet-kilátó felé vezető aszfaltút mentén), úgyhogy gondoltam na itt szívni fogok ha lépten nyomon állatokba botlok majd az erdőben, ráadásul ha mondjuk nem akarnak elmenni az utamból egy keskeny ösvényen, neadjisten beagresszorkodnak…

Mindegy, begurultam a susnyásba. 20 perc után már időnként artikulálatlan szavak jöttek az erdőből, elég para volt. Persze nyilván csak a képzeletem nem hagyott unatkozni. Egyébként hál' az atyaúristennek hogy nem támadt rám semmi állat (kutya meg kitudja mi minden van még arrafelé, én pl. őzet se gondoltam volna, nappal a madarakon kívül semmilyen állatot nem látni), mert azért benne volt egy ilyen találkozás a pakliban Bár valami egyszer megragadta a hátsó kerekemet Csövesek dettó, de a részeg fiatalok olykor még rosszabbak (Amikor Tibivel voltunk pár napja, meg is fenyegetett minket egy társaság a rétesezőnél, pedig csak elhaladtunk mellettük.)

Én aszondom, hogy aki telibe akarja phosni a gatyáját egy fél óra erejéig, az keressen fel egyedül éjjel egy hosszú erdei ösvényt és ereszkedjen le rajta

Elég extrém élmény volt.

Haszprus

Normafa éjjel

©   Haszprus   |   barátok bringa fotózás éjszakai túra normafa 350d

Legnagyobb megdöbbenésemre a Cateye HL-EL530 irgalmatlan erős fénnyel rendelkezik. Olyannyira erőssel, hogy kicsit meg is tépázta az éjszakai bringatúrának a lényegét: nevezetesen hogy úgy mész a sötétben, hogy igazából marhára nem látsz az orrodnál tovább Így aztán elég komoly sebességgel tudtunk haladni, és hamar le is jutottunk. Szóval fene se gondolta volna, de lehet hogy az ilyesminek inkább gyengébb lámpával érdemesebb nekivágni

Ja, a bokorban leledző lények viszont azért hozták ránk a parát rendesen

Update 16:20: a HL-EL530 rögzítése:

Update 21:51: később még jól jöhet, hogy megfigyelésem szerint kb. 18 fokban indultam el itthonról, nyilván közben is hűlt a levegő, az utolsó fogassal mentünk fel, odafelé volt rajtam egy hosszúujjú felső aláöltözék (aznap vettem), egy rövidujjú mez, egy hosszúujjú mez, a könyök-/alkarprotektor, és fáztam. Fent felvettem még egy rövidujjú mezt, de ez nem sokat segített, karra kellett volna még valami, sőt, a hosszúujjú nyári bringáskesztyűnek is túl jó volt a szellőzése. Lábra is egyértelműen jöhetett volna még valami, és fejre is a bukó alá. Annyira nem volt gáz egyébként, de azért kicsit fáztam.

Balage

Benelux államok: Amszterdam és a szex

©   Balage   |   fotózás külföld amszterdam hollandia első túra

Nyílván már sokan hallottátok, hogy Amszterdam a tolerancia és a sokszínűség városa. Így számos olyan dolog megtalálható városban, amit máshol nem láthat az ember. Ebben a kis bejegyzésben a vöröslámpás negyedről és a szex múzeumról fogok írni egy rövid összefoglalót képekkel illusztrálva.

Kezdjük először is a vöröslámpás negyeddel. Sajnos legnagyobb bánatomra ehhez nem tudok képeket csatolni, hiszen szigorúan tiltott a fényképezés. Ezt nem csak úgy mondják, mint a múzeumba, hogy ne fotózz, mert baj lesz, hanem halál komolyan, mert ha esetleg fényképezni mersz, lehet hogy valamelyik strici jóvoltából a csatornában kötsz ki.

A lányok nem messze a főtértől, kb. 300-400 méterre lévő csatornának a két partján és a környező utcákban álldogálnak egy-egy üvegajtó mögött, ami vörös színű neonokkal van körberakva. Néhány helyen erős UV fénnyel világítják meg a fehér, sárga, illetve egyéb rikító fehérneműs prostikat, hogy még feltünőbbek legyenek. Általában nem sok minden csinálnak az ajtó mögött, leginkább csak állnak, olykor esetleg kikopognak azoknak, akik hosszabb pillantást vetettek rájuk, hogy jöjjenek vissza egy körre, de jellemző az is hogy egyszerűen csak széttett lábakkal várják a kuncsaftokat. Néha-néha előfordul az is, hogy kinyitják az ajtót és leszólítják a srácokat, hogy van-e kedvük szexelni egyet. Azonban ha az ajtó mögött el van húzva a vörös függöny, akkor ott nagy valószínűséggel éppen valami történik.

Balage

Benelux államok: Amszterdam

©   Balage   |   fotózás külföld túra amszterdam hollandia

Az elmúlt két hétben tettem a barátnőmmel egy kisebb-nagyobb nyaralást, aminek a tapasztalatait gondoltam megosztom veletek, ha már így belemerültünk a nyaralásos fotókba (képek itt!). Az úti cél gondolata már tavaly ilyenkor megfogalmazódott a fejünkben, így nem volt nehéz eldönteni, hogy hová is megyünk, mit nézünk meg. Mivel volt már tavalyi tapasztalatunk Olaszországból, hogy milyen is a sátras nyaralás, úgy gondoltuk idén se lehet gond, ez szerencsére be is jött. Sátorral nyaralni nagyszerű dolog, rengeteget meglehet spórolni a szálláson, emellett rendkívül mobil is marad az ember.

A nyaralás során megpróbáltuk a Benelux államok minden látványosságát megnézni, amit a pénztárcánknak megengedhetünk, és érdekesnek találtunk. A meglátogatott városok a következő képpen alakultak: Amszterdam, Hága, Rotterdam, Brüsszel, Brugge, Antwerpen, Oostend, valamint egy nap ellátogattunk egy nem túl messzi kisvárosba Hollandiában, hogy megnézzük a Delfináriumot, ami Európa legnagyobb ilyen komplexuma.

Kezdjük is egyből Amszterdammal. Régi vágyam volt már hogy megnézhessem élőben ezt a várost, hisz számos szempontból rendkívül vonzó. Az emberek teljesen mások, mint itt Magyarországon. Sokkal jobban tolerálnak mindent, így az első pár órában már igen érdekes alakokba futhat az ember. Nem, most nem a szétszívott agyú fekete rasztákra gondolok, hanem vicces külsejű, furcsa egyben bohókás viselkedésű emberekre. Amiből nem kevés volt, igaz lehet külföldiek voltak, mert a belvárosban inkább turistákat lehet látni, mint a helyieket. Számomra Hollandia közlekedése maga a mennyország volt. Jól ki van építve az autópálya rendszer, szinte mindenhova kettő-, de inkább háromsávos autópályák vezettek, autóút jóformán alig van. Az autópályán 120km/h-s sebességgel lehet haladni, amit az emberek nagy része szigorúan be is tart, de egyébként inkább a 100km/h-s sebességkorlátozás jellemző. Nem tudom miért, de lehet, hogy hobbyból rakják ki ezeket a táblákat mindenhova.

Az autópályán egyébként minden létező dolgot megpróbálnak átvezetni az ember feje fölött, gondolom a helytakarékosság okából kifolyólag. Az Amszterdami repülőtér gépei pl. egy sima felüljárón átgurulnak az autópálya felett, de volt olyan hogy volt egy kis süllyesztés az autópályán, mert építettek a két folyó közé egy vízi felüljárót, amin vitorlás hajók keltek át az út felett. Egyszerűen elképesztő volt azt látni, hogy van egy 10-20 méter széles kis felüljáró az úton, amin éppen egy hajó ment át a kocsik fölött.

A közlekedési csomópontok jelzőlámpái nagyrészt érzékelőkkel van ellátva, így nem igazán fordulhat elő az, mint itthon, hogy 2 percet állok a pirosban, s közben nem jön senki semmilyen irányból. Ha érzékeli a lámpa, hogy jövök és máshol nincsenek autók, akkor mire oda érek zöldre is vált. Számtalanszor előfordult az, hogy pont pirosra váltott a lámpa, de 2mp után megint zöldet jelzett, mert közeledtem. Természetesen azt is érzékelte, hogy mennyien állnak a pirosnál, így ha az egyik oldalon többen várakoztak sokkal tovább volt nekik zöld, mint ha csak egy árva autó állna a pirosnál. Úgy gondolom itthon se ártana beszerezni ilyeneket, hisz sokkal dinamikusabb lesz így a közlekedés.

Amszterdamban, kb. minden sarkon fellelhető egy-egy villamos vonal. Természetesen az se olyan mint itthon. A villamosra, csak az első és az utolsó előtti ajtónál lehet felszállni és minden esetben megnézik, hogy van-e érvényes bérleted vagy jegyed. Mivel a hollandok imádnak biciklizni természetesen a villamoson van kiépített kerékpár tároló, ahol rögzítheted a biciklit, ha jól emlékszem kettőt lehet szállítani. Nagyrészt Combino villamosok járnak, mint itthon, igen ám, csak nem 20-al meg 30-al totojáznak, mert különben kisiklanak, hanem a külvárosi részen úgy kenik neki, ahogy csak tudják. Egyszer előre mentem a vezetőfülkéhez meglesni, hogy most mégis mennyivel megyünk itt az alagútban, aztán látom 75-el, így kb. 8 perc alatt be is értünk a külvárosból a központi pályaudvarra. A menetrendet természetesen sikerült tartaniuk a külvárosban is, nem úgy van ám, hogy hébe-hóba jön a villamos egyszer csak, hanem szépen ki van írva a kijelzőre, hogy még 5 perc, aztán oda is ért, vagy időben, vagy maximum késett egy percet.

A városban is elég érdekesen közlekedik a villamos. Minden indulásnál kongat egyet, ami szerintem marha idegesítő, de hát kell, mert a gyalogosok és a bicajosok minden elképzelhető útvonalon teljesen szabálytalanul közlekednek. A villamosvezetők tapasztalataim alapján úgy gondolkodnak, hogy duda és majd elugrik a gyalogos, nem igazén szoktak lassítani. A legszűkebb utcába is bevezetik a villamost a jó tömegközlekedés megoldása végett. Ott ahol nem fér el két vágány, ott egymásra vezetik a két sínt, így úgymond 1-1 pár sín van egymás mellett közvetlenül, amikor pedig újra van hely akkor szétválnak. Egyébként az amszterdami villamost leginkább egy hullámvasúthoz lehetne hasonlítani, mert ezerrel veszik be a 90 fokos kanyarokat, szinte úgy hogy az ember lerepül a székről.

Most pedig jöjjön pár kép, folyt. köv.

Stockholmról ez a második bejegyzés, az elsőt itt találod: Stockholm (1. rész)

Stockholm: Vasa múzeum, Storkyrkan templom

A Vasa múzeumnál egy éttermi asztalra raktam le az állványt és onnan exponáltam, a végén azt vettem észre hogy két éttermi hölgy vár engem a terítéssel. Reflexből mondtam hogy Sorry, csak második nekifutásra esett le, hogy ők nem demonstratíve nem kezdtek neki az asztal terítésének, hanem kedvesen megvárták, hogy végezzek a fotózással, a helyénvaló tehát a Thank you lett volna.

Ami a Vasa hajót illeti, 1626-tól 1628-ig építették a svéd király megrendelésére, aki jómaga is beleszólt a tervekbe, jobban mondva az eredeti tervező halála után tanítványának közreműködésével módosította azt. Mivel a tervek csak a mester fejében voltak meg, így azokat magával vitte. Eredményként az 1210 tonnás, 69 méter hosszú hadihajó végül első útján a kikötőben 1300 méter megtétele után szépen elsüllyedt Azonban a víz sajátosságainak köszönhetően elég jól konzerválódott, és 30 méteres mélységben töltötte az elkövetkezendő 333 évet. 1961-ben hosszú kutatás és előkészítő munka után megtalálták illetve kiemelték a hajót, és köréépítettek egy hét szintes múzeumot, ami 1990 óta látogatható. Ez volt ahol jártunk.

Stockholm este

Stockholm: Skanzen

A teljes foglalkoztatottság című #42-es képhez csak annyit fűzök, hogy a Skanzen tele van alkalmazottakkal, akiknek kb. az a dolguk, hogy korhű ruhában ott legyenek. És kész. Lefotózhatod őket, meg ilyenek. Mondjuk jópofa. Azért nem lehet egy nagy kaland

Maga a Skanzen egyébként gyönyörű, nem csoda hogy a stockholmiak egyik kedvenc kiránduló ill. kikapcsolódási helye.

Stockholmról ez az első bejegyzés, a másodikat itt találod: Stockholm (2. rész)

Svédországban szerencsére fantasztikus időnk volt, és látnivalóban sem akadt hiány.

Stockholm: a város

Stockholm fantasztikus. A skandináv körút legjobb része volt szerintem. Maga a városszerkezet elbűvölő, hiszen 14 kisebb szigetre épült, amit 53 híd köt össze, így az ember lépten nyomon vízpartot lát (a város alatt találkozik a Mälaren-tó és a Balti-tenger). Lenyűgöző a közlekedésük is: útjaik szélesek, bár a neten utólag azt olvastam hogy éppen bevezettek valami behajtási díjat az autósoknak, számomra érthetetlenül, ugyanis a többségében négy-hatsávos útjaikon gyakorlatilag alig van forgalom. Az utak minősége is kitűnő, nem reped, nem patchwork - ezt volt alkalmam megtapasztalni egy esti autókázás során, amire helyi ismerőseink invitáltak

Mint az látható, a házak nincsenek különösebben túldíszítve, itt nem divat mutogatni hogy mennyid van, nem mindenki király. Követendő mentalitás.


nagyobb felbontásban: 1920x627, 2560x836
Baloldalt a Gamla stan (óváros, Stadsholmen sziget), jobboldalt a Gröna Lund (Zöld Liget) vidámpark a Djurgarden félszigeten.

Hamarosan jön Stockholm második fele.

Montana

Hétlevelű lóhere

©   Montana   |   külföld hollandia

Ha egy probléma megoldhatatlannak tűnik, akkor is igyekezzünk kontrollálni. Hát ezért legális errefelé a fű, persze bizonyos keretek között.
Arra kijelölt helyen, vagyis coffeeshopban szabad árulni, fejenként naponta maxiumum 5 grammot. Ennyi a saját fogysztás. Ezt ott helyben elszívhatod, vagy hazaviheted, és otthon teszed, de egyéb helyen tilos.

A címke ismérvei a web 2.0-ban a következők:

  1. egy objektumot többel is felruházhatunk (szemben a kategóriákkal)
  2. a felhasználó egyszerűen hozhat létre újat

Ebből kisül, hogy a blogon eddig is félig-meddig címkézés volt, mert bár én kategória szót használok (mert szvsz az értelmesebb), a bejegyzések mégis tartozhatnak több kategória alá.

Na mostantól viszont az adminfelületen egyszerűen lehet új kategóriákat (ha úgy tetszik címkéket) is létrehozni, amivel vélhetően élni is fogunk. Azonban ezek nem lesznek egyenértékűek a régi alapkategóriákkal, melyekből nagyjából 20 van. Azokból kötelező lesz választani legalább egyet minden bejegyzéshez, az újakból nem. Az archívum is a régiek alapján fog listázódni továbbra is. Az új címkéket elsősorban arra kívánom használni hogy a nagyon egybetartozó bejegyzéseket valamilyen módon összefogjam. Ez megtörténik egyrészt a bejegyzés címe alatti kategórialinkeléssel, másrészt a menüben található intelligens bejegyzésajánlóval (ami tovább okosodott az új feature-nek megfelelően).

Jah és most már nem muszáj évre sem szűkíteni az archívumot.

Ebben a szellemben az első néhány címkénk (vagy minikategóriánk): tűzijáték, skandinávia, hollandia, apple. Utóbbi csak a trend kedvéért. Majd lesz több is, de okosan, nem pedig hülyén. Ezzel elértük a blog 2.8-at.

Haszprus

Skandinávia: Svédország

©   Haszprus   |   fotózás külföld történelem túra art skandinávia 350d

Malmö

Malmö az első svéd város amivel testközelből találkoztunk, miután a kompot Trelleborgnál elhagytuk. Reggel 7-től 9-ig voltunk itt, úgyhogy életnek legfeljebb apró nyomait találtuk, az északi népek ugyanis nem a koránkelésükről híresek. Ennek oka a télben keresendő, amikor náluk elég későn jön föl a nap, és korán nyugszik. Nyáron ugyan ennek a fordítottja van életben (Stockholmban úgy emlékszem 22 körül még besütött a szállodai szobába a nap), de emiatt nem zavartatják magukat. A forgalom néhány gyorsan és elegánsan suhanó biciklisben merült ki.

A pályaudvarra érkezvén már volt némi mozgás, itt fogyasztottam egy fánkot és valami narancsos túrós péksüteményt. Irgalmatlan finom volt mindkettő! De valami elképesztően. Igaz, elkérték az árát (elég drágák a cuccok ott északon), de legalább volt anyag bennük, frissek voltak, egyszerűen élmény volt megenni.

Leteszteltem a mellékhelyiséget is. Meghatározó élmény volt Öt svéd korona a beugró (~135 Ft, az utunkon végig hasonló áron mérték ezt a szolgáltatást egyébként), amit egy portás csaj helyezett biztonságba, majd ablak mögül gombbal nyitotta az elektromosan záródó ajtót. Belépést nyertem a férfi wc közös terébe. Kellemes halk zene, igényes téglafal (mint egy szép épület külsején), a falban egy akvárium, úszkáló halakkal, a kis helyiségek előterében pedig egy park, fákkal, padokkal! Egészen elképesztő volt. Fényképező nem volt nálam, de valszeg egyébként se mertem volna fotózni a férfi wc-ben

Maradjunk még a pályaudvarnál egy pillanatra, és nézzük meg a jegyadó automatákat, vagy a bicikliparkolót (kép#07). Mármint az egyiket, mert nem raktam fel az összesről a képet. Sejthetjük, hogy itt megbecsülik a bringásokat, teljesen alapvető közlekedési eszköznek számít. Valahogy rájöhettek hogy a várost nem feltétlen kell egy rohadt nagy parkolóvá alakítani, nem feltétlen kell élhetetlen zajszintet kreálni, és nem feltétlen kell belefulladni a saját mocskukba. Valószínűleg dugók sem nagyon vannak, erre majd Stockholmnál visszatérek pár szó erejéig. Próbáljátok megbecsülni hogy vajon hány utcát rondítanának el a parkoló autók, ha a képen látható bringákat autóra cserélnénk. Ismételten: ez csak az egyik bringaparkoló a pályaudvar körül.

Vadstena

Közbeeső városka Stockholm felé a Vättern-tó partján, szép kikötővel, közepes várral és templommal, semmi extra, nem fárasztalak vele benneteket, lesz kép enélkül is rengeteg. Stockholmnak terjedelme miatt egy saját bejegyzést szánok, időrendileg egyébként itt következne.

Uppsala

Uppsala Stockholmtól némileg északra helyezkedik el, júniusban egész éjjel világos van. Ezt mi nem teszteltük, mivel napközben jártunk ott, ellenben láttuk északeurópa egyik, illetve Skandinávia legnagyobb templomát, amit szemből valószínűleg csak én tudtam egyben lefotózni 118 méter magas és több mint száz évig épült. Van neki belseje is, az arra fogékonyak számára.

A mit sem sejtő növényeket Carolus Linnaeus házának kertjében kaptam lencsevégre növekedés közben.

Futottak még: Uppsalai Egyetem, alapítva 1477-ben. Pillanatnyilag 60 ezren látogatják, miközben magának a városnak pusztán 130 ezer lakója van.

Uppsala után huzamosabb időt Norvégia fővárosában, Oslóban töltöttünk. Külön bejegyzés tárgya. Norvégiából ismét Svédországon át jöttünk haza, az időrendet figyelmen kívül hagyva ez itt következik: Göteborg.

Göteborg

Göteborgba a 10. napon értünk. Eszetlen jó és hatalmas kiadós ínycsiklandó étvágygerjesztő (nyamm!) szendvicset vettem egy helyen (összefut a nyál a számban / sírok ha rá gondolok), valami ismeretlen hússal és egyéb körettel, mondjuk 50 svéd koronáért (~1350 Ft) ez akár el is várható. Megjegyzem, ez nem helyi drágaszág, az egész úton ilyesmi volt a szint.

Drezda

Drezda nekem abszolút elnyerte a tetszésem, hatalmas terek az utak között, a lakótelepek is teljesen élhetőek (kép#30). Praktikus megoldásként a házak közti autóparkolók bejáratainál kapásból fel van tűntetve az adott helyszínen lévő parkolóhelyek száma, valamint hogy azokból éppen hány van szabadon. A bringautak elég jól kiépítettnek látszottak egy darabon, máshol kevésbé. Azért voltak bringások szép számmal, úgyhogy gondolom általánosságban is korrekt úthálózatuk lehet.

Komp: Rostock-Trelleborg

* valójában nem csesztem el, technikailag egyszerűen nem volt lehetséges jó képet lőni semmiről, hiába állványoztam le a gépet, egyrészt maga a hajó túlzottan rázkódott (így pl. a partról készült képeim értékelhetetlenek), másrészt meg ugye minden külső objektumhoz képest mozogtunk, ami a sötét miatti hosszú expozícióknak nem tesz jót.

A Scandline kompjával keltünk át Svédországba. 8 emeletes, 200 méter hosszú, 28 méter széles, 48 méter magas, 600 személy fér el rajta, 200 km hajóút 30km/h-val. Végül olyan 7-7,5 óra alatt tettük meg. Az adatok nem tűnnek túl durvának, de belülről azért elég brutál egy ilyen hajó Meg az is, amikor a dokkban jönnek le róla komplett vasúti szerelvények, vagonok sora, kamionok, buszok, lakókocsis autók, stb. Dánia előtt megfigyeltem hogy legalább három pályán töltik pusztán gépjárművekkel a kompot egyszerre. Több szintes parkolója van, a vonatoké a legalsó szint. Van rajta mozi, több reggeliző helyiség, játszótér gyerekeknek, pihenő szobák, kabinok, ez utóbbiakból különösen sok.

Egyébként amikor a hajó megérkezik, elképesztő az a forgalom ami megindul a környéken. Például éppen objektívet cseréltem a fényképezőn, amikor megkülönböztető jelzésekkel egy faszi majdnem rámparkolt (30-cal persze), én meg nem nagyon tudtam odébb ugrani mert akkor beszennyeződnek a cuccok Ez a csávó egyébként egy ilyen kamionvonó izét vezetett, egy pillanat alatt beparkolt a csomag alá és már vitte is. Láttam egy targoncát is az egysávos felvonható, kanyarodó tök keskeny hídon menni olyan 50-nel Ahol más centizné hogy vajon elfér-e. A rutin…

A hajótérkép alapján mint később kiderült, az egyik beszélgetőszobában foglaltunk helyet, sokadmagunkkal, itt töltöttük az éjszakát. Ki milyen gyors volt, olyan minőségű helyre tehetett szert (az idegenvezetőnk már előre felkészített minket hogy jönnek az oroszok (!) úgyhogy versenyfutás volt a jó helyekért ). Voltak páran akik a földön aludtak, én speciál kisajátítottam két fotelszerűséget és azokat összetolva aludtam, lábamat feltéve a magasba. Borzalmas volt, mert bár a testem vízszintben feküdt, úgy éreztem, mintha fejjel lefelé lennék. A budi megfelelő és kisforgalmú volt, legalábbis ahhoz képest hogy hajó, és szintenként csak egy volt belőle Később rájöttem hogy ennek az az oka, hogy a kabinosoknak van sajátjuk Értelemszerűen nem pl. máv-állapotokat kell elképzelni, hanem kétrétegű wc-papírt és akkora mellékhelyiséget ahol tök lazán át is tudtam öltözni, de szerintem a fotók alapján boldogultok. Szóval atom volt.

Haszprus

Skandinávia felé: Prága

©   Haszprus   |   fotózás külföld történelem túra art skandinávia 350d

Prága

Mint emlékszünk, 2007 július 18-án Magyarországon negyvenvalahányfokig emelkedett a hőmérő higanyszála, szigorúan árnyékban. Északra némileg kellemesebb volt a helyzet, eképp éltem meg a dolgot a szállodából:

[...] pont besüt a késő délutáni nap. Ha kint 35 fok volt, akkor itt bent kb. 50. Légkondi úgy tűnik nincs, bár van a falon valami +/- szabályzó, de nem tapasztaltam hogy csinálna bármit is. Patakokban izzadok. A szoba amúgy szép.

Később rájöttem, hogy az ablak kinyitásával egészen fantasztikus eredményeket lehet elérni.

Node Prága. Az nemrossz. A város külterületein kőkemény multinacionális jelenlét van, olyan üvegpaloták sora, amiken a következő nevek voltak olvashatók: Sony, Samsung, Sun, IBM stb. Prága belsőbb negyedeiben, amerre jártunk (3 óránk volt gyalog), hihetetlen nyüzsgés van, eszméletlen nagy a turistaforgalom. Kicsit emlékeztetett Velencére a szűk utcák és apró boltok miatt, a Champs-Élysées-re a hatalmas főtér millió kisebb-nagyobb boltjai és nyüzsgése miatt, no és a Váci utcára, hogy mondjak egy hazai példát is Bár a Váci utca forgalma igazán csekély ehhez képest.

Megnéztünk egy órajátékot (kép#16). Elképesztő hogy mennyien várták a tűző napon, hogy a templomon megbólintsa három figura a fejét, meg egy negyedik elfordítsa 5 fokkal a kardját. Gondolom ez 2007-ben igen komoly tech demónak számít. Na jó, ízlések és pofonok.

Montana

Amszterdam, első lecke

©   Montana   |   külföld hollandia amszterdam

Számok. 130 km^2, ebből 30 víz: Ij, Amstel, és a csatornák (Grachtok). 744 411 lakó, 173 nemzetiség. 600 000 bringa. 165 csatorna, 1.281 híd, ebből 8 fából készült és nyitható. 121 lakóhajó. (Lásd még: Észak velencéje)
1215 kocsma és bár.
Januári középhőmérséklet 2,2C, júliusi 17,4 C, több, mint 100 mm csapadék havonta.

Montana

Tömegközlekedés holland módra

©   Montana   |   külföld hollandia howto

Vidéken busz, nagyobb városban villamos, városok között vonat. Randstadban metró, meg elővárosi vasút.
A vonatközelekdést kettő dologgal jellemezném: a vasúttársaság honlapján két hétre előre órára pontosan kiírják, hol-merre-meddig lesz karbantartás, plusz éppen most hol van előre nem látott zavar. A másik: ha tudom, hogy nem kell átszállni, indulás előtt nem nézek menetrendet: Kimegyek az állomásra, és jön a vonat. :-) (Átszállós utaknál azért érdemes, mert bár jó csatlakozások szoktak lenni, sose lehet tudni.)

Haszprus

Nagy Skandináv körutazás

©   Haszprus   |   fejlesztés fotózás külföld skandinávia

Szóval ezen vettem részt, jó volt, készült 1600 kép, és egyelőre még nem tudom, hogy miként publikáljak belőlük.

Technikai részletek: van nekem például egy Haszprus Private Gallery nevű site-om, amit félig-meddig átírtam úgy, hogy publikusan is tudjon üzemelni. Ez tud javascriptes képcache-elést meg minden jóságot, elég advanced cucc, cserébe nincs integrálva a bloggal, de tervbe van véve. Ezt akár gyorsan le is fejleszthetném. A harmadik lehetőség, hogy a szokásos módon felpakolászom a képeimet szimplán a blogra.

Ugyanakkor azt is el kéne döntenem, hogy csoportosítom-e valamilyen módon a képeket, és ha igen akkor hogyan, valamint fűzök-e hozzájuk szöveget.

Nyilván csoportosítás nélkül például elég necces lenne 200 képet felrakni, pedig szvsz biztos van ennyi, ami érdekesnek nevezhető.

Csoportosíthatnám helyszínek szerint, illetve aszerint is, hogy mik az ismeretterjesztő/beszámoló/turistafotó jellegű képek, és mik azok, ahol valami apró érdekességet ragadtam meg, ami igazából nem jellemzi a látottakat, pusztán maga a kép jó.

No amíg ezekről döntök és feldolgozom a raw képeket (brutál munka), pár link, hogy ne unatkozzatok, csak előbb lőjétek be a monitort úgy, hogy az alábbi szürkeskála valamennyi árnyalatát meg tudjátok különböztetni A-tól Z-ig:

Haszprus

sca

©   Haszprus   |   külföld

Szeavsztko gecik¤ Pont nisc nalam a cf-em egz fotoval amit el akartam kuldeni, es kurvasyar ey a billentzuyet amugz minden ok. Haszprus, Oslo, 2||7. |7. 24. |7:22

Update 2008. máj. 17. 14:06: ez a bejegyzés eredetileg zártkörű volt.

Montana

Schiphol éjszaka

©   Montana   |   külföld life hollandia

Hat órás késés vajon mi? 20:30-ra volt kiírva a gépünk. Még szerencse, hogy jóval (~3 óra) előtte odaértünk a repülőtérre, mert Montana vásárolgatni akart. Nézem a kijelzőt, ki van írva, hogy késik, 0:15. Jó, hát negyed óra nem a világ, ez legyen a legnagyobb baj. Csomagfelvételnél kiderült, hogy a várható indulás időpontját írják ki, különben is, azóta frissítették, és 02:05. Áááááá!

Végigjártam a létező összes ruha- és csokiboltot; a ruhák nagy részéről azt se tudtam, melyik darabomra kéne felvenni, és chilis csokit se kaptam sehol. (Bocs, MF...) Később, már a tranzitban odajött egy talán koreai srác, hogy adjak neki aprópénzt, mert elaludta a csatlakozását, és felhívná a szüleit. Ez mekkora szívás, rögtön be is állítottam az összes telefont, hogy ébresszen fel, ha elaludnék. A meditation center nevű szobában elkezdtünk egy filmet, DaVinci-kód, egynek jó volt. Össze akartam haverkodni a takarító személyzettel, hátha felülhettem volna a kis akkus kocsijukra, de az ember nem engedte. Jó időben kimentünk a kapuhoz, ahonnan indultunk. Nem volt ott egy szál személyzet se, vicces dolog jönni-menni a csipogó kapun keresztül. (Amikor azt kell hallgatni, hogy mások csipogtatják, az már nem annyira.) Film második felénél jöttek, hogy azért csak meg kéne nézniük az útleveleinket meg a táskákat. Sorbanállás közben már egész nagy társaság nézte velünk együtt az utolsó negyed órát. Aztán meg azt, ahogy a mozgójárdán hülyültünk, belépőt kellett volna szedni, mert szerintem mindenki rajtunk röhögött. Kiderült, hogy hiába a jó oldalon vettem üdítőt, attól még nem vihetem fel a gépre. Mondjátok meg, van értelme ennek a marhaságnak, hogy nem vihetek fel folyadékot, zselét, krémet, kutyafülét, csak amit ők megengednek?!

Végül háromkor sikerült felszállnunk, szép volt Amszterdam kivilágítva, meg a napfelkelte a felhők fölött. Itthon vártak az elgyötört szülők: az enyémek még nem is annyira, de MrMontana családja igazán nagyon szívott. Felkeltek reggel négykor, munka, utána egyből indultak elénk. Mire utolértük őket telefonon, addigra már nem volt érdemes visszafordulniuk. Így autóban aludtak, és attól tartok, hazaérve megint egyből dolgozni mentek. :o

Schiphol még mindig baromi nagy, a kijelzőkre írják, hogy attól a táblától hány perc séta a kapu, ahonnan az adott gép indul. A miénk 25 percre volt, és ez nem a legnagyobb távolság.
Eddig még egyetlen utunk sem ment simán: otthonmaradt útlevél, összetört bőrönd, valami ilyesmi mindig van, de volt, hogy csak simán lekéstük a gépet. A csomag elvesztését még nem próbáltam, de nem is szeretném mostanában.

Most olvasom Tamást, lehet, hogy nekem is online kellett volna közvetítenem?

Haszprus

Júl 29

©   Haszprus   |   külföld

Hajnalban indulok, júl 29-én jövök, cső. (A bejegyzés-várólista legújabb módosítása szerint minden megjelenő bejegyzésnél frissül az utolsó ittjárásom is, ennek ne dőljetek be, ez csak álca.)

Adminoknak: legyetek szívesek engedélyezzétek, amiket engedélyezni kell, töröljétek amit törölni kell, stb Köszi.

Update 2008. máj. 17. 14:06: ez a bejegyzés eredetileg zártkörű volt.

Montana

Oranje

©   Montana   |   külföld hollandia

A holland uralkodóház, vagyis az Oranje - Nassau – ház színe a narancssárga. A királynőnek hatalmas személyi kultusza van, pozitív értelemben. Így adódik, hogy a piros-fehér-kék trikolór mellett a narancssárga is nemzeti szín. Építve az igen erős nemzeti öntudatra, ezekkel a színekkel gyakorlatilag bármit el lehet adni. Kezdve a mosóporreklámtól, ami otthon kiviszi a pörköltszaftot, itt viszont ugyanolyan narancsszínű marad tőle a szurkolópólód a következő focieseményre is. És még nemzetiszínű arcfestéket is adnak a mosószerhez, veszik is ám, ha kell, ha nem. Ha egy bolt akcióz valamit, narancssárga cédulán írja ki, narancssárga a +akárhány % felirat, narancssárga a pontgyűjtő matrica, meg egyáltalán, ami csak lehet, tartalmaz narancssárgát. Olyan szinten, hogy a gumicukor, a sütemény is kapható színezve, persze a vajas kenyérre való „egérkaki” is, de még ruhacsipeszt is lehet kapni piros-fehér-kék összeállításban. Van egy csomóféle üveges (húsra való) szósz, ebből a csípős, kapros, zöldfűszeres mellett van oranje ízű is. Érted, kaja, amit csak a színe miatt vesznek meg. (Mondjuk mi is használunk időnként paprikát csak azért, hogy jó színe legyen a krumplistésztának...)
Full narancssárga dizájnnal működik háztartási bolt, barkácsbolt, műszaki üzlet, de még bank is. (Aki időnként úgy akcióz, hogy a mittudoménmilyen lekötés mellé ajándék bicikli –lehet találgatni, milyen színű.)

Szóval, ha bármit el akarsz adni a hollandoknak –fesd narancssárgára! (Esetleg adhatsz hozzá ajándékba valami piros-fehér-kéket is. )

Montana

Biciklizés Hollandiában

©   Montana   |   külföld bringa hollandia

A legutóbbi biciklis témához írt kommentekből ollózok. (Az volt a kérdés, hogy itt hogy állnak az emberek a biciklizéshez illetve az időjáráshoz.)

Az égiek itt nem igazán kedveznek a fedetlen közlekedésnek, egyrészt a szél, másrészt a sok eső miatt. Most éppen 8 napja minden nap esik, és a következő hat napban sem lesz ez másképp. (Utána se, de azt még nem írja az időjárásjelentés.) Emellé 12-19 fokos nappalok vannak, pedig itt is június vége van. De azt kell mondjam, a rossz idő nem gátolja meg a hollandokat abban, hogy biciklizzenek ugyanúgy, mint normális időben.
Persze van mindenféle vízhatlan ruha: Legjobb a teljes testet fedő, oldalt patentos overall, az alatt tuti nem ázol meg. Második leghatékonyabb a leszarom tabletta: Szoknyában, zokni nélkül, esetleg a fejen valami nejlon fityulával járnak a legtöbben, kit érdekel, hogy esik-e. Esernyővel is szoktak próbálkozni, de azt könnyen kifordítja a szél.

De akkor vajon miért ennyire népszerű mégis a kerékpár?

Biztonságos, egyrészt mert van rendes bicikliút-hálózat, lehet tudni, hogy akárhová mész, nem kell kétsávosnál nagyobb utat lámpa nélkül kereztezned. Amint azt Balage említette,

Hollandiában kéremszépen 6000km kerékpárút van, a leghosszabb pedig 230km (Elfstedenroute).

Mindez 41.528 km² -en, aminek 18,41% -a víz. Másrészt mert az autós nem fog fellökni, ugyanis betartja a szabályokat. Egy átlag holland nem tudja elképzelni, hogy egy szabályt megszegjen, és felháborodik, ha más megteszi. Pl. Hiába ül a buszon a legelső ülésen, és hiába nem száll fel senki elöl, akkor is a hátsó ajtónál száll le, mert az van kiírva. És persze kiszámíthatóan közlekedik: nem parkol tilosban vagy kerékpárúton, nem megy át a piroson, nem megy gyorsabban a megengedettnél. (Viszont ha mégis megtenné, nem csak szégyenében süllyedne el, de rommá is büntetik.) Hozzájön még, hogy autós-biciklis baleset esetén 99%, hogy az autóst büntetik meg. Emiatt egyrészt autóval baromira kell vigyázni, másrészt sokan ész nélkül bicikliznek. Nem kell körülnézni, hisz elsőbbségem van.

Nagyon sok kiegészítő kapható, amitől könnyebb az élet két keréken. Vehetsz mindenféle táskát, amivel akár nagybevásárolni is lehet, és ha kinnhagyod a biciklin, nem viszik el. (A táskát. a biciklit de, ha nem zárod le. Nem nagyon lopnak errefelé semmit, de biciklit, azt nagyon.) Számtalan féle biztonságos gyerekülés van, így az se gond ha a kölyköket is viszed. Külön lámpa van mindenhol, ami a te sebességedre van beállítva, előremehetsz a piros lámpánál, és erre külön felfestés is van. A benzinkúton van külön bicikliszelepes kompresszor. Egyszóval egy csomó olyan körülményre fel vannak készülve, amiről otthon álmodni sem merünk.

Kényelmes, mert a legnagyobb emelkedők a gátak és a hidak, illetve itt nálunk az autópálya fölötti híd. Jellemző, hogy a faluból, ahol lakom, kétféleképp lehet bejutni a városba: biciklivel és autópályán. 10 km alatt nem nagyon ülnek autóba. Az emberek, főleg az idősebbek sokkal jobb kondiban vannak, mint egy hasonló korú magyar. (A fiatalok viszont kövérebbek! )

Miért jó még biciklizni? Nem kell buszra várni vagy parkolódíjat fizetni. (Meg buszjegyet venni és parkolót keresni se.) Útiköltség-térítést akkor is kaphatsz, ha biciklivel kvázi nincs útiköltséged. (Nyilván kell költeni egy kerékpárra is, de nem lehet megmondani, hogy egy oda-vissza út mennyibe kerül.) Sőt, van olyan cég, ahol x idő után jár céges bicikli. Egy jó láncvédő, és már öltönyben is tekerhetsz, szóval nyakkendős munkahelyre is simán járnak bringával. Nem az a presztízs, hogy milyen Audival jársz -mert az van minden jöttmentnek- hanem, hogy van-e 2500 euros biciklid. Kényelmes mert nincsenek nagy emelkedők, mert van hova lezárni, a munkahelyeden van lehetőség lemosakodni, ha úgy adódik. Amíg az asszony vásárol, lehet sörözni, ez fontos szempont. Itt vidéken nincs éjszaki tömegközlekedés, ezért bulizni is érdemes biciklivel menni. (Taxi jó drága.)

És hogy miért alakult így? Ha valahol, akkor itt muszáj volt alternatívát találni az autóra: kicsi ország, sok ember, vagyis kevés a hely az utakon és a parkolókban is. Az ország környezetvédelmi stratégiája pedig azon alapul, hogy legalább arra vigyázzunk, amit eddig nem sikerült tönkrevágni, emiatt is fontos hogy ne füstöljön boldog-boldogtalan. Plusz képzeld el Budapest levegőjét Amszterdam levegőjének páratartalmával. Kézenfekvő megoldás: 16 millió ember, 16 millió kerékpár.

Maradt még indok az autó mellett? Képzeld el, hogy elindulsz hétvégén kirándulni, és eszedbe sem jut megnézni előtte, van-e arra bicikliút. Mert biztos hogy van, és úgy ki van táblázva, hogy nincs szükség térképre. Vagy ha mégis, akkor az rajta van a táblán.

A németek a 2. világháborúban porig bombázták (többek között) Rotterdamot, lakónegyedestül-mindenestül. De a hollandok nem ezt sérelmezik máig, hanem hogy hadizsákmányként elvitték az összes biciklit, amit találtak. Állítólag tavaly a foci eb-n a holland szurkolók el-elkötöttek néhány német bringát, és a helyére tettek egy táblát: Visszaszereztük!

Upd: Youtube: lol
Arról van szó, hogy mekkora problémát okoz a rengeteg kerékpár nap mint nap, kezelhetetlen dugókat, meg minden. És micsoda borzasztó, hogy akinek nincs megszokott helye egy biciklitárolóban, annak már nem is jut, és kénytelen az utcán, tilosban parkoltatni a bringáját. Amit utána persze elszállítanak, ha nem sokáig nincs gazdája. És hogy nagyon kell vigyázni, mert ha csak úgy otthagyod valahol, akkor lehet, hogy ellopják előled. Az egyik komment vicces volt, kb: Most három zárral van ugyanaz, mint ötven éve zár nélkül.

Haszprus

Szúnyoginvázió

©   Haszprus   |   bringa normafa telódráma

Voltunk pénteken Orcával megin Normafánál (kipróbáltam új olajjal a telót, egész jól mozgott amíg le nem értünk, de rugót nem cseréltek benne mer mittomén mondtak valami hülye kamuindokot, valszeg büdös a munka), hihetetlen mennyiségű szúnyog van. De valami eszméletlen, gyakorlatilag a levegőben egy egybefüggő szúnyogmasszában kell hasítani. Folyamatos hunyorgás, szájcsukvatatartás, és lábról, ruháról söprögetés. Atomot a normafai szúnyogokra! Mert ez nem állapot

Tamás

USA vízumkérő lap

©   Tamás   |   külföld

Kérdés az USA non-immigrant vízumkérő formanyomtatványon (DS-156):

Do you seek to enter the United States to engage in export control violations, subversive or terrorist activities, or any other unlawful purpose?

Alatta pár sorral:

[While] a YES answer does not automatically signify ineligibility for a visa...

Hát nem tudom, azért kíváncsi lennék a konzulátuson dolgozók arcára, ha valaki erre a kérdésre YES-t ír...

mainframe

Csillebércen jártam, KFKI-t láttam

©   mainframe   |   bme túra

Van egy ilyen tárgy hogy Speciális Anyagszerkezetek, és amellett, hogy sok érdekeset lehet ott hallani, még van 3 laborgyakorlat is (a sok gépész nézett is rám unott arccal hogy mi a rákért lelkesedem én ennyire egy egyszerű mágneses anyagok laborért, vagy miért érdekel így az elektronmikroszkóp... na ja, én lehet hogy soha többé nem látok ilyen jó kis játékokat), sőt, még van egy field trip is, a Központi Fizikai Kutatóintézetbe (KFKI). Ez Csillebércen található, festői helyszínekkel tartkított hosszas buszúttal közelíthető meg. Kb 3 órás programot szerveztek nekünk, körbevezettek, megmutattak mindent, csak ami igazán fájt az én kicsi szivemnek, hogy semmit nem kapcsoltak be.

Amúgy a hely maga is eléggé őspark jellegű, néhol elszórva egy-két épülettel. Egyáltalán nem ilyen hardkór kutatóintézet látszatát kelti, sokkal inkább egy szabadidőközpontét. Az egyetlen ipari jellegű épület (amivel találkoztunk) az atomreaktor volt, ahová nem is vittek be, mert oda annyira szigorú a beléptetés, hogy csak az ott dolgozóknak szabad, nekik is csak indokolt esetben. Egyébként a túránk kezdetén, belépéskor nekünk is rögzítették e névsorunkat és a személyi igazolvány számunkat. Szigor és fegyelem. Egy ilyen helyen kell is.

Röviden: láttunk tisztatereket, ahol mindenféle chipeket gyártanak, és ehhez kell ugye a tisztított víz, a szűrt levegő, esetenként a fény megszűrése, és a rázkódásvédelem, szóval egy egészen hatalmas és specializált gépház szolgálja ki azt az épületet. Ezután megmutatták nekünk a pásztázó alagútmikroszkópot, és messzebb, egy sötét szobában ott figyelt az elektronmikroszkóp is, de olyat már láttam a BME-n is. Majd még érdekességnek megnéztünk különböző amorf fém-szalagokat, meg mágneses erőtér-detektort (aminek az előbbi fontos komponense), majd jött a nap fénypontja: az ionimplanter.

De a továbbiakban beszéljenek helyettem a képek:

mainframe

Dömös-Dobogókő-Pilisszentlászló túra

©   mainframe   |   barátok túra

Voltam egy ilyen túrán tegnap pár edzéstársammal, és elég jó volt, bár így elsőre (a szezonban) talán kicsit sok, nem voltam edzésben. Az idő ideális volt, sütött a nap, de nem égetett, esőnek nyoma sem volt. A túra kb. 15 km volt, elég jelentős szintkülönbségekkel (kézileg mértük térképen, semmi GPS vagy bármi), párszor jól eltévedtünk és fél-1 km-eket kóvályogtunk. Ja, közérdekű info: pár utat eltereltek valami új erdőrész telepítése miatt, úgyhogy a régebbi térképek adataiban nem feltétlenül lehet már megbízni! A Rám-szakadék jó volt, nincs semmiféle megáradt patak (ugye elmaradt a naaagy hóolvadás), meg egyéb horror. A láncokat lecserélték létrákra meg kapaszkodócsövekre, szóval felhasználóbarátabb lett a dolog. Sikerült megúszni esés nélkül. Összességében kb. 9től 5ig túráztunk, lazán, ráérősen, sokszor megállva.

Haszprus

Geronimo & ddh

©   Haszprus   |   barátok bringa buli 12e normafa

Volt este egy Geronimo, ScoobyZoli, Schloddi, Kicsi és Pedro társaságában. For the record. Mikor megérkeztem, Schloddi már fejre volt állva fél sörtől

Napközben meg Orcával nyomtunk egy normafa classic + ddh-t, ahol Orca taknyolt egyet lejövet közben, de csak bokrokon át láttam, így nem volt teljes az élmény Majdnem fejlődtem is egy kicsit, de végül lebeszéltem magam róla, mondván hogy ej ráérek arra még. És valóban. Így ugyan lassabban jutok egyről a kettőre, de egyrészt biztonságosabb, másrészt végülis nem sietek sehova.

A mai labveztali ismét q yo volt.

Haszprus

Csóványos

©   Haszprus   |   barátok fotózás történelem túra 12e art 350d

Kurvajó volt!

04:45-kor keltem
06:20 tali a Borároson
06:55 vonat Kismarosra
07:30 Kismaros, 1 doboz borsodi (+ útközben rumos tea)
08:35 busz Királyrétre, innen gyalog
12:10 Nagy-hideg hegy
14:10 Csóványos (938 m)
17:32 Kismaros
20:00 127.0.0.1

Voltunk kilencen. A túra atomkemény volt, még most is fáj a lábam, lábfejem, talpam, térdem, térdem mögött, vállam (slr-nek azért megvan a maga kellemes kis súlya), és mindemellett úgy járok mint valami hadirokkant, nem is igen tudom kinyújtani a lábam. A terep. Maga a Csóványos egyértelműen bringázhatatlan, legalábbis jelenlegi tudásommal (és most csak a lefelére gondolok, felfele még tolva is esélytelen). Kicsit lentebbi részeken viszont atomjó bringatúrákat lehetne ejteni. A táj valami eszméletlen gyönyörű, de ilyen tempó mellett nem tudtam normálisan fotózgatni. Pl. obit csak kétszer cseréltem, úgyhogy a portrék szerény mennyiségben vannak jelen, mert zömében 10-20mm-en lőttem.

A képek többsége ISO400, szerencsére elég jó napsütés volt, úgyhogy az F10 környéke és 1/200 befigyelt sokhelyen (köszönhetően a fehér hónak is). Nagyon meg vagyok elégedve velük. Egyetlen problémát az alacsony szögben érkező napsütés jelentette, amit nagylátónál fokozottan nehéz a képen kívülre helyezni.

Még annyit, mert később valszeg vissza fogom nézni, hogy 0-5 fok környéke lehetett (az előrejelzés szerint), vihart jósoltak de lényegében szélcsend volt, gyakran fáztam, ám még gyakrabban izzadtam, amiben pedig mindez történt: fent 4 réteg (ujjatlan, mez, kardigán, bringás dzseki), lent 2 réteg (gatya+jéger), vékony sál, sapka, eleje felé maszk, vmint 0-2 kesztyű (ujjatlan bringás + téli cérna). Időnként jöhetett volna még egy réteg fentre, de nem volt vészes. Jéger nélkül viszont absz. halál lett volna, thank god hogy vittem.

Ja és a kocsma előtt percekig fejtegette pár barátságos ember hogy ezért a maszkért egy fradimeccsen megvernének. Biztos.

Úgy különösebben nincs ingerenciám évösszegzést készíteni, úgyhogy csak röviden kinézem a blog történelmi bejegyzéseiből, hogy mi volt 2006-ban…

  • Átjöttem állami finanszra a bme-n. Ez egyelőre nem tett jót a tanulmányaimnak, de jót tett minden másnak.
  • Változtattam az étrendemen (ami azóta lényegesen egészségtelenebb mint akkoriban, de még így is sokkal jobb mint korábban).
  • Eljártam úszni (amíg nem volt konkurenciája ).
  • Fogytam 13,6 kilót (75,5->61,9), majd pedig visszaszedtem egy kicsit, a végleges tömegem még nem alakult ki, de nagyjából ilyesmi szeretnék maradni (67).
  • Vettem egy bringát májusban, amit számomra is meghökkentő mértékben (és célokra - 1 2) kezdtem használni.
  • Kurvajól töltöttem a nyaramat.
  • Megismerkedtem új arcokkal, szerveztem pár eseményt, köztük pár rendhagyóbbat is (éjszakai gyalog- (1 2) és bringatúra) és megejtettem az első házi szervezésű külföldi utamat is. Na nem mintha túl messzire mentünk volna, de a külföld az külföld
  • Év vége felé elkezdtem (komolyabban) kondizni, amit legalább jövő májusig szándékozok folytatni. A későbbiekről nem gondolkodom.
  • Kaptam pár megbízást. Pl. felkértek bme-n számítógép labor 5-ből laborvezetőnek. Erről eddig nem írtam publikusan (meg a többiről sem), úgyhogy most megemlítem. Az nem biztos, hogy be tudom vállalni.

Ezek mellett még történtek dolgok amiket akár meg is említhetnék, mert nem csak ennyi volt idén, de nem teszem. Akit érdekel, egy részüket megtalálja az archívumban

Röviden és lényegretörően: ez egy kurvajó év volt.

Nektek pedig BÚÉK!

Haszprus

Téli Normafa

©   Haszprus   |   bringa fotózás történelem normafa 350d

Normafa is back (illetve I'm back to Normafa, vagy amit akartok). Ez annyit tesz hogy nyomtam egy gyors kondit a schönherzben (!), majd itthonról felmentem aszfalton bringával és lejöttem erdőben… a jóidő elmúlta óta először.

Tapasztalatok: feljutni halál volt ennyi kihagyás után, nomeg ilyen időben. Rengeteget pihentem és szégyenletesen alacsony sebességben tekertem fel még így is A fogas svábhegyi megállójához közeledve kénytelen voltam megválni a szemüvegemtől mert már többet rontott a látási viszonyokon, mint amennyit javított. Ehhez levettem a hátizsákot a hátamról, és voila, mintha kigyulladtam volna, első ránézésre hatalmas füst csapott fel hátulról, aztán rájöttem hogy ez csak pára, de elég emberes mennyiségben (a hátizsákom is gőzölgött rendesen). Ami a hegyet illeti, odafent itt-ott be van fagyva a föld, a maradék rész nedves, képlékeny. Vastag levéltakaró fedi, a fékút ennek megfelelően alakul. A hegytetőn két hosszúujjú kesztyűre váltottam (ezekből az egyik kifejezetten téli bringás), de lefelé így is majd szétfagyott a kezem, pedig padlófékkel jöttem le az imént vázolt problémák miatt (nomeg mert a bringám ebben a hőmérsékletben merevvázassá varázsolja magát)…

Ez a századik bejegyzés a sport kategóriában. Ebből 2003-ra jutott 4, 2004-re 2, 2005-re 5, és hát 2006-ra 89 (eddig ), de asszem még ez se jellemzi eléggé a sporthoz való hozzáállásom megváltozását

P.s. Boldog Karácsonyt!

Haszprus

Budakeszi, János-hegy

©   Haszprus   |   barátok bringa budakeszi normafa

Schloddival találkoztunk az E épület előtt, fogas, Normafa, Budakeszi, megtapasztaltam hogy a Katlan U-betűjének tükrében az itt talált lejtő mennyire lájtos, aztán mivel Schloddi elégedetlenkedett az útvonallal, mondván hogy az 47 km/h-s erdei száguldásban semmi poén nincs, így mentünk még egy kört a fogassal, ezúttal arrafelé amerre ő gondolta Nagyjából az éjszakai bringatúra útját tettük meg, de jártunk új utakon is, viszont most csak egy sör volt benne és látott, így akadt olyan rész, amit tisztán nem mert bevállalni, pedig éjjel lejöttünk ott is Megint a durva dh-nál ért véget az erdei szakasz, azonban a kalandoknak nem volt vége, mert itt Schloddinak elszakadt a lánca A Szilágyi Erzsébet fasori mekiig gravity power, onnan meg elvontattam a fogas aljáig, ahol Schloddit elnyelte egy nagy fekete autó

Amúgy múltkorában az eséseim kapcsán nagyon nagyra volt magával hogy ő milyen rutinos bringás, de elmondása szerint a nagyközönség előtt reggel esett egyet aszfalton, és persze egyből én meg a rutin ugrottunk be neki

50 km/h-nál a váltóm már aszfaltos bukkanóknál sem tartja a megfelelő fogaskeréken a láncot, úgyhogy többek közt emiatt is került sor szervizre most. A lánc pedig ugrál két sebességben is. Vajon május óta elnyírtam volna egy láncot és fogaskeréksort? Rendszeresen olajozom… (Nem írtam a blogon úgyhogy most pótolom: egy-két hete a hátsó köpenyt lecseréltem, mert azt viszont kétségtelenül csontig csupaszítottam a nyáron.) Kiváncsi vagyok vajon ezt tudják-e orvosolni a szervizben alkatrészinjekció nélkül.

Haszprus

Katlan #2, DDH

©   Haszprus   |   barátok bringa katlan normafa telódráma

nrg, dap, Attila és jómagam nyomtunk tegnap egy dh-t a Katlannál, ott egy kis ökörködés (aminek inkább szemlélője vagyok), megnéztük a teleszkópomat, én is megnéztem Attiláét - neki szintén egy G-Zero FX van, csak nem 2005-ös hanem 2003-mas, viszont valami komolyabb hátsó teleszkóppal, elöl pedig nem Manitou Axel hanem Manitou Black, a tárcsafék pedig hidraulikus. A helyzet az, hogy iszonyat gyengén jár az első teleszkópom, mint azt már az éjszakai túrán Kicsiével összemérve megállapítottam, illetve régóta gyanakodtam rá, csak eddig nem voltak hasonló gépek körülöttem. Talán olajcsere lenne a megoldás, passz. Örülnék, ha megúsznám ennyivel. Amennyiben ez nem elégséges, akkor nemtom mit kéne tenni, erősen kérdéses hogy miként lehet garanciális problémának beállítani azt, hogy szarabbul jár a teló, mint ahogy kéne, mert hogy mutatom meg hogy hogy kéne? … A bolton múlik, és nyilvánvaló hogy nem fogják lecserélni, noha az is nyilvánvaló hogy a telónak nem így kéne működnie.

A Katlantól aztán visszatekertünk oda ahonnan jöttünk, a Normafa tetejére, majd meglátogattuk a durva dh részt. Hát az a hely továbbra is elég para, egy - ruházat alapján - hardcore dh-s az orrunk előtt taknyolt egy nagyot. Persze nem a ruha teszi az embert, úgyhogy most látszatra én is úgy tűnök mint valami komolyabb dh-s aztán nem. De most már tudom a telóra fogni (Tényleg gáz a teló. Attila szerint: mintha merevvázas lenne. Hát annyira azért nem gáz, de kétségtelenül dobálják a kövek a gépet nagyon, ami azt jelenti hogy a kormányozhatóság és úttartás töredéke az övéknek, a fékezési képességem szintén, mert ugye ha egy kőre amikor rámegyek, nem húzódik be a teló, akkor a kőről való lejövetelkor nincs miből visszarugózzon, ergo addig leszek a földtől távol, amíg szimplán a gravitáció vissza nem húz.) Most már tudjuk miért sérültem le csuklóra, amikor ugrálni próbáltam… Nem nyeli el rendesen a teló az ütést. És talán ezért fáj azóta is folyamatosan (kicsit).

Mi legyen a telóval?

tekerési idő1:24
összidő~4:30
megtett út24,05 km
átlagsebesség17 km/h
max sebesség50,7 km/h
szept 1 óta291,2 km

Update 15:50: jött egy videó (Én nem nyújtok rajta semmi performance-ot, viszont marhára tetszik, és jobban lehet látni rajta hogy úgy kb. miről van szó )

Haszprus

Éjszakai bringatúra

©   Haszprus   |   barátok bringa fotózás túra sör haszprus első élmény 12e idézet

IRCQuote fight! In the ring:

Haszprus
most jöttem éjszakai downhillből btw, jánoshegyről jöttünk le erdőben koromsötétben bringával, kibaszott jó/durva volt taknyoltam kettőt, ebből egyik után percekig a földön maradtam (már aszfalton, ilyen nyálkás leveleken)
VDavid
bazeg
beteg állat
kivel voltatok?
Haszprus
életre szóló élmény volt
két jedlikes oszt.társammal Schloddi meg Kicsi
VDavid
De ilyen jól ismered már az ottani utakat v hogy mertél leszáguldozni sötétben?
Haszprus
hát száguldozásról azért nem beszélhetünk amúgy

OHHH TE JÓ ÉG
NEM TUDJÁTOK MIT HAGYTATOK KI, MINDENKI LOOSER! ! !
bleble bleeeeeeee

(Schloddi az osztálylistára)

Végül egy kis beszámoló külön a blogra. Taliztam Kicsivel meg Schloddival a Goldmannon, vettünk sört a Budafoki úton, az első dobozt benyomtuk a fogaskerekű városmajori végállomásánál. Eleredt az eső. Számítottunk rá egyébként, úgy volt, hogy ebben az esetben legfeljebb ki-/beülünk valahova iszogatni. Felmentünk a fogassal, szemerkélt, de nem volt gáz, kimentünk a Normafához. Éjjel/este még nem voltam itt, fantasztikus a fénylő város panorámája. Részben erdőben, részben pedig aszfalton áttekertünk a Libegőhöz, közben Schloddi egy picit előrement, Kicsivel meg lemaradtunk és kikapcsoltuk a lámpákat hogy beparázzon De végül mi is megszívtuk, mert utánaindultunk, csakhogy nem volt sehol, és azon paráztunk hogy majd kiugrik valamelyik bokorból A libegőnél várt meg minket, ott volt közvilágítás. Schloddival feltekertünk az Erzsébet-kilátóhoz, Kicsi feltolta a cangát, rég tekert már (egyébként egy össztelós Merida Trans Missionnel nyomja). Fent lecsúszott még egy sör, és lemerült a fényképezőm, aztán tanakodtunk, és úgy döntöttünk, hogy a kilátóhoz felvezető aszfaltút lenti részén induló ösvényt követjük. Innentől egy elég hosszú erdei ereszkedés következett, hol gyorsabban, hol lassabban, talán két aszfaltúttal keresztezve. A túra második részét azon a vonalon tettük meg, ahol legutóbb dankoival voltam. Egy nyomvályús résznél megejtettem az első perecelést, szerencsére itt semmi bajom nem lett, minimális fájdalomtól eltekintve. Innen valahol másfele kanyarodhattunk, mert bár eljutottunk a durva downhill részhez, de úgy 100 méterrel lentebbi szakaszához. Innen egyenes utunk lett volna hazáig aszfalton, de a Szilágyi Erzsébet fasoron az esőben nyálkássá vált leveleken úgy gondoltam valamiért nekem most ki kell próbálni az első féket, úgyhogy végül megtapasztaltam a vizes beton hőmérsékletét. Többiek szerint hideg, úgyhogy keljek már fel, én inkább a medencémet fájlaltam pár percig fekve, és mint itthon ma reggel észrevettem, a lábamat is dagadtra szántotta a pedál.

de tényleg, kibiri kib*szott jó volt! abszolúte besz*rás!

Még ilyet!

Haszprus

2006 nyara

©   Haszprus   |   barátok buli fotózás bringa történelem túra 12e

Nyárösszegzés, 2006. június 19-től szeptember 10-ig. A vizsgaidőszaknak ugyan csak június 30-án volt vége, de ez engem nem különösebben tartott vissza. A bringa miatt még ki lehetne bővíteni május 14-ig a táblázatot, de ehhez nincs kedvem. Szóval így telt (sorok a hetek, oszlopok a hét napjai):

Ebből a 84 napos időszakból 43 napon tekertem. Szeptember 1-től 9-ig 130 km-t mentem (5 alkalomra szétosztva), nem tudom összesen mennyi lenne a fenti időszakban, vagy mióta a bringa megvan. Nem a pincében porosodott, az biztos - ez amúgy technikailag sem lett volna lehetséges. Itt jegyezném meg, hogy a km az én esetemben bár egy érdekes adat, azonban szinte semmit sem árul el az adott tekerésről. Nincs benne szintkülönbség, és az sincs megkülönböztetve benne, hogy 20-szal tekerésztem bringaúton, aszfaltos lejtőn gurultam le 60-nal, vagy éppen egy olyan helyen mentem, ahol 20-30 centis letörések tarkítják az utat. Ezeknek a dolgoknak egyáltalán nem ugyanakkora a mókafaktoruk.

Szerintem kurvajó nyár volt egyébként, igazán tarthatna még egy darabig. Igyekszem hát kibővíteni a bringaszezont (még ha ebben az órarendem nem is fogja pártomat), utánanézek milyen őszi/téli öltözetek léteznek, és amíg hó/jég/mocsár nincs, addig járni fogom az erdőket. Nagyon bejött a bringa, azt hiszem ez messzemenően a legjobban elköltött forint.

Haszprus

Kismaros - Zebegény éjszakai túra

©   Haszprus   |   barátok fotózás túra bal éjjel haszprus idézet kismaros

Volt egy éjszakai túra Kismaros - Zebegény útvonalon, öt fővel. Danival ketten 212 képet lőttünk, igyekeztem főleg a sajátjaimból válogatni, technikai okokból (zajszint, vaku hatótávja és hasonlók). Most itt 28 képet közlök, ami elég sok egy éjszakai túráról, de egyszerűen nem bírtam lejjebb szorítani, már így is megszakadt a szívem néhány kép likvidálásakor

Vágott beszámoló:

IRCQuote fight! In the ring:

17:17 dankoimilyen volt a túra?
17:17 Haszpruskibiri kibaszott jó
kúúúúúúúúrvajó
és atompara részeken mentünk
dankoi17:18
igen? erdő?
Haszprus
jah q sokszor lóf*t se láttunk
(telihold meg lámpák ellenére)
dankoi17:18
zseblámpa?
jaaaa
az kemény
Haszprus
hát így világítottunk a fák felé az útról és ellátsz 2 méterig aztán kész
volt valami nagyvad is lol
istvánnal hátul mentünk ketten, daniék hárman elöl... és egyszercsak látjuk h futnak felénk, a bokrok meg mozognak mint állat
elég para volt, ott tanakodtunk h mi legyen, mer hát menni kellett tovább
persze ment egymás paráztatása is
dankoi17:20
pl?
Haszprus
hát h szemeket látok az erdőben meg ilyenek
dankoi17:21

mikorra értél haza?
Haszprus
az út eleje meg úgy emelkedett ilyen éjjel 1-2 között hogy istván véleménye szerint 5 méteren 3 métert... megálltunk pihenni egy picit, istvánnak kapaszkodnia kellett egy fába nekem meg 1 perc alatt úgy megfájdult az állástól a bal lábam h elindulás előtt kénytelen voltam a jobbat terhelni picit
talán 8.00-8:25, ilyesmi
dankoi17:24
nemmondtad, hogy hegyi túrázni mentek
amúgy sztem azért tűnt olyannak, mert nem láttátok, h hova léptek
Haszprus
borzalmasan emelkedett, végig azon paráztam h el ne kezdjünk lefele gurulni rajta
majd képen látod
http://censored.haszprus.hu/censored
válts csak a legjobbakat nézetre, ezeken sztem látszik az emelkedő... és mint tudjuk képen nem jön ki igazán
dankoi17:36

ok
ejha
István lába elég szép szögben állt
Haszprus
jaja
meg azon a képen nem emeltem magasba a gépet hanem néztem át a keresőn és mégis ennyivel fölöttük voltam
sztem a hosszú záridős csoportképek q yok lettek
(15 ill 30 mp-esek) (+ ISO1600 ill ISO800, telihold, szabad ég alatt - a szerk.)
dankoi17:53
jaja
csak vmi szabályos formációt kellett volna kitalálni, nem így össze-szét
Haszprus
hát hiába szövegeltem nekik
dankoi17:54
Haszprus
á baze láccik ezeken a képeken ahogy forog a föld
ha nem is az egyes képeken de köztük lépkedve máshol vannak a csillagok
Haszprus

EU-túra

©   Haszprus   |   fotózás bringa túra külföld

Különben a Fertő-tó körbejárásánál tapasztalt könnyedségen felbuzdulva tegnap arra gondoltam, hogy ha már itt tengek-lengek a sulikezdésig, akár nekivághatnék valami atomkomoly Európa-bejárásnak is.

Az út során felvetődő nehézségek:

  • Tervezhetetlen időjárás - relatíve sok csomag
  • Nehezen tervezhető szálláshely (egyedül nyilván nem vadkempingezek és nem is akarok előre kinézni dolgokat, mert ahhoz lusta vagyok… ugyanakkor noha pl. a Balaton körül az ember talál fél óra alatt szállást, de hogy máshol mi a helyzet…? Pl. Budapesten nem lenne ilyen triviális, hogy mégis hova kopogtassak.)
  • Cuccok mosása, szárítása
  • Biciklilopás megelőzése
  • Alacsony utazósebességemből (mondjuk napi 100-150 km) következően egy nagyobb út megtételéhez minimum 2 hét kéne. (Hazafelé vonat.)
  • Időnként lemezre kéne íratnom a képeket.

Igazából az lenne egy járhatóbb út, hogy a látnivalók között vonatozok, és így helyben több időm van megállni fotózni, lassabban haladhatok, stb. A fotózás és a haladás ugyanis kizárják egymást. Ami miatt ez sem igazán jó, hogy a vonat ritkán jár, nem feltétlen esik útba, riktán jár, az állomás nem egy élvezetes időtöltési hely, nem tudom előre hogy mikor mennek a vonatok. Ja és még ritkán is járnak.

Haszprus

Fertő-tó bringával

©   Haszprus   |   barátok bringa fotózás külföld történelem túra ausztria 350d

2006. augusztus 9-11, körbetekertük a Fertő-tavat. Orca, Szilvi, Mainframe, és persze jómagam. Képes beszámolónk következik. (A képekről a kezelőszemélyzeten kívül két Canon EOS 350D, egy Sigma 18-125 F3,5-5,6, egy Sigma 10-20 F4,0-5,6, és egy Peleng 8 F3,5 gondoskodott, és szokásommal ellentétben most megtettem azt, hogy időrendi válogatást csináltam, azaz ebben az egyetlen bejegyzésben láthatjátok mindkét fotós képeit, megfelelő sorrendben.)

A tó Budapesttől igen messze esik, úgyhogy vonattal mentünk, és a hazai vasúttársaságok közül legkedvezőbb ajánlata miatt a MÁV-ra esett a választásunk. Kelenföldön a vonat elvileg 1 percet tölt el, a bicikliskocsit viszont kinyitni nem tudtuk kívülről, majd a felpakolászással is elment az idő, ezért természetesen ránkordított a sofőr hogy neki erre nincs ideje (egyébként a 20 percre lévő Keletiből 30 percet késett). Node sebaj, bent végülis keleti kényelem volt, mint az a képeken is látszik. A vonattól Fertőszentmiklóson vettünk könnyes búcsút.

Ausztriában a legendák igaznak bizonyultak, a kerékpározás itt sokkal elterjedtebb, mint nálunk. Legalábbis a tó körül azt tapasztaltuk, hogy óriási a bicikliforgalom, kiváló minőségűek a bicikliutak, szélesek, az út mindkét oldalán futnak, az autósok figyelmesek és türelmesek (néha már kínosan). Rengeteg olyan kerékpárútszakasz vezet a tó körül, amit más járművek nem is használhatnak. Ez alatt azt értem, hogy adott egy 3-4 méter széles kiváló minőségű aszfaltút, ami egészében a bicikliseké, és mellette nincs egyéb járműforgalom (behajtani tilos), nincs más út, mindkét oldalon csak fű, szőlő, csend, jólevegő. És biciklisek. Gyerekkosárral, utánfutóval, mindenfélével. Láttunk tandemet is.

Az első pizza-megállót Ilmitztől nyugatra, a tóparton ejtettük meg, kis kitérővel. Egyébként maga a tó nem látható a bringautakról (B10-es út vezet körbe), ha valaki a partra akar menni, akkor általában 1-3 km-es kitérőt kell tennie. A városok és az utak egyébként kiválóan kitáblázottak, ha valahol balra-jobbra kanyarodik a B10, azt az aszfalton is jelzi egy kerékpárszimbólum, és egy görbe nyíl a megfelelő irányban. Fantasztikus, komolyan. Ha valaki csak szimplán körbe akarja tekerni a tavat, 75%-ban ezen nyilak és táblák alapján megteheti. Nekünk ugyan volt egy térképünk meg GPS-ünk is, de végül egyszer eltévedtünk. Cserébe a mi utunk nem szimpla körültekerés volt, hanem volt egy-két szándékolt kitérőnk ill. megállónk is.

Eljött az első este, és mi még csak egy kempingbejáratnál álltunk, ahol is átszámítva saccperkábé 3580 Ft-ot gomboltak volna le rólunk azért, hogy lerakhassuk a földre a saját sátrainkat. Az árak egyébként mindenütt elég horrorok, de mindegy. Hosszas tanakodás után a vadkemping mellett döntöttünk, aminek a helyét Podersdorftól 1-2 km-rel északra egy szőlőültetvény ill. szántóföld között meg is találtuk. Elég kellemetlen volt a 20-30 centi magas frissen vágott kőkemény szalma, a szúnyogsereg, az éjjeli atomhideg, valamint a kb. 3 órakor beindult félpercenkénti lövéshang és sziréna váltakozása. Ezek minden bizonnyal valami madárijesztő funkcióval bírtak. Nem sokkal később már a traktorok is betársultak, úgyhogy egyszerűen szuperül aludtam

Másnap Weidenben kajáltunk Spaghetti Bolognese mit grünen Salatot, aminek a mennyiségéről a lentebbi képeken lehet informálódni. Az utunk Jois városán keresztül folytatódott.

Rust volt a második napra betervezett úticél, és el is értük. Én péntekre meg akartam tanulni kéz nélkül kerékpározni, de Rustig össze is jött. Bár még csak a nagyobb sebességeknél megy. A helyi kempingben eszetlen adag nokedlit burkoltunk, amivel sem este, sem másnap reggel nem tudtunk teljesen megbírkózni.

Kis pihenés közben szerváltam néhány ajándékot egy meglehetősen hangulatos városkában, Mörbisch am Seeben. Átléptük a határt (gyalogos minimál határátkelő Sopron felé), és úgy döntöttünk, Balfon kötünk ki a bringákkal, megcélozva a 16 órás vonatot, ami össze is jött. A kaller rendkívül segítőkészen kinyitotta nekünk a bicikliskocsit és még be is emelte a kerékpárjainkat, majd pedig jegyet nem vetetett velünk Így kell ezt Győrben átszálltunk, utolsó peron, fullosan eltorlaszoltuk a négy bringával, kicsit vesztünkre, mert Kelenföldön a túloldalon kellett leszállni, és hát nem volt egy egyszerű menet leráncigálni az egyrészt egymásba, másrészt a vonatajtóba akadó bringákat (ld. utolsó kép).

MÁV/MÁV-szag roxx! (A túra viszont atom volt )

Haszprus

Virág-völgy

©   Haszprus   |   barátok bringa fotózás art budakeszi normafa 350d

IRCQuote fight! In the ring:

34.08km ~2h menetidő
dankoi
15km/h volt az átlag, ha jól emlékszem
dankoi
erdős szakasz az 15km lehetett talán

Felmentünk a Normafához, és közben tudományosan leteszteltük, hogy vajon tényleg nehéz-e DH biciklivel felmenni az Istenhegyi úton. A teszt a következő volt: kerestünk két tesztalanyt, jobbhíján ezek mi magunk voltunk, és kicseréltük az alanyok biciklijeit, majd kb. egy km-t tekertettünk velük az Istenhegyi úton. Dankoi tesztalany rendesen megszenvedett a telók és a széles gumi miatt, Haszprus tesztalany pedig úgy érezte, szinte tekerni se kell. (Persze ehhez dankoi tesztalanynak biztos lesz egy-két szókincse )

Normafa és Budakeszi között a távolság légvonalban mondjuk legyen 4 km, sokat elárul, hogy mi kb. 15-öt mentünk erdőben. Ebből, és a térképek hiányából fakadóan fogalmunk sincs, hogy merre jártunk, egy tuti, hogy Virág-völgyben igen, mert az ki volt táblázva.

Qqqqq yo volt egyébként, majd megyünk még, csak lehetőleg Normafától délre, nem pedig nyugatra, mint ahogy az ezúttal történt

Haszprus

Durva dh feleannyi tolással

©   Haszprus   |   bringa normafa

IRCQuote fight! In the ring:

9:07csá
9:10most jöttem normafáról
voltam fent kétszer
először felmentem istenhegyi úton.. kb. 30 perc alatt voltam a szent orbán térnél, aztán onnan egyszusszal bírtam az istenhegyi út - béla király út kereszteződéséig (ami így lényegében már majdnem a teljes istenhegyi szakasz... király vok)
9:10kb. 50-55 perc alatt értem fel a normafa tetejére, a padokhoz
az máskor min 1,5 óra szokott lenni
9:10most pihentem előtte 2 napot itthon, talán ezér ment így
9:11aztán lejöttem a durva dh szakaszon, estem kb 3-mat (ntom biztosan), fogassal vissza, megin durva dh, és megin estem kb. 3-mat
de már kurva meleg volt meg úgy gondoltam h ennyi esés elég egy napra meg éhes is voltam úgyhogy nem mentem fel újra
9:11azé 3,5 órára elég jól elfoglaltam magam, q yo volt
9:13ezeket a biztosnak látszó eséseket múltkor fényképezővel nem akartam megjátszani...

For the record, 3 résznél toltam (eresztettem) a bringát: itt a tetején a gyökereknél, az alján a szikláknál, és a legvégén mikor kiér az aszfalthoz. Gondolom majd ha nagyon advanced arc leszek akkor talán egyszer menni fognak ezek tolás nélkül, de asszem az még messze van, egyelőre örülnék ha nem dőlnék el a csúszós, oldalt lejtős homokban.

Haszprus

Normafa dankoival

©   Haszprus   |   barátok bringa fotózás normafa 350d

Szal tegnap hajnalban eljöttem lanpartiról aludni - akárcsak a többiek - meg tolni egy korábban megbeszélt Normafát dankoival. Felfelé iszonyat szenvedés volt a melegben, ráadásul dankoi egy darabig jobban bírta felfelé az aszfaltot, amire bár fel voltam készülve, de azért mégis piszkálta a csőrömet , aztán jobban kifulladt mint én (bringatolásra akarta adni a fejét az Istenhegyi úton ), és így végül javaslatomra a Gyöngyvirág úti fogaskerekű-megállótól ezzel az eszközzel folytattuk utunkat. Egyébként egy öreg fószer meg egy srác épp azon vitázott amikor felszálltunk, hogy mit is jelent az egy összteleszkópos bringán, hogy egy forgáspontú, és az öreg minden további nélkül odapattant a bringámhoz és szemléltetően rámutatott hogy ez egy forgáspontú és szar. LOL.

Büntetésül itt van 8 kép unabridged, úgyse fotóztam a Normafáról még délutáni napsütésben a várost. Értelemszerűen egész más, mint amikor szemből süt a nap.

Na back 2 lan.

Mikor megvettem a bringát, rögtön aznap csipogtam a levlistán, hogy kéne egy bringatúra a nyárra, minimum 1 hónap várakozási idővel, hogy kondiba jöjjek. Négy évvel ezelőtt ugyanis nem bírtam egy emelkedőt, és a kitartás hiánya miatt úgy döntöttem, hogy visszafordulok. Akkor kiderült, hogy már nem sok lett volna hátra, és Csabának pár méterrel feljebb egyébként is kidurrant a kereke. Mindegy, idén nem akartam ilyen problémákat, ezért eleinte elhatározásból tekertem, később, ahogy jöttek a hegyek, már kedvtelésből.

A túra végül két hónapig váratott magára, én közben elég durván kondiba jöttem, így végülis számomra gyerektávvá vált az út, de persze a többiek miatt nem akartunk változtatni (mi, a szervezők, azaz Gabi és én). A csepeli hév végállomásától vágtunk neki az útnak heten, pár km-rel és másfél órával később csatlakozott hozzánk István2 alias dankoi. A társaság 15 km után fáradni látszott, nyereg-környéki és comb-problémák. Itt hívnám fel Orca és Mainframe figyelmét, hogy 15 km az határozottan nem 200 (utóbbi a Balaton kerülete), úgyhogy tessék edzeni most már, mert különben komoly problémák lesznek. De tényleg. Én is úgy kezdtem, hogy eleinte nem bírtam két nap egymás után biciklire ülni…

Némi tekerés és még több pihenés után eljutottunk Ráckevére, ahol először egy minden szempontból atomjó pizzériát látogattunk meg (hangulatos belső udvar, tiszta mosdó, isteni pizza). A probléma csak ott volt amikor jattal együtt összedobott pénzünkre kikértük a számlát, amin egy ezressel alapból több szerepelt (De valszeg mi tévedtünk.)

Csobbanás a Dunában (megint nem ismerek magamra), búcsú Norbytól és Timitől, komp Lórévből Adonyba.

Betértünk valami putri szórakozóhelyre megérdeklődni hogy van-e valami ábécé vagy ilyesmi, közben a helyiek már nem kicsit feltűnően minket méregettek, mint akik nem láttak még fehér embert. Mindegy, ábécé, aztán tovább bringával. Eközben egy régi tragacs, de felcicomázott autó, benne öt helyi lakossal - tudjátok - kb. négyszer haladt el mellettünk furcsa mód, ami a kinézett táborhelyünktől 1-2 km-re némi borúlátásra adott okot.

Az autó végül elmaradt, és olyan házak közt vezetett utunk, ahova bekopogni se mernék, azonban sajnos ez volt a kinézett táborhely, az ég is ránksötétedett, kénytelenek voltunk letáborozni. Nem kellett sokat várnunk, a sátrak felállítása után rögtön megjelentek a helyi suhancok, és kutyával meg lovaskocsival szépen körbehajtottak a sátraink körül, majd kicsit odébb kupaktanácsot tartottak. Persze mi is. A helyzet elég gáz volt, valszeg felmérték hogy mink van, mit lehet lenyúlni. Hát volt mit, nem kell részletezzem. Én a magam részéről a továbbtekerést favorizáltam, a többiek fáradtak voltak, éjszakai őrséget beszéltünk meg.

Éjfél lehetett, amikor vesztükre odarohant hozzánk a kutyájuk, amit kénytelenek voltak visszahívni. Ki tudja mióta figyeltek már onnan kb. nyolcan a tőlünk 3 méterre levő bokorból. Előadtak egy kis paráztató műsort, aztán határozott fellépéssel szerencsére sikerült elzavarni őket. A paraszint egekbe szökött. Egy darabig Ági kivételével mindannyian fent voltunk, de éjjel 3 körül már csak Gabival virrasztottunk. Egyébként kibiri kibaszott hideg volt. Én azzal számoltam, hogy a sátorban nem fog fújni a szél, meg majd bemelegszik, és megleszek egy darab polifoammal, három ujjatlan pólóval, két zoknival, meg két rövidgatyával. Hát nem jött be, mert a sátorból nem tudtuk volna figyelni a környéket, a polifoamom meg Ágihoz került, úgyhogy a kinti szélben a földön majd megfagytam kölcsönpulóverrel együtt, persze Gabi is.

Ami azt illeti, az éjszaka nemcsak parával volt teli (az inkább hullámokban jött a suhancok megjelenése környékén), hanem fotótémával is. Valami kisebb szántóföld közepén voltunk, gyéren lakott, fényszennyezés nélküli helyen. Hosszú idő után most először láttam a csillagos égboltot. Egyszerűen elképesztő élmény volt.

Amikor kezdett egy kicsit derengeni 4 óra után, Gabival tekertünk pár kört a sátrak körül, melegítés gyanánt. Mivel a többiek isten tudja mikor ébredtek volna fel, ráadásul hozzánk képest sokkal edzetlenebbek voltak, úgy döntöttünk, hogy elindulunk és körbejárjuk a Velencei tavat.

Ez meg is volt (közben eligazítottunk két külföldit, akik egy kb. A5-ös oldalra nyomott Magyarország-térkép alapján próbáltak Székesfehérvárra tekerni), megkajáltunk, aztán rákérdeztünk a többiekre, hogy hol járnak. Most indulnak, hangzott a válasz…

Mindegy, kimentünk Zsófiért az állomásra, aztán valahogy eltelt az idő, megérkeztek a többiek is. Csobbanni nem nagyon lehetett mert iszonyat szél fújt, meg a cuccokra is figyelni kellett.

16 körül szedtük a sátorfát és irány Gárdony, hogy mehessünk kerékpárszállítós vonattal. Na nehogy azt higgyétek, hogy időben volt ott. Természetesen az alap 20 perces késés, aztán csüngtek az emberek a vonatajtón effekt, persze a kerékpáros kocsi fullon. Kb. az ötödik vonatra végül felfértünk, bár nem szabályszerűen, és ráadásul nem is egy kocsiba, de ez ekkor már nem volt visszatartó erő. 1 óra álldogálás a retekben, kelenföld, lágymányosi híd, home sweet home, 14,5 óra alvás (mivel a túrán kimaradt).

Jó volt? Mint állat. Legközelebbi sátorhely? Majd kiderül, figyelni kell hogy milyen környékre megyünk, mert ez így nem állapot.

Képek valszeg lesznek még, mert Norby, Dani és István2 is fotózott.

Update 2006. júl. 20. 17:28: megjöttek a képek.

Tamás

World Wide Waiting

©   Tamás   |   fáradtság life külföld

London Luton reptéren ülsz a tranzitban. 25 órája ébren vagy. A géped 6 (!) órát késik. Már megetted az összes kajádat, megittál három sört, elolvastad az összes könyvet, amit a kézipoggyászodba tettél és végigtapiztad az összes notebook-ot, amit a Dixon's-ban árulnak, a laptopod pedig 20 perc múlva lemerül. Mit teszel?

Adjatok tippeket vagy szórakoztassatok el valamivel

Update 10:40: a Luton Airport honlapján már 14:50-et írnak indulásra. Előbb még 11:50 volt. Ez egyre aggasztóbb.

Update 11:09: építjük az országimázst. A gépen utazna egy komplett cigányzenekar is, ők most éppen live unplugged show-t adnak a váróteremben a környékbeliek nagy örömére. Nekem meg mindjárt lemerül a laptopomban az akkumulá

Update 12:53: bedugtam a laptopot stukiban egy fali konnektorba, úgyhogy megint online vagyok. Az unplugged koncertnek hálistennek vége. A 14:50-es indulás tényleg bejött, most már a kijelzőn is az van. Úgy látszik, eddig nem merték bevallani, szerintem titokban lázadástól tartanak. De én résen vagyok, innentől kezdve árgus szemekkel figyelem a neten lévő információkat, és ha megint eltolják három órával az indulást, megkérem a zenekart, hogy egy kicsit alakítsák át a reptér berendezését is.

Update 14:54: köcsög BT Openzone elvette az IP-címemet és nem adta vissza egészen mostanáig. Egyébként rájöttem, ez az egész a Starbucks, a Dixons, a Burger King meg a többi shop összeesküvése, így maximalizálják a bevételüket. Amióta itt vagyok, annyi pénzt vertem el várakozás közben, mint Londonban két nap alatt. Ebbe mondjuk bejátszik az, hogy reggel kaptunk 8 font értékben kajajegyet a W***Air-től, hogy ebből reggelizzünk meg, de azt nem mondták, hogy osszuk be lehetőleg estig... Egyik utastársunk már a magyar tévéket hívogatja, hogy melyikőjüket érdekli a sztori.

Update 15:02: elfogyott a sör a bárban. Duplaplusznemjó.

Update 2006. júl. 04. 08:35: miután kiittuk Lutont az összes sörből, nem voltam már olyan állapotban, hogy bejegyzést írjak, de a lényeg az, hogy hazaértem épségben, összesen 8 óra 10 perc késéssel. A késés oka egyébként állítólag az volt, hogy vasárnap az esti varsói gép lerohadt, és a mi reggeli pesti gépünkkel vitték el a reptéren rekedt lengyeleket Varsóba. (Nincs ezeknek tartalék gépük, vagy mi?). Mondjuk gyanakodhattam volna, amikor hajnali négykor a check-in pult felé tartva lépten-nyomon lengyelekbe ütköztem, akik"W***Air is shit" és Don't go with W***Air felkiáltásokkal próbáltak eltéríteni a szándékomtól az ősi lengyel-magyar barátság jegyében. Nyilván ők már tudták, mi lesz a reggeli budapesti járat sorsa. Nyilván a check-in pult mögötti leányzó tudta és ezért nem fizettetett a 12 kg túlsúlyért sem. Nyilván mindenki tudta, csak nekünk nem szóltak indulásig. Sebaj. Most már ezt is kipipálhatom életem todo-listáján.

Haszprus

Normafa to the max @ 10mm

©   Haszprus   |   bringa fotózás normafa 350d

Elborult az agyam és mára beiktattam egy Normafát kora reggelre, ami még oké is, csak napközben esett az eső amíg aludtam, és utána annyival jobb idő lett, hogy kénytelen voltam este is menni.

Két Normafa egy nap.

Ja és a félkör alakú Istenhegyi út helyett egy shortcuton mentem, ami nagyjából egyenesen visz a Szent Orbán térről a Normafa úthoz. (Diána és Tündér utca, ha mondanak valamit.) Halál volt, de legalább változatos, meg kisebb forgalmú, mint az Istenhegyi út.

Reggel felszenvedtem magammal a fotóscuccot, úgyhogy opcionálisan nézzük meg, milyen a Normafa 10 mm-en. Meg itt van pár bringa is mert tudom hogy szeretitek

Hajnalban három kukás csávó beszélgetett tőlem ~8 méterre a hegytetőn, mikor látták hogy fotózgatok, ők is elővették a témát hogy miket láttak/fotóztak külföldi útjaik során. Egyikőjük például tisztavízű patakot:

- Bazmeg olyan szép volt hogy le kellett fotóznom bazmeg

No, hát ha szép volt, szép volt, teljesen érthető a lelkesedés.

66,9 kg

Haszprus

Heti egyenleg

©   Haszprus   |   bringa normafa hűvösvölgy

Na, olyan hetet zártunk amiben 5 bringázás szerepelt. 1 etele tér + Margitsziget, 2 Normafa az Istenhegyi úton, 1 Biatorbágy, és ma 1 Hűvösvölgy.

Legkevésbé se gondoltam volna, hogy ennyire rá fogok kattanni a témára.

És ez még csak a vizsgaidőszak…

Haszprus

4. Normafa + 67,9 kg

©   Haszprus   |   bringa élelmezés normafa

Voltam ma hajnalban is a Normafánál, rájöttem hogy még sokkal tovább vezet az erdei ösvény mint ameddig az előző két alkalommal megkockáztattam, viszont elég durva volt felfelé az Istenhegyi úton, tekintve hogy tegnap is mentem, gondolom emiatt is kész volt a lábam. Fent pihentem húsz percet egy padon, az viszont iszonyat jó volt, kellemes hegyi levegő, napfelkelte, madárcsicsergés, világbéke, ilyesmit tapasztalhat meg aki reggel 7 körül kiül a Normafa padjaira. Kár hogy nagyon hamar leérni, viszont mivel a fogaskerekű útbaesik, egyre inkább hívogat hogy vissza kéne menjek vele. Majd egyszer, maybe. Ja, lefelé meg már sokkal lazább az út mint amilyen az első két alkalommal volt, tekintve hogy már ismerem a járást, a megfelelő sebességeket, a kanyarok és a talaj jellegét…

Egyébként célom, hogy minél kevesebb pihenővel képes legyek felmászni a hegyre. A végcél, hogy pihenő nélkül meg tudjam tenni. Ez egyébként nem biztos, hogy idén nyáron össze fog jönni, de meglátjuk. Egyelőre hihetetlen sok pihenőt tartok, az út majd megöl, úgyhogy van még mit fejlődni, de állok elébe…

Most már minden bejegyzésem kapcsolódni fog Normafához, ez van.

Ja és 67,9 kg. Hol a vége? Hol a vége??! Nemtóók leállni! Amikor a BME-re jöttem egyébként (2003-ban), 65 kg voltam, szal semmi weirdo nincs számomra abban hogy ilyen mélységekbe zuhan a tömegem, még mindig sehol se vagyok ahhoz képest, ahol voltam. Úgyhogy 67-nél megint el kell gondolkodnom, nem akarok-e esetleg még tovább fogyni. A fogyás egyébként nem jár semmi kellemetlenséggel, teljesen megszoktam, nem zabálom tele magam, csupa finom kaját eszek (amiket korábban utáltam ), stb, szal akadálya éppen nincs, hogy folytassam, kifejezetten ingerelne ha abba kéne hagynom. És igazából attól is félek, hogy ha abbahagyom a fogyást, akkor visszahízok

Haszprus

Normafa hajnalban

©   Haszprus   |   bringa normafa

Normafa 2 óra 10 perc, 04:40 - 06:50. Lehet hogy egyszer feltekerek úgy, hogy napkeltére ott legyek (ezt már ma is megtehettem volna). Az erdő egy részén ha jól láttam még így is valami reggeli köd ült. Az a durva, hogy utána még csomó energiám maradt (Istenhegyi út ellenére). Akárcsak legutóbb. Kedvem lett volna még tovább tekerni valamerre. Kézenfekvő folytatás lehetne Biatorbágy (bár az kicsit durva, és az útközben beszippantott pormennyiség is halálos), vagy a Margitsziget.

Hajnalban tekerni jó, itthon vagyok azelőtt, mielőtt még egyáltalán megindulna a nagyobb autós forgalom, a nap se tűz, a levegő kellemesen friss… Mindig ilyen kéne legyen.

Egyébként nem számolok be minden utamról, de mióta megvan a bringa, heti 3x megyek Hűvösvölgy, Normafa, vagy egyéb irányba.

Haszprus

Normafa vizuális típusoknak

©   Haszprus   |   bringa fotózás történelem normafa 350d

05:15 körül indultam és 08:45-kor értem haza, három és fél órás kis utacska. Az elején majdnem feladtam mert izomláz maradt a lábamban a múltkori alkalom után (nagyrészt valószínűleg az Istenhegyi út miatt), meg különben is holnap valszám vizsga, aztán úgy alakult hogy egy pihenő után mégis elég elszántságot éreztem magamban a folytatáshoz Így történt, hogy jól eltévedtem a svábhegyen, de végülis kilyukadtam oda ahova szándékoztam.

Számotokra a dolog ott válhat érdekessé, hogy ezúttal vittem egy Canon 350D + Sigma 18-125 F3,5-5,6 (a szokásos) kombót nem rosszul, hanem jól, ezért prezentálhatok néhány képet. (Sajna elég nagyok lettek, sorry, az erdőben sok a részlet ) (Nyugtassátok magatokat azzal hogy nekem vinyóról gyorsan betöltődnek )

Haszprus

Normafa

©   Haszprus   |   bringa történelem normafa 350d

Hosszas könnyű terepen való túrázgatás után végül elszántam magam, hogy meglátogassam a Normafát. Persze ez régóta tervbe volt véve. Életemben először jártam arra, eddig kimaradt, a Budai-hegységben nem igazán túrázgattunk sosem.

Szóval rengeteg térképforgatás után eljutottam a megfelelő helyre, a Normafához. Azonban ezt megelőzte még az Istenhegyi út, ami mellett azt hiszem nem véletlen, hogy fogaskerekű vasút jár, valami oka ennek csak lehet, és nálam bölcsebb bringások úgy tűnik rájöttek már erre Azt a négy kilómétert (eredetileg 2,7-et hittem) a jelenlegi kondíciómban 50 percembe telt megtenni, ennek oka hogy állandó hosszas pihenőket voltam kénytelen beiktatni. Tulajdonképpen izomfejlesztésre és zsírégetésre feltehetően jó ez az emelkedő, valószínűleg nem most tettem meg utoljára.

Hanem a Normafán mint utólag kiderült nem sikerült megtalálnom az ideális downhill terepet, helyette valami atomdurva erdei ösvényre tévedtem, ami tele volt sziklákkal meg egyéb nem túl bukásbarát dolgokkal, úgyhogy éreztem hogy bizony kellene valami komolyabb védőfelszerelés, nem véletlen az, hogy az ember akár 130 ezret is elkölthet mindenféle kipárnázott biciklis ruhákra és teljes fejet fedő sisakokra. Egy ötméteres szakaszon inkább le is szálltam mert éreztem hogy ha arra rámegyek, egyrészt fékkel nem tudom megfogni magam (össze-vissza pattog a kerék a sziklákon), másrészt tolószékhez nincs kedvem, harmadrészt ha eltöröm valamimet akkor bizony elég bajos kijutni az erdőből. Szóval nem vicc, kemény terep volt, gondolhatjátok hogy nem ok nélkül szálltam le.

Az út végét egy mocsaras rész felé vettem, persze nem szándékosan, de végülis akkora örömöt okozott hogy sikerült átkelnem elbukás nélkül, hogy majdnem visszamentem még egy kicsit dagonyázni De felfelé valószínűleg azért csak elzúgtam volna a sárban, úgyhogy inkább kihagytam.

Erre jártam:

(Elsőre nem volt ám triviális a térképen, hogy mégis merre voltam, mármint ami az erdei részt illeti, de azért csak összeraktam, thx 2 turistautak.hu, utcakereső, index map)

Legközelebb más utat választok lefelé, elvileg van kellemes gyorsan vehető downhill rész, ahol az embernek nincs halálfélelme.

Egyébként nem vittem fényképezőt (macera, meg veszély), de azért megörökítettem az esemény utóéletét.

Haszprus

Bringatúra július 15-16

©   Haszprus   |   barátok bringa túra

Dátumból láthatóan kétnapos. Indulás szombat reggel itthonról, vasárnap este pedig vonattal haza. Pillanatnyilag úgy néz ki, kb. 9-en leszünk, de lehet, hogy többen. Megvallom, eléggé idegesít a vadkemping és a vasárnapi strandolás, tekintve a kerékpárom jellegét, if u know what i mean.

Továbbá idegesít a csomaghordozás témája is, mert egy jobb hátizsák ahogy elnézem kb. 30e Ft, és ismerve a környezetemet, utazási szokásaimat, stb, körülbelül x évente használnám, ahol x >= 1, úgy meg kicsit rossz az ár/érték-arány. A sátor összecsomagolva 60 centi hosszú, tehát nagy zsák kell. (Mellé jön még egy hálózsák, polifoam, fényképező, kaja, ital, papucs, 1-2 ruha, jobban nem részletezném.)

A fényképező. Két gép közül kell választanom. Az egyik az elnyűtt ám kicsi Nikon 885, a másik meg a Canon 350D. Előbbinek sajnos kifakult a képe (borzalmasan szar), utóbbi meg egy monstrum, a váz és az obi önmagában 1 kiló, és valamibe tenni is kell. Előbbit könnyebb előszedni és elpakolni, utóbbinak jó a képminősége. Hogy melyiket viszem, asszem majd a hátizsák és/vagy egyéb csomagtartó alkalmatosságok függvénye lesz.

Ezek vannak most.

Ja és készítettem magamnak egy elég durva edzéstervet az elkövetkezendő egy hónapra, de nemtom mennyire fog sikerülni betartanom, tekintve hogy nem vagyok sportember. (Bár megjegyzem, ez a dolog rengeteget változott az elmúlt hónapokban, minden egyéb rovására )

Tamás

Időjárásjelentés Londonból

©   Tamás   |   külföld anglia

Csak a tévhitek eloszlatása végett: Angliában nem esik állandóan az eső. Sőt. Legnagyobb sajnálatomra szinte soha nem esik.

Január óta körülbelül két alkalommal esett az eső. Egyszer három napig, egyszer meg négy napig. A híres angol ködökből egy darabot sem láttam. Csalódott vagyok. Már egy hete tökig érő meleg van, a hétvégén lebarnultam a méltán világhíres angol beach-eken, miközben a méltán világhíres angol konyha remekeit élveztem a méltán világhíres angol temperamentumtól fűtött leányzók között (értsd: a beach kavicsos, méter magas hullámok vannak, a víz kb tíz fokos és épeszű ember nem merészkedik bele; az angol konyha remekének a fish & chips-et kell tartani (sült hal sült krumplival), az angol nőkről meg hát inkább egy szót se... :-/ ). A szárazság már olyan méreteket öltött, hogy aszályriadót rendeltek el, nem lehet kerti slagot használni, és ha mégis használsz, felkészülhetsz arra, hogy £1000 büntetés üti a markodat. A vízszolgáltatók külön hotline-okat (de szar szóvicc) állítottak fel, ahol ingyen és bérmentve feljelentheted a szomszédodat, ha azt látod, hogy slagot használ. És az angolok boldogan, kart karba öltve jelentgetik fel egymást.

Úgyhogy szerintem ennyit arról a sztereotípiáról, hogy Londonban mindig esik az eső.

Tamás

Budget travelling - hogyan menjünk külföldre minimálköltségvetéssel?

©   Tamás   |   buli howto külföld anglia

Ezernyi módja van annak, hogy majdnemhogy nulla pénzből eltöltsön az ember külföldön egy pár napot vagy hetet, de az a furcsa, hogy eddig akárkinek említettem a saját kis módszereimet, szinte senki nem ismerte őket - úgyhogy itt az ideje, hogy ily módon publikáljam, hátha valaki rajtam kívül is profitálni fog belőle. Szóval a feladat: menjünk külföldre minél hosszabb időre, minél kevesebb pénzből és minél kevesebb kényelmetlenség árán!

Laikus szemlélő számára is rögtön nyilvánvaló, hogy a fentebb említett három cél finoman szólva is egymásnak ellentmondó, úgyhogy azt találtam ki, hogy megpróbálom csokorba szedni az eddigi ilyen irányú tapasztalataimat és ötleteimet, aztán lehet belőle szemezgetni. Van, amelyiket most is aktívan űzöm, van, amelyikről már leszoktam, de pénzt spórolni mindegyikkel rengeteget lehetett. Szóval:

Haszprus

Bringa vizuális típusoknak

©   Haszprus   |   barátok bringa kondi life történelem túra úszás 350d

Rájöttem, hogy az idei ösztöndíjam túlnyomó részben fedezi a bringámat, és az ösztöndíjamba senki se köthet bele, hogy nem dolgoztam meg érte. Ezek után bátran le merem publikálni, íme a tegnapi szerzeményem.


My precious (Scott G-Zero FX)

Utoljára 4 éve ültem egyébként bringán, a tegnapi napot nem számítva, és akkor is csak párszor, azelőtt meg tíz éve. Akkoriban sokat tekertem, utána meg mindenféle körülmény miatt nem volt kedvem vagy időm rá. De most érzem, hogy ismét elég komoly tekerésbe kezdek, és legrosszabb esetben a fenti szerzemény biztosítja, hogy kedvem is legyen hozzá. Egy nyári bringautat már el is kezdtem szervezni a 4 évvel ezelőtti csapattal, valamint lehet, hogy The GuNN-nal is ellátogatunk erre-arra (felmerült Szlovákia). Semmi sem biztos, de a kilátások derűsek

Változások vannak. Egészséges étrend, fogyás (70,9-nél tartok kevesebb mint 2 hónap alatt - eredetileg 70-et céloztam be, 6 hónapos határidővel, de most már inkább 67-ig meg se állok), mafc uszoda, kondorosi uszoda, bringázás. Már csak a sch konditermét kéne beiktatni, és senki se ismerne rám.

Haszprus

Éjszakai túra - Pilisvörösvár-Piliscsaba

©   Haszprus   |   barátok fotózás túra 12e éjszakai túra 350d

életjel

Update 06:47:

Eredetileg egy Pilisvörösvár-Pilisvörösvár útvonalat akartunk megjárni, de valahogy Piliscsabán lyukadtunk ki. Nemgáz. Szerintem kurvajó volt az egész, három hónapja várok már rá. Szereztem hozzá bakancsot, zoknit, termoszt, kesztyűt, elemlámpát, tartalék elemeket, szóval jól felkészülve mentem (a forró rumos teáról már ne is beszéljünk). Feltétlenül kell még ilyen, lehetőleg minél több. 5 réteg ruha volt rajtam felül, alul pedig a jégeralsó teljesítette a dolgát, minden komponens kiválóan, mert nem fáztam, csak amikor a vonatra vártunk visszafelé.

Szóba került nyárra valami sátrazás, cangás túra, meg egy durvább barlangmászás is. Az éjszakai túra amennyire felmértem, mindenkinek bejött, bár volt akinek problémája akadt a hideggel. Nekem szerencsére nem, de ez úgyis mindegy lesz 1-2 hónap múlva.

Haszprus

Utolsó bejelentkezés

©   Haszprus   |   túra

Lehet, hogy ez az utolsó bejelentkezésem, bejegyzésem. Szerettem ezt a blogot, kellemes admin felülete volt, sok hozzászólás érkezett. Voltak szép pillanataink.

Legyetek jók, és emlékezzetek az überbloggerre.

Budapest,
2006. február 4.

Haszprus

Haszprus

Éjszakai túra?

©   Haszprus   |   barátok túra 12e éjszakai túra

Nyitottam egy topicot az osztályfórumon még rögtön a sörözés után hova kéne menni? címmel, mindenféle szervezési javaslatoknak, elsősorban 2006 nyárra, illetve a tavaszi félévre. És felvetődött az éjszakai túra, mint olyan Óriási ötlet! Tökre rápörögtem a témára, egyszer 2004-ben éjjel mentünk valami búzamezőre, az überpara volt, erdőben meg még durvább lesz. Ha más nem, akkor én feltétlen megszervezem!


Elindultunk a nagy semmi közepébe, de kezdett parássá válni, amikor tőlünk nem is oly' messze felcsillant egy szempár... Ideglelés

Voltál már éjszakai túrán? Mi a véleményed?

Update 2005. nov. 13. 00:20: 2006 február 4-12 között mindenképpen megszervezem (BME reghét) KIRÍLYSÍG (feltéve h nem lesz hó)

Haszprus

Nagymaros-Zebegény

©   Haszprus   |   barátok túra 12e 350d

Szóval a mai trip több szempontból sem hozta azt, amit vártam tőle. Nagyon rossz volt az idő (közel végig esett, általában gyéren, de a végén már erősen), és sajnos kevesen is voltunk, a fegyverekről, hadseregről és filmsorozatokról szóló kvázi egésznapos beszélgetési témához pedig outsiderként nem sokat tudtam hozzátenni. Ezzel együtt nem volt rossz, határozottan megismétlendő, nagyobb létszámmal, valami elfogadható időben.

Fenti képek közül 3 db nem az én gépemmel készült (próbáljátok kitalálni hogy vajon melyikek) és néhányat triviálisan nem én készítettem, bár az én gépemmel készült. A nap folyamán általánosan ISO400-1600 között mozgott a skála, sajnos.

Haszprus

Tripper

©   Haszprus   |   túra
giga-mega-tripping MA
nagymaros-zebegény übertour
brought to you by MC Haszprus
let the sun shine
Update 2005. nov. 06. 17:44: beszámoló ehun.
Haszprus

Vácrátóti arborétum

©   Haszprus   |   fotózás történelem túra art 350d
Vácrátóti arborétumban jártam a minap, fotózási célokból.

Hogy örvendezzetek és helyreálljon a világbéke, a képeket most kivételesen nem a szokásos programommal automatizáltan állítottam elő leméretezve (valóban elég tré minőséget állít elő), hanem fullmanuálisan, illetve kombinálva 2 külön ezen alkalomra gyártott makróval. Miután erre ráment 50 percem, így elég valószínűnek látszik, hogy nem fogom ezt még egyszer eljátszani, marad az automatizált módszer.

Egynémely képet megvágtam, egynémely képet színkorrigáltam. Minden képre ráismerne az anyja. A vágásokra nem azért volt szükség, mert fölösleges részek vannak a képen (nem baj ha a téma levegőhöz jut), hanem azért mert igazából csak az eredeti méretben jön ki frankón hogy atyaég, milyen részletek vannak rajta. Eredeti méretet nem pakolok fel (sztem nem lenne rá érdeklődés, szóljatok, ha tévedek), így marad a vágás, azzal segíthetek egy kicsit a dolgon.

A 15-16. sorszámú kép a polárszűrő egyik alkalmazási lehetőségét mutatja be. Gyk: a 15-ös kép polárszűrt.

Haszprus

Kecskemét

©   Haszprus   |   fotózás történelem túra art 350d
Ajánlom figyelmetekbe a kecskeméti, egymást etető verebeket a megszokottnál kicsit nagyobb felbontásban. Egyébként nemtom milyen felbontásban kéne így 2005 tájékán tolni a képeket.

(Várom a hasonló verebes, kompakt géppel lőtt fotókat azoktól, akik - véleményük szerint - kompakttal is jobb képeket lőnek )



Update 23:15: úgy döntöttem, egyik madaras képemet be is küldöm a fotózz.hu-ra, az alábbi formában.


Tartalmilag nem ez a legjobb kép, hanem a verebesek közül a második, de az sajnos be van mozdulva, ez viszont technikailag az én szememmel nézve nehezen kifogásolható. Jó, majd biztos jön valaki aki megemlíti hogy a bal veréb környéke beégett, nagyszerű Sőt, hogy még további tippeket adjak, jobb lett volna ha nincs az a rózsaszín folt a háttérben. Remek.

Update 23:25: bammeg a fotózz.hu-n máris kritizálják a rózsaszín lófaszt. persze oké, még én is észrevettem. nem időben :'(

Haszprus

Csobánka-túra

©   Haszprus   |   barátok fotózás túra 12e 350d
Múlt hét kedden kezdtem szervezni egy túrát vagy strandot a mai napra. Akkor még nem lehetett tudni, hogy milyen idő lesz. Végül túraidő lett 9-25 fok között, elvileg záporral, gyakorlatilag anélkül

Sajna sokan nem értek rá előzetes egyeztetések ellenére, úgyhogy csökkentett létszámmal (Gabi, Zsófi, ScoobyZoli, Haszprus), de szerencsére megtartottuk a túrát Csobánkára. Vagy Csobánkáról, ahogy tetszik. Királyság.

Haszprus

Túraszervezés to the max

©   Haszprus   |   túra
El sem tudjátok képzelni, hogy egy olyan túra szervezése, ahol a potenciális résztvevők nagyrésze dolgozik vagy másokkal nyaral, micsoda kifogyhatatlan forrása a kihívásoknak, nem is beszélve a belefektetett időmennyiségről. Mert a telefon messze nincs ingyen, a netes kommunikáció pedig nagyon súlyos időráfordítást igényel.

Készítettem egy excel táblázatot arról hogy ki mikor ér rá. Ebbe mindenki bemondásos alapon lökte az infókat. Volt ki helyes infót szórt, volt ki kamuzott, és persze volt aki magasról le se szarta az egészet és nem válaszolt a kérdésre.

Mindezek után kinéztem a dátumot, ami a rendelkezésre álló információk alapján ideális volt, mert maximális számú ember tudott részt venni rajta. Itt derült ki hogy van aki mégsem ér rá, hiába mondja.

A szervezés megkezdése után egy héttel - a túra előtti napon - kiderült, hogy akit megkértem, hogy sms-t szórjon pár embernek, és mondta hogy rendben, az elmulasztotta ezt megtenni, mert elromlott a telefonja 3 napra (ezen információért nem tudok felelősséget vállalni). Igazából 5 napja volt sms-t küldeni, tehát 2 napunk eltűnt valamiféle fekete lyukban. Persze ez csak akkor derült ki, amikor rákérdeztem, hogy az sms-eket elküldte-e egyáltalán, nehogymár értesüljek arról hogy még van kit hívni.

Felhívtam tehát a kimaradt emberünket a túra előtti napon, persze ekkor már nem tudta úgy szervezni a napját, hogy jöhessen velünk. Így jártunk.

Minden egyes túraszervezés után levonom a konzekvenciát: én többet túrát nem szervezek. És mégis, különben nem lenne túra.

Haszprus

Velencei-tó

©   Haszprus   |   barátok buli fáradtság túra 12e strand

Mentem aludni.

Update 2005. júl. 31. 01:52: Sikerült két nap ébrenlét, azon belül egy elég intenzív testmozgással járó nap után aludnom nem kevesebb, mint 3,5 órát. Jessz. WTF? Igazán örültem volna ha legalább 8 órát sikerül aludni. Viszont az elalvás, nos, igen, az mindig így kéne menjen.

Nem tudom ráncolni a homlokom, pontosabban tudom, de olyan fájdalommal jár, hogy nem éri meg.


Az egész ott kezdődött hogy 18-án, hétfőn, felkerestem Norbyt hogy szerinte mit lehetne csinálni. Ugorjunk az időben 31-ére, szombatra. 7:50-re hirdettem meg a találkozót a Déli pu jegypénztárához. A sorokat nem fotóztam le, de lehet hogy érdemes lett volna. 31-ére ill. a környező napokra melegrekordot ígértek, valami ehhez hasonlót kaptunk is, marha jó idő volt, és a nép is kitódult a strandra. Annyian voltak hogy eszem-faszom megáll. A Velencei-tó strandját (Velence vasútállomás) durván alulméretezték ehhez a terheléshez képest. Nemtom máskor mi a helyzet, de egy nyomorult sörért, gyrosért, vagy éppen jégkásáért minden egyes alkalommal fél órát álltunk sorba.
30-an állnak a sorba,
mindegyiknek egyenként a kurva anyja
(Belga - Kalauz 2)
Überbrutál. Egyik ilyen alkalommal el is kezdtünk focizni a gumilabdánkkal, amivel a vízben szórakoztunk elég sokat. Nem kellett sok idő, bevontuk a környékünkön állókat is a játékba, lyukas lábainknak köszönhetően

Pénztárhoz érvén itt vettünk két sört, amihez ajándékba adtak egy adag sós mogyorót. Ha azt megeszed, garantáltan állhatsz is be a sorba újból, sweet lépés.

Ami azt illeti, elméletileg 9-en voltunk lenn, gyakorlatilag a társaság két csoportban ment le: 4 fő kocsival (Daneex + Marcsi, Giorgio19, Ben's), 5-en vonattal (Norby, Gandalf + Zsófi, Mike, Haszprus), és az eltérő érkezés és egyebek miatt két külön helyre táboroztunk le, aztán ez a két csoport nagyjából egész nap megmaradt. Nem mondom, hogy sajna, mert ennek, és kialvatlanságom ellenére atomjó volt az egész nap.

Még ilyet, sokat. Már el is kezdtünk dumálni a következőről.

Haszprus

Táborhely, túrahely

©   Haszprus   |   túra
Skacok. Mondjatok nekem dolgokat ahova nyáron lehet menni csordában, belföldön. Itt kommentben.

Túrázni, táborozni. Egynapra, többnapra (max 3-4). Többnapos esetben irányelvek:
  • legyen óccsó (Ez relatív. Legyen mondjuk napi 3k-nál maximalizálva a szállás díja fejenként. Szerintem már ez se felel meg mindenkinek.)
  • legyen tető a fejünk fölött (helyben lévő sátor de még inkább falszomszéd nélküli szoba/lakás/ház a tuti)
  • legyen áram
  • legyen budi
  • legyen vmi mosdó (kultúráltsági fokozat: folyjon a melegvíz oszt jóvan)
  • legyen megközelíthető autó nélkül
Az adott helyen művelhető programoknál előnyt élveznek: diszkó, strand (vagy vmi vízpart/termálfürdő/ilyesmi), csocsó, biliárd.

Mint írtam, ezek irányelvek voltak, eltérő javaslatot is szívesen fogadok. Válságban van a csorda hogy hova menjen.

Egynapos esetben: tökmindegy, valami egynapos túrahely nem atommessze (szintén mellőzzük a csak kocsival megközelíthető helyeket).
Haszprus

Haszprus not dead

©   Haszprus   |   life túra haszprus
Ja annak ellenére hogy tegnap nem volt post, nem haltam meg (csak má megin vezettem meg kirándultam rutinpályát nézni - de nem engedett be a portás vááá). Viszont 7.50-re megyek a halál redvás pudvás túrós rétes méteres kékeres véreres rákos mákos* cuccosába rutint gyakorolni (az új oktatómmal először), aztán 8.40-től rutinvizsga. Merem remélni hogy sima ügy lesz. Az ellenőrzési feladatoktól félek. Nemtom melyik sapeszra van írva a motorházban hogy warning.

* blogkontent, ami megüt - 2004-1009 rám-szakadék

Haszprus

Kresz, kondi, Velencei-tó, Sch

©   Haszprus   |   life történelem túra kondi
Kondiztam egy minimálisat a sch-ben (teljes mozgáselvonáson vagyok egy éve), remegés a karokban megvan. Hazafelé rájöttem hogy maradhattam volna még egy kicsit, csak szünetet kellett volna tartsak, de jobb ez így, legalább meg bírok holnap mozdulni. Bár megvan a karjaimban ez a merevség, remélem hamar elmúlik. (Különben gáz lesz a fotózás.) A sch konditerme elég gáz amúgy, konkrétan nagyon kicsi és nem jár benne a levegő. Az a néhány ember aki benne van, már kapásból tömegérzetet kelt.

Voltam kétszer kreszórán is (tegnap és ma délután), hihetetlen, mennyit lecsíp belőle az oktató, de mindegy, nem nagyon izgat, tudom hogy átmegyek majd és kész.

Megyünk majd Velencei-tóra július végén. Fényképezőt nem merem vinni.

Holnap viszont megmászom a Sch-et és lövök egy panorámafotót, vagy ha azt nem, hát valamit biztosan.

Haszprus

Kirándulás jövő hétvégén

©   Haszprus   |   barátok túra
Ex-kirándulós csapatomról helyzetjelentés:
Sziasztok!

Az a helyzet, hogy jövő hét szombaton, ami asszem 16-ára esik, KIRÍNDULNI megyünk

Hová? Mennyi időre?

Én vagy a Börzsönyre gondoltam...de a Bakonyban is vannak szép helyek. Sima, egynapos, fullos parti lesz, új túraútvonallal

Remélem ráértek jövő hét szombaton, és ha kinéztek az ablakotokon, látjátok, hogy jobban nem is tudnátok eltölteni a jövő szombatot, mint a természet lágy ölén

Na erre se megyek bazze. :'( Félév 4 überroxx. Remélem a következő félévi kreditstratégiámat sikerül úgy alakítanom hogy ne adjam alább és mégis lájtosabb legyen az egész.
Haszprus

A rapper

©   Haszprus   |   barátok fotózás hwsw túra
Megnéztem az ACDSee 7.0-t (jelenleg 3.1-em van mert a későbbi verziók undorító bloatware-ek), és azt tapasztaltam hogy videókból 4 kis kockában kivonatot készít, no itt van egy:


A rapper

Készült: Rám-szakadék 2004. október 9. © Norby

Update 2004. dec. 12. 21:01: csak azt nemtom mitől ilyen elb#szott lassú az acdsee 7.0… még a menük megjelenésére is előfordul h másodperceket (!) kell várni, közben meg semmi swapelés vagy ilyesmi…

Haszprus

Évvégi depi

©   Haszprus   |   túra life fáradtság bme barátok történelem
Gondolatok gyötörnek suliba menet, fürdés közben, elalvás előtt, és gyakran suliban is. Lehet hogy a november-december most már minden évben depi lesz? Talán az évszak miatt. Talán a rámnehezedő követelmények miatt (2 nagyházi és 7 ZH a következő 15 napban, meg utána még 1 héten további 2, ellenben másfél hete nem tanulok már egy betűt sem). Talán bizonyos dolgok hiánya miatt. Talán a pozitív élmények év vége felé való megritkulása miatt több idő jut a negatív emlékeken morfondírozni. A probléma, hogy ez az időszak még legalább másfél-két hónapig tart, úgy saccolom. Tavaly évvégén volt egy pontosan ugyanilyen időszakom.
Haszprus

Rám-szakadék galéria © Norby

©   Haszprus   |   barátok fotózás történelem túra rám-szakadék első haszprus 12e
Rám-szakadék, második képgaléria, © Norby. (Az első {© Kicsi} itt volt.) Lesz még egy harmadik, © Schloddi.

Ja még nem is említettem a résztvevőket: Ági, Gabi, Tyütyü, Kicsi, Miklós, Norby, Schloddi, Skafi, Viktor, Haszprus, 10 fő, rulz.

És két panoráma:


nagy (75 KB) :: óriási (1 MB)


nagy (25 KB) :: óriási (2,5 MB)

Haszprus

Rám-szakadék képek Norbytól - hamarosan

©   Haszprus   |   barátok túra első 12e

Most találkoztam Norby-val és adott egy CD-t a Rám-szakadék-túra általa készített képeivel és videóival úgyhogy rettegjetek, szét foglak titeket bombázni képekkel. Schloddi képei is megvannak. Videók valószínűleg nem lesznek.

Haszprus

Rám-szakadék galéria © Kicsi

©   Haszprus   |   barátok fotózás túra rám-szakadék első haszprus 12e
Rám-szakadék, első képgaléria, © Kicsi. Lesz második (© Schloddi) és harmadik (© Norby) is.

Utunkat villanypásztorok szegélyezték, s egy helyen pattogásra lettünk figyelmesek. A hang
mögött egy elszakadt vezeték állt, melyre néhány másodpercenként adtak valami elenyésző elektromosságot. A cuccot Norby kezdte el fogdosni, aztán csatlakoztak hozzá többen, négyen már elég jól beütött állítólag

Igen, a fatörzs tetején azok ott a mieink.

Egy útszakasznál egyszerre ketten kellett segítsenek a többieknek, hogy fel bírjunk jutni. Jobb
oldalt eközben a szokásos villanypásztor. Norby jóarc volt és megfogta a villanypásztort amikor neki segítettek. Kicsit anyáztak a többiek

Megfelelően közeli júzereknek ajánlom a Haszprus Private Gallery-t további képekért.

Haszprus

Rám-szakadék highlights

©   Haszprus   |   barátok történelem túra éjjel első 12e
Tegnap asszem olyan 20.45 körül már szunyókálhattam, rendesen lefárasztott a túra. Ahogy elnézem az ftp-met, sajna éjjel nem érkezett senkitől kép Offline gyerekek.

A talpamról leszakadt egy darab bőr és full izomláz vagyok

A Rám-szakadékban halál-közeli élményben volt részem Na jó, igazából csak rohadtul megijedtem, mert mentünk egy ilyen 15 centi széles párkányon (jobbra-balra mászhatatlan meredekségű fal), és én valahogy nem kapaszkodtam meg rendesen (nem lazulásból, csak valahogy nem jött össze), estem hátrafelé. Szerencsére éppen egy magasabb helyről jöttünk le, így a hátam mögött végtelen hosszú időnek tűnő pillanat múlva elértem végre a falat, aminek sikerült nekiessek és ott megkapaszkodjak, viszont úgy begörcsölt valami hasizmom az akció után, hogy percekig nem bírtam elmoccanni a helyemről.

Update 08:13: Ezt a sztorit most így visszaolvasva leizzadt a talpam

Update 08:50: hihetetlen, az egész túra megvolt 500 Ft-ból egy 200 Ft-os kólával együtt.

Haszprus

Nem vittem fényképezőt

©   Haszprus   |   barátok túra rám-szakadék bal első 12e
Rám-szakadék roxx, megjöttem, sajnos elfelejtettem fényképezőt vinni, de gondoskodtam róla még tegnap, hogy rajtam kívül hárman hozzanak, úgyhogy majd lesznek képek, csak nem olyan gyorsan

Addig is, a túra eredményéről tudok szolgálni egy beszédes képpel, bal oldalon.

Haszprus

Rám-szakadék MA! & AK projekt

©   Haszprus   |   barátok bme fejlesztés túra rám-szakadék első 12e

Rám-szakadék ma YEAH! Zsííííííír. Még nemtom jól választok-e majd reggel amikor szimplán dzsekit veszek. A met.hu szerint 20 fok lesz a tető. De reggel elég hűvös lesz. Én meg beteg vagyok.

És azt se tudom, hogy vajon túracipőben menjek amit kissé sajnálnék tönkrevágni (pedig túracipő), vagy pedig bakancsban. Utóbbi lesz, anyagi megfontolásokból (részben).

5 óra múlva ébredés.

Az AK-projektben SzaMa és az én együttműködésem nem olyan lesz, ahogy eddig gondoltuk. Illetve nem tudom még, hogy milyen lesz, és lesz-e egyáltalán. SzaMa és Olthyer szerint a KSZK-hoz érdemes járulni a projekttel, hogy azok adjanak valamiféle támogatást nekünk. A KSZK bigboss rábólint a dologra, amint 'hivatalosan' is jelezzük neki. Kérdés, hogy vajon mit adhatnak ők? Embert, szakmai helpet. Nem tudom… mire jó az?

Haszprus

Bahnhof, Egerszalók, fájdalmak

©   Haszprus   |   túra fáradtság buli történelem
Tegnapra volt egy meghívóm a Bahnhofba is - Balage, FEARnet & ZaK törzshelye -, ahol még ugyan nem jártam, de tekintve hogy itthon 21.43-kor kidőltem, azt hiszem nem volt rossz választás az otthon nyugalma. Egyébként jelenleg kifolyik a szemem, borzalmas fájdalmakkal küszködöm

Az egerszalóki termálfürdő vajon alkalmas-e egy saccperkábé nyolc fős csoport részére mondjuk éjjeli programként?

Haszprus

Ez a nyár lapos volt

©   Haszprus   |   barátok buli life túra történelem
Amit az idei nyárból hiányolok, hogy nem voltunk egyszer se strandon, és diszkó is alig jutott. Nagyjából a mai-holnapi vagy valami hasonló dátumra be volt prognosztizálva egy újabb tisza-tói buli, de abból a körülmények miatt feltehetően nem lesz semmi. Át akartunk volna ugrani onnan a hajdúszoboszlói aquaparkba is.

Jövő nyáron keményebb partiszervezés kell

Update 03:45: az a baj hogy ahogy egyre idősebbek leszünk, egyre többen és egyre többet dolgoznak nyáron, ez kellemesen megnehezíti egy többnapos esemény összehozhatóságát.

Haszprus

Fotóstábor Balatonalmádi ep2

©   Haszprus   |   barátok fotózás történelem túra 12e strand
Fotóstábor, Balatonalmádi, 2004 augusztus 2-8 (elsején kezdődött, de aznap nem tudtam ott lenni). Erről már készült egy galéria augusztus 9-én, de most kaptam újabb képeket cd-n, így ezeket megosztom veletek, vagy learchiválom magamnak, kinek hogy tetszik jobban a blogom célja.

Ekkor én még nem voltam ott, de úgy látom, Kicsi talált magának elfoglaltságot a tábor első napjára is… A legközelebbi nagy esemény, hogy megérkezem
Szívélyes fogadtatás… Már megint hol jár a szemem…
Megszereztem az első szórólapomat És az esti italt (narancslé)
Ne világíts a lámpával a szemembe, jóvan? Most már vakuzol is bazzeg?! Akkor ezzel a székkel ütlek le!
Az esti itóka: narancslé és gondolom víz… A Kánkán band alapítása
Az elmaradhatatlan csoportkép Homály fedi hogy miről volt szó Ez biztos csak photoshop
(censored)
Talán azt mondjuk, hogy VOILA! Debilek Mandulalikőrt ne vegyetek, aszondom. Halálos.
(censored)
Zsoltikán is kifogott valami, bár ezen a képen éppen nincs hanyattesve. De itt már készülődik (a lényeg gyakran a háttérben történik) Még magyaráz valamit… vagy talán azt kérdi: Ezt a fotót ugye nem rakjátok fel az internetre?!
Hív a természet A fogyasztói társadalom áldozata
Kernkraft 400 - Zombie Nation Partiarcok
Sweeeeeet Vannak képek amiket nehéz kimagyarázni Nem vagyok az a dicsekvős ember, de ebben a bantumiban enyém a bal oldal
Kicsi, a papararazzi munkája révén megláthatjátok Haszprust miközben egyfajta tevékenységet színlel
Az értelem csírája max a háttérben húzódik meg Hogy előnyös fotók is legyenek rólam

A táborról további képeket a másik galériában

Ausztria, 2004. augusztus 11-18. A salzkammerguti tóvidéktől a Grossglocknerig II.

Ezt a galériát 19 panorámaképpel is megtűzdeltem, melyeket közepesen nagy (szélességben max 1000, magasságban max 700) és brutál (szélességben max 3072, magasságban max 2304 pixeles) méretben tölthettek le. Sajna nem minden panorámakép maga a tökély, tekintve hogy kézből fotóztam legtöbbjüket, és a fényképezőmön nincs panoráma funkció. Íllványt egy helyen használtam, Werfenwengben, ahol így egy 360 fokos panorámát is készítettem néhány kisebb mellett. A 360 fokosat feltétlen ajánlom megnézni brutál méretben is.


Traun-tó, Gmunden


Lichtenstein szurdok


Lichtenstein szurdok :: nagy :: brutál


Lichtenstein szurdok :: nagy :: brutál


Lichtenstein szurdok :: nagy :: brutál


Lichtenstein szurdok :: nagy :: brutál



A Grossglockner (3798 méter), a róla elnevezett út, és környéke


Grossglockner út :: nagy :: brutál


Grossglockner út :: nagy :: brutál


A szállodából ezt láttuk



Königsee és környéke


Königsee :: nagy :: brutál


Salzburg


Salzburg :: nagy :: brutál


Salzburg :: nagy :: brutál


Salzburg :: nagy :: brutál


A Schaffbergre felmenő fogaskerekű vasút, melyhez összesen három próbálkozást tettünk, és csak a harmadiknál volt elfogadható az idő, igaz, fele időben akkor is teljes köd borult ránk. Erről képek lejjebb.


St. Wolfgang


St. Wolfgang :: nagy :: brutál


Bad Ischl, Kaiservilla



Halleini sóbánya. Tökjó volt, kaptunk védőruhát aztán a bányában lehetett csúszdázni, csoportokba fejlődve, hogy ne tartson túl sok ideig, valamint mentünk földalatti vasúttal is, ami alatt síneken vezetett fedetlen ülésrendszert kell érteni, lsd. első kép.


Herrenchiemsee kastélya a bajoroknál, 70 teremből csak 20 készült el anyagi okokból (államkassza kiürülése), a középső képen egy elkészületlen terem látható


Herrenchiemsee :: nagy :: brutál


Herrenchiemsee, park


Chimsee, hajókázás


Végre fel a Schaffbergre, fogaskerekűvel. Meglepő módon rázott (rángatott mint állat).



A Schaffberg. Egyik képen tériszonyom ellen kúrálom magam. (A kúrát az Eiffel-toronnyal kezdtem pár hete.)


A különleges időjárás egyik megnyilvánulása ez a roppant érdekes szivárvány ami a hegyoldalon keletkezett. A nap a felhők közt levő egészen apró lyukon sütött át, és én a napsütés útjában álltam, úgyhogy a szivárvány közepén az a sötétebb folt az én árnyékom!


Sweet sixties, here I come! - Austin Powers
A fenti képen egy ködös út látható, mely egy óriás jégbarlanghoz vezető felvonóhoz vitt bennünket…


A jégbarlang bejárata felé…



Kilátás a jégbarlang körül, tériszony-kúra egy fakorláton



A hegy gyomrában. Eisreisenwelt (honlap), a világ legnagyobb jégbarlangja. Elvileg nem szabad fotózni, de nagyon jóarc volt a csávó aki vezetett minket, mert folyton villogtak a vakuk, de nem volt kifogása


Werfen fellegvára


Werfen fellegvára :: nagy :: brutál



Gollingi vízesés, 38 méter magas szóval nem nagy cucc de baromi szép és jó kis erdő+patak kombináció is van körülötte, egyik legjobb hely ahol jártunk.


Gollingi vízesés :: nagy :: brutál


Gollingi vízesés :: nagy :: brutál


Ikarus rendszer gondoskodott a szállásunk (Werfenweng) tövénél induló hegyre való feljutásról


Werfenweng :: nagy :: brutál


Werfenweng :: nagy :: brutál


Werfenweng :: nagy :: brutál


Werfenweng :: nagy :: brutál
Ezt a képet érdemes megnézni brutál méretben (150 KB)


A lejutásról gyalog gondoskodtunk, így volt idő fotózni, csak vigyázni kellett (volna a tehénlepényekkel, sokfelé el volt aknásítva…


Az elkövetők nem érzékelték tetteik súlyát…


Drogok nélkül is lebeghettek


A szállásunk, madártávlatból


Hazaúton megálltunk a Gosau-tónál


Hallstatti spéci szöcske


Hallstatt, elragadó hely

Haszprus

Már most tiszta para vagyok a szeptemberi…

©   Haszprus   |   barátok bme buli life túra
Már most tiszta para vagyok a szeptemberi sulikezdéstől és a hátralevő saccperkábé öt(-tíz évtől amit még le kell ott húzni… Faxkivan de téleg.

Azt hiszem, szeretném az egész életemet táborokban meg külföldi utakon tölteni, bulizva, punnyadva, turistáskodva. És kéne egy jó fényképező is.

Update 01:50: ide kapcsolódóan egy hivatali patkányok (office space - 1999) idézet:

(Peter Gibbons) Lawrence, te mit tennél ha lenne 1 millió dollárod?
(Lawrence) Megmondom én mit tennék, haver: Két csajt egyszerre, haver.
(Peter Gibbons) Ennyi? Ha lenne 1 millió dollárod... két csajjal lennél egyszerre? Ennyi?
(Lawrence) Jóhogy. Mindig is erre vágytam, haver. Ha milliomos lennék, még össze is jönne... mer' a csajok a pénzes palikra hajtanak.
(Peter Gibbons) Nem minden csaj ilyen.
(Lawrence) De aki velem összejönne egy hármasra, az biztos.
(Peter Gibbons) Jó gondolat.
(Lawrence) Na és te? Te mit csinálnál?
(Peter Gibbons) Azon kívül hogy két csajt egyszerre?
(Lawrence) Na persze.
(Peter Gibbons) Semmit.
(Lawrence) Semmit?
(Peter Gibbons) Pihennék. Csak ülnék a fenekemen egész nap. Semmit se csinálnék.
(Lawrence) A semmittevéshez nem kell 1 millió dollár.
Haszprus

Fotóstábor Balatonalmádi

©   Haszprus   |   barátok fotózás történelem túra game csocsó bal power haszprus első tábor energiablog hwsw
Balatonalmádi fotóstábor 2004 augusztus 1-8, de csak elvileg, mert akadályoztatásom miatt augusztus 2-án tudtam csak lemenni, 18 óra körül.

az alábbi beszámoló számos képet hiányol, mert azok valami tanárnál vannak egy laptopon, de ha elküldi őket akkor ezt a galériát frissíteni fogom.

Update 2004. aug. 19. 23:01: Mégsem frissítem a galériát, csináltam inkább egy újat augusztus 19-én


Fotós népek


Veszprém [részlet


Fotós arcok a buszon sem hazudtolják meg magukat


A szem a lélek tükre, de mit rejt a tükörkép?

(censored) (censored)
Bantumi nevű game power

(censored)
VOILA! (insider poén)


Eképpen néz ki a három arc miközben Balatonalmádiból átgyalogolnak napközben Alsóörsre, ahova azért mennek, …


… mert ott található a Dexion nevű remek szórakozóhely, és le óhajtották csekkolni a helyet nappal, mivel Haszprus urunk kellőképpen aggódott, hogy vajon nem lesz-e ratyigagyi, és nem kéne-e alsóörs helyett Balatonfüredre menni, ahol van valami hét diszkó és/vagy szórakozóhely. Végső soron füredet teljesen ejtettük, részben a lustaság, részben a rossz időjárási körülmények miatt. Viszont a Dexion remek volt. Funkyt nyomnak egyébként.


Előtétlencse alternatív felhasználási módja spotként


Gábor büszke a talpára.
"Megkapóód, ha előbb Gábor talpát megnyalóód!" (lsd. még: Belga - Kalauz: Bérletemet kéred? Megkapod, ha előbb a f#szomat megnyalod!)


Döglés az üres váróteremben


Csövezés a teli váróteremben


A Talp


Az Arc


Biliárd & csocsó.
Biliárd & csocsó.


Minimálsátor, de ez legalább nem ázott be


Nórától elkértem Dexionból hazafelé jövet a pulcsiját, mert ő amúgy is több réteget hozott, én meg fáztam jól, és megtetszett a pulcsi úgyhogy megörökítettem magam benne Egyetlen probléma hogy a hátam közepéig ért



Itt még úgy terveztem, hogy kiállítok majd valamit én is, de Gábor fényképezője nem tudta rendesen beolvasni a kártyámat és ezek a képek pl. nem jöttek át laptopra.


Kata, és az exbarát
Kata egyébként pénteken jött le (a tábor vasárnaptól köv. vasárnapig tartott), és Gáborral most vannak együtt 1 éve.

Kata, az exbarát, új barát, persze csak poénból. Gábornak itt van utoljára mosoly az arcán, most még röhög…


Ezen a képen Gábor már rajta sincs


Csak hogy lássátok milyen helyen táboroztunk


Gyurinak kölcsönadott a tábor egy sátrat valami sufniból, arra az egy éjszakára, amíg túl sokan lettek volna Gábor sátrában No ez a kölcsönsátor olyan volt hogy így foszlott szanaszét, hozzáértél és kilyukadt, mondtuk Gyurinak hogy reggel ha nyújtózkodik, ki fogja lyukasztani a sátrat


Sátorkészítés


Kész a szivárványsátor Í


Partiarcok


Sweeeeeeet


Meglátom a McDonald's-os számlát… (Összehasonlítás végett Bp-en 2 sajtburger 330 Ft, Balatonalmádiban 580 volt, és akkor ez csak egy része a végösszegnek)


Bantumi powerbe beavatjuk Katát


Velük nem voltunk jóban Igaz rosszban sem, csak állandóan idegesítettük őket Pl. kiültünk Gáborral direkt őket stírölni, még fényképezőt is hoztam, erre írtak sms-t a haverjaiknak, hogy üljenek be elénk, lol, nem ám odébbmentek volna vagy beszóltak volna vagy akármi… Végülis kreatív megoldás de azt hiszem nem a legolcsóbb vagy legegyszerűbb


Partiarcok. Gyurit kikísértük szombat délután az állomásra, mert inkább elment Szigetelni…


Volt egy csaj almádiban, akiről már rögtön az első nap megmondták nekem, hogy szórólapot osztogat, és mindig kérünk tőle, ha arrafelé járunk (és ez azért kb. naponta megtörtént). Most is így tettünk, de valahogy jött egy olyan hirtelen ötletem, hogy az aluljáróban én is odanyújtottam valakinek a saját szórólap példányomat, mert nem volt kuka, szemetelni meg nem szemetelek, és a legnagyobb poén, hogy elsőre nem sikerült elvegye a csaj akinek nyújtottam, elhaladtunk egymás mellett, de visszafordult és megrohamozott a szórólapért, hogy adjam, adjam, valamit németül mondott, danke, bitte, etc Ezen úgy felbuzdultam [a fenti képeken éppen magyarázom az esetet], hogy végül oda lyukadtunk ki, hogy Gábor, Kata, meg én visszafelé kértünk egy csomó szórólapot a csajtól, és versenyeztünk hogy ki tudja előbb szétosztani.


Partiarcok, kánkán


Na ő itt bal oldalt a szórólapos csaj, megkértem hogy csinálhassunk vele egy közös fotót


Itt éppen egy tuningolt trabantos társaságnak osztogatok szórólapot, nagyon szívesen fogadták Azt hiszem, nem megszokott, hogy ezekkel a szórólapokkal odafutnak hozzád, és így elég könnyű odaadni bárkinek Sőt, poén is.


Osztogatás utáni öröm-öröm, bódottág


Kánkán band


Csirkék csatája


A hárem


Ez egyszerűen csak jól néz ki


Azt játszottuk ebédnél állandóan, meg talán vacsoránál, hogy a kapott vizet úgy töltöttük ki, mint ahogy bizonyos piákat szoktak több pohárba a bárpultnál, azaz nem emeltük fel a palackot, ami mellé ment, az mellé ment. Namost gondoskodtam róla hogy ez napról napra több legyen, végül szombatra rájöttek az éttermesek, hogy jobban járnak, ha az abroszra tesznek egy műanyag alátét réteget is

Tavaly is volt fotóstábor ugyanitt, akit érdekel, megtekintheti.

Haszprus

Szevasztok, üdvözlöm rajongóim népes táborá…

©   Haszprus   |   túra barátok történelem
Szevasztok, üdvözlöm rajongóim népes táborát a fotóstáborból, illetve mellőle, egy internetcaféból. Remekül mulatunk, csak valahogy minden este meghiúsul a dizsi.

Ja és ami borzalmas, hogy nincs a környéken normális likőr. Se csoki, se kókusz. Vettem valami mandulalikőrt, dehát az valami katasztrófa. Azt hiszem, pezsgőzni fogok a hátralevő időben.

Voltunk tegnap Veszprémben, állatkertben (mi voltunk kiállítva), meg mindenfelé. Megy a fotózás ezerrel, bár kissé más témákról, mint az eddigiekben. Az eddigi témák kiégtek, most a paparazzi korszakot éljük. Bár azt még nem tudom, miféle képpel fogok nevezni a hétvégi fotókiállításra. Necces.

Update 08:47: Ja, és arról volt szó, hogy ezt nem blogolom le, de most mégis. Szóval fotogén vagyok. Ezek a hírek most egyelőre.

Haszprus

La Défense 2004 július

©   Haszprus   |   fotózás külföld történelem túra art franciaország coolpix
La Défense negyed, mely Párizs körül található. Ez a galéria a párizsi galéria (2004 július 27 - augusztus 1) része is lehetne, de a nagy képszám miatt különszedtem. 2004 július 30-án estefelé, és 31-én, délelőtt jártunk itt, előbbi alkalommal fakultatívan a szabadidőnkben, utóbbi pedig szervezett túra volt, bár meg kell mondjam, hogy szomorkás vagyok, mert a negyedet azért kerestük fel mindössze, hogy az Auchanban (ejtsd: o/ósán) vásároljanak a népek kaját a visszaútra, meg szuvenírsajtot, meg ilyenek. Ofkorsz mi nem oda mentünk hanem pl. felmentünk a Grande Arche-ra ('nagy ív'), ami a Défense negyed nevezetessége, a modern diadalív, és remek kilátás nyílik róla Párizs bizonyos részeire, valamint persze magára a negyedre. A Grande Arche 110 méter magas, 300 ezer tonna súlyú, stbstb, és asszem 4 panorámalift visz fel beléje.

No, a képek ömlesztve:

Párizs, 2004 július 27 - augusztus 1. Ez elvileg 6 nap volna, de a busz odafelé elvitt tranzitszállással másfél napot (reggel 6-tól másnap 18-ig utaztunk Párizsba), hazafelé pedig péntek 16-tól szombat 13-ig hosszabb megállás nélkül. Ami maradt, az a csütörtök-péntek, valamint kedd este, és a szombat 16-ig. Viszont elég dús programunk volt, az idegenvezető hajtotta a csoportot ezerrel, ami szabadidőnk maradt, azt meg mi magunktól kihasználtuk. A szállásra általában éjfél körül érkeztünk meg.


Általános utcakép


Esti Eiffel-torony, New York-i Szabadság-szobor kicsiben, és egy üvegnegyed Párizs belsejében. Érdemes itt megjegyezni, hogy a párizsiak úgy döntöttek, hogy ne legyenek üvegmonstrumok a városban, ezért építették 83-tól a La Défense negyedet, ami egy irodanegyed Párizson kívül. Manapság 70 ezren dolgoznak ott, és teljesen modern, etc, szentelek is neki egy külön galériát nemsoká mert teljesen el vagyok tőle ragadtatva.


Notre Dame és környéke


Louve belső üvegpiramis a föld alatt. Ez a shopping center (centre?) rész.


Louvre-részletek. Ha emlékeim nem csalnak, a Louvre-ban 500 ezer kiállított mű található. Másfelől az idegenvezető azt mondta, hogy ha fél percet töltünk egy mű előtt, akkor napi 24 órában 2,5 hónap lenne bejárni a Louvre-ot. Az meg csak 200 ezerre jön ki. Konfúzálttá tesz ez a dolog.


Louvre shopping center rész, nagyon bejött kinézetre, ezért készítettem róla panorámát.


Louvre


Invalidusok temploma (Napóleon sírhelye) és a környék


Rodin Múzeum kertje


Panoráma az Eiffel-toronyból


Eiffel-torony panorámakép, 3 képből összerakva, mert ilyen közelről másképp nem tudtam lencsevégre kapni


Eiffel-torony aljánál kis parkocska


Eiffel torony, részlet. Ez az építmény őrületesen nagy. Ajánlom figyelmetekbe a kép alján látható emberek méretét a viszonyítás végett.


Eiffel torony aljánál


Esti panoráma a Diadalívről. A jobb képen a legjobban vöröslő út a Champs-Elysées


Lépcső a Diadalívben, ill. a Diadalív alulról, már amennyit befogott az objektív. Az építmény amúgy 50 méter magas.


Végül maga a Diadalív, és szerény személyem


Lakónegyed Párizs egyik külső kerületében, részlet. Érdekes megoldás.


Metró. 17 metrójuk van és pompásan el lehet jutni vele minden felkeresendő helyre. Amíg lent vagy a metróban, érvényes a metrójegyed, tehát ha úgy tetszik, lent utazgathatsz a föld alatt egész nap 1 jegy 1 euró, ha 10-es gyűjtőt veszel.


Trocadero, és a kilátás


Közkívánatra


Orsay Múzeum. Eszetlen méretek, high-tech, etc, elragadó. Egyébként az eszetlen méretek egész Párizst jellemzik.


Van gyalogos-hídjuk is, és nem úgy, hogy lezárják egy hétvégére az autósok elől az egyik hídjukat, mint egyes helyeken


Concorde tér, obeliszk, és a kilátás a Diadalív felé.



A Louvre parkja


Kis-diadalív


Louvre-piramis (übercool)


Metró újra

Elérkeztünk péntek estéhez, amikor is magánszorgalomból a Louvre-park mellett (után) felkerestük a La Défense negyedet is. Itt egy rakás fotót készítettem, és egyébként a negyed nem is igazán illik a párizsi képek közé, úgyhogy különféle megfontolásokból azt egy külön galériába teszem.


Sacré Coeur


Sikló a Sacré Coeur-nél


Kilátás a Sacre Coeur-től


Montmartre


Versailles (dögunalom)


Versailles-ban egy a jó, hogy a buszról lelépő turistákat tényleg megrohamozzák a marokkóiak mindenféle cuccost árulva, magyarul mondva hogy mit árulnak, stb. Tiszta röhej amint 15 fekete kettőhúsz magas csávó lerohanja a csoportot és megpróbálja ránk tukmálni a portékáját Némelyikekkel jól el lehet szórakozni, vannak köztük jóarcok


Reims

Franciaország, 2003. augusztus-szeptember. Nos, tettünk egy kirándulást Monacoba is, de annak megtekintéséről inkább egy külön galéria gondoskodik, tekintve hogy a kettőből együtt nem nagyon tudtam 92 alá vinni a kiválasztott képek számát. Viszont ennek közel a felét Monaco teszi ki. Gyönyörű szép az az ország [az építészete miatt], eszetlen gazdagság, stb.

Az eredetileg itt következő monacoi képek egy külön galériában találhatók, mivel arról az egy napról 40 képet válogattam be a franciaországi utamról szóló képgalériába.

Haszprus

Tisza-tó 2004 július

©   Haszprus   |   barátok buli fotózás túra 12e
Tisza-tó 2004.07.16 péntek délután - 2004.07.18. vasárnap délután

Résztvevők: KK, SzZs, VG, ZGy, jómagam


Az utazás


Az érkezés


A márka (na ilyet ne vegyetek)


Puffanás a házban, berohanás, az első törött pezsgős üveg, együttérző pillantások


A hangulat


Részegen nem fogok vezetni
Azt a villogót nem szabad kitenni a kocsira


Pedig csak alkoholmentes sört ittál...!


Duma


Falu feeling



Activity


Szakadt az eső


A zaj forrása


Mire jó ez a gép ha ennyi idő vele egy fényképet elkészíteni?! (Nikon D70)


Horgászás


Dugisör


Naplemente, a Nikon Coolpix 885 szemével


Naplemente, a Nikon D70 szemével



Elindultunk a nagy semmi közepébe, de kezdett parássá válni, amikor tőlünk nem is oly' messze felcsillant egy szempár... Ideglelés


Duma


Játék a fényképezőgéppel


Party people


Punnyadás


Virsli


Punnyadás


A székhez sem árt némi egyensúlyérzék


A nagy semmi közepén


Leszámolás a punnyadással

Eddig nem szervezgettem kirándulást vagy tábort, na jó, tavaly én foglaltam le egy szállást, ill. érdeklődtem meg, hogy milyen, de most szervezgetek. Konkrétan a mogyoródi Aquarénát néztem ki, és a hajdúszoboszlói Aquaparkot. Meglássuk többiek mit szólnak, szerintem nem fogják visszautasítani, mindkettő remek hely elvileg.

www.vendegvaro.hu rulez. Internet rulez (& power).

Ja, olvasóimtól várok javaslatokat hogy hova érdemes menni, hol van olcsó, de elfogadható szállás, ami megfelel az alábbi kritériumoknak:
  • Íramellátás, min. 1 konnektor
  • Fa/kő/egyéb különálló objektum, legalább 4 ággyal, és ilyenből egymás mellett vagy összeépítve kettő
  • Nyugis környék
  • Nem tömegnyomor
  • Tömegközlekedéssel vagy gyalog megközelíthető kirándulóhely, vagy strand
  • Maga a szállás is legyen Bp-ről tömegközlekedéssel elérhető
  • További előny ha a szálláshelyen elérhető pl. csocsó, biliárd…
Eddig a következők merültek fel: győr, sopron, székesfehérvár, mór, hollókő, miskolc, encs, szolnok, nádudvar, dombóvár, kecskemét, visegrád, nagykőrös, balatonlelle.
Erdély helyett feltehetően Tisza-tó lesz most, aztán majd valamikor lehet, hogy lesz külföld is - talán regisztrációs héten? -, bár jelen pillanatban látok egy tényezőt ami ezt kissé gátolja. Sux. Hungary sux, unalmas. Külföldet akarok már. Mégpedig nyugatot. Tökjó lenne kimenni így privát szervezésben, haverokkal.
Többek között akartam volna ma román lejt venni, de az egész váci utca környékén semmi. Pedig ha valahol, akkor ott sok pénzváltó működik A nyugatinál se volt.

A legtréfásabb dolog a román lejben, hogy egyes helyeken 0,45 Ft-ért vennének meg 100 román lejt, és ha lenne nekik, akkor 0,96-ért (!) adnák el. Persze nincs nekik se, csak álmodik a nyomor. Akárhogy is nézzük, a szokásosnál egy kicsit nagyobb az eltérés a két árfolyam között

Vettem viszont új compact flash kártyát, miután az eddigiek nagyrészétől megszabadultam egy fél éve. Visszaolvasva azt a bejegyzésemet, úgy tűnik, hogy anno úgy gondoltam, hogy majd most nyáron 512-t veszek, de azóta teljesen másként látom a szitut. Mert megfordult a fejemben, hogy nem is veszek kártyát, elmegyek Erdélybe 256-tal. Dehát azért mégiscsak 256 kevés mondjuk egy hosszabb túrára (nem ilyen 3-4 naposra, hanem a duplájára).

A kártya ára 8750 magyar királyi forint volt, bruttó. Anno 10700-ért adtam el egy ugyanilyen méretűt, és két nyár között semmiképpen se használnám, úgyhogy jó üzlet volt.

Jártam pénzintézetben is, és megérdeklődtem, mégis miféle tarifával súlytanak, ha odakünn egy bankautomata közelébe kerülök és felveszek némi mannát. Hát 4 euró + 0,1%. Hmmm, 4 euró… Hmmm… Fizetni kártyával, az ingyenes, csak éppen eléggé kérdéses hogy vajon találok-e egyáltalán olyan üzletet, ahol elfogadnak bankkártyát. Románia nem kifejezetten Nyugat.

Haszprus

Svájc 2002

©   Haszprus   |   fotózás külföld túra art coolpix
Svájc, 2002, 8 nap. Igazán remek időt fogtunk ki, csak az utolsó 2 napon esett, de akkorra már nem olyan tájakon jártunk, hogy zavaró lett volna. Köd se volt, csak kevés. Így készíthettem néhány pompás képet, amiből egy válogatást itten leblogolok minden különösebb kommentár nélkül.

Ennek a scriptnek köszönhetően most igen egyszerűen lehetőségem nyílik hogy egy rakás képet közzétegyek egy hozzászólásban. Annyit kell beírjak, hogy {p03-45}, valamint még egy csillagot bele (amit ide nem írhatok, mert akkor ez a kód is képekké alakulna), és máris terem egy linkekkel, képméretekkel megáldott html kód a 03-astól a 45-ös képig.

Haszprus

Nemsoká négy nap Erdély, most már tuti. A…

©   Haszprus   |   buli life túra külföld
Nemsoká négy nap Erdély, most már tuti. A vonat itthon 1500 huf diákkedvezménnyel, a határon kívülre pedig 4000, ráadásul 8 óra az út. A szállás elméletileg 1600 huf éjszakánként, kajával együtt. Bár van ismerősöm aki szerint a kajából nem ajánlott enni, hacsak nem akarunk hazafelé 10* megállni budinál, ami elvileg olyan állapotban lesz hogy inkább mögé fogunk menni

Hatan leszünk, vagy heten, ebből egyikünk már alapból kinn fog ránk várni. Remélem, a vonaton nem lesz gáz (tömegnyomor, stb). Kicsit félünk mindannyian, mert állítólag vannak problémák a hellyel, olyan értelemben, hogy tőlünk keletre van, és…

Haszprus

05:18-kor ébredtem és meglehetősen fáradt…

©   Haszprus   |   buli fáradtság túra
05:18-kor ébredtem és meglehetősen fáradt vagyok. Nem valószínű, hogy kibírom ezt a mai napot ébren, de lehet, hogy mégis.

Erdély nem biztos hogy lesz, lehet hogy Balatonra megyünk helyette. Nem mondhatnám, hogy örülök a dolognak, mert Erdélyben még nem voltam és hát azért meg lehetne nézni ugye, a Balaton viszont nem kínál túl sok dolgot, úgy hallottam idén már annak örülni fognak, ha megközelítik a tavalyi látogatók számát…
Haszprus

Fotóstábor Balatonalmádi 2003 augusztus

©   Haszprus   |   barátok fotózás túra 12e strand coolpix
Kis nosztalgia a tavalyi fotóstáborról (2003. augusztus 3-10), amely számunkra nem igazán a fotózásról szólt, bár én azért bőszen archiváltam az eseményeket. De mi is történt arrafelé, akkortájt?

Napközben ment a duma, meg a punnyadás...

Volt strand is, kellő mennyiségben, ám oda féltem kivinni a fényképezőmet. Diszkóba se vittem, mert gátol a normális szórakozásban. Majd idén lehet hogy bepótlom a diszkós képeket. Talán.

Jártunk valami vásárban...

És gyakran nálunk volt a fényképező...

Felfedeztem hogy az állvány nemcsak stabilizálásra jó...

Vettünk ivólét is...

Szereztünk Activityt is, amit asszem ezután sem akarunk kihagyni...


Aztán a végén szerveztünk egy kiállítást is.

Haszprus

Tegnapi BSZ magánkonzi projekt meghiúsult

©   Haszprus   |   barátok bme túra
Tegnapi BSZ magánkonzi projekt meghiúsult, helyette dumáltam egyet mainframe-mel. Mellesleg összefutottam SzZs-vel is, aki elmondta, hogy nem ez az egyetlen projekt ami meghiúsult, hanem pl. a vizsgaidőszakban szervezett (that sounds crazy!) tábor is, merthogy mindenki lemondta, nemcsak én . Emberek, ilyet nem lehet, hogy vizsgaidőszak kellős közepére próbáltok tábort szervezni… Ne szervezzetek vizsgaidőszak kellős közepére tábort, mert felelősségtudó egyetemisták is vannak.
Haszprus

Kismaros, Királyrét 2004.02.05.

©   Haszprus   |   barátok fotózás túra 12e coolpix
Na volt itt egy kirándulás tegnap előtt, amiről egyelőre nem számoltam be. A halogatás oka az volt, hogy Z-től vártam a képeket, merthogy kapott/vett egy digitális fényképezőt ő is, és nagyobb kínálatból kívántam ideválogatni a számomra legjobban tetszőket.

A Boráros-téren találkoztunk 06:30-kor, én sajna nem tudtam kiszámolni hogy mikorra érek oda, meg hátha van valami, stb, szóval kis ráhagyással indultam, úgy gondoltam, 6:20-ra fogok odaérni, hát ebben tévedtem, ott voltam 6:05-kor, úgyhogy vártam negyed órát egyedül, aztán megjöttek a népek. Jó volt velük újra találkozni, sok jóarc ember. Nyugatiból indult a vonatunk, és ott láttuk az új Siemens vonatot is, amiről hiányoltam, hogy XTR nem írt részletesebben, holott utazott vele. Mi nem utaztunk vele, mi egy lepukkant régi vonattal mentünk, de tökmindegy, mert legalább fűtés volt. (Azért mindenben lehet találni valamit aminek örülhetünk, ha nagyon igyekszünk

A vonatunk 08:30-kor indult, és olyan 09:25 körül értünk le Kismarosra (digitális képek EXIF információi rule), közben megvitattuk a digitális fényképezőgépek tulajdonságait töviről hegyire M szakkomentárjaival Előkerült még a valóságshow-k fikázása is, persze nem részemről, de amikor 5 percen belül kiderült hogy mindenki hozzá tud szólni a témához és pontosan vágja hogy ki mit csinált az elmúlt részekben, megejtettem azt a megállapítást, hogy akármennyire mondja mindenki azt hogy nem hiszik hogy 2 millióan nézik, meg hogy ennyit szavaznak, hát ez bizony kis csoportunk példája alapján nagyon is elképzelhető

Miután azzal szembesültünk, hogy a telefonos tájékoztatás ellenére nem jár a Gyermekvasút (vagy miarák, mindegy), gyorsan benyomtunk némi (3 ember * 3 dl) forralt bort a helyi hmm büfében vagy miben. Az üzemeltető helyesírását szemlélteti a kilenc kiválasztott kép közül az egyik. A bor pocsék volt, minden korty után hányhatnékunk volt tőle, ketten meg se bírtuk inni az utolsó 1 centit a pohár aljáról. Hatása viszont egyáltalán nem volt. De legalább óccsó vótt (120 Ft). No ezt csak viccből írtam, igazából önkínzás volt meginni.

Elslattyogtunk a helyi buszmegállóba amivel helyettesíteni kívántuk a kisvasutat, és letelepedtünk. Vártuk a buszt. És mások is jöttek és vártak. A dolog ott kezdett gyanús lenni amikor a 10 várakozó emberből az idő folyamán 7-et elvittek autóval. Felmerült hogy nem is buszmegállóhelyen vagyunk, hanem stoppolóhelyen, és buszra itt aztán hiába várunk De azért megjött az is, 2 óra várakozás után. Khirályság. (Menetrend le volt tépve, vandalizmus rulez)

Ennyi idő alatt simán legyalogoltuk volna azt a negyed órát amit a busz tett meg. Bár nekem speciál tetszett hogy egy helyen voltunk és dumálgattunk, mer szeretem az ilyesmit.

Legnagyobb meglepetésemre elérkeztünk Királyrétre, ahol egy osztálykirándulás volt néhány évvel ezelőtt. A hely arról nevezetes, hogy nincs térerő. Jellemző párbeszédek tehát a suliban:

- Hol is voltunk x. osztályban kirándulni?
- Királyréten.
- Öööö.. nem rémlik...
- Tudod ahol nem volt térerő...
- Ja igen!
De egyébként szép hely, van egy gyönyörű tó, meg erdő, meg ilyenek. Most láttunk őzeket is, igaz bekerítve, de legalább le tudtuk őket fotózni, már ahogy.

Ezután pedig kezdetét vette az egyre keményebb túra, G - a túravezető - nem laza tempót diktált úgyhogy végig a földet néztem nehogy elbukjak a zúzós terepen. A dolgot kezdtem nem élvezni, N pedig mondta hogy ő haza fog jönni majd valahol félúton, mert dolga van este. Amikor elköszönt a többiektől, úgy döntöttem, hogy én itt teljesen kifulladtam, és nincs kedvem szívni tovább, úgyhogy hazaindultam vele. 40 perc múlva jött is a telefon egyik túratársunktól, hogy nem tud-e még utólérni bennünket De ez teljes képtelenség lett volna, úgyhogy ő nem fordult vissza.

Hazafelé pokoli jót dumáltunk, akár legutóbb, a szalagavatón.

Egy dolog azért nem tetszett. Milyen már az hogy a vonat WC-jéből kilátok menetközben a sínekre, fúj a wc-kabinban a szél mint állat, és mindezek után kiderül hogy nincs víz? (Hogy a folyékony szappant és a kéztörlés bármiféle lehetőségét már ne is említsem. Van ilyesmi az új Siemens vonatokban? Aki tudja, írja meg!)



Megj.: A csapat 2002. szept 28-i utolsó együttes kirándulásának képeit itt megtalálod.
5 körül bírtam elaludni. Gáz, mert holnap 6:30-kor tali a Borároson kirándulás előtt. Ami azt jelenti hogy kb. 4:30-kor kell keljek, és franc tudja hogy ma mikor fogok tudni elaludni.

Akik holnap ott lesznek: Í, R, P, K, M, Z, N, G, meg én (9 fő). Utoljára 2002 szept 28-án kirándultunk így együtt, akkori résztvevők: N, K, G, M, M2, M2B, Z, V, én. A visszatérő résztvevőket félkövérrel emeltem ki. Bár azért megemlítendő hogy a mostani csapatból Í, R és P is szokott jönni a legtöbb helyre. Szal cseppet sem érdekes módon kialakult egy ilyen kirándulós/táborozós csapat a volt osztályomban, és úgy tűnik még érettségi után másfél évvel is össze bírunk szervezni kirándulást.

Viszont ma leadom az indexemet a KTH-ban, aztán lehet hogy elmegyek kicsit gyakorlóvezetni, ofkorsz teljesen kihalt környékre.

11:37 készítettem pár thumbnailt a 2002-es kirándulásról...



Az egyik képen található állat valójában nem a bicska áldozata, hanem eleve úgy volt. De a kép kedvéért oda kellett tenni a bicskát is
Haszprus

Az alkohol nyomorba dönt

©   Haszprus   |   fotózás life túra 12e coolpix
Az alkohol nyomorba dönt, ezért Önök ne vegyenek részt ilyenekben:


[részletek a nyári képarchívumomból]

Update 19:19 Juteszembe... ahogy a táborvezető a tábor előtt mondta: Nem akarok italos üvegeket látni a táborban. Hát... Rátok hagyom, hogy vajon feltűnhetett-e neki az asztalunk 10 méteres környékén felgyülemlő piahalom